Az üdős(ödő) pasik persze, hogy jobban kedvelik, mert akkor fiiijjatalnak képzelik magugat. Képzelődni meg tán szabad?!
Tisztelet a kivételnek.
Ha van.
Ez a RULLZZZ, mostan szidás vagy dícséret??
Gratulálok Magdi, szuper!!
kiss
40 év feletti nõk...
- Téma inditó remenyseg
- Kezdés dátuma
Az üdős(ödő) pasik persze, hogy jobban kedvelik, mert akkor fiiijjatalnak képzelik magugat. Képzelődni meg tán szabad?!
Tisztelet a kivételnek.
Ha van.
Ez a RULLZZZ, mostan szidás vagy dícséret??
Gratulálok Magdi, szuper!!
kiss
Egyetértek. 40 felett kezdődik az élet. Én 39 évesen léptem ki a rossz házasságből két kisebb gyerekkel, na az se volt leányálom, de nem bántam meg. Rögtön válás után volt egy kapcsolatom, ami kb 1 év múltán az illető férfi hozzáállásán bukott el. (avagy becsülj meg, mert mit képzelsz magadról, ki a francnak kellesz 40 évesen 2 gyerekkel? ) Na ekkor ismét társkeresés, de ekkor már nagyon "felnőtt" fejjel és kritikus szemmel. Az igazit 41 és fél éves koromban találtam meg, a "szeretlek" nálunk is elhangzik naponta többször is, napi több órát beszélgetünk mindenféléről.
Ahányszor megcsörrenti a telefonomat, annyiszor rándul görcsbe a gyomrom az örömtől
pdig már elég régóta együtt vagyunk. Gondolom ez egyfajta rózsaszín ködSokkal érettebb vagyok, sokkal boldogabb vagyok, mint eddigi kapcsolataimban. (na persze, mert idősebb is vagyok) de tényleg igaz, hogy nekem 40 fölött nyílt ki a világ.
De tényleg! Miért nem lehet örülni annak, ami van, s miért kell az általánosítás szürke ködébe burkolózni?Az üdős(ödő) pasik persze, hogy jobban kedvelik, mert akkor fiiijjatalnak képzelik magugat. Képzelődni meg tán szabad?!
Tisztelet a kivételnek.
Ha van.
Ez a RULLZZZ, mostan szidás vagy dícséret??
Gratulálok Magdi, szuper!!
Nem hinném, hogy valaki is burkolózik itt ködbe, amelyik szürke iss, de kire is vagyon kérdésed értve?? Őskövület koronára, vagy negyvenfelüli csajokra?? Meraz utóbbiak igen vígkedélyűek itt. :4:
Ne csak a fájdalmas élményeket, nemááá..., hanem az örömteliket is!!!
Csak vissza kell olvasni pár oldalt.
Egyetértek. 40 felett kezdődik az élet. Én 39 évesen léptem ki a rossz házasságből két kisebb gyerekkel, na az se volt leányálom, de nem bántam meg. Rögtön válás után volt egy kapcsolatom, ami kb 1 év múltán az illető férfi hozzáállásán bukott el. (avagy becsülj meg, mert mit képzelsz magadról, ki a francnak kellesz 40 évesen 2 gyerekkel? ) Na ekkor ismét társkeresés, de ekkor már nagyon "felnőtt" fejjel és kritikus szemmel. Az igazit 41 és fél éves koromban találtam meg, a "szeretlek" nálunk is elhangzik naponta többször is, napi több órát beszélgetünk mindenféléről.
Ahányszor megcsörrenti a telefonomat, annyiszor rándul görcsbe a gyomrom az örömtől
Sokkal érettebb vagyok, sokkal boldogabb vagyok, mint eddigi kapcsolataimban. (na persze, mert idősebb is vagyok) de tényleg igaz, hogy nekem 40 fölött nyílt ki a világ.
Egyetértek; negyven fölött van igazi élet. már nem kell pesztrálni, lehet élni, alkotni, hatni.
Nem hinném, hogy valaki is burkolózik itt ködbe, amelyik szürke iss, de kire is vagyon kérdésed értve?? Őskövület koronára, vagy negyvenfelüli csajokra?? Meraz utóbbiak igen vígkedélyűek itt. :4:
Ne csak a fájdalmas élményeket, nemááá..., hanem az örömteliket is!!!
Csak vissza kell olvasni pár oldalt.
