Tényleg nagyon jó az agykontroll, egyetlen dolog van, amire nem képes, és rengetegen "véreznek el" ezen - többek között én is így jártam már többször. Én nemrég világosodtam meg, és értettem meg a nehézség okát: az életünk alapvető menetét nem tudja megváltoztatni egyedül. Tehát: van az embernek egy kialakult élete, megszokott játszmarendszere, stb., ami talán nem túl jó, de legalább ismerős. Aztán történik valami, pl. elvégzünk egy Agykontroll-tanfolyamot, vagy akármi más, ami javít az életünkön. Eleinte tök jó, 2 méterrel a föld fölött járunk, hogy igen, sikerült, nálam is működik, és most mennyivel jobb az életünk, mint korábban, 1-2, vagy akár sok szempontból.
Aztán jönnek a "szürke hétköznapok", és a környezetünk pontosan úgy viselkedik velünk, mint mondjuk 3 napja, 2 hete, stb., vagy éppen még "úgyabbul". Igen ám, de az új énünknek még nincsenek még új "kapaszkodói", nem ismeri ki magát ebben a rendszerben, oda csak régi játszmáink vannak meg. Így szépen lassan visszacsúszunk, megint a régi sémák szerint reagálunk az egyes dolgokra, és ezáltal a megszerzett plusz energiát, föltöltődést szép lassan el is veszítjük. És akkor egyre fáradtabbak, nyűgösebbek stb. leszünk, egyre jobban hasonlítunk korábbi önmagunkhoz... És már nehéznek, fárasztónak, nyomasztónak tűnik, hogy minden egyes nap agykontrollozni KELL, vagy amit éppen megtanultunk... Kimarad egy-egy nap, aztán kettő is, aztán.............
Mivel éppen tegnap volt újhold, tegnap csináltam magamra egy nagy varázslást. Éppen az volt a célja, hogy ezeket a játszmáimat megváltoztassam, aztán teliholdkor majd megerősítem.
Tegnap este azt éreztem, hogy valami épp rendeződik át a lelkemben; remélem, jól éreztem, és valóban pont ez történik.
Egyre jobban!
