Aki a kutyát szereti...

Örülök, hogy ilyen sok kutyabarát van ezen az oldalon.
Nekem most egy boxer kutyám van 8 hónapos kisé neveletlen de nagyon aranyos.
Aki igaz barátságra vágyik tartson kutyát és meglátja mennyire igaz.
Üdv.

Köszönöm mindenkinek!

Az a problémám, hogy ha a kutyus rosszat csinál, és emiatt felemelem a hangom, vagy azt a bizonyos "elynye " szót használom tiltásként (ami az ovis gyerekeimnél bevált ), akkor ö ezután kb egy fél órán keresztül vizeletvisszatartási gonddal küzködik, azaz, ez idö alatt folyamatosan csorog a vizelete. Egy kislány spanielröl van szó, és nem tudom biztosan hogy ilyen érzékeny lenne ez a fajta, vagy negatív hatások érhették mielött hozzámkerült volna?? Mi nem bántjuk, már rá sem merek szólni, viszont így hová jutok. A pozitiv megerösités ok, de attól nem fog leszokni az ugymond rossz szokásokról, mivel ugye nam kap jutalmat, de nem is történik semmi különös, ami meggátolná. Ha van itt szakértö, vagy csak megszállott kutyás hasonló tapasztalattal, és tudna néhány jó ötlettel,tanáccsal szolgálni, azért nagyon hálás lennék!

fulopkinga21 írta:

Az a problémám, hogy ha a kutyus rosszat csinál, és emiatt felemelem a hangom, vagy azt a bizonyos "elynye " szót használom tiltásként (ami az ovis gyerekeimnél bevált ), akkor ö ezután kb egy fél órán keresztül vizeletvisszatartási gonddal küzködik, azaz, ez idö alatt folyamatosan csorog a vizelete. Egy kislány spanielröl van szó, és nem tudom biztosan hogy ilyen érzékeny lenne ez a fajta, vagy negatív hatások érhették mielött hozzámkerült volna?? Mi nem bántjuk, már rá sem merek szólni, viszont így hová jutok. A pozitiv megerösités ok, de attól nem fog leszokni az ugymond rossz szokásokról, mivel ugye nam kap jutalmat, de nem is történik semmi különös, ami meggátolná. Ha van itt szakértö, vagy csak megszállott kutyás hasonló tapasztalattal, és tudna néhány jó ötlettel,tanáccsal szolgálni, azért nagyon hálás lennék!

Kattints a kibontásához...

Kedves Kinga!

Én megszállott kutyásnak tartom magam közel 40 éve, és nekem is volt olyan befogadott kutyám, akinek szörnyű előélete lehetett, mert rettegett mindentől, pedig német juhász volt.
De abban igazad van, hogy nevelni az ilyen kutyust is muszáj, hisz meg kell ismernie a szabályokat, mert ő is akkor lesz magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb, ha tudja mihez tartsa magát. Sőt, a félénk, szorongó kutyusnak különösen fontos, hogy ismerje a szabályokat.

A csupán pozitív megerősítés a tiltás esetén nálam sem vált be. Kétségtelen, hogy rá kell szólni a kutyusra, hogy tudja, mit nem szabad. De alapvető fontosságú, hogy tiltás után azonnal dicsérjük meg az engedelmességet, még akkor is, ha az még nem magától történt meg, esetleg mi segítettük elő.

