A csalóka látszat, avagy ez nem a valóság....
Ezt írtam én is, csak ezek szerint nem elég érthetően
Szerintem ennyire nem súlyos a helyzet. A mérés módszerétől valóban függ, de nem olyan mértékben, hogy sok millió galaxis átlagában tapasztalható trendeket érdemben módosítsa. Az általános relativitáselmélet szerint _általában_ kozmikus távolságokra valóban problémás lenne az értelmezése, leszámítva a sík, "euklidészi" téridőt, ami az elméletnek egy speciális esete. Viszont a megfigyelések éppenséggel azt mutatják, hogy a belátható Világegyetem - legalábbis nagy léptékben - ilyen, tehát a mért távolságok ha nem is tökéletesen megbízhatónak, de legalábbis jó közelítésnek tekinthetőek.
Az "állandó állapot" elmélete minden kezdettel bíró, és azóta változó modellnek, tehát mind a teremtésnek, mind az ősrobbanásnak alternatívája lehetne, ha azok a fránya tények (nem csak a kozmikus háttérsugárzás, hanem - mint említettem is - a kvazárok változó gyakorisága az idő múlásával, vagy pl. a könnyű kémiai elemek egymáshoz viszonyított aránya, vagy a Hubble-törvény) nem szólnának ellene. Ilyen értelemben Hartle és Hawking modellje is az "ősrobbanás" kategóriába tartozik, a kezdet után ugyanúgy fejlődik tovább, mint ahogy az ma megfigyelhető.
Arról nem tudok, hogy a négydimenziós téridő-modell bukásra állna. Legalábbis a szakmai körökben komolyan vett alternatív modellek nem megcáfolják, hanem kibővítik azt, mint ahogy Minkowski és Einstein sem megbuktatta, hanem kibővítette Euklidész, Riemann, Bolyai, Vagy Lobacsevszkij geometriáját.
Sorjában....
Azt írtad a kvazárok fekete lyukak... de ez nem is lényeges, az egész szempontjából...
Már megbocsáss, de sikerült a tipikus Arisztophanészi értelemben vett retorikus magyarázatot előhoznod.....
Ugye arról írtam itt már jó párszor, ha alapvetően elfogad valaki egy modellt, aminek bizonyos elméletek az alapvetései, akkor annak értelmében ténynek elfogadottként érvel azoknak az elméleteknek az alapján...
Nézzük tán elölről, mondjuk az ókortól kezdve, amikortól is azt állították, hogy az anyag atomokból épül fel , s azok tovább nem oszthatóak és bizonyos fizikai állapotok jellemzői alapján a múltra és a jövőre nézve is tehettünk egész pontos megállapításokat, előre jelzéseket. Ez mára már csak a makrovilágra igaz, sőt arra is csak részben igaz... Elöször volt a szembesülés azzal, hogy az atomi részecskék további osztásának még most sincs még vége, majd azzal, hogy az elemi részecskék világában csak valószínűségekkel adhatjuk meg a későbbi állapotot, jobban mondva állapotokat. Heisenberg
határozatlansági elve alapján az a biztos, hogy szinte minden bizonytalan. Ilya Prigogine
A bizonyosság vége c. dolgozata ennek megkoronázása...
Sokaknak nehezen érthető az is, hogy amíg a makrovilágban az anyagot vagy tömörnek, vagy sugárzásként észleljük, addig a mikrovilágban mint
Planck képlete is mutatja, minden "
rezeg", "
kettős"...Vagyis a kvantumfizika a véletlent és a jóslást emelte be a tudomány világába... Az univerzum jelentése tulajdonképpen egyetlen világ(amiben élünk), de ugyanekkor számtalan érvet sorakoztat fel a
multiverzum emélet ennek cáfolatára...
Egy primitív példával, ha a tükörbe nézünk, akkor belátható: tükörképünk ugye egy multbeli "fényképünk", s minél távolabb van a tükör, annál régebbi a "fénykép".. Igen távoli objektumok pl. a kvazárok távolságánál nyílvánvalóan viszonyítanunk kell az ismert méretek alapján.Ha statikus világban gondolkozunk, akkor nyílván más módon számolunk, mintha egy táguló világban számolgatunk, s sok függ a használt eszközöktől is az észlelhetőség szempontjából ... Szóval nem mindegy, milyen modell alapján állítjuk a 14mrd fényév távolságot.....A matematika , a geometria tételei a közös gondolkodás miatt megegyezésen alapulnak, a mértékegységek viszonyszámok(ezt már Eukleidesz, Bolyai, Lobacsevszkij is figyelembe vette)
Azt gondolom jelenleg nem tudományos, hanem filozófiai kérdés világunk értelmezése, hisz a modern fizika két részre bontja, a makro és a mikrokozmoszra a világegyetemet. A makrokozmoszhoz tartozik a világűr, az összes objektumával, a föld, az élővilággal, etc. A mikrokozmoszhoz pedig az összes atomi, szubatomi létszintek.. Az általános relativitás elmélet és a klasszikus fizika tárgyalja a makrokozmosz jelenségeit, míg a mikrokozmoszét a kvantummechanika...
S a csodavárás: a kettőt ötvöző, egységes elmélet megszületésébe vetett hit...
Nem nehéz párhuzamokat találni az állandó állapotu világegyetem modellel és a keleti kultúrák gondolkodásával, míg az ősrobbanás modellek a nyugati kulturákra jellemzőek, az egyiptomi kultúra a kettő között helyezkedik el.
De a filozofia és a tudomány kapcsán a régiek gondolkodásának figyelembevételével, észre vehető mindkettőben a világ felépítésében közös három rész, amelynek csak a megnevezése más: információ, energia, tömeg....
Nos ez az, amiért nézetem szerint ez egy filozófiai kérdés marad hosszú-hosszú ideig.
Mert az információ esetében lennie kell egy adónak , egy vevőnek, egy átviteli közegnek a kettő között...
Ezzel ellentétes, ha egyszerre jött létre az anyaggal az információ, vagyis mindig létezett.. Ha a Teremtő rendelkezett az"információval" akkor ez a Teremtővel kapcsolatosan generál kérdéseket...amikre egyelőre csak a filozófia ad válaszokat...
Elképzelhető, hogy a tudomány nem is jut el az összes válaszig...
Az "előmerülő idő" modell egyébbként nem tartalmaz feltétlen "ősrobbanást" következő lépésként, hisz én a folyamatot, a folyamatosságot hangsúlyozom, ami nem a végtelennel egyenértékű, sőt tágulást sem tételez fel...
Lehet túl sok mindent próbáltam egybehozni, de azt próbáltam megvilágítani, hogy számonra érthetetlen, ha a vitatott elmélet, vitatott tételeivel akarnak igazolni valamit, ami csak akkor igaz, ha egy adott modellt elfogadunk ... S ha nem azt nézzük kit tüntet ki megkülönböztetett figyelmével a tudományos közvélemény, hanem a valós eredményeket(nem azokét, akiket alibi Nobeldíjakkal tüntetnek ki az elköltött állami dollármilliárdok utólagos igazolásáúl) akkor a mai fizika fokozatosan az elmúlt 50 év elméleteinek cáfolata, nem pedig megerősítése útján halad..
