Advent és Karácsony
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
Wass Albert: Karácsonyi vers II.
Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
………………………….
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni.
Csoóri Sándor HÓHULLÁSBAN
[FONT="]Csoóri Sándor[/FONT]
[FONT="]HÓHULLÁSBAN[/FONT]
[FONT="]<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->[/FONT]
[FONT="]Hullnak a pelyhek egyre-egyre,[/FONT]
[FONT="]fehér körökben keringőzve,[/FONT]
[FONT="]szempilláidra zuhannak,[/FONT]
[FONT="]elalélnak és meghalnak.[/FONT]
[FONT="]<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->[/FONT]
[FONT="]Nézem a pillád lágy ívét,[/FONT]
[FONT="]mint gyönge virágkerítést,[/FONT]
[FONT="]s mögötte azt a kertet,[/FONT]
[FONT="]mely télben is melenget.[/FONT]
[FONT="]<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->[/FONT]
[FONT="]Csendes az este, menjél be,[/FONT]
[FONT="]hullongó álom hintsen be,[/FONT]
[FONT="]öröm száll a pelyheken;[/FONT]
[FONT="]hóhullás a szerelem.[/FONT]
Vályi Nagy Géza: Jézus
Vályi Nagy Géza: Jézus
Nem volt a bölcsője
Aranyból, gyémántból.
Egyszerű emberek
Rótták össze fából –
És szent lett a jászol.
<o></o>
Nem álltak körülte
Rangos urak, dámák –
Jámbor öreg barmok
Nyaldosták a lábát
Örömén a percnek.
<o></o>
Amikor meglátták,
Nem volt pompa, tor, fény,
Csengő ezüst serleg –
Kis pásztor fiúcskák
Zsoltárt énekeltek.
Nem volt gyönge testén
Drága selyem, pólya,
Egy imás, szűz asszony,
Takargatta gyolcsba
S dajkálta, ápolta.
<o></o>
Ékes bíborpalást
Nem borult reája.
S Ő lett a világnak
Örök Igazsága,
Királyok Királya!
Vályi Nagy Géza: Jézus
Nem volt a bölcsője
Aranyból, gyémántból.
Egyszerű emberek
Rótták össze fából –
És szent lett a jászol.
<o></o>
Nem álltak körülte
Rangos urak, dámák –
Jámbor öreg barmok
Nyaldosták a lábát
Örömén a percnek.
<o></o>
Amikor meglátták,
Nem volt pompa, tor, fény,
Csengő ezüst serleg –
Kis pásztor fiúcskák
Zsoltárt énekeltek.
Nem volt gyönge testén
Drága selyem, pólya,
Egy imás, szűz asszony,
Takargatta gyolcsba
S dajkálta, ápolta.
<o></o>
Ékes bíborpalást
Nem borult reája.
S Ő lett a világnak
Örök Igazsága,
Királyok Királya!
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%"><TBODY><TR><TD class=idezet align=middle colSpan=3>Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét igér.
Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
</TD></TR><TR><TD class=ikon align=left width="20%"></TD><TD class=szerzo width="60%">Berkes Gábor</TD></TR></TBODY></TABLE>
Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
</TD></TR><TR><TD class=ikon align=left width="20%"></TD><TD class=szerzo width="60%">Berkes Gábor</TD></TR></TBODY></TABLE>
A Szeretet Csillagai
<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">
A Szeretet Csillagai ...
A Szeretet Csillagai Tündökölnek,
Szívünkből Szent érzéseink előjönnek,
Tiszta szívből adni oly jó ajándékot,
Teremteni Örömöt és Boldogságot!
Emlékezünk József és Mária frigyére,
Jeruzsálem, az Emberek Fényességére,
Karácsonyra, Jézusunk Születésére,
Létezésére, a Szeretet Ünnepére.
Szívünkben a Szeretet lángja fellobban,
megbocsátunk, megtisztulunk egyre jobban.
