A madarak tanácskozása

Erio

Állandó Tag
Állandó Tag

Szufi és keresztény misztikusok gondolatai, szavai, cselekedetei mentén szeretném útjára indítani ezt a topikot,
s arra biztatnálak benneteket, az itt gondolat formájában megjelenteket a szívetekkel olvassátok, ne a szemetekkel...





A topik címéről


A szufi Farid du-Din Attar (1119-1233) A madarak tanácskozása című műve a madaraknak királyuk, Szimurg* utáni vágyakozásáról, s a hozzá tartó, a hét völgyön át vezető fáradságos utazásukról (a belső királyság kereséséről és eléréséről) szól, mely út végén megtalálják céljukat – önmagukban. Attar misztikus műve képes megmutatni más kultúrák igazságkeresőinek, hogy bár az örök üzenet formája időhöz és hagyományhoz kötődik, tartalma ezektől független. Attar mondanivalójának középpontjában a tiszta, misztikus átélést megelőző és az azt követő cselekedet áll. Mert csak a megszabadító belső cselekedet vezethet új fejlődéshez. Az ebből adódó tisztulás nyithatja meg az utat a belső Isten-birodalomhoz.


*A legismertebb iszlám meselény Szimurg, a csodamadár, aki központi szerepet játszik különböző mitikus elbeszélésekben. Ő testesíti meg azt a királyságot, melyet egy belső fejlődési folyamatban kell megvalósítani.



A belső királyság eléréséről


Az út végére megmaradt néhány madár, saját visszatükröződésében (si murgh = visszfény) felismeri azt, akit oly régen keres: Szimurgot. Kiderül, Szimurg királysága fényes tükörhöz hasonlít. Bárki is jön ide, saját magát látja benne. S tűnik el ebben a tükörben... "Az árnyék eltűnt a napban, s vége volt. A mulandóság után végül beléptek a maradandóságba." Kihunytak a Szimurgban. Az utazók nem voltak többé, sem a vezető, sem az ösvény. Amikor megtalálták Szimurgot, megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye.



Néhány útrabocsátó gondolat


"A lélek önmagát szemléli az istenség tükrében" - mondja Eckhart. S hogy idáig el tudjon jutni, ahhoz szükségelteteik "a szívnek a dolgoktól a dolgok urához való fordulása" - egy szufi mondás szavaival megfogalmazva.
Ám mivel a világ nem más, mint Ő, e megismerés végső soron Isten önmegismerése...

Ha az ember ki akar jutni a káprázat zűrzavarából, először a dolgok jelképiségét kell megértenie...
Az ébredés, melynek feltétele a "halál" - a szúfi értelemben vett megsemmisülés (fana) -, a jelenségek önmagukban vett voltától való elszakadást jelenti. A halál itt (nem biológiai, hanem) egy szellemi történés... az ember leveti az érzékelés és az értelem béklyóit, túllép a jelenségek határain, és keresztüllátva a jelenségek hálóján, meglátja azt, ami mögöttük van....


S végül egy, a keresztény misztikából vett idézettel zárnám kis bevezetőmet: "Aki teljesen leválik a világról, az nem törekszik más teremtmények felé, egyáltalában nem kíván semmiféle teremtmény előtt hódolni, sem pedig fölébe kerekedni; nem akar sem lentebb, sem fentebb lenni senkinél, pusztán megállni önmagában, anélkül, hogy bárkinek örömöt vagy szenvedést okozna, és nem akar hasonló lenni más teremtményekhez, sem pedig különbözni azoktól. Nem akarja sem egyiket sem másikat; nem akar semmit, csak lenni. De hogy ez vagy az legyen, arra nem törekszik. Mert aki ez vagy az akar lenni, az valami akar lenni. Aki azonban leválik a világról, az nem akar semmi lenni. Ezért őtőle a világ minden dolga érintetlen marad." (Eckhart mester)






 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Felkészültél, .... Kedves Erio ;) .... akkor jöhet a téma!!!!

Megsemmisülés :...
A minap arra ébredtem, hogy 14 órás alvás után : miiii vaaan????
Elvesztek a fogalmak, jelzők, ... sőőőőt a főnév és az ige is...:cool: .... na, kinyitottam a szemem félhomály, kérdés: Reggel, vagy este közeledik???? Milyen hónap van, .... húúú és hanyadikaaaa???? És, ki vagyok én???
A szó szoros értelmében össze kellett rakni magam.....
Jaaa, hogy mit raktam össze???? Teljesen felesleges volt!!!
:ph
 

szannyasz

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=3]A belső királyság elérése[/h]Pentagram > 2001-es évfolyam

A LEGISMERTEBB ISZLÁM MESELÉNY SZIMURG, A CSODAMADÁR, AKI KÖZPONTI SZEREPET JÁTSZIK KÜLÖNBÖZŐ MITIKUS ELBESZÉLÉSEKBEN. Ő TESTESÍTI MEG AZT A KIRÁLYSÁGOT, MELYET EGY BELSŐ FEJLŐDÉSI FOLYAMATBAN KELL MEGVALÓSÍTANI.

A szufi Farid du-Din Attar (1119-1233) A madarak tanácskozása című műve a madaraknak királyuk, Szimurg utáni vágyakozásáról és kereséséről, valamint a hét völgyön át vezető fáradságos utazásukról szól, melynek végén megtalálják céljukat – önmagukban. Farid du-Din Attar, aki a perzsa Nishapurban gyógyszerkereskedő volt, a XII. század második felében számos lírikus és epikus művet írt. Ezek a rejtélyes isteni szeretet utáni vágyakozását és keresését tükrözik. E misztikus művei képesek megmutatni más kultúrák igazságkeresőinek, hogy bár az örök üzenet formája időhöz és hagyományhoz kötődik, tartalma ezektől független. Attar műveinek középpontjában a tiszta, misztikus átélést megelőző és az azt követő cselekedet áll. Mert csak a megszabadító belső cselekedet vezethet új fejlődéshez. Az ebből adódó tisztulás nyithatja meg az utat a belső Isten-birodalomhoz.

A madarak tanácskozása számos madárfaj összesereglésével kezdődik, akikhez azzal a felhívással fordulnak, hogy királyt kell keresniük maguknak.
A madarak közötti eszmecserében újra meg újra különös helyet kap a búbos banka. Salamon küldöttének nevezik, aki felveszi a kapcsolatot Sába királynőjével. „Keblén hordja a szellemi felismerés jelét, fejéről pedig a hit koronája sugárzik.” Ő a közvetítő, aki ismeri az igaz királyt és a hozzá vezető utat. Azt mondja, hogy csakis Szimurg méltó a királyságra, aki „a Magasztosság szigetén a Nagyság és Fenség városában lakozik”.
A madarakat erre mély, benső vágyakozás keríti hatalmába, s mindannyian Szimurghoz akarnak repülni. A veszélyes utazás mégis különböző kifogásokra sarkallja őket. A kócsag például azzal áll elő, hogy a tenger iránti szeretete miatt nem képes elválni tőle. Erre a búbos banka azt feleli: „A tenger ingatag és hűtelen. Vigyázz, el ne nyeljen téged!” A pávát meg csak az a vágy élteti, hogy ismét a Paradicsomba jusson. A búbos banka erre azt mondja, hogy a Paradicsom ura sokkal többet ér, mint maga a Paradicsom. A búbos banka mély bölcsességről tanúskodó szavai végül is elejét veszik annak, hogy a madarak serege elálljon szándékától. Különösen az irántuk megmutatkozó szeretete ad nekik erőt félelmeik legyőzéséhez.
Belsőleg így megerősödve kelnek hát útra. Hanem újból kétségek merülnek fel bennük, amint egy sivár és kihalt végtelen útszakasz tárul eléjük. Ősfélelmek törnek elő belőlük. A haláltól megrettent egyik útitársának azt mondja a búbos banka: „A halál a sorsunk. Azért születtünk, hogy meghaljunk.” A kérdés, hogy milyen messze van még a cél, a hét völgy részletes ábrázolásához vezet, amelyeken az út során át kell kelniük.
Sok év múltán a madárrajból végül is csak harmincan érik el Szimurg királyi udvarát. Bebocsátási kérelmüket azonban elsőre visszautasítják. Teljesen elbizonytalanodva, közel érzik magukat a halálhoz. Csak azután kapnak új erőre, miután minden cselekedetüket elvonultatják a szemük előtt és megbocsátnak nekik, s miután minden sóvárgásuk aláhanyatlott a teljes vágymentességben. „A közelség napja fénylik.” És a harminc madár, saját visszatükröződésében (si murgh = visszfény) felismeri azt, akit oly régen keres: Szimurgot.
Elmagyarázzák nekik, hogy a királyság fényes tükörhöz hasonlít. Bárki is jön ide, saját magát látja benne. Ám egy későbbi stádiumban el is tűnnek ebben a tükörben. „Az árnyék eltűnt a napban, s vége volt. A mulandóság után végül beléptek a maradandóságba.” A régi elmúlt. Örökre elmúltak Szimurgban. Az utazók nem voltak többé, sem a vezető, sem az ösvény. Amikor megtalálták Szimurgot, megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye.