Talán nem is az életkor a fontos, inkább az lehet az érdekes, hogy én messze nem érzem magam annyinak, amennyi vagyok. S eszembe sem jutna fiatal csitrikre hajtani.
Miért ne kéne pesztrálni? 40 évesen 5 éves gyerekem volt, szerintem még rászorul egy kicsit az anyai pesztrára.
De amiért pesztrálgatja az ember lánya a saját gyerekeit, attól még lehet boldog.
Ez a tema egy blogombeli bejegyzesem,de mivel tobben javasoltak,hogy vitat erdemlo...elhoztam ide.Tehat,holgyeim es uraim ...lehet "vitatkozni"!
Egy férfi tollából....
ez egy barátom továbbitott levelének a beltartalma.....
Ahogy öregszem, egyre inkább a 40 feletti nõket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért:
Egy 40 feletti nõ sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze:
"Mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá, mire gondolsz.
Ha egy 40 feletti nõnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda
melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van.
Általában valami sokkal értelmesebb dolgot.
Egy negyvenen túli nõ már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki õ, mi õ, mit akar és kitõl. Kevés olyan 40 feletti nõ akad, akit
érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel.
A nõknek 40 felett tartása van. Ritkán fordul elõ, hogy jelenetet
rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellõs közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelõnek, fõleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.
Az idõsebb nõk nem bánnak szûkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.
40 felett egy nõ elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a
barátnõinek.
Egy fiatalabb nõ gyakran még a legjobb barátnõjét is hanyagolja ha
partnere van, mert nem bízik meg a fickóban.
Egy negyvenen túli nõt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnõi, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el õt.
A nõk a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 40
feletti nõnek sosem kell meggyónnod a bûneidet. Úgyis mindig tudja.
Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 40 feletti nõ sokkal
szexisebb, mint fiatalabb nõtársai.
Az idõsebb nõk egyenesek és õszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.
Igen, számtalan okból dicsõíthetjük a negyvenen túli nõket. Sajnos ezt
fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 40 feletti nõre jut egy kopaszodó, pocakos õskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte.
És minden olyan férfinak, aki azt mondja: "Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni", üzenem, hogy változnak az idõk: manapság a nõk 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nõk is rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért...
Köszönöm. Még sosem voltam büszke a koromra, de magamraismerek az írásodból és egész jól érzem magam, pedig pocsék napom volt.
Naná. Ahogy telnek az évek, annál összetettebbek, annál érdekesebbek vagyunk, így van ez a férfiaknál is. Volt egy fiatal ismerősöm, csapta a szelet, rendesen menekültem, a gondolat is borzalmas volt számomra.
Én is azt ettem észre a baráti körömben, h sokan 40 felett lesznek igazán önmaguk, sőt van aki át is esik a ló túloldalára. Ak ddig a romantikus kapcsolatokban hitt most csak szex kapcsolatra utazik és fordítva, e azért ez ritka szerencsére. Általában van egyensúly.
40 fölött...
pár hónapja történt. Szokásos reggeli rohanás, felszállok a villamosra, leülök, előhúzom a regényemet, és a nagykapkodásban a könyvvel együtt kirepül -jó messzire- a táskámból egy intim betét is. Zavartan szétnézek, felkapom, gyorsan visszadugom a táskámba, szerencsére fél 8 magasságában a legtöbb ember elég bamba, semhogy röpködő tárgyak után forduljon... És akkor azon kezdtem el gondolkozni, miért és jöttem én zavarba? Elvégre elmúltam már 40, sőt, 43 is, az én koromban ez már dicsőségnek számít, az ilyesmit nem is a táskám aljába dugva kéne hurcolni, hanem a kabátomra kitűzve, megmutatni a világnak, hogy nézzedmááá, az arcom ráncos kicsit, a hajgyökerem bizony mákos, de azért még működöm!!!