Az Angyalokat meglátjuk, érzékeljük,
a segítő szándékukat észrevesszük.
Átgondolunk, elmondunk sok ,,Mi Atyánk!"-ot,
oly gyönyörű Isten Áldást, Imádságot.
Közeleg a Szent Karácsony gyertyát gyújtunk,
Születésed napját várjuk Szent Krisztusunk.
Felzendül a Mennyeknek csodás kórusa,
Égen és Földön hallatszik szép dallama,
Énekeljük együtt az Élet Himnuszát;
Dicsőség Istenünknek! - a Hallelúját.
A Szeretet Csillagai Tündökölnek,
Szívünkből Szent érzéseink előjönnek,
Tiszta szívből adni oly jó ajándékot,
Teremteni Örömöt és Boldogságot!
Kiss T.
</td></tr></tbody></table>
<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">
A Szeretet Csillagai ...
A Szeretet Csillagai Tündökölnek,
Szívünkből Szent érzéseink előjönnek,
Tiszta szívből adni oly jó ajándékot,
Teremteni Örömöt és Boldogságot!
Emlékezünk József és Mária frigyére,
Jeruzsálem, az Emberek Fényességére,
Karácsonyra, Jézusunk Születésére,
Létezésére, a Szeretet Ünnepére.
Szívünkben a Szeretet lángja fellobban,
megbocsátunk, megtisztulunk egyre jobban.
Az Angyalokat meglátjuk, érzékeljük,
a segítő szándékukat észrevesszük.
Átgondolunk, elmondunk sok ,,Mi Atyánk!"-ot,
oly gyönyörű Isten Áldást, Imádságot.
Közeleg a Szent Karácsony gyertyát gyújtunk,
Születésed napját várjuk Szent Krisztusunk.
Felzendül a Mennyeknek csodás kórusa,
Égen és Földön hallatszik szép dallama,
Énekeljük együtt az Élet Himnuszát;
Dicsőség Istenünknek! - a Hallelúját.
A Szeretet Csillagai Tündökölnek,
Szívünkből Szent érzéseink előjönnek,
Tiszta szívből adni oly jó ajándékot,
Teremteni Örömöt és Boldogságot!
Kiss T.
A Fool Moon nevű acapella együttes teljes karácsonyi albuma letölthető legálisan, teljesen ingyen. Mindezt karácsonyi ajándékként kapjuk tőlük 
http://www.foolmoon.hu/download/fmmc.zip
http://www.foolmoon.hu/download/fmmc.zip
<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td width="1%"> </td> <td width="98%">
Adventban élünk. A Királyunkat várjuk vissza. Készen vagy? Várod őt? Nap mint nap fogy az időnk, elmúlik a földi élet, a kegyelmi idő is fogy. Optimális esetben minden nap közelebb kerülünk Krisztushoz. Optimális esetben... Vagyis ha még nem aludtunk el.