Aki az igazságot keresi, az bizonyára felismeri saját vágyakozását a harminc madár kalandjában. Az őt mozgató erő az eredeti állapot még élő emlékezete, mely helyzettől függően erősebben vagy gyengébben, de mindig nyugtalanítóan hat. Égésre hasonlít. A tudat azt tapasztalja, hogy valami feldúlja, valami hajtja őt, ami nem ehhez a léthez tartozik. Valami, ami mindig jelen van, függetlenül attól, hogy az élet vidám vagy szomorú. Így kezdődik A madarak tanácskozása is. A kezdeti lelkesedést annak félelme követi, hogy az út veszélyes is lehet. A behatárolt tudat nem képes másként cselekedni, a látómezején kívül eső dolgokat lehúzza a saját szintjére, de azok ettől függetlenül még fenyegetőek maradnak. Árnyékként vetődnek a tudatra, és nem hagyják nyugodni.
Rémképeink és illúzióink sokfélesége a madárfajok számosságával vetekszik. Éppoly sokan vannak kifogásaink is, melyek visszatartanak bennünket a tényleges elhatározástól és az istenihez való odafordulástól. Történetünkben ez különösen az út kezdetét jellemzi, mely végtelennek, kétségekkel és aggodalmakkal kikövezettnek tűnik.
Sok más, a belső megszabadító utat akadályozó emberi tulajdonságot is felismerünk a madarakban: a méltatlanság érzését, a mélabúra való hajlamot, a természetösztönök uralmát, a birtokvágyat, a mind újabb kívánságok csábítását, s az ide-oda hullámzó érzelmeknek való kiszolgáltatottságunkat. Ezek feltörnek bennünk, előtérbe tolakodnak s szemérmetlen pimaszsággal követelik odaadásunkat és kielégítésüket. Így aztán elnyomják a búbos banka szíve mélyéből felszálló gyengéd hangját, a megfordulás és a megfontolás hívását. Ezért leli vesztét sok madár a hét völgyön át vezető fáradságos úton.
A madarak egyike azt gondolja, hogy bizonyos gyakorlatok révén elérte a tökéletesség legmagasabb fokát, s ezt az illúziót nem akarja feladni. A búbos banka azonban megrója ezért, és felismerteti vele, hogy a fennhéjazás nem segítheti tovább fejlődésében. Elmagyarázza neki, hogy a Teremtőhöz vezető utat nem a látszólag tökéletesek lelik meg, hanem azok, akik belátják saját tökéletlenségüket. A kérdés most az, hogy a kereső vajon továbbra is a saját vélt igazságába kapaszkodik-e, vagy az isteni igazsághoz fordul. Hogy képes-e vigaszt és erőt meríteni a búbos banka útmutatásából, vagy megmarad saját maga tökéletesítésénél és művelésénél, miközben az igazi életcélt megtagadja. Aki képtelen énje érdekét lelkének érdeke mögé állítani, aki az életében még el akar érni valami fontosat, mielőtt a fény felé fordulna, az egyszer csak rádöbben, hogy kezei üresek. Mert énjével akarja a csúcsot elérni – ez azonban lehetetlen! Büszkeség és gőg kísérik az ént. Ezek azonban nagyon is akadályozó útitársak. Ha viszont belátjuk ezek csalárd mivoltát, akkor képesek leszünk áttörni a megkristályosodáson. Ez azonban nem csak a döntést követeli meg, hanem annak végrehajtását is. Csak ekkor hátrál meg a gőg és a büszkeség, s csakis ekkor ad teret olyan tulajdonságoknak, melyek új távlatokat nyitnak.
A szentségtelen dialektikát a jó és a rossz pólusai fogják közre. Ezek nem győzhetők le azáltal, hogy a jónak vagy rossznak vélt oldalhoz szegődünk. Az ellentéteknek ez a világa azonban megadja annak lehetőségét, hogy felismerjük a kilátástalanságát. Ha belátjuk, hogy az ellentétek feltételezik egymást, s ezáltal feloldhatatlanok, akkor képesek vagyunk hinni a búbos banka tanácsának, s el tudjuk kezdeni a belső király keresését. Ez az út kivezet az ellentétek világából, s az ember teljes, alapvető megváltozását eredményezi.
„Hét völgy esik utunkba, de a távot senki nem tudja, mert erről az útról még senki nem tért vissza” – válaszol a búbos banka a királyhoz vezető út hosszát feszegető kérdésre. A hét völgyön át vezető út az igazi életcélhoz vezet, és csakis élettapasztalat alapján található meg. Akkor nincs többé visszaút. A kísérletező és spekuláló keresgélés sincs többé. Nem mintha valaki megtiltaná, hanem abból a belátásból, hogy az én képességei nem elegendőek saját határának áttöréséhez. Itt aztán a pszichológia taníthat, amit akar.
A búbos banka elmagyarázza, hogy mind a hét völgynek különleges jelentése van. Ezek pedig: a keresés völgye, a szeretet völgye, a felismerés völgye, a vágytalanság völgye, az egység völgye, a zűrzavar völgye és a lemondás völgye.


A KERESÉS VÖLGYE

„Ha leszállsz a keresés völgyébe, akkor minden pillanatban fáradság tör rád. Ott minden lélegzetvétel száz vesződséggel jár, és még a legbátrabb papagáj is léggyé válik. Éveken át kell fáradoznod és erőlködnöd, mialatt szíved a legkülönbözőbb állapotokat éli át. Minden tulajdonodat és hatalmadat fel kell adnod. Utad át kell, hogy vezessen véred legmélyebb mélységein és mindazon, ami téged körülvesz. Ha már semmit sem tartasz többé a kezedben amit ismernél, akkor a szívedet is mindentől meg kell tisztítanod. Ha szíved megtisztult a haláltól és a romlástól, akkor isteni fényben kezd sugározni. Ha ez a fény szabaddá vált szívedben, akkor vágyad ezerszeresen megsokszorozódik benne.”


A SZERETET VÖLGYE

„Azután válik láthatóvá a szeretet völgye, s mindenki, aki odakerül, belemerül a tűzbe. Aki ebben a völgyben van, az eggyé lesz a tűzzel. Aki nem válik tűzzé, az életében nem lesz többé boldog. A szerelmetes az, aki olyan, mint a tűz, s izzó arccal ég el; aki sohasem habozik, hanem száz világot is örömmel dob a tűzbe; aki nem ismer sem hitet sem hitetlenséget, sem kétséget sem biztonságot. Boldogság és boldogtalanság az ő útján ugyanaz. Igen, a szeretetben nem létezik többé különbség számára.”


A FELISMERÉS VÖLGYE

„Aztán feltűnik a zarándok tekintete előtt a felismerés völgye. Itt mindenki különböző utakon jár. Egyik út sem hasonlít másvalakinek az útjához. Az, aki a test útját járja, más, mint aki a lélek ösvényén jár. Mégis mind a test, mind a lélek számára létezik a bűnök és az erény kapuja, amely vagy felmenetelhez vagy pusztuláshoz vezet. Ha a felismerés napja ama legmagasabb ösvény égboltjáról sugárzik, akkor mindenki felismeri igaz értékét, s keble nyitva áll az igazság számára.”


A VÁGYMENTESSÉG VÖLGYE

„A következő a vágytalanság és a lemondás völgye, melyben nincsenek többé igények, és semminek sincs többé jelentősége. A hét óceán itt pocsolyává, a hét bolygó pedig egyetlen szikrányi tűzzé változik. A hét paradicsomi szféra is megszűnik itt, a hét pokol pedig jéggé dermed. Bármit is teszel vagy nem teszel, semmi újnak és semmi réginek sincs itt hatalma.”


AZ EGYSÉG VÖLGYE

„Erre az egység völgye, a teljes magány helye következik. Ha a vándorok ebből a sivatagból jönnek, akkor mindannyian ugyanabból a gallérból dugják ki a fejüket. Szám szerint sokat vagy keveset látsz is itt, az mégis egy az egység ezen ösvényén. Mivelhogy a sokság örökké egy az egyben, ezért ez az egy az egyben maga a tökéletes egység.”


A ZŰRZAVAR VÖLGYE

„Aztán a zűrzavar völgyébe érkezel, ahol számodra minden csak fájdalmat és szenvedést okoz. Minden lélegzetvétel olyan itt számodra, mint egy elevenedbe vágó kard, s minden pillanat sóhajtás és panasz. Sóhaj és fájdalom: akár az égés. Többé nem tudod megkülönböztetni a nappalokat és az éjszakákat. Nem vagdosnak karddal, mégis minden hajgyökérből vér csepeg, s felír minden jajgatást. A zarándokhoz képest, aki fájdalmában izzik és ég, a tűz hideg, mint a jég. Összezavarodik, ha ide kerül, s zavarában elveszíti az utat. Akinek az abszolút egység bele van írva a lelkébe, az itt mindent elveszít, beleértve önmagát is.”


