Sziasztok. Szerintem ebben a kérdésben is a legfontosabb, meghagyni mindenkit a szabadságában, azaz döntsön úgy, ahogy szeretné, ha "szentesíti" legyen úgy, de valaki csak azért ne házasodjon, mert nehogy vénlány vagy agglegény maradjon belőle. A legrosszabb, amikor valaki csak azért házasodik, mert mit szólnának az ismerősök, a család. Vagy menekül otthonról.
Sajnos vannak, akik gyerekekkel töltik ki a hiányt a házasságukban, a kapcsolatukban, ahelyett, hogy megnéznék, mitől nem működik a kapcsolatuk. Ha gyereked nélkül üres lenne az életed, akkor nagyon alaposan nézz körül magadban, mert valami nem stimmel. A gyerek nem hiányt, kapcsolati űrt pótolni hivatott....
A másik ez az életre-szólomig dolog. A legtöbb ember úgy mondja ezt ki, hogy nem is tudja miről beszél. Én ezt megváltoztatnám olyan fogadalomra, hogy "fogadom, hogy amig együtt vagyunk, osztozok minden örömödben, bánatodban, gondoskodok rólad, és hű leszek hozzád, és én is mindenemet, amim van, megosztom veled." Amig együtt vagyunk. Ami nem biztos, hogy azt jelenti, hogy örökre. Kevesebb frusztrált ember szaladgálna az utcákon, azt hiszem....
MIndezek mellett nekem fontos a házasság és a család szentsége, akkor, ha azok, akik benne vannak, őszinték, tisztelik és megbecsülik egymást, és feltétel nélkül el tudják fogadni a másikat. Az igazi tartalom nélküli szép szavakból, köszönöm, nem kérek, még egy házasságban sem!