Aki a kutyát szereti...
- Téma inditó Hilda1949
- Kezdés dátuma
Kedves Holdszivárvány!Jacqueline Fraser - Az amerikai Staffordshire Terrier (1996)
Jacqueline Fraser - Az amerikai Staffordshire Terrier (1996)
Megbízható, intelligens és gyakran bohókás társként az amerikai staffordshire terrier kiváló őrkutya, és nagyszerűen szerepel kiállításokon. Ha bármilyen kérdésünk van a kölykök kiválasztásával, az állatok gondozásával, temperamentumával, szőrzetének és körmeinek rendben tartásával, a fül nyírásával, az egészségük óvásával vagy az American Kennel Club kiállítási standardjának értelmezésével kapcsolatban, ebből a könyvből világos és félreérthetetlen válaszokat kapunk. Kivételesen érdekes a tenyésztésről és az ellésről szóló fejezet, akárcsak az, amely naprakész információkat ad az állatok egészségéről. Akinek van staffordshire terrierje, nagyon érdekesnek találja majd a fajta történetét leíró részeket: hogyan alakult ki a vásári állatviadalokon szereplő kutyákból a mai kiállítások és engedelmességi versenyek sztárja.
pdf | 63Mb
***A rejtett tartalom, beidézésnél nem jelenik meg.***
Érdeklődnék, hogy nem tudnád e feltölteni még egyszer a könyvet, mert sajnos nem tudom letölteni a hotfile-ról. Most érkezett a családunkba egy 12 hetes Staffordshire, és nagyon szívesen elolvasnám a könyvet (boltban már sajnos nem lehet kapni).
Köszönöm szépen!
Németjuhász kutyámnak a jobb füle előtt a jobb szemétől 2 cm re egy kb három és fél cm átmérőjű Kb. 2 cm magas daganatot vettem ma észre. Mi a manó lehet ez. Nézegettem, hogy esetleg nem sérült-e meg, de külsérelmi nyomot nem észleltem. Ha valakinek volna ötlete, segítene a diagnózis felállításában megköszönném!
Kati
Kati
Nem tudta a masodik doki sem,hogy pontosan mi lehet ezert valami mindenre Jo kenoccsel elkezdtuk kenegetni a kiskutya pofajat a dudor neki is a szeme kozeleben volt. Es lass csodat (hajszal hijjan a szemebe ment) egy toklasz volt. A dorzsolestol kibujt. Szerencsere. Termeszetesen nem biztos hogy 'nektek'is ez van de talan. Probald simogatni a dudort egy iranyba es ha erzed a hegyes veget akkor nyertel.
Igen, simán lehet toklász!
"Egy anyuka a gyerekét tanította beszélni, de a kutya szólalt meg helyette" 
Hívtam állatorvost aki felnyitotta minden érzéstelenítés nélkül és megállapította, hogy sejtburjánzás amit egy régebbi kullancs csípés okozhatott. Betadinozta. Én sírva mentem aludni, sokkot kaptam a hírtől, másnap reggel fájdalomcsillapítót kapott tőlem és még délben is. Mára kidörzsölte én is betadinoztam Ő oda tartotta, hogy kezeljem a sebét. Okos jószág tudja, hogy milyen nagyon szeretem. Bízik bennem! Nem tudom, hogy a műtétnek milyen lenne a kimenetele. :-(
Ne adj neki emberi fájdalomcsillapítót! Nem szabad!
http://www.haziallat.hu/kutya/betegseg-gyogyitas/human-gyogyszerek-karos-hatasai-allatokra/2148/
Konzultálj az állatorvossal, mert csak kutyáknak való fájdalomcsillapítót szabad neki adni, de sztem nincs rá szükség.
Ha a doki adott neki injekciót, akkor adott neki antibiotikumot, az elég a kutyinak.