A LEMONDÁS VÖLGYE

„Végül jön a lemondás és a semmi völgye. Ki tudná ezt leírni azok közül, aki ott járt? E völgyben süket és néma leszel, az értelem cserbenhagy, és belépsz a feledésbe. A szellemi nap egyetlen sugarára számtalan árnyékot látsz eltűnni magad körül. Ha a végtelenség óceánjának hullámai feltornyosulnak, hogy is maradhatnának meg akkor a formák, melyek az óceán felszínén keletkeztek? Mindkét világ csupán forma, amely az óceán felszínén jelenik meg néked. Aki ebben kételkedik, az hallucinációk áldozatává válik. Akinek a szíve belemerül ebbe az óceánba, áldott az, és örök békességet nyer…”


A KIRÁLY UDVARÁBAN

A történet tanúsága szerint a legtöbb madár már a hét völgy leírásától visszariad. Végül csak harmincan érik el a célt, Szimurg királyi udvarát, de a palotaőrök visszautasító magatartása láttán őket is elhagyja erejük, és utolsó reményüket is elveszítik. Amikor azonban a tetteiket elősoroló írás olvastával megbánást tanúsítanak, Szimurg eltörli bűneiket, vagyis útjuk végén megtalálják igazi önvalójukat.
„A király jelenléte fényes tükörhöz hasonlítható. Bárki is jön ide, meglátja benne önmagát.”
A harminc madár útjának sok nézete ismeretes az igazság keresője előtt. A Szimurghoz történő megérkezés nem az én tevékenységének az eredménye, habár az út ezzel a tevékenységgel kezdődik! Ha az én felismeri, hogy magasabb rendű törekvése is mindig csalódáshoz vezet, akkor elhagyhatja a helyet, ahol eonokon át lakozott. Farid du-Din Attar arról a lemondásról beszél, amelyre aztán bűnbocsánat következhet.
Miért csak harminc madár éri el a célját? A harmincas szám a három születésre utal, amit a zarándoknak át kell élnie: az előkészítő fázisra, az új élet fázisára és a hazatérés fázisára. A nulla a beteljesedést jelenti. Ez azt jelenti, hogy minden eddigi sikeresen lezárult, s valami új kezdődhet el.
„Láték új eget és új földet”, olvassuk a Bibliában. A madarak tanácskozásában ez így hangzik: „A mulandóság után beléptek a maradandóságba.”


FORRÁSMŰVEK:
Helmut Ritter: Das Meer der Seele. Gott, Welt und Mensch in den Geschichten Fariduddins Attars. Leiden, 1955, erweiterte Auflage 1978.
Farid-ad-Din Attar: Mantiq at-fair. Text ediert durch Garcin de Tassy, Paris 1858; utánnyomás: P.A. Norstedt Є Söner, Stockholm 1929.
Farid du-Din Attar: The conference of the birds, Penguin classics, 1986.
Farid du-Din Attar: The conference of the birds. A philosophical religious poem in prose. Routledge Є Kegan Paul Ltd., London 1961.
 
B

bogár hamfri

Vendég
"(...) Amikor megtalálták Szimurgot, megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye." Végre egy hiánypótló topik, ami megér egy regisztrációt... kösz, Erio!

Azok számára akik netalán elvesztek az előző hozzászólás szövegében egy rövid összefoglaló: ha érdekesnek tűnik lehet visszaugrani szannyaszhoz, és megbirkózni az ott leírtakkal. talán érdemes..., - és azoknak is, akik olvasták Coelho Alkimistáját! az alapmotívum ugyanaz. csak itt egy picit komolyabb...:razz:
nos, a sztori úgy kezdődik, hogy a búbos banka összehív mindenféle madarat, és azt javasolja, keressék meg a királyukat, akinek a neve Szímurgh, és a szent hegyen lakik. Ezt könnyű felismerni, mert csupa smaragdból van. A madarak (a számtalanból aztán 30 marad) először nagyon fellelkesülnek, hogy lesz egy királyuk, aztán mindegyik talál valami kifogást, hogy miért nem akar részt venni a keresésben. Nagy nehezen mégis elindulnak. Hét völgyön kell áthaladni, mindegyik tele van veszélyekkel, és mindegyikben le kell mondani valamiről. A egyik-másik többször is vissza akar fordulni, de rábeszélik, hogy maradjon. Végül eljutnak Szímurgh-hoz, akinek a neve is azt jelenti, 30 madár. A keresők eljutottak önmagukhoz, és ugyanakkor az út során megismerték Istent. Mert nem kétséges, hogy A madarak parlamentje az Istenkeresés allegóriája...
(... hoppá! Erio az én és a te rejtélyét emeli ki! nos e látszólagos ellentmondásunk szövetének felfejtése (is) lenne az itteni madarak beszélgetése???)

Fariduddin Attar, nagy szúfi mester és költő - akit szannyasz fórumtársunk is idéz -, bizony írt egy nagyon misztikus, szimbolikus könyvet, A madarak parlamentjét (Mantiq ut-Tair), melyet én más fordításból ismerek, és ezért értelemszerűen más a cím és egy-egy (madár)név megnevezése, írásmódja, de a lényegben nincs eltérés...
és még egy utolsó adalék a "mesé"-hez.
a Szimurgh az óiráni Szaina-madár a "Szaina-mirga", aki a szent Alburz hegyen lakik...Volt egy hegy, ami közel volt a Naphoz, távol az emberektől; és ott volt a Szimurgh otthona... Ez a hegy a földtől a csillagokig emelkedett; csúcsai elérhetetlenek, ember nem járta puszta utak vezetnek hozzá; senki sem képes oda eljutni, sem ember, sem állat. (ez a zárójeles rész egyelőre mellékszál de a rend kedvéért hadd álljon itt: Szimurgh képes elvinni bárkit, aki jóindulatát elnyerte. Így vitte fel az Alburzra a kicsiny Zált, ott felnevelte, aztán pedig az "elefánthoz hasonló testű" óriást a hátán visszavitte a földre... Szimurgh jóindulatú énje a Sáhnáméban Zállal kapcsolatos. Zált varázslónak hitték, "ősz bűbájosnak". A varázslás tudományát Szimurghtól tanulta). A szent madarat pedig a jövőbe látónak tartották, aki előtt a jövő nyitott könyv...

THM_0009067179.jpg

Csatolás megtekintése 895673a Szimurgh
THM_0009067182.jpg
Szimurgh az Alburz tetejére viszi Zalt, a hegycsúcson levő fészkébe
(Ez a legendás madár jelenik meg Firdauszi Sáhnáméjában Szimurgh néven a kora középkori zoroasztriánus szövegekben. Szaénát a madarakhoz sorolják, de azt mondják róla, hogy ragadozó foga van, és még néhány más vadállati vonással is rendelkezik...a Szászánida-kori (i.sz. 3-7 század) anyagok, Szimurghot "kutya-madárnak" nevezik.

A perzsák szent könyve, a Zend-Aveszta (Jaszt XIV) szerint a Szaéna nevű sasmadárnak nagyon sok feladata van:
Mazda szólt: Szaéna-madár
Azért szállt a földre le,
Hogy a pokolba taszítsa,
Kinek ott van a helye.
Hangos szavú, fényes tollú,
És ha szárnyat bontogat,
Szélsebesen száll előre,
Gyorsabb, mint a gondolat.
Megvédi a benne bízót,
Messze űzi a gonoszt,
Ennek áldást, annak pedig
Büntetéseket kioszt.
Ember-testet nem kap újra,
Aki őt nem tiszteli,
És a csontját, vagy a szárnyát
Vakmerően eltöri.
Fény és dicsőség forrása
Szaéna, a szent madár,
Hódoljatok meg az Úrnak,
Ki a földön is király.

a bogár-beszédhez még annyit:
Erio! akarva-akaratlanul te lettél a búbos banka, hát halljuk azt a csipogást, ne maradjon torzó a toborzó...
aztán irány az első völgy... persze csak amikor azt te jónak látod :) noha én csak bogár..., de az szárnyas ám :p

és amit hozzátennék az egy Paracelsus passzus...
"Aki nem ért semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet... Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről."
... és egy szufi okosság:
"Igazi ellenséged: a tudatlanságod saját tudatlanságod felől. Dédelgetett „éned”, mindenből hasznot húzni iparkodó „személyiséged” - noha eszközöd lehetne - előrejutásod legfőbb gátja. Megfelelő módon kell keresned az igazságot, hogy szíved felviduljon; megtagadnod a miértet, és a hogyant kutatnod. Hogy mi telik tőled, az belső megújhodásodtól függ. Sokat követelsz ám hiányzik belőled a kellő közreműködés. Az jár eszedben, hogy mit akarsz, nem pedig az, hogy mit kell adnod. Nem tudod, hogy az adásban van az önfejlődés, a haladás. Lenni - szolgálni - megérteni; ráhangolódni az igazi valóságra, a lét egészére: törekednünk erre érdemes.Ha velem jössz, veled megyek."

mindkettőt - elsősorban! - a saját magam okulására schmitteltem ide...