Ha a kis spánieled annyira érzékeny, mint írod, hogy komoly lelki megrázkódtatást okoz neki a fegyelmező szó, azt tanácsolom, próbáld meg lágyítani a hangodat, és közben megértetni vele, mit rosszalsz. Ha pl. azt, hogy a konyhai szemetesben turkál, akkor, miközben határozottan, nem hangosan, azt mondod neki, "nem" vagy "ejnye", álld el előle a szemetest. És amikor ettől ő is hátralép, dicsérd meg. Fontos, hogy amint helyesen cselekszik, még ha a Te közreműködéseddel is, a fegyelmező szó után azonnal dicsérd. Így összekapcsolja, hogy a fegyelmezéstől nem kell megijedni, csak azt kell tenni, amit a gazda elvár, és mindjárt jó dolgok, dicséret, jutalom stb. következnek.
A vizelés probléma abból adódhat, hogy a fegyelmezéstől szorongani kezd, azt érzékeli, most valami nagy baj van, talán valami rossz következik, haragszik a gazdi, de ha azonnal megdicséred, amint jól cselekszik, feloldhatod ezt a szorongását.

Tehát azt tanácsolom, a tiltást mindig azonnal kövesse dicséret. Ha pl. nem akarod, hogy kutyusod a bútorra felugorjon, egy "nem" szóval szépen leteszed a bútorról a földre, és azonnal megdicséred. A fotelon "nem", a padlón "jó kutya". Készülj arra, hogy ezt sokszor meg kell ismételni, de sokadszor sem szabad kiabálni. Légy türelmes. Mire huszadszor indulsz "nem" szóval a fotel felé, a kutyusod magától le fog ugrani, és nem fogja összepisilni magát, mert tudja, hogy a padlón már dicséret jár.
Fontos, hogy megértse mit kívánsz tőle, és hogy ha ezt megteszi, akkor dicséret és jutalom jön, és a legfontosabb, a veled való jó kapcsolata töretlen marad.

Ha pl. utcán, séta közben fel akar nyalni valamit, ugyanez az elv: egy "nem" szóval elhúzod onnan, és amint eljött (még ha Te húztad is el), azonnal dicséred. Minden jó viselkedést dicsérj.

Azt is tanácsolnám, hogy foglalkozz vele. Tanítsd meg dolgokra, és sokat dicsérd. Boldog lesz tőle. Közben megtanulja, hogy nem kell megijednie a hangodtól, akkor sem, ha parancsol.
Pl. feltétlenül jelölj ki neki egy helyet a lakásban, és tanítsd meg a helyére menni. Ez nagyon fontos. Biztonságot jelent a kutyának, ha van a lakásban olyan zug, ami csak az övé, ahol nyugalmat lel, ahol pihenhet, ahol mindig jó helyen van. És Neked is nagy könnyebbség, ha alkalmasint helyreküldheted, hogy ne kolduljon az asztalnál, ne ugráljon a vendégre, stb.
A "maradj" parancsszó is nagyon fontos, nem csak akkor, ha a helyén kell maradnia, de könnyebb megtanítani neki, ha van helye. Sok simogatással és jutalomfalattal dicsérj.
Tanítsd meg leülni, lefeküdni, és néhány ilyen alapvető dologra. A parancsokat lágyan, de határozottan mondd neki, és azonnal, és nagyon dicsérd, ha valamit megcsinált. Meglátod, mennyire megváltozik a kapcsolatotok minősége, ha foglalkozol vele.

Ha nem ismered valamilyen parancsszó betanításának módszerét, kérdezz bátran, hátha tudok segíteni. Remélem, ezzel is tudtam.

Kedves Jaszladany!
Nagyon szépen köszönöm a tanácsokat! Mielött hozzámkerült volna Vicky, a kutyusom, már lelkesen böngésztem az interneten, fórumokon a neveléssel és minden egyébbel foglalkozó témákat. Szeretnék néhány szakkönyvet is beszerezni, meg majd kutyasuliba járni. Elsö kutyusom, s szeretnék jól teljesíteni, mint gazdi. Tudom, hogy ök nagyon gyorsan tanulnak, viszont önfejüek is tudnak lenni, amit elég nehéz feladat áthidalni.
Jó tudni, hogy vannak tapasztalt gazdik is a fórumokon. Egyelöre megpróbálom gyakorlatba ültetni a javaslataidat, s ha esetleg még problémám akad hozzád fordulok.