A kutyáknál nem tudják érzésteleníteni az ilyen kisebb beavatkozások helyét. Csak elbódítani tudta volna az állatorvos, de nyilván nem ítélte olyan súlyosnak a dolgot, mert az altatásnak nagyobb a kockázata. Akkor nem is tudta volna még megvizsgálni, mert altatás előtt 24 órát várni kellett volna, mivel addig nem ehetett volna a kutya, szóval csak így lehetett azonnal megvizsgálni, van-e a duzzanatban valami, ami viszont sürgős, mert amint Bandi írja, ha toklász, akkor a szeméig is eljuthatott volna.
Amúgy a kutyák elég jól viselik az ilyen sebeket, ne aggódj miatta, elég ha fertőtleníted. Ha kidörzsölte a sebet, lehet, hogy inkább viszket neki, mint fáj. Érdemes lenne gallért adni rá, hogy ne tudja semmihez odadörzsölni. Szépen be fog neki gyógyulni, ne aggódj!
Mekkora egy tuskó vagy... ezzel a gondolkodással soha nem legyen kutyád.
Kösz 1958 kutyája nevében is, a hsz-edel sokat segítettél. Látszik, hogy neked a kutya fontos.
Trollkodás helyett miért nem adsz akkor inkább Te tanácsod 1958-nak, ha ennyire otthon vagy toklász témában? (És általában kutya témában.) A stílusos hsz-edből aztán 1958 nagyon fogja tudni, hogy szerinted mi rosszat tanácsoltam neki, és mit tegyen helyette.
Ha sejtburjánzás akkor nem idegen test! Műtéttel simán eltávolítható, és csak 12 óra koplalás kell, ami annyi mintha nem kapna vacsit, másnap pedig műtét.
Ha folyamatosan dörzsöli abból egy állandó váladékozó gyulladt terület lesz, ami egyre nagyobb és nagyobb lesz, akár rosszindulatú daganat is lehet a vége ha hagyják hogy sokáig úgy maradjon. A gallér nem megoldás, a dörzsölést meggátolja, de a problémát nem oldja meg.
Ja, és nem a kisujjamból szopom a tanácsot, állatkórházi asszisztens vagyok.
Fájdalomcsillapításról meg csak annyit, kutyának adható az algopyrin tabletta, természetesen előtte állatorvossal kell megbeszélni az adagolást!
Kérlek, hogy ezt a fajta hangnemet mellőzd. Itt nem minősítünk senkit, nem dorongolunk le senkit, tiszteljük egymás véleményét. Mindenkinek meg lehet a saját véleménye, van akinek ilyen, van akinek olyan.
Igen, a sejtburjánzást érdemes is eltávolítani, nekem két olyan kutyám is volt, akiknél el kellett távolítani, természetesen altatásban, az egyiknek a hátsó lábfejéről, a másiknak a könyökéről, mert egy idő után tényleg begyullad, kisebesedik, levedzeni kezd, és elfertőződhet. Sajnos a könyökön lévő pár év múlva kiújult, de akkor már olyan idős volt kutyám, hogy nem lehetett műteni.
Kullancscsípés okozta duzzanat miatt viszont eddig egyszer sem kellett egyik kutyámat sem műteni. Nálunk is mindig csak megnézte a doki, nincs-e a duzzanatban valami (kullancs feje, toklász, stb.), aztán lekezelte, és a duzzanat egy idő után általában felszívódott. Igaz, elég sokára. Sőt, az egyik skót juhászomnak élete végéig ott maradt a duzzanat, ha jól emlékszem, de nem kellett műteni, mert nem növekedett, nem is gyulladt be, csak egy kis kemény csomó volt a bőre alatt a fején.
Ezért írtam 1958-nak, hogy ne aggódjon a sérülés miatt.
De ha növekszik és begyullad, akkor nyilván műteni kell, gondolom, ezt az ő dokija is tudja. Ha nem tudja, érdemes megmutatni másik dokinak. Én mindig legalább két dokinak megmutattam a kutyámat, mielőtt műteni engedtem.
Amúgy szerinted létezik helyi érzéstelenítés a kutyáknál? Mert én még nem tapasztaltam, hogy a dokik alkalmazták volna. Ha ilyenre volt szükség, mindig bódítottak vagy altattak. Gondolom azért is, hogy a kutya ne mozogjon a beavatkozás alatt.
