A rózsa szirma vörösen lüktetett
Megérkezett a várva-várt üzenet
Sokat álltam a lépcsőházban árván
Az ablakon kinézve hóesést látván
Kerestem a tollakat a páván
De nem leltem - és álltam ott kábán
Kedves madaram, miért vagy te kopasz?
Mert a gyalogúton megtépett egy kuvasz.
Sose búsúlj, lelkem, vigasztaltam én őt
S közben a háztetőn megláttam egy vén nőt
Hát maga mit csinál, ordítottam néki
De nem válaszolt a néni
Tán süket? - gondoltam magamban
Így hozzá gyorsan én is felmásztam
Csókolom, de szép itt a kilátás!
Ha megunta, jöjjön velem, találunk valami mást.
Így hát elindultunk,csak mi ketten...
Kar-karoltve mentunk ,beszelgetve.
Elcsámcsogtunk két kiló meggyen
S leültünk a földre csendben...
Kiraktuk az emlékeinket rendben
Majd mikor a ködből előbújt a város,
Eszünkbe jutott, hogy a meggyre milyen jó is a lángos!
Visszanézek és nem látok mást csak Kádár Jánost
Megemlítem, és azóta a néni arca kicsit rángós...
Mert azok az idők elmúltak már régen,
oly messze vannak, mint az égen
a csillag,és vörös a nyakban a kendő
vajon milyen lesz a jövendő?
A jövendő már itt van, s nem vitás,
Csak az egész olyan nagyon más.
De ha bátor vagy, te is nekivágsz.