Nehogy váratlanul érjen bennünket az ő visszajövetele! Ahogyan a katonák várják a háború végét, hogy végre hazamehessenek, elhagyhassák a frontvonalat, úgy várják az igazi keresztyéneknek is Krisztus eljövetelét, hogy végre haza érkezzenek, ahol majd végre fellélegzünk majd, mert véget ér majd minden kísértés, minden harc és minden küzdelem. Addig azonban a frontvonalban kell lennünk, ellen kell, hogy álljunk az ördög mesterkedéseinek, aki nap mint nap meglepi az alvó keresztyéneket, és elragadja őket. Ébren vagy, vagy újra alszol? Ha az övé vagy, nem lehetnek a cselekedeteid sötétek. Világossághoz, tisztaság, szentség, napalhoz megfelelő cselekedetek tartoznak. Nem csak ébresztő szolgálat létezik, hanem altató szolgálat is. Az ördög fújja az altatónótát, jaj annak, aki elalszik, és nem várja az Urát. Az utolsó időkben élünk. A legfontosabb üdvtörténeti események (Krisztus kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele, Szent Szellem kitöltekezése) már a hátunk mögött vannak. Isten naptárjában a következő időpont Krisztus visszatérése, az elragadtatás lesz. Nem tudjuk mikor jön fel teljesen a nap. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy sötét éjszakát (időket) fel fogja válltani a világos nappal, amikor mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus Krisztus a királyok Királya és uraknak Ura. A jövő már elkezdődött. Isten megteremtette már az eljövendőnek az alapjait. Bár még sötét éjszaka van a földön, azonban az első napsugarak már áttörtek a sötétségen Jézus első eljövetelével. "Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság." (1Jn. 2,8). Ahogy jön a nappal, múlik az idő, fogy a szeretet, a végén elmúlik a végtelennek tűnő kegyelmi idő is. A végén csak Krisztus számít majd, és hogy mi a sötétségben vagy a világosságban jártunk. Közeledünk az üdvösséghez, vagy éppen egyre jobban távolodunk tőle? Aki visszavárja az Urát, az megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1Jn. 3,3)
Róma 13,12-14 "az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. (13) Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, (14) hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."
Link Áldott Adventet! Link
KÉPESLAPKŰLDŐ Link PPS Link
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td></tr></tbody></table>
Adventban élünk. A Királyunkat várjuk vissza. Készen vagy? Várod őt? Nap mint nap fogy az időnk, elmúlik a földi élet, a kegyelmi idő is fogy. Optimális esetben minden nap közelebb kerülünk Krisztushoz. Optimális esetben... Vagyis ha még nem aludtunk el.
Nehogy váratlanul érjen bennünket az ő visszajövetele! Ahogyan a katonák várják a háború végét, hogy végre hazamehessenek, elhagyhassák a frontvonalat, úgy várják az igazi keresztyéneknek is Krisztus eljövetelét, hogy végre haza érkezzenek, ahol majd végre fellélegzünk majd, mert véget ér majd minden kísértés, minden harc és minden küzdelem. Addig azonban a frontvonalban kell lennünk, ellen kell, hogy álljunk az ördög mesterkedéseinek, aki nap mint nap meglepi az alvó keresztyéneket, és elragadja őket. Ébren vagy, vagy újra alszol? Ha az övé vagy, nem lehetnek a cselekedeteid sötétek. Világossághoz, tisztaság, szentség, napalhoz megfelelő cselekedetek tartoznak. Nem csak ébresztő szolgálat létezik, hanem altató szolgálat is. Az ördög fújja az altatónótát, jaj annak, aki elalszik, és nem várja az Urát. Az utolsó időkben élünk. A legfontosabb üdvtörténeti események (Krisztus kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele, Szent Szellem kitöltekezése) már a hátunk mögött vannak. Isten naptárjában a következő időpont Krisztus visszatérése, az elragadtatás lesz. Nem tudjuk mikor jön fel teljesen a nap. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy sötét éjszakát (időket) fel fogja válltani a világos nappal, amikor mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus Krisztus a királyok Királya és uraknak Ura. A jövő már elkezdődött. Isten megteremtette már az eljövendőnek az alapjait. Bár még sötét éjszaka van a földön, azonban az első napsugarak már áttörtek a sötétségen Jézus első eljövetelével. "Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság." (1Jn. 2,8). Ahogy jön a nappal, múlik az idő, fogy a szeretet, a végén elmúlik a végtelennek tűnő kegyelmi idő is. A végén csak Krisztus számít majd, és hogy mi a sötétségben vagy a világosságban jártunk. Közeledünk az üdvösséghez, vagy éppen egyre jobban távolodunk tőle? Aki visszavárja az Urát, az megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1Jn. 3,3)
Róma 13,12-14 "az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. (13) Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, (14) hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."