Kedves Kinga!

Nagyon édes a kutyusod, biztos sok örömöd lesz benne!
Jól teszed, ha szakkönyveket szerzel be és olvasol a kutyanevelésről, annak idején én is jó néhányat elolvastam, és én is jártam kutyaiskolába.
A mostani kiadványokat nem annyira ismerem, amikor én kezdtem a kutyázást (70-es évek) akkor a sláger a "400 tanács kutyakedvelőknek" c. könyv volt a kutyások körében. Szerintem az még ma is elég jó kiadvány a kutyatartásról és nevelésről, látom néha a Vaterán.

A kutyaiskola nagyon jó ötlet! Már 6 hónapos kortól tulajdonképpen viheted Vickyt. A kutyaiskola legnagyobb előnye nem is az, hogy megtanulod, hogyan kell a kutyust nevelni, és lesz egy jól nevelt, megbízhatóan engedelmes kutyusod, hanem az, hogy rendkívül bensőséges és szoros kapcsolat alakul ki a kutya és közted. A kutyaiskola ugyanis heti legalább két vagy több olyan alkalmat jelent, amikor 1-2 óra csak a kutyádé, csak egymásra figyeltek, csak Vicky-vel foglalkozol. Az ilyen együttlétet nem pótolja semmi, és a hatása a kapcsolatotokra rendkívüli. Én tapasztaltam ezt, nekem egy skót juhászom volt kutyaiskolás. A collie-k is elég önfejűek, de a kutyaiskola sokat alakít ezen.
Ugyanakkor segít abban is, hogy a kutya minden körülmények között engedelmeskedjen, még akkor is, ha más kutyák vannak a közelében. Szóval egy remek dolog a kutyaiskola, ha lenne időm, most is járnék.

Jelenleg két befogadott kutyám van, egy stafford keverék, és egy talált német juhászom, de ő már nem annyira félénk, mint az előző szegény, aki két éve halt meg, kb. 15 évesen, pontosan nem tudom a korát, mivel ő is talált volt.

De a saját kutyáim mellett sok olyan befogadott kutya is megfordult nálunk, akik ideiglenesen voltak velünk, amíg gazdát nem találtunk nekik. Addig őket is meg kellett tanítanom az alapvető viselkedési szabályokra, szóval elég sok kutyussal foglalkoztam.
Ha problémád adódik, írd meg bátran szívesen megpróbálok segíteni. Gratulálok Neked ehhez a tündéri kis spánielhez, és örülök, hogy szeretnél jó gazdija lenni! Az is vagy biztos, és ő meg is érdemli.

Még egy fontos dolog: a rossz szokásokat nem lehet utólagos "leszidással" megszüntetni. A kutya nem tudja összekapcsolni a letolást egy korábban elkövetett cselekedettel.
Ha utólag szidod le valamiért, amit nem tud mihez kapcsolni, az csapódik le benne, hogy a gazdira időnként ok nélkül rájön a dühroham, és ez csak növeli a bizonytalanságát és a szorongását.

A leszoktatás csak akkor hatékony, és a kutya csak akkor fogja fel, mit nehezményezünk, ha "tetten érjük". Tehát akkor kell kiadni a "nem" vagy "ejnye" parancsokat, amikor épp rajtakapod a kutyust a rendetlenkedésen. Ilyenkor tudja, hogy a tiltás az épp adott tevékenységére vonatkozik. Utólag már hiába mutogatod neki a szétcincált párnát vagy papucsot, nem érti a haragod és a papucs közötti összefüggést. Rajta kell kapnod, amikor a papucsot rágja. Rászólni, "nem!" vagy "ejnye", elvenni tőle a papucsot, és miután elengedte, szájába kell adni valami mást, amit szabad rágnia, és amikor azt elvette, megdicsérni.

