Van egy álmom – így kezdte híres és sokat idézett beszédét Martin Luther King a Nobel-békedíjas amerikai polgárjogi harcos. Tudom eléggé elcsépelt dolog így kezdeni egy írást, de különösen így év vége táján, az új évre és a jövőre vonatkozóan miért is ne lehetne, (sőt biztos van bárkinek) akár nekem is egy álmom.
Nem világot rengető vagy az egész országra vonatkozó nagy álmokat kergetek – nem mondom álmaimban néha szerepelnek az egész országunkat érintő kívánságok is – most csak a saját belső, kis magánálmomra gondolok.
Manapság gyakran hallom ezt a mondatot, valakinek nagy az egója. Nem tetszik nekem ez a kifejezés, de most mégis azt mondom, bizonyára nekem is nagy az egóm, mert nem arra gondolok álomként elsősorban, hogy mit szeretnék a szeretteim számára, hanem a saját „van egy álmom” kívánság visszhangzik folyamatosan a gondolataimban.
„Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Ezt üzeni Váci Mihály. Az én álmom egy látszólag egyszerű álom, de az én világomban egy nagy – nagy álom. Azzá vált, naggyá, hatalmassá. Hogy mi az álmom? Nem nehéz kitalálni. Munkát szeretnék! Nem, nem szeretnék, munkát akarok!”
Rögtön el is mondhatom, miért a saját álmom az első és miért nem a szokásos módon először a szeretteim számára álmodom valami jót és nagyot. Ez végtelenül egyszerű, ha az én álmom teljesül, akkor azzal a lehetőséggel, azt megragadva és kamatoztatva tudok a szeretteimnek igazi segítséget és támaszt nyújtani az álmaik megvalósításához.
Nagyon egyszerű dolgokat most nem sorolnék az álom részeként, vagyis nem írom le, hogy mennyire szeretném zökkenőmentesen, lazán intézni a megszokott, a hétköznapi élet menetével járó dolgokat.
Inkább nagyobbakat álmodom. Szeretném aggódás és számolgatás nélkül csak úgy karba tett kézzel lesni, hogy hogyan érnek el sikereket a gyermekeim, mert bármiben tudok nekik segíteni, amit csak kitalálok, mert biztosítom nekik a feltételeket, hogy könnyedén haladjanak. Olyan segítségekre gondolok, miket az én fiatalságomban egy szülő a szeretet természetességével, automatikusan tudott nyújtani, sőt ha a nyakas gyermek önérzeteskedett még kicsit rá is erőltette. Tisztességes zsebpénz /nem a hétköznapok költségeiről beszélek, mert, hogy én tartom el, az egy diák esetében normális.(lenne)/ Amennyiben létezik tandíj, gond nélkül tudnám fizetni. Igazán jó ruhákban járhatna, nem a kínai áruház választékában vagy a piacon kéne keresgélni. Szeretném úgy ünnepelni a születés és névnapokat , a karácsonyt, a húsvétot, a szilvesztert, az új évet, ahogyan azt gyerekkoromban a szüleim tehették velünk. Én is izgatottan szeretnék állni a háttérben és lesni a hatást, ahogy az ünnepelt kibontja a meglepetés ajándékot. Szeretnék titokban örömkönnyeket elmorzsolni a szemem sarkában, ahogy azt apámtól láttam. Búcsúzáskor szeretnék szemérmesen valami kis diszkrét borítékot csúsztatni a szórakozni vágyó csemete zsebébe.
Szeretnék majd a még nem létező unokáimnak összevásárolni mindenféle haszontalan játékot és finomságot.
Végezetül pedig azért még itt vagyok én is. Néha azért még jól esne kirittyenteni magam, időnként valami jó mókára beállítani a barátaimhoz, megnézni néhány jó darabot a színházakban, aztán jöhetne még valami jó kis buli, táncos mulatság – pont, mint régen. Megsúgom, hogy a görögországi álomutazást sem hagynánk ki a kedves párommal.
Hát szóval csak így…! Így szoktam álmodozni, ha már álmok, hát legyenek nagyok.
B Ú É K ! Kedves barátaim, jó szórakozást a szilveszteri mulatságokhoz és Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!
Váci Mihály – Még nem elég
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
B Ú É K !
Hollósy Gerti
Kanadai Magyar Hirlap