Link Áldott Adventet! Link
KÉPESLAPKŰLDŐ Link PPS Link
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td></tr></tbody></table>
Andrea Werfl: Panna kívánsága
Hideg téli este volt. Nagy pelyhekben esett a hó. A kertet, az utcákat s a közeli szántókat puha, fehér takaró fedte be. Panna csodálattal, örömtől csillogó tekintettel figyelte, hogy táncolnak alá vidáman a hópelyhek, s miként változik át a kopár, szürke, szomorú vidék varázslatos, különös világgá. Anyától tudta, hogy ilyenkor, az első hóesés idején minden gyereknek egy kívánsága teljesül. Miközben a hideg ablakhoz nyomta orrocskáját, s belehelte az üveget, azon töprengett, hogy mit is kívánhatna. Nem jutott eszébe semmi. Nagyot sóhajtva lemászott a fotel karfájáról, ahol eddig térdelt, s kiment a konyhába.
Anya és Gyuri beszélgettek, miközben a sütőben sült az édes húsú, finom tök, a serpenyőben pirult a gesztenye, a kannában eperillatú tea gőzölgött. A két felnőtt állt a tűzhely mellett, s láthatólag nem vették észre, hogy őket figyeli. A lámpa narancsos fénye szinte mosolyogva ölelte körbe kettejüket, s Panna úgy döntött, hogy nekik nem kívánhat semmit, mert mindenük megvan.
Az előszobában megkereste a szépen faragott sámlit, odahúzta a kályhához és leült.
– Mit kívánhatnék, Kályhácskám? Amit én szeretnék, azt a Karácsonyi tündérek és Moha bácsi elhozza, mert Anya szerint jó gyerek voltam. Persze annyi, de annyi minden van még, amire vágyom! Számtalan játék, sok-sok érdekes, izgalmas könyv, kifestő, festék, illatos gyurma, filctoll… Mégis… kívánni szeretnék valamit! Valami mást!
A cserépkályha elgondolkodva duruzsolt. A belsejében égő tűz ropogva fellobbant, majd így szólt:
– Panna, tudom jól, hogy minden kisgyereknek számtalan vágya, kívánsága van. A világ színes, érdekes, tele van csodákkal, felfedeznivaló is akad benne épp elég. Tudom azt is, hogy szíved szerint az egész világot kérnéd! Mégis… bizonyára van valahol a szíved egyik titkos zugában olyan kívánság, amely nem játék után sóvárog. Gondolkodj egy kicsit!
– Jaj, Kályhácska! Nem jut eszembe semmi! – elszontyolodva simogatta meg a kályha meleg oldalát. Hozzábújt, fejét nekitámasztotta.
– Ne szomorkodj, Pannám! Érzem én, hogy ezt az egy kívánságodat nem pazarolod el, s olyasmit kívánsz majd, amely igazán a szívedből fakad!
Ekkor jutott eszébe GombóC, a makacs, öntörvényű fekete cica. Az önfejű kisállat fogta magát egy novembervégi napon és vándorbotot ragadva, nagy titokban világgá ment. Hogy hová ment, s miért mondott búcsút otthonának, csak Heki kutya tudta, de ő mélyen hallgatott, ha vallatóra fogták. GombóC távozásával mély szomorúságot okozott hármójuknak. Napokig keresték, hetekig szólongatták, s ha a faluban egy hozzá hasonló cicát láttak kóborolni, mindig azt hitték, hogy Ő az. Futottak utána, hiába… Minden alkalommal csalódottan vették tudomásul, hogy nem GombóCra akadtak rá.
Esténként sírdogálva faggatta anyját, hogy miért hagyta el őt a játszópajtása, miért ment világgá, amikor szereti és sokat játszott vele. Nagyon nehezen csitult benne a fájdalom, a bánat. Igazából sosem felejtette el, sokat álmodott vele, róla. Sokszor eszébe jutott, hogy merre járhat, mit csinálhat. Anya azt mondta, hogy bizonyára hívta a nagyvilág, a kóborló macskák csábították titkos, rejtélyes utakra vagy az új és idegen szagok, illatok, a szélben zörgő-sustorgó kukoricás hívták kalandra.