Egy nő életében 3 korszak van, amikor az ilyesminek örül: kislánykorában, amikor végre neki is van mivel dicsekedni az osztálytársai előtt, "aktív" korában, amikor elfelejtett védekezni, és 40 felett...
pár hónapja történt. Szokásos reggeli rohanás, felszállok a villamosra, leülök, előhúzom a regényemet, és a nagykapkodásban a könyvvel együtt kirepül -jó messzire- a táskámból egy intim betét is. Zavartan szétnézek, felkapom, gyorsan visszadugom a táskámba, szerencsére fél 8 magasságában a legtöbb ember elég bamba, semhogy röpködő tárgyak után forduljon... És akkor azon kezdtem el gondolkozni, miért és jöttem én zavarba? Elvégre elmúltam már 40, sőt, 43 is, az én koromban ez már dicsőségnek számít, az ilyesmit nem is a táskám aljába dugva kéne hurcolni, hanem a kabátomra kitűzve, megmutatni a világnak, hogy nézzedmááá, az arcom ráncos kicsit, a hajgyökerem bizony mákos, de azért még működöm!!!
Egy nő életében 3 korszak van, amikor az ilyesminek örül: kislánykorában, amikor végre neki is van mivel dicsekedni az osztálytársai előtt, "aktív" korában, amikor elfelejtett védekezni, és 40 felett...
Kedves Klubtársaim!
Olvasom az előző hozzászólást és ugy gondolom, hogy ez a gondolkodás elég általános!
Mi még "gyorsan" férjhez mentünk, szültünk 2-3 gyermeket, nevelgettük, terelgettük őket, kormányoztuk a háztartást 18-20 éven keresztül. Aztán egyszercsak ugy gondoljuk, hogy a 20 éves gyermeket meg a 10 évest sem kell már kiszolgálnunk - gyakorolják az önállóságukat - és elengedjük a kezüket!! Ez ám a szabadság!! Sok szabadidő!! De mit kezdjek vele?
Ujra kell szervezni a saját életünket, már ujra lehet a saját hobbimat üzni - nem olyat, ahol a gyermekem érzi jól magát és csak kisérem - hanem olyat ami NEKEM tetszik!
Ez igy jól hangzik, de azt is meg kell élni és feldolgozni, hogy a család is boldogul akkor is, ha nem állok a konyha közepén és nem irányitom őket!!
Én is most szokom-tanulgatom ezt az uj helyzetet, nem ment könnyen!
Meg kell barátkoznunk a 40-es évekkel is! Hogy fizikailag már nem birom az egész házat kitakaritani egy nap, hogy örülök a párom figyelmességeinek!
Valahol hallottam egy nagy igazságot, ami erre az évekre - és az utánuk jövőre - szerintem nagyon igaz: Meg kell tudni élni és érteni, elfogadni, hogy a külső szépség ilyenkorra átalakul belső szépséggé!
Én ezt a belső szépséget kivánom minden "klubtársamnak"!
Olvasom az előző hozzászólást és ugy gondolom, hogy ez a gondolkodás elég általános!
Mi még "gyorsan" férjhez mentünk, szültünk 2-3 gyermeket, nevelgettük, terelgettük őket, kormányoztuk a háztartást 18-20 éven keresztül. Aztán egyszercsak ugy gondoljuk, hogy a 20 éves gyermeket meg a 10 évest sem kell már kiszolgálnunk - gyakorolják az önállóságukat - és elengedjük a kezüket!! Ez ám a szabadság!! Sok szabadidő!! De mit kezdjek vele?
Ujra kell szervezni a saját életünket, már ujra lehet a saját hobbimat üzni - nem olyat, ahol a gyermekem érzi jól magát és csak kisérem - hanem olyat ami NEKEM tetszik!
Ez igy jól hangzik, de azt is meg kell élni és feldolgozni, hogy a család is boldogul akkor is, ha nem állok a konyha közepén és nem irányitom őket!!
Én is most szokom-tanulgatom ezt az uj helyzetet, nem ment könnyen!
Meg kell barátkoznunk a 40-es évekkel is! Hogy fizikailag már nem birom az egész házat kitakaritani egy nap, hogy örülök a párom figyelmességeinek!
Valahol hallottam egy nagy igazságot, ami erre az évekre - és az utánuk jövőre - szerintem nagyon igaz: Meg kell tudni élni és érteni, elfogadni, hogy a külső szépség ilyenkorra átalakul belső szépséggé!
Én ezt a belső szépséget kivánom minden "klubtársamnak"!
Én sem unatkozok, csak egyszerre rám szakadt némi szabadság! Egyszerre akarok minden eddigi elmaradásomat pótolni: elolvasni a kimaradt könyveket, kötni, horgolni, gyöngyözni, szakirodalmat elolvasni, továbbképzésre menni! De rá kellett jönnöm, hogy ez sem megy egyszerre! Itt is szelektálni kell, rangsorolni!