üdv, b.h.
 
B

bogár hamfri

Vendég
Felkészültél, .... Kedves Erio ;) .... akkor jöhet a téma!!!!

Megsemmisülés :...
A minap arra ébredtem, hogy 14 órás alvás után : miiii vaaan????

  • :razz:
Elvesztek a fogalmak, jelzők, ... sőőőőt a főnév és az ige is...:cool: .... na, kinyitottam a szemem félhomály, kérdés: Reggel, vagy este közeledik???? Milyen hónap van, .... húúú és hanyadikaaaa???? És, ki vagyok én???
A szó szoros értelmében össze kellett rakni magam.....
Jaaa, hogy mit raktam össze???? Teljesen felesleges volt!!!
:ph

szia :)
a név szerinti megszólításban illetéktelen lennék, de nem az élményben is :p
mert volt, hogy egyszer megkérdezték az utcán - hány óra van?
ledöbbentem, mert belémvillant a felismerés, Úristen! azt sem tudom hogy augusztus vagy szeptember...!!!
nem hogy hányadika, milyen nap, hány óra...
igaz, nem alvajáróként, sőt életem legéberebb periódusában történt ez...
... ma már sajnos nagyjából eltalálnám a pontos dátumot..., vagy annak nagyon közeli napját...

üdv, hamfri
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
"Madártávlatok"


<tbody>
</tbody>

("Régebben - közli az ind hagyomány - az emberek nem ismerték a szómát. Az istenek teremtették, és a legmagasabb hegycsúcsokon termett, ott, ahol az ég van. De az elérhetetlen magasságból lehozta egy bátor, a szelekhez hasonlóan gyors röptű madár. A védikus papok is megénekelték ezt a madarat, mert ő hozta az éltető italt, vallási és költői ihletük forrását. A szóma elrablásának a Rigvéda külön himnuszt szentel... A Rigvéda himnuszai éginek nevezik a szómát, égből hozottnak, ugyanakkor hegyen születettnek, hegycsúcsról elraboltnak is. "Ahogy Agnit is az égből hozták, ugyanúgy rabolta a Madár a hegyről a szómát". Ezt a hegyet "égig érőnek" nevezték. Az eposz szerint a szóma és Szóma isten a Meru-hegyen lakozik: azon a tájon, ahol félévenként kel fel a nap, ott található a szóma-amrita, "amit az istenek isznak".

A Hará Berazaiti szent hegyein ültette el a teremtő isten a "csillagokkal ékes" haomát, a Hará legmagasabb csúcsát jelölte ki Haoma isten számára, beszéli az Aveszta. Onnan vitték a haomát a földi világba: "Téged, Haoma, a teremtett hős alkotójául, az isten a Haráiti-hegyre rendelt. Azután szent madarak vitték szét minden irányba...s azóta ott nősz te, sokalakú, nedvdús, aranyos Haoma."
Kétségtelen, hogy mindkét mítosz - mind az Aveszta, mind a Rigvéda-beli, ugyanazt az ősi hagyományt közvetíti...a rituális szent növény valamikor a mitikus nagy hegyeken nőtt, onnan hozta el a Madár(madarak) a földi világba.
E következtetés alapján visszatérhetünk [a rigvédai Ripa hegységhez, melyet a gorög Rhipaival vetett össze]: a Ripa csúcsa a Madár lakhelye, a nap útja, az istenek "vidámságának" hona, a köldök, a föld közepe. Hasonló motívum kapcsolódik a szómához a neki szóló himnuszban: "a föld köldökén található a szóma - az ég oszlopa"; "ott a szóma, ahol a nap van ..., a halhatatlanság elpusztíthatatlan világában".
A 'Madár' a 'Ripa' csúcsán nyilvánvalóan ugyanaz a 'madár', mint a Rigvéda más himnuszainak Sjéna madara...mindazonáltal az eposzban is megörződött az ősi alap, noha a hegyet már Merunak, a madarat pedig Garudának nevezik. A Rigvéda kommentátorai és mai kutatói úgy vélik, a Sjéna madár sas vagy sólyom volt. A védahimnuszok szerzői azonban nem gondoltak valóságos madárra. Hasonlóképpen, az Aveszta-beli Szaéna madár (az óind Sjéna megfelelője) mint valami mitikus madár vagy madárhoz hasonló hatalmas lény jelenik meg...Sok legenda forgott közszájon a Garuda madárról a régi Indiában...Az eposz gyönyörű külleműnek rajzolja a Garudát, a "tollasok királyát": teste aranyból való, szárnyai vakítóan pirosak, emberfejű, de csőre van; Garuda ember módra is tudott beszélni, birtokában volt a szó varázsereje, és tetszése szerint változtatta alakját.
...
Mindenki rettegett tőle, aki csak az útjába került. Íme, hogy írja le az eposz a Garudának a szóma-amritáért vívott küzdelmét: az istenek és az amritát őrző lények...körülállták az amritát, közöttük volt a mennydörgő Indra. A legfőbb lények aranyból készült páncélba bújtak. És elkezdődött az ütközet. Hangosan felkiáltott a madár, "kiáltása hatalmas felhő dörgésére hasonlított, minden élőlény megriadt. Levegőbe emelkedett akkor a tollasok királya, pusztította a hős ellenséget...Csőrétől és karmaitól megsebesítve, azok sok vért veszítettek. A Garuda által legyőzött istenek meghátráltak...A legkiválóbb tollas pedig az amritához indult."
Az eposz és a buddhista irodalom gyakran nevezi a Garudát a "kígyók pusztítójának", aki örök ellensége a nágáknak['kígyófaj']. Égbe emelkedvén gyakran vett hátára isteneket vagy "égi utasokat".
...


Az uráli népek fantasztikus madarának a képe pontos megfelelője az iráni Szimurghnak és az indiai Garudának. Az természetesen nem bizonyítható, hogy pontosan ilyen elképzelés már a közös árja korban is létezett az indoiráni törzsek és szomszédaik mitológiájában...hiszen hasonló vonásokkal felruházott fantasztikus madárral több más nép irodalmában is találkozhatunk, például az araboknál (a Rukh madár), az oroszoknál (a mesebeli Tűzmadár). Mindamellett feltételezhetjük, hogy Garuda, Szimurgh és az uráli mitológia csodálatos óriásmadara egy nagyon régi közös ősforrásra vezethető vissza.")


Hátha eljön az a madár (idézze a dal):) !



[video=youtube;rW_cjqgObOM]http://www.youtube.com/watch?v=rW_cjqgObOM[/video]

(Monsalvato - ilyen értelmét találtam: Munsalvaesche (a vad hegy vára) vagy Muntsalvach (a megmentés hegye).)
 

Rézfutrinka

Kitiltott (BANned)
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Visnusármán összeszedett minden könyvet e világon
s öt tanító-könyvet írt meg, hogy az ember tisztán lásson.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Élt egyszer egy gazdag és hatalmas uralkodó. Amarasaktinak hívták. Nevét mindmáig megőrizték, mert a szegényekkel nagyon emberségesen bánt. Kincseskamrája tele volt ragyogó drágakövekkel, palotája fényárban úszott, és mindig szívesen adott azoknak, akik arra rászorultak. Rendkívül eszes és művelt király volt, a sorsa mindent megadott néki, amire ember csak vágyakozott. Szívét mégis nagy bánat emésztette, mert három szép fia olyan nehézfejű volt, hogy tanítómestereik nem mentek velük semmire. A hercegek nem akartak tanulni. Amikor a király meggyőződött arról, hogy fiait nem vonzzák a könyvek és a tanulmányok, magához hívatta tanácsadóit, és így szólt hozzájuk:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Tudtok róla, hisz nem titok, hogy fiaim nem okos gyermekek, hogy nem szeretik a könyveket. Ezért szomorú az én szívem és nincs örömöm szép birodalmamban. Ötszáz tudós él itt az udvarban. Találjátok ki ti, hogyan világosítsam meg fiaim értelmét! Ez a parancsom számotokra, udvari tudósaim![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Felség! - válaszolta egyik tanácsadó. - Mindenki úgy kezdi, hogy tizenkét esztendeig nyelvtant tanul. Ha ez már hiba nélkül bevésődik tudatukba, Hanu törvénykönyve következik. Azután Csanakja könyvei az életbölcsességről, végül Vátszjájana szerelemkönyvei és egyebek. Miután a törvény és az életbölcsesség, majd a szerelem könyveit megtanulták, az ifjak elméje magától megvilágosodik.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Megszólalt a második tanácsadó.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Uram, királyom! Rövid az élet! A nyelvtanulás nagyon sokáig tart. Írass egy nagyon rövid tankönyvet, amelyből fiaidat tanítani lehet. ÉI itt városbirodalmadban egy pap, akit Visnusármánnak neveznek. Ő minden könyvet elolvasott nagy tudós, híre tiszteletet ébreszt alattvalóidban. Reá kellene bízni az ifjú hercegek nevelését. Biztos vagyok benne, hogy rövid idő alatt nagy hatást tenne rájuk.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mahila-Rópja város uralkodója e szavak hallatára új reményre ébredt, magához hívatta Vis-nusármánt, és így szólt hozzá:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Nagy feladatot bízok rád! Az én kérésemre kell oktatnod fiaimat. Szeretném, ha bölcsességük nagyobb lenne minden más ember bölcsességénél. Ha ezt megvalósítod, száz birtoklevelet adományozok neked.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A tudós pap arca mozdulatlan maradt, és tiszteletteljesen válaszolta.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Őszintén felelek, királyom. A tudást nem birtoklevélért adom. Kizárólag királyi szódért és kedvéért, tanításukat elvállalom, magammal viszem őket, és ha fél év alatt nem lesznek okosak és bölcsek, ne hívjanak engem többé tudós Visnusármánnak.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az uralkodó és tanácsosai nagyon megörültek a csodálatos ígéretnek. Mindjárt felkészítették az útra a hercegeket és Visnusármánnal együtt még aznap útra keltek.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Visnusármán szétágazó nagy tudásával öt könyvet szerkesztett össze, melyeket a nagy tudomány törvénykönyveiből rövidített. A tömör, tartalmas könyveknek a következő címeket adta: "A barátok elhidegülése" "A barátok megtalálása" "A varjak és a baglyok háborúsága" "A szerzett tulajdon elvesztése" és a "Meggondolatlan cselekvés".[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az ifjakkal ezeket a könyveket olvastatta - mulatságos és tanulságos tartalmuk miatt soha nem unták meg -, és fél esztendő elteltével a hercegek valóban megismerték az életbölcsességet, megokosodtak, ahogyan tanító mesterük előre megmondotta.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ez időtől pedig a Pancsatantra, azaz Ötös Könyv, az életbölcsesség ősi tankönyve elterjedt egész Indiában és a fiatalság nevelésére szolgált, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Aki folyton ezt a könyvet forgatja és olvasgatja, Elkerüli a szenvedést, s nem sújt rá az ég haragja.[/FONT]
 

