A magyarság ősi küldetése
Ez az eredeti címe a topiknak. Erre írnék.
Hogy mi a magyar ma, inkább azt hagyjuk.
De nekem nagyon tetszik, amire a magyar nyelv, világlátás. őseim, megtanítottak. Eszerint:
A magyarnak nevezett nép, az ŐR és őrző. Mit őriz? Az életet. Ez a legelső, legfontosabb neki. Az élet kulcsa a természete. S e szerint őrzi. Mindennek meg van a maga természete.
Hogyan? Így:"A magyar ott van a szeren." Tehát a szeren őrzi. Azaz kb. annyit jelent, hogy "rend"-ben őrzi, rendet teremtve. Ez az igazi gyógy-szer, mely szor, szer, ször módjára szor-galommal sokszorosítja meg a dolgok. (
T-sz betű, és ter-szer szótő iker és egy valóságra mutat rá. Szertelen=rendetlen, ter-emt =szer-keszt. Ter-emtő =szerel-emmel szer-ető......) Így ez, egy önmagát építő valóság.
Tehát, Őrzi a természet rendjét / szerét méghozzá egységben.
Korunk népbetegsége botorság. Szétválaszt, megkülönböztet. Ám Minden hatással van mindenre és egymásra mutatnak a dolgok. az ősök egy életet, egy igazságot raktak ki puzzl-ból. Ez egy egyszerű egyetemes világos virágos világ, vagy virág. Az élet a világegyetem virága, fénye. Egy összefüggő valóság az egy szó valósága.
Ki az őrző, ki a magyar (vagy adott korokban írva, ki a hun, szkíta, szarmata....)?
Egészen más, mint ma gondolnánk a felfogás. A válasz egyszerű: Az őrző másodértelemben maga az ember! Méghozzá az egységes, egyetemes, természetes ember. Ez egy modern, globális, kozmopolita szerű felfogás. A különbség annyi, hogy a tartalma igaz, mert az maga az élet, annak természete. Én is megdöbbentem, amikor világlátásunk, életszervező hagyatékaink -kultúránk- magát nem a modern megkülönböztetésen alapuló nacionalista tudat szerint írta le, hanem egy "édenkerti világlátás" szerint.
S ha már itt tartunk, az ŐR és ÚR (RÉ, Rá, ÉL, ÉLI, ilu.....R-L szópár ismét egy valóságra mutat ÉL-ÉR stb.) szavak sem csengenek véletlen össze. Az ŐR szó az ugyanaz, mint az ÚR, mely már a mindenható ősöregre utal.
Tehát, én ember vagyok
, azaz őrző, aki a természet szerére vigyáz méghozzá egységben. S bár sok alkotó eleme vagy, mégis egy kép, egy valóság, egy élet van. Ez a magyarság ősi küldetése. Magyar = ember.
Jól van no, tudom ez már veszély, s kihívás a mai globalizmusnak.
Ugyanis a természet nem változik évezredeken keresztül, sem a léleké, sem az világegyetem törvényei, sem a gazdaságé - piacé, sem semmié. Max. az eszközök. Csak a természet szava tűnt el, mely az élet ere, értéke. S aki megérti ezt, s erre épít az marad, maradandót alkot.
Vegyünk egy egyszerű példát. Ez a kör természete. Mire használták szkíta ősök idejében? Temetkezési hely (a turgán 2D és 3D-ban is a kör ivéből áll), templomok (közép-euban stb. 7-8000 ezer éves, sumerokat megelőző magas építészeti emlékek német, cseh, ausztria....), világtérkép ábrázolására, szimbóluma az egész földön (kör, benne keresztel négyfelé osztot kép. ld. szentkorona felülről, édesanyám, nagyapám által festet palóc ősi gereblyés tojás, rovás f-föld jele stb.)......
A mai ember azt hiszi, rá nincs hatással a kör. Téved. A térszemlélete viszonylagos (eisteni relativizmus hatása). Pedig a kör közepére vágyik (hogy körbevegyék jó barátok, s rosszak). A nap is középen van, a naprendszernek is közepe van. Vannak galaxis halmazok, na és a nagy bum óta minden. A gömb a legtökéletesebb forma, és 2d ben a kör.
Ha én szétnézek a térben kört fogok látni, főként az alföldön. Ha felmegyek egy dombra, akkor ott is a tetején érzem magam legjobban, s nem a tető szélén. Ha rajzolok egy 15m átmérűjű kört, s egyedül vagyok akkor a kör közepe vonz. Ha már többen vagyunk máshogy rendeződünk, de a kör közepének szelleme, ereje van. Mert az az egy biztos, fix pont, az egész szerkezetben. S erre vágyik az ember lelke is, s ezt érzi.
Egy útjelzőt, egy szilárd pontot, révoszlopot a hajómnak. A városban ez egy jó tér, hely.
A szentkoron nem csak kőkori jelkép, hanem útmutató és térkép is egyben ezért kör alakjával. (Egyébként a kör szó természete a r betű, s hogy ezt pörgetve ejted ki, így van benne minden hajlítást kifejező szóban, sok ezerben. Kör-korona-kir/ály.)
Így szemlélve más a kép. Tapasztalatom szerint sokkal több dolgot tudok leírni, megérteni, sokkal egyszerűbb módon.
S nagyon tetszik a természete, íze. Azt hiszem ráéreztem, hogy milyen a levesfőzés természete, milyen a szellemisége a sokféle ízek összeérlelésének.
Mert a magyar ott van a szeren, egyetemes ember.
"Ember küzdj, és bízva bízzál!!!!" Madách
ffice