Attól függ mit kell vele csinálni, és milyen a kutya - gazda közötti kapcsolat. Egyébként létezik, pár éve olyat is láttam ahol császármetszést hasfalba adott érzéstelenítéssel végzett az orvos. Megkérdeztem miért nem altat?
Mert ez egy nagyon idős és szívbeteg kutyus, véletlen párzásból van a vehem, és nem egyezett bele a tulajdonos az altatásba.
Mit ne mondjak, végig izgultam a műtétet, lerágtam az összes körmöm mire végzett, de semmi baj nem volt, a picik is éltek és a mamakutyus is életben maradt.
Ha már állatok
Cicáknál kisebb beavatkozások, pl. tályog tisztítás is sima ha nyugis a cicus, ha olyan igazi vérmes akkor altatják őket is.
Aztán ott a tehénke, őt sem altatják császármetszésnél, gerincbe kap érzéstelenítőt és úgy műtik meg.
Lovaknál sem altatnak minden beavatkozás miatt, herélést, sebvarrást náluk is érzéstelenítővel műtenek. Persze ők nagyon érzékeny állatok ezért a csont, illetve hasüregi műtétek altatva történnek.
Köszönöm a válaszod.
Igen, az én egyik kutyusom pl. a fogkőleszedést tűri nagy nyugalommal, és így nem kell elaltatni hozzá, ami nekem nagy megkönnyebbülés. Épp most esedékes megint, remélem most is tűrni fogja.
De a másik kutyusomat még arra is alig lehet megállítani, hogy megnézzem a fogát. Folyton mozgásban van, mint a higany.
Szerencsére ő nem fogköves.
Köszönöm a válaszod.
Igen, az én egyik kutyusom pl. a fogkőleszedést tűri nagy nyugalommal, és így nem kell elaltatni hozzá, ami nekem nagy megkönnyebbülés. Épp most esedékes megint, remélem most is tűrni fogja.
De a másik kutyusomat még arra is alig lehet megállítani, hogy megnézzem a fogát. Folyton mozgásban van, mint a higany.
Milyen kutyusaid vannak?
Az egyik, a nyugodtabb, egy nagytestű keverék, tigriscsíkos és fehér foltos szuka, a másik egy német juhász szuka. Ő a higanyos természet
Mindkettő befogadott lelenc, a tarka sintértelepről mentett, a német juhász utcáról befogadott. Kerestük az eredetét, a fajtamentőket is bevontuk, de mivel eléggé rossz állapotban volt, a gazdának csak akkor adtam volna vissza, ha lopott lett volna. De nem jelentkezett érte senki, így megtartottuk, mert az első pillanattól nagyon ragaszkodott hozzánk, és azonnal vehemensen őrizni kezdte a házat. Most már mindkét kutya több éve van nálunk.
Korábban sokszor fogadtam be elhagyott kutyákat, és ha nem jelentkezett értük a gazda, akkor kerestem nekik jó gazdát, de mióta ez a német-juhász itt van, a mentőakcióimat fel kellett függeszteni. Ő ugyanis amolyan rendfenntartó közegként működik, és eléggé barátságtalan más kutyákkal. Szerencsére a tarka keverék szukám annyira türelmes, hogy figyelmen kívül hagyja a német-juhász "rendszabályozásait". Pedig volt, aki figyelmeztetett, hogy szerinte a tarka stafford-keverék, és vigyázzak vele. Nahát stafford ide vagy oda, ő a világ legbirkatürelműbb kutyája.
Szerencsére.
Mert a német-juhász amúgy más kutyákat vagy megfélemlít, vagy berágnak rá, emiatt nem is nagyon tudok vele kutyatársasági életet élni. Rendkívül mozgékony, nagyon szeret sétálni, de a kertünkben is sokat tud mozogni. Állandóan szolgálatban is van. A tarka ezért kicsit nyugdíjas tempóra is rendezkedett be.
Szép kutyusok
Okos értelemmel teli tekintetük van.
Nekem most nincs kutyám, és azt hiszem nem is lesz soha többet.