– Ugye, nincs semmi baja GombóCnak? – kérdezte egy estén.
– GombóC talpraesett, bátor cicus, Pannácskám! Tud vigyázni magára! Ne félj, nem esik bántódása!
– Miért nem akar hazajönni? Odakint hideg van, esik az eső, fúj a szél! Nemsokára itt a tél! Nem játszik vele senki! Nem simogatja, ápolja, óvja, eteti-itatja senki sem! És ha beteg lesz? Vagy ha nem talál ennivalót?
– Talán már Ő is bánja, hogy elment. Talán már visszavágyik! Hidd el, hazatér egy napon!
– Nem is szeret minket, úgy elment! – zokogta anyja ölébe akkor, lefekvés előtt.
Most, hogy eszébe jutott ez az emlék, újra könnybe lábadt a szeme. Hiányzott neki a kiscica. Nem tudta, hogy felejthette el Őt!
– Tudom már, Kályhácska! Tudom, mit kívánok!
– Igen? No, és mit kívánsz a táncoló hópelyhektől? Súgd meg nekem!
Panna megsúgta a duruzsoló kályhának a titkos kívánságát.
– Szaladj, Panna! Kérd meg a hópelyheket, hogy teljesítsék!
Felugrott a sámliról, s a felnőtteket elsodorva odaszaladt az ablakhoz. Behunyta szemeit, s némán mormolva útjára bocsájtotta a kívánságát.
Szenteste napja volt. A gerendaházat fenyőfa-, sült- és cukorillat járta át meg át. Kályhácska is vidáman dalolt. Csodaszép volt a karácsonyi ünneplőbe öltöztetett fácska tündöklő díszeivel, apró lámpafüzérével! Ágai alatt ajándékok várták a pillanatot, amikor feltárhatják, mit is rejtenek. Panna azonban mégsem volt felhőtlenül boldog. Nyughatatlanul szaladt egyik ablaktól a másikig. Leste a kertet, az utat, hogy vajon GombóC jön-e már?
Ám a cica nem tűnt fel sem a kerti utacska hólepte kövein, sem a pecu*
– Mi a baj, Panna? – kérdezgették, de nem felelt. Lassú mozdulattal bontogatta ajándékait, de figyelme minduntalan elkalandozott. Egész valójával feszülten figyelt. Egy hangra várt…
Már-már letett arról, hogy ma magához ölelheti elkódorgott pajtását, amikor odakintről halk és reszkető nyávogásra lett figyelmes!
– Anya! Anya! Gyuri! Hazatért GombóC! – sikkantotta boldogan és az ajtóhoz perdült.
Gyuri és Anya követték. Legnagyobb meglepetésükre a feltáruló ajtó fénypászmájában ott kuporgott GombóC. Mancsai közt megviselt batyu, babos kendőből kötve. Nyakában egy rongydarab, amolyan sálféle.
– Miááááúúúú! Pannácska, hazajöttem! – nyávogta s óriási sárga szemeivel bűnbánóan nézett rájuk. A kislány könnybelábadt szemmel felnyalábolta.
– Látod, látod! Ha nem mégy világgá, akkor Anya köthetett volna neked egy szépséges sálat meg sapkát! Most nem reszketnél, fáznál! Nagyon hiányoztál, csavargó! – magához ölelve bevitte a nappaliba. Meleg takaróba burkolta, tejet adott neki, s egy ínycsiklandóan finom krinolint tett elébe. Boldogan figyelte, ahogy GombóC falatozik.
– Jó itthon lenni, miáááú!
– Mesélsz majd arról, hogy merre jártál?
– Igen! Miááááúúú! – felelte a cica s lefetyelni kezdte a langyos tejet.
