Na jóevótam minnapis ebbe a korcsmába. Eléggé elvótam itten egyedül, mert uggy nészki eza szakeccség, mintha egy igen ki nem nyílvánosságra tudódó rendőrségi Raz Zia látogatta vón meg, és csak aszt nem vitték el kérdezek-felejjt jáccani,aki nemvót itt. Mondoma a Csapposnak, annaka az ártatlannak, aki itten a mérést csajja. (megannyira nemis ártatlan, mer eccer má vót rendőrfogalmazóságilag kérdésre vonva).
Nade térjünk visza a helyesirányba beszélésilek, necsaponggyunk, minta Duna asz apatini hajlatokba. Mee kértem tennap egy fehérröccsöt, de karcos vót. Mondoma Csapposnak, hosszon valami vereset, erre hoszety fédeci mánaszőrt, oszt beleboríccsa a röccsömbe. Ijenek eszek. De nem megyekén mán másik kocsmába. Ebbe a korba aszember mán gatyát, meg korcsmát nem szívessen cserél. Mekhát innet a vizet is látom. Még aszis lehet, hoty valamiféle jóféle csirkefogó is beesik. Na nem má arra mondom aki iten törzstag, merasz mindjóféle kis sztrovacsek.
A bort aszt nemis annyira szeretem itten, merhoty aszta Csappos apósa gyártya. Szokja ismondani, hoty esz jóféle franc-statti bor. Asz apósa szállította a bort a mártonúccai, mega lenhossék borozóba is. Bároda má csak eccer vitt, először meg utojjára. Meraszta bort aza finom úrinép túl jónak tanálta, így az öreg Szepi zsebébe öntötték. Na azóta járja a Franc-stattba, hogy kifojjik a lé a zsebéből, mint az öreg Szepinek a saját bora. Csak aza bajom evvel a kocsmával, hogy nemsokan járnak ide. A mútkor beesett valamiféle dán túrista, osztaz apja szellemét kereste. Valami Omlettnek hítták. Aszonta mindenhol kereste, ha issincsen akkor sehol a világba. Montam is neki, ha a Csappost gyanúsíccsa (meraszt énis szoktam), akkor monnyonle róla, meha aszlopta el, akkor asz el van lopva. Alaposan. Na menyekmá, me a lámpátis el kel óccsam.