Ha pl. szokása, hogy lelopjon ételt az asztalról, ha már arra lépsz ki a konyhába, hogy az asztalról lelopott margarint nyalja ki a dobozból, elveheted tőle "nem"-mel, de legfeljebb annyit következtetést von le a kutya, hogy margarint nem szabad enni. A lopás tiltását ebből nem fogja fel. Ahhoz arra kell benyitnod a konyhába, hogy épp az asztalon kotorász, és húzza lefelé a margarinos dobozt.

Nekünk volt egy tüneményesen okos kopó keverékünk, aki előszeretettel lopott le dolgokat az asztalról, de gondosan ügyelt rá, hogy rajta ne kapjuk, mivel pontosan tudta, hogy nem szabad.
Egyszer épp akkor léptem ki a konyhába, amikor két mellső lábával az asztalra támaszkodva feltérképezte az ott maradt elemózsiát. Meg sem kellett szólalnom, csak felszisszentem, hogy "hí", abban a pillanatban oly hirtelen elvetődött az asztaltól, hogy hanyatt esett a konyha padlóján.

A rajtakapásnál is hatékonyabb módszer a "megelőzés". Ehhez azonban már egy kicsit ismerned kell a kutyusod természetét és "gondolkodásmódját", és egy lépéssel előrébb kell gondolkodnod nála. Tehát a legjobb módszer, ha kitalálod a szándékát, és már akkor kiadod a tiltó parancsot, amikor látod, mire készül. Pl. feltartott, mozgó orrocskával az asztal felé somfordál. Ha a parancsra letesz a dologról, és farkcsóválással jelzi, hogy "ó, ő nem is gondolt ilyesmire", akkor meg kell dicsérni.

Pl. ha a kutyusod szeret macskát űzni, a leghatékonyabb módszer, ha Te veszed észre hamarabb az utcán átsétáló cicát. Figyeled a kutyádat, mert tudod, hogy ő is észre fogja venni, és abban a pillanatban, hogy észrevette, már rá is csattansz, hogy "NEM!". Ettől a kutyusnak rögtön földbe gyökerezik a lába, és nem fog a cica után iramodni.
(Ehhez persze már ismernie kell a tiltó parancsszót.) Ha nem iramodik, csak messziről nézi a cicát, akkor meg kell dicsérni. De óvatosan, mert néha a kutyák a dicséretet megengedésként értelmezik, és újra próbálkozhatnak. Akkor ismét tiltás, és az engedelmességre ismét dicséret.

Ha azonban ő veszi hamarabb észre a macskát és meglódul, az utánakiabált tiltó parancsszó nem mindig ilyen hatékony. Akkor már drasztikusabb módszerek bevetésére is szükség lehet.

Volt egy vizslás barátunk, akinek kan vizslája, Arasz, nem volt mindig barátságos más kankutyákhoz. Amikor a gazdája azt látta, hogy a vizsla merev mozgással, felborzolódva közelít egy másik kutyához, azonnal kiadott egy verekedést tiltó parancsot: "Arasz! Szeretni!"

Tegnap néztem az Animal Planetet és egy nagyon jó sorozatra lettem figyelmes. A címét bár nem tudom, de arról szól, hogy egy nő pitbullokat -főleg-, de más harci ebeket ment meg és próbál "örökbeadhatóvá" nevelni. Segítségül 4-5 szabadlábon levő fegyencet alkalmaz+ a lányát + 2 örökbefogadott fiát, akiket az utcáról "fogadott be". Tanulságos volt, mind a hozzáállása az élethez, mind a kutyákkal való bánásmódja. Kevésbé félt a kutyáktól mint a 2 ajtós szekrény fegyencei, illetve a kutyák kevésbé vagy egyáltalán nem ugatták meg őt, nem úgy mint a fegyenceket... Nagyon kemény csaj

Most bukkantam rá erre a forumra, de már is nagyon tetszik. Én is imádom a kutyákat, természetesen. Jelenleg 1 nagyon édes spánielem és 2 beagle-m van.Imádnivalóak

Gratulálok, biztos sok örömöd lesz benne! Nekem is jó lenne újra egy kutya...