Rézfutrinka

Kitiltott (BANned)
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]E L S Ő K Ő N Y V
[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A barátok
meghasonlása,
elhidegülése[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az oroszlán és a bika
nagyon jó barátok voltak,
de a sakál megjelent
és máris egymásnak rontottak.
[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Valahol messze délen, Mahilá-Rópja városban élt egy gazdag kereskedő, öreg Vardhamána. Vagyonát becsületes, szorgalmas munkával szerezte. De bármekkora is volt a gazdagsága, magában így bölcselkedett:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Megszerezhetsz mindent pénzzel.
Nyerhetsz vagyont, gazdagságot.
De ha okos vagy, pénzt gyűjtesz és meghódítod a világot.
Mindened van, ha van pénzed, van ezernyi jó barátod,
Okosnak és bölcsnek tartnak s kineveted a világot.
[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Összeírta hát minden áruját s egy derűs szép hajnalon felrakodott a szekereire. Valóságos kis karaván lett, mire mindennel elkészült. Az első szekér elé két gyönyörű szerencsebikáját fogta, Szandsivakát, az életerőset és Nandakát, a szívderítőt.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Elbúcsúzott családjától, gyermekeitől, barátaitól és elindult a távoli Matura város felé. Nagyon meleg volt az idő, a karaván lassan haladt, eltikkadtan ballagtak, amikor végre a Dsamna folyó felől hűvösebb szellő áradt feléjük. A bikák is megérezték, hogy vízhez közelednek, meggyorsították lépteiket és mohón ereszkedtek le a parton. Senki, még Vardhamána sem figyelte a partot, a talajt s mivel vigyázatlanok voltak, mocsaras partszakaszra kerültek.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Szandsivaka, az életerős bika volt a legvigyázatlanabb, s szügyig belesüllyedt a lágy mocsárba. Küzdött a hatalmas állat, már a jármát is összetörte, mire a karavánkísérők kimentették. Az élethalál-küzdelemben a bika annyira kimerült, hogy a mocsár szélén összeroskadt. Vardhamána, a kereskedő szomorúan nézte gyönyörű, kedves állatát és úgy határozott, hogy vár néhány napot, míg az értékes állat talpra áll. Három napja táboroztak már a folyóparton és a bika még mindig csak hevert a sáros parton s a karavánkísérők türelme elfogyott, suttogni kezdtek egymás között, majd a kereskedő elé járultak, hogy tiltakozzanak.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Uram! Bizonytalan a vidék. Sok oroszlán és tigris kószál az erdőkben s inni idejárnak. Nem kockáztathatod szolgáid és állataid életét, karavánod biztonságát a bika miatt, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Okos ember nem áldozza a sokat a kevésért.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Nyereség a fontos mindig! Mindent megkapsz te pénzért.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A kereskedő megszívlelte a jó tanácsot és úgy határozott, hogy Szandsivaka mellett két őrző szolgát hagy, ő pedig karavánjával továbbindul. Felrakodtak a szekerekre s a karaván folytatta útját. Mikor már annyira messze voltak a parttól, hogy eltűntek s nem voltak láthatók, a bikaőrzők elbátortalanodtak. Félelem szorongatta szívüket, mert hátuk mögött volt az ezer veszedelmet rejtegető erdő, ahonnan észrevétlenül bármely percben kiléphetett a halál, oroszlánnak álcázva magát. Nem mertek tovább maradni. Szegény Szandsivakát sorsára hagyták és a karaván után lopakodtak. Közel hozzájuk, mégis rejtőzve, hogy észre ne vegyék. Néhány nap múlva abbahagyták a settenkedést és Vardhamána elé járulva hazudtak.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Uram, szegény bika elpusztult. Utána elégettük, mert tudtuk, te is ezt tetted volna... Vardhamána még szomorúbb lett, szívét mély részvét töltötte el. Sátrába vonult, illatos füstölővel elvégezte a gyászszertartást. Így emlékezett meg róla és elvesztését nagyon soká fájlalta.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Dsamna folyó fölött szellő simogatta a tájat. Éjszaka lehűlt a folyó és a mocsár is, Szand-sivaka lassan magához tért. Kivánszorgott a marasztaló sárból és oda cammogott, ahol zsenge fű zöldjét lengette a szél. Nagyon éhesnek érezte magát, hálásan, szorgalmasan legelgette a kövér, tápláló fűszálakat. Alig telt el néhány nap ismét megerősödött, hatalmas szügyét nekidüllesztette a szélnek és vidáman belebömbölt a világba. Mintha ő maga lenne Siva isten szent bikája, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Akit mindig ver az élet,
meg van verve az nagyon.
Akit mindig véd az élet,
nem verhetik azt agyon.
Egyiket nem oltalmazzák,
mégis megáll a lábán,
a másikat féltve őrzik,
mégis púp nő a hátán.
[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Bent az erdő mélyén élt az állatok vörösbarna félelmetes királya, Pingalaka, az oroszlán. Egyik napon éppen a szomorúságát akarta oltani a folyónál, amikor meghallotta Szandsivaka bömbölését. Szokatlan, ismeretlen hang volt. Pingalaka nagyon megijedt, de igyekezett eltitkolni kísérői előtt. Gyorsan megtorpant és alattvalóit csatarendbe parancsolta, ő maga lehevert egy fügefa alá.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az oroszlán és kísérete nyomában most is, mint mindig, ott settenkedett két sakál. Egyiket Karatakának, másikat Damanakának hívták. Apjuk valaha miniszter volt Pingalaka vezérkarában, de a régi nagy méltóságból kiesett és ma már az emlékét is elfeledték. A két sakál is kegyvesztett lett s irigykedve kullogtak az oroszlán nyomában, Most látták Pingalaka intézkedéseit s jelentősen egymásra néztek. Damanaka szólalt meg először.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Királyunk inni akart a parton. Mi lehet az oka, hogy bár szomjazik, mégis visszafordult? Furcsa helyzet! Mért állította csatarendbe udvarát? Mért hever olyan lehangoltan a fügefa alatt?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Mi közünk hozzá? Azt teszi, amit akar! - felelte Karataka, majd rövid gondolkodás után hozzátette, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Fából kihúzta az éket, meg is halt szegény majom![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mihez semmi közöm sincsen, abba nem avatkozom.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Hogyan is volt az? - kérdezte Damanaka.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Karataka pedig ott állva egy bokor tövében, mesélni kezdett.[/FONT]
 