Panna most már igazán boldog volt. Teljesült a kívánsága. ajtajában. Borzas fejecskéje nem bukkant elő sehonnan…
Gyorsan repült az idő. Panna karácsonykor tovább maradhatott fenn, de eljött az idő, amikor végetért a játék és ágyba kellett bújnia. Helyére vitte GombóCot, elköszönt tőle, majd bemászott az ágyába és a takarója alá kucorodott. Anya meséje után jó éjszakát kívántak egymásnak, s a felnőttek is lefekvéshez kezdtek készülődni. Panna csak forgolódott, töprengett. Hiába volt álmos és ásított nagyokat, nyugtalanította egy kérdés. Végül felült az ágyban.
– Anya! Most már együtt maradunk örökre? Te, Gyuri, GombóC, Heki és én? Senki nem megy többé világgá? – kérdezte.
A felnőttek összenéztek. Odaléptek hozzá és megsimogatták a fejét.
Mielőtt válaszolhattak volna a kérdésére, álomport hintett szemeire a mélyülő est. Elaludt…
Radványi Kálmán:
Azt kérded, kis fiam...
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
A muzsikáló angyalok zenéje,
Égből szívekbe áradó malaszt.
Isten békéje emberek között,
A karácsonyfa ragyogó csodája,
A boldog fény, a víg szent csillogás.
A gyermekvágyak termő csodafája,
A megvalósult álmok boldog estje
Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.
Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
Átnézek rajtad s boldogságodon
S meglátok minden bánatot, nyomort.
És hallom a magyar hegyek nyögését,
A magyar égnek omló roskadását,
És sír bennem a magyar árvaság.
Látó szemem ma vándorútra kel,
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
Az égő könnyet, mely fejedre hull,
S a sötét felhőt a homlokomon.
Fájó szívemnek néma zokogását,
Lelkem megosztott fájó csonkaságát
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.
A székely hegyek puha hópalástján
Árva kis házak négy fala között
Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
Öröme félénk és bátortalan.
Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
Magyar vér serked minden vad ütésén,
S én érzem a korbácsnak szégyenét.
Bárhová sujt le ólmos ostora
Engem talál s a lelkem megvonaglik.
Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
Holt gondolatok a vágyak temetőjén
Zokogva járok s nem tudok örülni.
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
A Tátra fáj és Kassa ékessége,
A multat néző néma várromok,
S a jelen romja – csonka életünk.
Idegen lábak gőgös dobbanása,
Idegen ajkak vidámsága fáj…
És fáj bennem ma minden szenvedés:
A kenyértelen asztalok keserve,
Az anyák könnye, apák küzködése,
Sírásra görbült édes gyermekajk,
Odvakban gubbasztó karácsonyok…
Minden magyar gond nyomja lelkemet…
Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
Ül könnyű szememben szent karácsony estén.
Ajándék <table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">Ajándék
Ajándék érkezett, fogadd,
fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet:
Valaki eljött, mert szeret!
Füle Lajos Link
Cickom-cickom Link
Háziállatok Link
Édenkertben Link
Egyszervolt Link
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%" align="right"> </td></tr></tbody></table>
Ajándék érkezett, fogadd,
fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet:
Valaki eljött, mert szeret!