Sziasztok!
Egy kis segítségért fordulnék hozzátok. Talán ott kezdeném hogy hiányos angol nyelvtudásom véget felkerestem a régi angoltanáromat, hogy valamit lendítsen a tudásomon. Kb 10 éve találkoztam vele utoljára akkor is nagyon jol nézet ki. De most amikor ujra találkoztunk még vonzobb lett pedig már 40 felett van pár évvel. Régen is nagyon tetszet de most még jobban bejön. Én most 26 vagyok. Mit tegyek? Hogy mondjam meg neki hogy többet érzek iránta mint egy laza tanár diák hiszony. Öszintén, tényleg nagyon tetszik, csak van az a kb 20év különdség közöttünk. Egyedűl él, nincs gyereke se férje se élettársa. Nem is szeretném megbántani és a jó viszont megrontani közöttünk, mert szükségen van rá hogy tovább tanítson, de én többet szeretnék. Amikor elmegyek hozzá majd kiúgrik a szivem amikor meglátom, de nem tudom hogy mondjam el amit érzek. Lehet hogy sejt valamit mert amikor a szemembe, ugy érzem hogy a lelkembe lát. De lehet hogy tévedek.
Kérlek beneteket ha valaki megérti a problémámat, kérem adjom tanácsot miként tudnám bevallani érzéseimet vagy csak maradjon meg a tanár diák kapcsolat és probáljam elfelejteni Őt.
Sziasztok
Egy kis segítségért fordulnék hozzátok. Talán ott kezdeném hogy hiányos angol nyelvtudásom véget felkerestem a régi angoltanáromat, hogy valamit lendítsen a tudásomon. Kb 10 éve találkoztam vele utoljára akkor is nagyon jol nézet ki. De most amikor ujra találkoztunk még vonzobb lett pedig már 40 felett van pár évvel. Régen is nagyon tetszet de most még jobban bejön. Én most 26 vagyok. Mit tegyek? Hogy mondjam meg neki hogy többet érzek iránta mint egy laza tanár diák hiszony. Öszintén, tényleg nagyon tetszik, csak van az a kb 20év különdség közöttünk. Egyedűl él, nincs gyereke se férje se élettársa. Nem is szeretném megbántani és a jó viszont megrontani közöttünk, mert szükségen van rá hogy tovább tanítson, de én többet szeretnék. Amikor elmegyek hozzá majd kiúgrik a szivem amikor meglátom, de nem tudom hogy mondjam el amit érzek. Lehet hogy sejt valamit mert amikor a szemembe, ugy érzem hogy a lelkembe lát. De lehet hogy tévedek.
Kérlek beneteket ha valaki megérti a problémámat, kérem adjom tanácsot miként tudnám bevallani érzéseimet vagy csak maradjon meg a tanár diák kapcsolat és probáljam elfelejteni Őt.
Sziasztok
Pityunak!
Szerintem nagyon gyakori ez a tanár-diák kapcsolat, még akkor is, ha a férfi jóval fiatalabb. Mindig csodálatra méltó a tudás (is). Én is éreztem már ilyet, de megmondani nem akartam. Ugyanis már párkapcsolatban voltam. Nem volt értelme belebonyolódni. Maradt a plátói érzelem.
Szerintem nagyon gyakori ez a tanár-diák kapcsolat, még akkor is, ha a férfi jóval fiatalabb. Mindig csodálatra méltó a tudás (is). Én is éreztem már ilyet, de megmondani nem akartam. Ugyanis már párkapcsolatban voltam. Nem volt értelme belebonyolódni. Maradt a plátói érzelem.
Tanácsot azt tudunk adni! Bezzeg.
Gondolom, ahányan vagyunk annyifélét. Az én tanácsom, hogy ne rohanj! Legyél türelmes. Előbb legyen vége az üzleti kapcsolatotoknak, vagyis tanulj meg nála angolul. Amikor már elég jól megy az angol, akkor bevallhatod neki, hogy ezek a tanórák sokkal többet jelentettek számodra egyszerű tanulásnál. És akkor elmondhatod, hogy mit érzel iránta. Ne várd el, hogy ő is azonnal szerelmes legyen beléd, jó, ha megelégszel annyival, ha barátok maradtok. Aztán majd alkul, illetve alakítjátok.
Hasonló témák