Rézfutrinka

Kitiltott (BANned)
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A majom és az ék[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Volt egyszer egy kis liget egy nagy város közelében. A liget közepén a városban lakó gazdag brahman faragott fából szentélyt akart építeni. Sok fát hordatott oda és elkezdték az építkezést. Az építésvezető és munkásai minden délben, mikor az ebédidő elérkezett, otthagyták a munkát, a tér elcsendesedett.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A ligetet szegélyező erdőben majmok tanyáztak s ezek nagy érdeklődéssel lesték, figyelték az emberek szorgoskodását. Egyik alkalommal egy hosszú szál andsana-fából való gerendát akartak a munkások kettéhasítani. A hasadékot khadira-fából való nagyon kemény ékkel tágították. Ám közben az ebédidő elérkezett, otthagyták a munkát.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A majmok alig várták az emberek távozását, azonnal leugráltak a fákról, rátelepedtek a már elkészült falakra, a deszka-halomra, és a gerendavégeken bolondos jókedvvel kiabáltak, játszottak.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az egyik öreg majom - kinek ideje már lejárt - a félig elhasított gerendára ült és a benne lévő éket ütötte, rángatta mindkét kezével. Oly mulatságosnak találta a játékot, hogy teljesen belefelejtkezett. Ez lett a tragédiája. Az ék kilazult, heréje a hasadékba került, s mikor az éket egy utolsó fogással kirántotta, a rés összezárult s a majom belehalt szörnyű kínjába.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]*[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Tanulságul mondtam, de megismétlem, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Fából kihúzta az éket, meg is halt szegény majom, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mihez semmi közöm nincsen, abba nem auatkozom.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Azért mondom, hogy tudd: semmi közünk a királyunk dolgához. Könnyen élünk, van eledelünk. Mindig találunk valamit, amit otthagytak a nagyok...[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Damanaka rosszallóan szólt.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Az a baj, hogy te csak a hasaddal törődsz. Mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Aki csak a gyomrának él, magának való bolond, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Árpát kér mindig a kacsa, egyebet ő sose mond...[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Karatakát azonban nem lehetett meggyőzni.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Mi nagyon is jelentéktelen alattvalók vagyunk Pingalaka előtt. Eszemben sincs, hogy dolgaiba avatkozzam, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Kis ember tartsa a száját, kérdezetlen ne szóljon. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Elzavarják, kigúnyolják - csak távolba maradjon.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Jaj ne beszélj így! - szól rosszallóan Damanaka. - Elfelejtetted, hogy helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ha kicsi vagy s távol maradsz, ha méghozzá szavad sincs, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Eltűnsz, mint porban a gyémánt, az elveszett drága kincs.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Tán valami terved van? - kérdezte Karataka. Damanaka fölvette arcára a bölcs kifejezést, s így szólt:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Királyunk gondolatai most zavarosak. Udvara is tanácstalan. Hogy mi történik, senki sem tudja... Most odamegyek eléje, hízelgéssel kiveszem a titkát, aztán eloszlatom félelmét. Okos és bátor vagyok![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Karataka csak mosolygott.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Te oszlatod el a félelmét? Hogyan?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Sok mód van erre... - válaszolta - hamisság, képmutatás, harc és óvatos várakozás, vagy lesben állás. Soroljam még? Valamelyik ellen felajánlom ravaszságomat s ezzel eloszlatom a félelmét...[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- De miből sejted, hogy királyunk, a félelmetes, maga is fél? - kérdezte Karataka.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Óh, erre könnyű rájönni. Már Manu is mondta, pedig rég volt, hogy a Manvantara elkezdődött, s ő még előtte járt a Földön. S azóta is helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A félelem súlyos teher, ha valakin rajta ül. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Nyugtalan a szeme, szája, agya forró, vére hűl.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Én most bátor leszek, bátrabb, mint valaha. Eloszlatom az oroszlán félelmét. Ha ezt meg tudom tenni, a király a befolyásom alá kerül. Miniszter leszek én, az apám helyett.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Te akarsz miniszter lenni? - kérdezte Karataka és már nem mosolygott. - Hiszen azt sem tudod, miként szolgálja királyát a miniszter![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Damanakát már nem lehetett eltántorítani tervétől. Vígan vakkantotta: - Én ne tudnám? Hiszen helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Miben áll a nagy tudomány, miniszter tudja mindahány! Ha királyod hozzád beszél, sokáig élj! - kiáltsd, s ne félj![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Milyen okos vagy te! - csodálkozott Karataka -, de hát mivel lépsz eléje? - Majd óvatos leszek, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Magból fa nő, ha hull eső [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Beszéd közben szóra szó jő.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Csak azt teszem még hozzá magyarázatul, a bölcsességet anyám tejével szívtam magamba. Apám pedig azt tanította... de hisz erre neked is emlékezned kell!, hogy csak keveset szabad beszélni. S ha már szólunk, jól válasszuk meg az időt s az alkalmat.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Karatakának még mindig voltak aggályai. - Vigyázz, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Bátran szólok király előtt! Kemények ők! Okos legyek! [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Körülöttük kígyónépség, ők szilárdak, mint a hegyek![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Igazat szóltál - válaszolta Damanaka. - De amit én tudok, az is igaz, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Megtudhatod, hogy akivel szemben állsz az vajon milyen? [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]S ha ezt tudod, emberedet vezetheted kényelmesen.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Hát ha így áll a dolog - felelte Karataka -, akkor tüstént eredj is és szerencse kísérjen utadon.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Damanaka magabiztos volt, főhajtással köszönt Karatakának és kilépett a bokor rejtekéből.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Pingalaka éberen figyelő szeme mindjárt észrevette s odamordult udvarmesteréhez.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Koppants csak a bambusszal! Úgy látom régi miniszterünk fia szeretne elém járulni. Engedd a közelembe, meghallgatom...[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ahol a bambusz lekoppant, a kijelölt helyen Damanaka leült. Az állatok királya hatalmas körmökkel ékes, óriás jobbját feléje nyújtotta. Nagy megtisztelés volt ez, de még nagyobb az óvatosan figyelő uralkodó szívélyes kérdése.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Hogy szolgál az egészséged? Régen láttalak![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Damanaka tudta, mi az illem. Elkészített mondókáját elkezdte:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Uram, királyom! Mért jöjjön az, aki nem hiányzik? Most se jöttem volna, ha nem látom elérkezettnek az időt! Az én hűségem töretlen volt eddig is. A királynak kicsire és nagyra egy-formán szüksége van. A kóró is hasznára lehet, hogy fogát piszkálja vele, hogyne lenne hasznára, akinek Iába és szája van! Apám is hűségesen szolgált, királyom. S mert te bölcsen úgy intézkedtél, hogy más álljon a helyére, mi, fiai azért mindig hűségesen a nyomodban jártunk. Nem azért tettük ezt, hogy minket helyezz vissza apánk méltóságába, hanem mert tisztelünk és becsülünk. Tudjuk, óh hatalmas király, hogy helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Oda teszik, hová való, drágakövet és szolgát [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Homlokékkel nem övezi senki sem lábaszárát.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- És ha a király a homlokékét mégis a lábán hordja s idő előtt elveszíti, vagy elkoptatja, ez nem a homlokék hibája, hanem a királyé. Ez a válaszom, Uram, királyom kitüntető kérdésedre. És csak azzal toldom meg, hogy helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ki drágakőt üvegnek tart, s üvegnek néz ékkövet [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Elriaszt az maga mellől önérzetes lelkeket.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Én sakál mivoltomban önérzetes vagyok s mert sakálnak születtem, ezért engem sem lenézni, sem megszólni nem lehet.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Pingalaka a sakált egy szemvillanással félbeszakította:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Hagyjuk ezt! Mindegy most, hogy milyenek a képességeid! Az a tény, hogy régi miniszterünk fia vagy. Ez feljogosít, hogy a kívánságodat kimondd! Halljam hát![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Van ugyan közölni valóm, de nagyon sokan hallanák, ha most kimondanám. Én úgy tanultam apámtól, hogy helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Nem titok az soha többé, mit négy fülnél több meghallott, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Megjárta az okos, hogyha hat fül előtt titkot vallott.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az oroszlán intett. A párducok, tigrisek, farkasok tüstént hátravonultak. Mikor kettesben maradtak, Damanaka megszólalt.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Láttalak, Uram, királyom, amikor szomjadat oltani a folyó felé indultál. Azt is láttam, hogy megálltál. Aggaszt, hogy mi volt az oka?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Pingalaka zavarba jött és nem válaszolt egyenesen.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Megálltam! - felelte. - Nem volt ennek semmi jelentősége. Damanaka ekkor sürgősen visszavonult.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Ha nem mondhatod meg, kérlek ne haragudj, hogy kérdeztem. Nem lett volna szabad elfelejtenem, hogy helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Hogy mi illik, mi nem illik, azt az okos megfontolja. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Amit mond és amit beszél, alaposan meggondolja.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A királyt ezzel, úgy látszott, meggyőzte, mert így szólt:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Úgy látom, te érted a dolgodat... Mondd, hallottad azt a rettentő hangot? Damanaka vállat vont.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Az is valami?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Olyan nagy valami lehet, hogy legszívesebben elmenekülnék ebből az erdőből. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Ugyan miért? Miért követnél el ilyen meggondolatlanságot?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Pingalaka a távolba nézett és így válaszolt.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Ki tudja, milyen óriás érkezett az erdőbe? Ki tudja, milyen hatalmasság az, akinek ekkora hangja van?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Damanaka a bölcsességét csillogtatta:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Puszta hangtól megijednél te, az állatok királya? Őseid foglalták el az erdőt s te ilyen könnyen elhagynád? Mily sokféle hang van a világon! Madár, majom, síp és fuvola! Morgás, bőgés, ének és kagylótrombita! Számold csak el királyom, bölcsességed és hidegvéred ne hagyjon el, mert helyes a szólás:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Amikor őt megtaláltam, ízes, hájas, azt gondoltam. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Rárontottam, belébújtam, ám csak száraz bőrt rághattam.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- Hogyan is volt az? - kérdezte az uralkodó. Damanaka azonnal mesélni kezdett.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT]
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
(A mesék margójára:):