Füle Lajos Link
Cickom-cickom Link
Háziállatok Link
Édenkertben Link
Egyszervolt Link
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%" align="right"> </td></tr></tbody></table>
Advent idején<o></o>
<o></o>
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba-
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya -így advent idejében-
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Anyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom-onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhitat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
Elmélkedés a 3. gyertya meggyújtásakor
Közösség vagyunk, Krisztus közössége. És ma felettébb nagy öröm köszönt ránk, mert már a gyertyákból is kirajzolódik a közösség. Az első gyertya csak a kezdet volt, a második a remény, a harmadik gyertyával azonban kialakult a fények közössége az adventi koszorún. Reményeink szerint azonban nem csak a fények közösségét ünnepeljük itt, hanem a mi közösségünket is, amely ma már örömmel áll készen az Üdvözítő fogadására. A három gyertya minden irányból képes körülvenni a sötétséget és kiáltani felénk és minden ember felé, hogy le fogunk győzni mindent ami fekete, mindent, ami rossz, mindent, ami akadályozza a látásunkat, mindent, ami nem fény.Mert úgy várunk már Rád Fényesség! Úgy szeretnénk már örökké világosan látni, örökké világosan gondolkodni, örökké világosan cselekedni! De hogyan tehetnénk mindezt, ha nem jönnél el hozzánk, ha nem ragyognád be szívünk és eszünk homályát, nem világítanád ki ragyogó fényességeddel földi életünk napjait. Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő!
1. gyertya 2. gyertya 3. gyertya 4. gyertya
<table align="center" bgcolor="#fff0f1" border="1" bordercolor="#ff0000" cellpadding="5" cellspacing="5" width="99%"> <tbody><tr valign="bottom"> <td bgcolor="#000000" nowrap="nowrap">
</td> </tr> <tr valign="bottom"> <td valign="top">
Bódás János
A karácsonyi Jézushoz
<script language="javascript"> for(var j = 0; j < imgAr1.length; j++) { rImg1[j] = new Image(); rImg1[j].src = imgAr1[j]; } document.onload = setting(); var slide; function setting() { slide = document.getElementById('pic'); slide.src = imgAr1[0]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = '1 / 12'; } var picture = 0; function slideshow() { if(picture < imgAr1.length-1) { picture=picture+1; hol=picture+1; slide.src = imgAr1[picture]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = hol+' / 12'; } } function prev() { if(picture > 0 ) { picture=picture-1; hol=picture+1 slide.src = imgAr1[picture]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = hol+' / 12'; } } function start() { slide.src = imgAr1[0]; picture = 0; document.getElementById('hol_van').innerHTML = 1+' / 12'; } function end() { picture = imgAr1.length-1 hol=picture+1; slide.src = imgAr1[imgAr1.length-1]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = hol+' / 12'; } </script>
Daddyboy: Álmodj, Gyermekem!
Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,
Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.
Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:
Hol élnek az óriások és a kis törpék?
Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,
Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!
Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,
Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!
<table align="right" border="1" cellpadding="5" cellspacing="5" width="22%"> <tbody><tr> <th scope="col">
Itt hallgathatod meg a dalt!
</th> </tr> </tbody></table> Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,
Indulj hát az álmok tengerén!
Kint a fák alatt, hol elpihen a szél
A holdsugár is csendesen mesél.
Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,
S ha néha majd megrezdül kis kezed,
Átölellek én, s álmodom veled,
Itt vagyok, egy biztos pont – neked.
Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,
Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.
Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,
Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.
Drága gyermekem, álmodj csendesen!
Reggel majd, ha rád köszönt a fény,
Álmod elkísér – és az esti szél
Halkan suttog, szép mesét mesél.
Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,
Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,
Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,
Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.
Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,
Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.
Nem kell mondanod, mégis jól tudom,
Én vagyok, ki kellek most neked!
Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,
Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?
Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?
Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!
</td> </tr> </tbody></table> Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,
Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.
Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:
Hol élnek az óriások és a kis törpék?
Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,
Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!
Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,
Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!
<table align="right" border="1" cellpadding="5" cellspacing="5" width="22%"> <tbody><tr> <th scope="col">
Itt hallgathatod meg a dalt!
</th> </tr> </tbody></table> Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,
Indulj hát az álmok tengerén!
Kint a fák alatt, hol elpihen a szél
A holdsugár is csendesen mesél.
Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,
S ha néha majd megrezdül kis kezed,
Átölellek én, s álmodom veled,
Itt vagyok, egy biztos pont – neked.
Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,
Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.
Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,
Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.
Drága gyermekem, álmodj csendesen!