Sok, főleg öreg kutyát fogadtam örökbe végleges altatás elől. Az utolsó kiskutyám annyira a szívemhez nőtt, hogy mikor eltávozott megfogadtam, nem temetek soha többet egyetlen állatot sem! Egész éjjel csak ültem karomban a Picur és csak imádkozni tudtam a lelkéért. Órákon keresztül dzsapáztam míg eltávozott.
Senkinek nem kívánok olyan hosszú éjszakát mint az az éjszaka volt.
Úgyhogy most a mások kutyáit, állatkáit dédelgetem.
Okos értelemmel teli tekintetük van.
Nekem most nincs kutyám, és azt hiszem nem is lesz soha többet.
Sok, főleg öreg kutyát fogadtam örökbe végleges altatás elől. Az utolsó kiskutyám annyira a szívemhez nőtt, hogy mikor eltávozott megfogadtam, nem temetek soha többet egyetlen állatot sem! Egész éjjel csak ültem karomban a Picur és csak imádkozni tudtam a lelkéért. Órákon keresztül dzsapáztam míg eltávozott.
Senkinek nem kívánok olyan hosszú éjszakát mint az az éjszaka volt.
Úgyhogy most a mások kutyáit, állatkáit dédelgetem.
Ó, nagyon megértelek! Én is sok drága és fájdalmas emléket hordozok magammal egész életemben azok után a kutyusaim után, akik leélték velünk az életüket, és végül búcsút kellett vennünk tőlük. Olyankor összetörik az ember szíve. 15 év olyan igazságtalanul rövid idő!
Volt úgy, hogy én is azt mondtam, nekem többet nem lesz kutyám. De mindig az utamba hozott a sors újabb mentenivaló kóbor kis ártatlant, és mindig akadt köztük olyan, aki nem kellett senkinek. Akkor az a miénk maradt. Már beletörődtem, rájöttem, hogy nem bírok kutya nélkül élni. De akkor benne van a temetés is
Inkább a korom az, ami miatt meggondolnám, hogy legyen-e újra kutyám. Így ötvenen túl már elgondolkodtam azon, milyen kevés kutyája lehet az embernek az életében, még akkor is, ha egyidejűleg kettőt, hármat tart. Talán még egyszer 15 évre lesz lehetőségem. De szerencsére a gyerekeim is imádják a kutyákat. A fenti képeket a lányom készítette
Az előző kutyánkról, Kopiról, írtam egy novellát a Chun egyik novellapályázatára. Itt található:
http://canadahun.com/temak/a-föld-napja-irodalmi-pályázat.27232/#post-2734400
Ő különösen meghatározó volt az életemben. Úgy látom, a csatolt kép eltűnt a novella végéről, ezért idelinkelem:
12 éve nincs már velünk, de még mindig könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok.
Volt úgy, hogy én is azt mondtam, nekem többet nem lesz kutyám. De mindig az utamba hozott a sors újabb mentenivaló kóbor kis ártatlant, és mindig akadt köztük olyan, aki nem kellett senkinek. Akkor az a miénk maradt. Már beletörődtem, rájöttem, hogy nem bírok kutya nélkül élni. De akkor benne van a temetés is
Inkább a korom az, ami miatt meggondolnám, hogy legyen-e újra kutyám. Így ötvenen túl már elgondolkodtam azon, milyen kevés kutyája lehet az embernek az életében, még akkor is, ha egyidejűleg kettőt, hármat tart. Talán még egyszer 15 évre lesz lehetőségem. De szerencsére a gyerekeim is imádják a kutyákat. A fenti képeket a lányom készítette
Az előző kutyánkról, Kopiról, írtam egy novellát a Chun egyik novellapályázatára. Itt található:
http://canadahun.com/temak/a-föld-napja-irodalmi-pályázat.27232/#post-2734400
Ő különösen meghatározó volt az életemben. Úgy látom, a csatolt kép eltűnt a novella végéről, ezért idelinkelem:
12 éve nincs már velünk, de még mindig könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok.
Hasonló témák