RÚMÍ, MAULÁNÁ DZSALÁL-AD-DÍN MUHAMMAD IBN MUHAMMAD verseiből


"Az isteni titkok tárháza: mi vagyunk
A tenger igazgyöngyös árja: mi vagyunk
A holdtól a halig mindenhol ott vagyunk
Aki felül a szultán trónjára: mi vagyunk
" (...) )
 

Erio

Állandó Tag
Állandó Tag
Ó, milyen szerencsés reggelre ébredtél Hannah! megszabadulhattál néhány pillanatra a fogalmak mindent lehatároló, a valóságot elfedő kötelékeitől! Ha nem ébredés után, hanem tiszta tudatállapotban következik ez be, s nem ilyen (azt sem tudom, hol vagyok, merre hány méter...:) formában kerül elő a kérdés, ki vagyok én, eléred a szamádhit...
kiss

A megsemmisülést pedig önmegsemmisítés - akimcanna - énmegsemmisítés értelemben értjük, érted te is, ugye? kiss


Felkészültél, .... Kedves Erio ;) .... akkor jöhet a téma!!!!

Megsemmisülés :...
A minap arra ébredtem, hogy 14 órás alvás után : miiii vaaan????
Elvesztek a fogalmak, jelzők, ... sőőőőt a főnév és az ige is...:cool: .... na, kinyitottam a szemem félhomály, kérdés: Reggel, vagy este közeledik???? Milyen hónap van, .... húúú és hanyadikaaaa???? És, ki vagyok én???
A szó szoros értelmében össze kellett rakni magam.....
Jaaa, hogy mit raktam össze???? Teljesen felesleges volt!!!
:ph
 

Erio

Állandó Tag
Állandó Tag
hát, búbos bankának, mint látod, csapnivaló...:p , de ég-föld között pilinszkázó szárnyasként majd csipogok néha egy-egy sort... ha már... ;)
bár ez a két utolsó idézet, amit hoztál, annyira esszenciális, hogy fölösleges is hozzátenni bármit...
kiss


"(...) Amikor megtalálták Szimurgot, megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye." Végre egy hiánypótló topik, ami megér egy regisztrációt... kösz, Erio!

Azok számára akik netalán elvesztek az előző hozzászólás szövegében egy rövid összefoglaló: ha érdekesnek tűnik lehet visszaugrani szannyaszhoz, és megbirkózni az ott leírtakkal. talán érdemes..., - és azoknak is, akik olvasták Coelho Alkimistáját! az alapmotívum ugyanaz. csak itt egy picit komolyabb...:razz:
nos, a sztori úgy kezdődik, hogy a búbos banka összehív mindenféle madarat, és azt javasolja, keressék meg a királyukat, akinek a neve Szímurgh, és a szent hegyen lakik. Ezt könnyű felismerni, mert csupa smaragdból van. A madarak (a számtalanból aztán 30 marad) először nagyon fellelkesülnek, hogy lesz egy királyuk, aztán mindegyik talál valami kifogást, hogy miért nem akar részt venni a keresésben. Nagy nehezen mégis elindulnak. Hét völgyön kell áthaladni, mindegyik tele van veszélyekkel, és mindegyikben le kell mondani valamiről. A egyik-másik többször is vissza akar fordulni, de rábeszélik, hogy maradjon. Végül eljutnak Szímurgh-hoz, akinek a neve is azt jelenti, 30 madár. A keresők eljutottak önmagukhoz, és ugyanakkor az út során megismerték Istent. Mert nem kétséges, hogy A madarak parlamentje az Istenkeresés allegóriája...
(... hoppá! Erio az én és a te rejtélyét emeli ki! nos e látszólagos ellentmondásunk szövetének felfejtése (is) lenne az itteni madarak beszélgetése???)

Fariduddin Attar, nagy szúfi mester és költő - akit szannyasz fórumtársunk is idéz -, bizony írt egy nagyon misztikus, szimbolikus könyvet, A madarak parlamentjét (Mantiq ut-Tair), melyet én más fordításból ismerek, és ezért értelemszerűen más a cím és egy-egy (madár)név megnevezése, írásmódja, de a lényegben nincs eltérés...
és még egy utolsó adalék a "mesé"-hez.
a Szimurgh az óiráni Szaina-madár a "Szaina-mirga", aki a szent Alburz hegyen lakik...Volt egy hegy, ami közel volt a Naphoz, távol az emberektől; és ott volt a Szimurgh otthona... Ez a hegy a földtől a csillagokig emelkedett; csúcsai elérhetetlenek, ember nem járta puszta utak vezetnek hozzá; senki sem képes oda eljutni, sem ember, sem állat. (ez a zárójeles rész egyelőre mellékszál de a rend kedvéért hadd álljon itt: Szimurgh képes elvinni bárkit, aki jóindulatát elnyerte. Így vitte fel az Alburzra a kicsiny Zált, ott felnevelte, aztán pedig az "elefánthoz hasonló testű" óriást a hátán visszavitte a földre... Szimurgh jóindulatú énje a Sáhnáméban Zállal kapcsolatos. Zált varázslónak hitték, "ősz bűbájosnak". A varázslás tudományát Szimurghtól tanulta). A szent madarat pedig a jövőbe látónak tartották, aki előtt a jövő nyitott könyv...

THM_0009067179.jpg

Csatolás megtekintése 895673a Szimurgh
THM_0009067182.jpg
Szimurgh az Alburz tetejére viszi Zalt, a hegycsúcson levő fészkébe
(Ez a legendás madár jelenik meg Firdauszi Sáhnáméjában Szimurgh néven a kora középkori zoroasztriánus szövegekben. Szaénát a madarakhoz sorolják, de azt mondják róla, hogy ragadozó foga van, és még néhány más vadállati vonással is rendelkezik...a Szászánida-kori (i.sz. 3-7 század) anyagok, Szimurghot "kutya-madárnak" nevezik.

A perzsák szent könyve, a Zend-Aveszta (Jaszt XIV) szerint a Szaéna nevű sasmadárnak nagyon sok feladata van:
Mazda szólt: Szaéna-madár
Azért szállt a földre le,
Hogy a pokolba taszítsa,
Kinek ott van a helye.
Hangos szavú, fényes tollú,
És ha szárnyat bontogat,
Szélsebesen száll előre,
Gyorsabb, mint a gondolat.
Megvédi a benne bízót,
Messze űzi a gonoszt,
Ennek áldást, annak pedig
Büntetéseket kioszt.
Ember-testet nem kap újra,
Aki őt nem tiszteli,
És a csontját, vagy a szárnyát
Vakmerően eltöri.
Fény és dicsőség forrása
Szaéna, a szent madár,
Hódoljatok meg az Úrnak,
Ki a földön is király.

a bogár-beszédhez még annyit:
Erio! akarva-akaratlanul te lettél a búbos banka, hát halljuk azt a csipogást, ne maradjon torzó a toborzó...
aztán irány az első völgy... persze csak amikor azt te jónak látod :) noha én csak bogár..., de az szárnyas ám :p

és amit hozzátennék az egy Paracelsus passzus...
"Aki nem ért semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet... Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről."
... és egy szufi okosság:
"Igazi ellenséged: a tudatlanságod saját tudatlanságod felől. Dédelgetett „éned”, mindenből hasznot húzni iparkodó „személyiséged” - noha eszközöd lehetne - előrejutásod legfőbb gátja. Megfelelő módon kell keresned az igazságot, hogy szíved felviduljon; megtagadnod a miértet, és a hogyant kutatnod. Hogy mi telik tőled, az belső megújhodásodtól függ. Sokat követelsz ám hiányzik belőled a kellő közreműködés. Az jár eszedben, hogy mit akarsz, nem pedig az, hogy mit kell adnod. Nem tudod, hogy az adásban van az önfejlődés, a haladás. Lenni - szolgálni - megérteni; ráhangolódni az igazi valóságra, a lét egészére: törekednünk erre érdemes.Ha velem jössz, veled megyek."

mindkettőt - elsősorban! - a saját magam okulására schmitteltem ide...

üdv, b.h.
 