Reggel majd, ha rád köszönt a fény,
Álmod elkísér – és az esti szél
Halkan suttog, szép mesét mesél.
Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,
Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,
Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,
Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.
Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,
Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.
Nem kell mondanod, mégis jól tudom,
Én vagyok, ki kellek most neked!
Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,
Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?
Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?
Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!
Bódás János
A karácsonyi Jézushoz
Jézus, te is születtél,
Milyen fiú lehettél?
Verekedni szerettél?
Hát mosdani?...Vagy jobb voltál
minden földi gyereknél?
Hát zöld egrest ettél-e
egészséged vesztére?
Fáról sokszor estél-e?
Kék foltokkal rakva hányszor
értél haza estére?
Panasz is volt néha rád?
Ne szomorítson a vád:
ha elszakadt a ruhád,
vagy valamit összetörtél,
kiporolt-e jó anyád?
Ó, te égi, tiszta fény,
követni mernélek én,
szakadékok peremén,
ha tudnám: te is így kezdted,
gyermekként, akárcsak én.
Milyen fiú lehettél?
Verekedni szerettél?
Hát mosdani?...Vagy jobb voltál
minden földi gyereknél?
Hát zöld egrest ettél-e
egészséged vesztére?
Fáról sokszor estél-e?
Kék foltokkal rakva hányszor
értél haza estére?
Panasz is volt néha rád?
Ne szomorítson a vád:
ha elszakadt a ruhád,
vagy valamit összetörtél,
kiporolt-e jó anyád?
Ó, te égi, tiszta fény,
követni mernélek én,
szakadékok peremén,
ha tudnám: te is így kezdted,
gyermekként, akárcsak én.
<script language="javascript"> for(var j = 0; j < imgAr1.length; j++) { rImg1[j] = new Image(); rImg1[j].src = imgAr1[j]; } document.onload = setting(); var slide; function setting() { slide = document.getElementById('pic'); slide.src = imgAr1[0]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = '1 / 12'; } var picture = 0; function slideshow() { if(picture < imgAr1.length-1) { picture=picture+1; hol=picture+1; slide.src = imgAr1[picture]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = hol+' / 12'; } } function prev() { if(picture > 0 ) { picture=picture-1; hol=picture+1 slide.src = imgAr1[picture]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = hol+' / 12'; } } function start() { slide.src = imgAr1[0]; picture = 0; document.getElementById('hol_van').innerHTML = 1+' / 12'; } function end() { picture = imgAr1.length-1 hol=picture+1; slide.src = imgAr1[imgAr1.length-1]; document.getElementById('hol_van').innerHTML = hol+' / 12'; } </script>
KARÁCSONYI ÉNEK
Békességgel, égi fénnyel
ránk köszöntött a karácsony,
szelíd szózat száll ma széjjel
a teremtett nagyvilágon.
Megszületett Isten Fia,
Megtartónk, mi üdvösségünk,
ó, siessünk meglátni ma,
vezetőnk egy csillag nékünk.
Elvezérel Betlehembe,
ott egy szerény jászolbölcső,
Isten fia fekszik benne,
világ Megváltója lett ő.
Örvendj, világ minden népe,
égiekkel zengj éneket,
s jászolbölcsőjéhez érve
tégy ma méltó tiszteletet.
Szilágyi Gyula
Békességgel, égi fénnyel
ránk köszöntött a karácsony,
szelíd szózat száll ma széjjel
a teremtett nagyvilágon.
Megszületett Isten Fia,
Megtartónk, mi üdvösségünk,
ó, siessünk meglátni ma,
vezetőnk egy csillag nékünk.
Elvezérel Betlehembe,
ott egy szerény jászolbölcső,
Isten fia fekszik benne,
világ Megváltója lett ő.
Örvendj, világ minden népe,
égiekkel zengj éneket,
s jászolbölcsőjéhez érve
tégy ma méltó tiszteletet.
Szilágyi Gyula
Hasonló témák