Megosztanék veletek egy nekem nagyon kedves verset Mazsi emlékére, akitől közel 17 után tegnap elbúcsúztunk.

Imádom a kutyákat.Egy négy éves magyar vizslám van, és egy 1 éves palotapincsim.

Jaszladany írta:

Kedves Kinga!

Nagyon édes a kutyusod, biztos sok örömöd lesz benne!
Jól teszed, ha szakkönyveket szerzel be és olvasol a kutyanevelésről, annak idején én is jó néhányat elolvastam, és én is jártam kutyaiskolába.
A mostani kiadványokat nem annyira ismerem, amikor én kezdtem a kutyázást (70-es évek) akkor a sláger a "400 tanács kutyakedvelőknek" c. könyv volt a kutyások körében. Szerintem az még ma is elég jó kiadvány a kutyatartásról és nevelésről, látom néha a Vaterán.

A kutyaiskola nagyon jó ötlet! Már 6 hónapos kortól tulajdonképpen viheted Vickyt. A kutyaiskola legnagyobb előnye nem is az, hogy megtanulod, hogyan kell a kutyust nevelni, és lesz egy jól nevelt, megbízhatóan engedelmes kutyusod, hanem az, hogy rendkívül bensőséges és szoros kapcsolat alakul ki a kutya és közted. A kutyaiskola ugyanis heti legalább két vagy több olyan alkalmat jelent, amikor 1-2 óra csak a kutyádé, csak egymásra figyeltek, csak Vicky-vel foglalkozol. Az ilyen együttlétet nem pótolja semmi, és a hatása a kapcsolatotokra rendkívüli. Én tapasztaltam ezt, nekem egy skót juhászom volt kutyaiskolás. A collie-k is elég önfejűek, de a kutyaiskola sokat alakít ezen.
Ugyanakkor segít abban is, hogy a kutya minden körülmények között engedelmeskedjen, még akkor is, ha más kutyák vannak a közelében. Szóval egy remek dolog a kutyaiskola, ha lenne időm, most is járnék.

Jelenleg két befogadott kutyám van, egy stafford keverék, és egy talált német juhászom, de ő már nem annyira félénk, mint az előző szegény, aki két éve halt meg, kb. 15 évesen, pontosan nem tudom a korát, mivel ő is talált volt.

De a saját kutyáim mellett sok olyan befogadott kutya is megfordult nálunk, akik ideiglenesen voltak velünk, amíg gazdát nem találtunk nekik. Addig őket is meg kellett tanítanom az alapvető viselkedési szabályokra, szóval elég sok kutyussal foglalkoztam.
Ha problémád adódik, írd meg bátran szívesen megpróbálok segíteni. Gratulálok Neked ehhez a tündéri kis spánielhez, és örülök, hogy szeretnél jó gazdija lenni! Az is vagy biztos, és ő meg is érdemli.

Kattints a kibontásához...

Huuu-haa! Le a kalappal a nagylelküséged elött! Én is etetgetem az utcán kóborló kutyusokat, de sajnos arra nincs lehetöségem, hogy magamhoz fogadjak belöllük. Vicky 13 hetesen még elég kicsike, de már most látszik milyen értelmes, pl. az ételéhez nem nyúl, amíg engedélyt nem adok rá (persze vannak kivételek, ha valami nagyon csiklandozza az orrát, s a gazdi nem figyel, nem mindig áll ellen). A tiltószót természetesen csak közvetlenül a rösszalkodás után (úgy halottam, h. nem szabad meghaladnia a 2-3 másodpercet), vagy alatt alkolmazom. A hangomon is lágyítottam a tanácsodra, s halistennek már nincsenek vizeletvisszatartási gondjaink sem. Egyetlen dolog ami most zavar: séta közben annyira tud örülni az embereknek, h. néha elfelejti ki a gazdi és hogy engedelmeskedni kéne, mert hát nem állhatunk meg minden emberke lábánál, föleg ha az illetö nem szívleli azt. Próbálom jutalomfalattal tanítani, motiválni, h. a behívásra reagálljon. Mikor odajön a hívó szóra dicséret, és jutalom, de ennek ellenére sem engedelmeskedik mindig, söt néha igazán makacs tud lenni. Persze megértem, hogy ez most egy jelentös idöszak a szocializáció terén, föleg így oltások után 2-3 héttel minden új, minden érdekes, a lakáson kívüli nagyvilág. Hosszú út áll még elöttünk...
Köszönöm a jótanácsokat!