Erio

Állandó Tag
Állandó Tag

<tbody>
</tbody>

("Régebben - közli az ind hagyomány - az emberek nem ismerték a szómát. Az istenek teremtették, és a legmagasabb hegycsúcsokon termett, ott, ahol az ég van. De az elérhetetlen magasságból lehozta egy bátor, a szelekhez hasonlóan gyors röptű madár. A védikus papok is megénekelték ezt a madarat, mert ő hozta az éltető italt, vallási és költői ihletük forrását. A szóma elrablásának a Rigvéda külön himnuszt szentel... A Rigvéda himnuszai éginek nevezik a szómát, égből hozottnak, ugyanakkor hegyen születettnek, hegycsúcsról elraboltnak is. "Ahogy Agnit is az égből hozták, ugyanúgy rabolta a Madár a hegyről a szómát". Ezt a hegyet "égig érőnek" nevezték. Az eposz szerint a szóma és Szóma isten a Meru-hegyen lakozik: azon a tájon, ahol félévenként kel fel a nap, ott található a szóma-amrita, "amit az istenek isznak".

A Hará Berazaiti szent hegyein ültette el a teremtő isten a "csillagokkal ékes" haomát, a Hará legmagasabb csúcsát jelölte ki Haoma isten számára, beszéli az Aveszta. Onnan vitték a haomát a földi világba: "Téged, Haoma, a teremtett hős alkotójául, az isten a Haráiti-hegyre rendelt. Azután szent madarak vitték szét minden irányba...s azóta ott nősz te, sokalakú, nedvdús, aranyos Haoma."
Kétségtelen, hogy mindkét mítosz - mind az Aveszta, mind a Rigvéda-beli, ugyanazt az ősi hagyományt közvetíti...a rituális szent növény valamikor a mitikus nagy hegyeken nőtt, onnan hozta el a Madár(madarak) a földi világba.
E következtetés alapján visszatérhetünk [a rigvédai Ripa hegységhez, melyet a gorög Rhipaival vetett össze]: a Ripa csúcsa a Madár lakhelye, a nap útja, az istenek "vidámságának" hona, a köldök, a föld közepe. Hasonló motívum kapcsolódik a szómához a neki szóló himnuszban: "a föld köldökén található a szóma - az ég oszlopa"; "ott a szóma, ahol a nap van ..., a halhatatlanság elpusztíthatatlan világában".
A 'Madár' a 'Ripa' csúcsán nyilvánvalóan ugyanaz a 'madár', mint a Rigvéda más himnuszainak Sjéna madara...mindazonáltal az eposzban is megörződött az ősi alap, noha a hegyet már Merunak, a madarat pedig Garudának nevezik. A Rigvéda kommentátorai és mai kutatói úgy vélik, a Sjéna madár sas vagy sólyom volt. A védahimnuszok szerzői azonban nem gondoltak valóságos madárra. Hasonlóképpen, az Aveszta-beli Szaéna madár (az óind Sjéna megfelelője) mint valami mitikus madár vagy madárhoz hasonló hatalmas lény jelenik meg...Sok legenda forgott közszájon a Garuda madárról a régi Indiában...Az eposz gyönyörű külleműnek rajzolja a Garudát, a "tollasok királyát": teste aranyból való, szárnyai vakítóan pirosak, emberfejű, de csőre van; Garuda ember módra is tudott beszélni, birtokában volt a szó varázsereje, és tetszése szerint változtatta alakját.
...
Mindenki rettegett tőle, aki csak az útjába került. Íme, hogy írja le az eposz a Garudának a szóma-amritáért vívott küzdelmét: az istenek és az amritát őrző lények...körülállták az amritát, közöttük volt a mennydörgő Indra. A legfőbb lények aranyból készült páncélba bújtak. És elkezdődött az ütközet. Hangosan felkiáltott a madár, "kiáltása hatalmas felhő dörgésére hasonlított, minden élőlény megriadt. Levegőbe emelkedett akkor a tollasok királya, pusztította a hős ellenséget...Csőrétől és karmaitól megsebesítve, azok sok vért veszítettek. A Garuda által legyőzött istenek meghátráltak...A legkiválóbb tollas pedig az amritához indult."
Az eposz és a buddhista irodalom gyakran nevezi a Garudát a "kígyók pusztítójának", aki örök ellensége a nágáknak['kígyófaj']. Égbe emelkedvén gyakran vett hátára isteneket vagy "égi utasokat".
...


Az uráli népek fantasztikus madarának a képe pontos megfelelője az iráni Szimurghnak és az indiai Garudának. Az természetesen nem bizonyítható, hogy pontosan ilyen elképzelés már a közös árja korban is létezett az indoiráni törzsek és szomszédaik mitológiájában...hiszen hasonló vonásokkal felruházott fantasztikus madárral több más nép irodalmában is találkozhatunk, például az araboknál (a Rukh madár), az oroszoknál (a mesebeli Tűzmadár). Mindamellett feltételezhetjük, hogy Garuda, Szimurgh és az uráli mitológia csodálatos óriásmadara egy nagyon régi közös ősforrásra vezethető vissza.")


Hátha eljön az a madár (idézze a dal):) !



[video=youtube;rW_cjqgObOM]http://www.youtube.com/watch?v=rW_cjqgObOM[/video]

(Monsalvato - ilyen értelmét találtam: Munsalvaesche (a vad hegy vára) vagy Muntsalvach (a megmentés hegye).)


hű de szép ez a dal, kedves Csillagvirág! érdekes keveréke a keleti és a nyugati középkori zenének... :p

eszembe jutott róla egy másik "megváltódós":

http://www.youtube.com/watch?v=xPO5SGN5xhc&feature=relmfu

a nagy metamorfózisról, végső transzformációról...

kiss
 
B

bogár hamfri

Vendég
Ó, milyen szerencsés reggelre ébredtél Hannah! megszabadulhattál néhány pillanatra a fogalmak mindent lehatároló, a valóságot elfedő kötelékeitől! Ha nem ébredés után, hanem tiszta tudatállapotban következik ez be, s nem ilyen (azt sem tudom, hol vagyok, merre hány méter...:) formában kerül elő a kérdés, ki vagyok én, eléred a szamádhit...
kiss

A megsemmisülést pedig önmegsemmisítés - akimcanna - énmegsemmisítés értelemben értjük, érted te is, ugye? kiss

én még a hetes buszt sem értem el tegnap, nemhogy a szamádhit...
 
B

bogár hamfri

Vendég
Amikor megtalálták Szimurgot, megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye.



"(...) megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye." - de jó nekik :razz:

(értem én, hogyne értem... mindig olyan jól hangzanak és főleg okosnak..., a hasonló szavak
csak azt nem bírom ésszel fölfogni, hogy az a csekély számú alkalom, amikor az ehhez hasonló élmények
épp engem találtak meg, miért csak vakuszerű villanások voltak?!
és az a nagy fényesség most hol van? mert én vagyok..., nehogy má' valaki kétségbe vonjon...
de miért csak egy villanás, hogy utána visszatérjen az az állandó sötét ami agyamat ellepi?
talán jobb lett volna ha soha nem villan... (!?)
ez is olyan, mint a félművelt állapot :grin: ... ami csak arra jó, hogy felismertesse mennyire ostoba vagyok?)
vajon hányadika is van? és hány óra hány perc? és a világ? az hány hét?


 

Rézfutrinka

Kitiltott (BANned)
Ó, milyen szerencsés reggelre ébredtél Hannah! megszabadulhattál néhány pillanatra a fogalmak mindent lehatároló, a valóságot elfedő kötelékeitől! Ha nem ébredés után, hanem tiszta tudatállapotban következik ez be, s nem ilyen (azt sem tudom, hol vagyok, merre hány méter...:) formában kerül elő a kérdés, ki vagyok én, eléred a szamádhit...
kiss

A megsemmisülést pedig önmegsemmisítés - akimcanna - énmegsemmisítés értelemben értjük, érted te is, ugye? kiss
a szandálmit elkel érnünk hogy a tudatba belefolyva ne érzékeljül az ébdre hívó szót?
vagyis egyé válsz az ismeretlen tényezővel amire csak csodálkozást tudsz adni, hisz ezért ismeretlen tényező?
vagy a tudat csendben tartásának az előszobája, ahol nem a tudat a fenhatósági tényező?
értem én de hol vannak a MADARAK?kiss
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Ó, milyen szerencsés reggelre ébredtél Hannah! megszabadulhattál néhány pillanatra a fogalmak mindent lehatároló, a valóságot elfedő kötelékeitől! Ha nem ébredés után, hanem tiszta tudatállapotban következik ez be, s nem ilyen (azt sem tudom, hol vagyok, merre hány méter...:) formában kerül elő a kérdés, ki vagyok én, eléred a szamádhit...
kiss

A megsemmisülést pedig önmegsemmisítés - akimcanna - énmegsemmisítés értelemben értjük, érted te is, ugye? kiss


Oly mindegy hogy hívják... :p Neve, címkéje lényegtelen ... hanem az a mikor megkegyelmezek annak, aki vagyok... és engedem önmaga lenni ...
Mi az, amit először észlelek? A vagyok, lélegzem :p..... az összes többi a világ terméke ....
:ph
 
Oldal tetejére