No jó tudni
Még aborral elvagyok ,de a ser tiétek lehet
( S gyűjjenek ám azok a betűk s a zemberfiát megneérdekelje a bodor beszéád
Végre eghy jó hely jó kartácsokkal )
Najó akkor: ha sesör, sebor, akkor pÁlyinka?
Pályinkárul jut eszembe eza törpénés: (sokbetűs
)
Én mikora Gyöngyös nevű hajóra (ez mosvót 31 éve) kerűtem,azén nammamám aszonta, hogy kisfijam ne aszta rossz lőrét viddaszoknak a finom fősődunaji úriembereknek amit akartál, hanem ebbőla jóféle hatéves házkörtepájinkábul aggyá nekik. mondom káraszokba, me csak megrundósztatják odale, (rundó az szaknyelven fordulót jelent, ebbeja zesetbe lenyeli, dejönis vissza)de hát aszember ha fősőhajóra kerű nekicsinyeskeggyen. ijenek eszek a nagymamák, csak ajóra nevelikasz
ember eerrontott kölkit.
Namostan mesélek neked mégeggyet, hogyanindútazén pájafutkosásom.
Elmondom, hogyan alakult az első utam, amejik majnem azutolsó is lett, amikoraz ómamáterbúl kikerűtem, oszt ignácbácsi újpesten mektanított dobót dobnyi, meg kioktattak, hogy nedves víszre nelépjek, merárt asz egésségnek, alkalmas lettem hajóra lépnyi. Az első hajóm a régi Győr volt, amit a letétből szettek elő. merakkoriban még annyi volt a fuvar, hogy nemgyőszték hajóval. Na felszereltünk azútra, és indultunk lefele az Aldunára. A parancsnok egy áldottjó ember volt, úgy nevelt, mint apámse. Csak a szépre, jóra nevelt. Azongy eccer, hogy: hajja maga matróc, (merennyire szeretett) nálam asza szokás, hogy beköll ágyaszni. Namondom, ebből nincsen baj, eszegy nagyon régi, szép szokás, bár én néha meg sem vetem aszágyat úgyájulok bele, me mégiscsak többdógóm van minta kapitánnak, megnéha aszitalmijattis, de ha van ráidőm énis bevetem. Dehogyőszonta, azövét. mámmint én. Nahátmondom, mindenki a sajáttyát, menálammeg esza szokás.. Erre ekkicsit mérges lett, oszt közölte, hogy Mohácson én ki, a leváltó meg beszáll majd. oszt mehetek csepelre bokszerolni. Erre ekkicsit elszontyolodtam, mernekem igén fényes jövőt jósoltaka mahartná, oszt mánláccik, hogy ezelúszik eszen azágyazáson, deazé csak nem vetettem beneki. Mentemis tanácsot kérni öreg kollégámtól, K. Géza bácsitól, aki nagyon gyakorlott ember volt. Annyi tapasztalatavót a kisújába, mint más kapitánnak a sapkája alattse. Nemvéletlen vótmég mindíg matróc öregkorárais. Az ijet megbecsűlik. Na aszongya neféjjé gyerek, mera Győrön nincsen rádijó, oszt mohácsommeg csak nem tartanak ezér vissza. Ezt elis hittem neki, mer amikor elindultunk, már akkora cimboraságba estünk, hogy hajnalra elhatárosztam, hogy gézabácsi lesz azén példaképem. Meraz kell aszembernek. Főlegamikor hajnalfelé Batta magasságába kijelentette, hogy tudodédesecsém mija baj a világgal? Asz, hogy nemazén fa**ommal csinyáták. Na ebbe vótannyi népi bőcsesség, hogy izibe elhatárosztam, hogy ettőla zembertől, csak tanúnyi lehet. Az öreg mindenáron avatni akart, demontam neki, hogyémmá tanulóként kécceris végigvasalta a Dunát lefelé. Ígyoszt ezelmarad mostan. Nekikeseredett a zöreg, hotyakkor mire iszunk. De aszér csak vótmire. Az öreg gönyűii volt, mekösztudott, a lekkülömb hajósok onnan kerűnek ki. Báresztet némejik elveteműt tagaggya, Mindíg mesélta régi hajóiról, asz érsekcsanádró, amit regensburgba mutogatnak, hotyesz vóta kgésza hajója, megasz esztergomrólis.
Nahoty visszatérjünk a Győrre, Mohácson nem várténgem senkise, de csak nemágyasztam. hanemasztán Gradiscse utántól mindenreggel a parancsnoki kabinban takarításkor kivótöntve valami gyíknyál nékem. Namondom mán szenta béke. Sokat nem beszégettünk a kapitánnal, merugy nemvótam én társalkodónő, megosztán nemisegy hejen vótunk dógozásköszbe.
Demondom esz csak szeret éngem, nemis vót több bajom vele, hazáig. Evvela Győrrel vótamlent Sulinába is. Asztat majdelmesélem máskor, hogyvittem be a konyakot a partiőr tíltása ellenére a hajóra. Elégasz hozzá, hogy az öreghajó ekkor dőlt kia sorból, na neménmijattam, hanem mereltörött a proppeller tengeje. ígymajcsak lekellett selejteszni. mostan Dunafődvárnál lesi a bódogabb társait, de legalábbis még +van. énmek másik hajóra kerűtem, új viszekre, új cimborák köszé, mík valami jótét lélek meknem unta aszén hajókászásomat, oszta BM-mel rátetették aszútlevelemre a páncélszekrént. Deaziseggy másik törpénet.
Najóvan, mékmá, me kiszáratta szám, oszt kenyni is kella zemberneka gigáját. Meg egyhúsztomba elóvasnise könnyű esztet.