Spánieles gazdiktól szeretnék kérni fajtaleírást. Milyen a kutyusok személyisége, álltalános egészségi állapotuk, nevelhetöségük, kezelhetöségük, gazdihoz, ill. más emberrekhez való viszonyuk stb.
Nagyon sokat informálódtam az internetröl, de az csak elmélet. Konkrét gyakorlati tapasztalatokra, véleményekre lenne szükségem. Az én környezetemben élöknek sajna mindenkinek rössz tapasztalata van velük kapcsolatban: sokat betegeskednek, makacsok, önfejüek, kezelhetetlenek, és néha agresszívek úgy gazdival szemben, mint másokkal szemben. Ugye ez csak a helytelen nevelés, esetleg a kielégítetlen mozgásigény következménye lehet, és nem a fajta minden egyedére jellemzö!
Válaszokat elöre is köszönöm!

fulopkinga21 írta:

Huuu-haa! Le a kalappal a nagylelküséged elött! Én is etetgetem az utcán kóborló kutyusokat, de sajnos arra nincs lehetöségem, hogy magamhoz fogadjak belöllük. Vicky 13 hetesen még elég kicsike, de már most látszik milyen értelmes, pl. az ételéhez nem nyúl, amíg engedélyt nem adok rá (persze vannak kivételek, ha valami nagyon csiklandozza az orrát, s a gazdi nem figyel, nem mindig áll ellen). A tiltószót természetesen csak közvetlenül a rösszalkodás után (úgy halottam, h. nem szabad meghaladnia a 2-3 másodpercet), vagy alatt alkolmazom. A hangomon is lágyítottam a tanácsodra, s halistennek már nincsenek vizeletvisszatartási gondjaink sem. Egyetlen dolog ami most zavar: séta közben annyira tud örülni az embereknek, h. néha elfelejti ki a gazdi és hogy engedelmeskedni kéne, mert hát nem állhatunk meg minden emberke lábánál, föleg ha az illetö nem szívleli azt. Próbálom jutalomfalattal tanítani, motiválni, h. a behívásra reagálljon. Mikor odajön a hívó szóra dicséret, és jutalom, de ennek ellenére sem engedelmeskedik mindig, söt néha igazán makacs tud lenni. Persze megértem, hogy ez most egy jelentös idöszak a szocializáció terén, föleg így oltások után 2-3 héttel minden új, minden érdekes, a lakáson kívüli nagyvilág. Hosszú út áll még elöttünk...
Köszönöm a jótanácsokat!

Kattints a kibontásához...

Köszönöm az elismerésedet, de igazából ez egy nagy teher rajtam, vagy valami átok, nem tudom, hogy egyszerűen nem bírom otthagyni az utcán az olyan kutyát, amelyikről látom, hogy veszélyben van, meg van ijedve, elveszett, keresi a gazdáját, a helyét, pláne ha hozzám is csapódik. Irigylem azokat, akik észre sem veszik az ilyen szerencsétlen állatokat, és nem vesznek a nyakukba ilyen gondot, hisz sokszor ezeket gyógyíttatni kell, problémás az elhelyezésük, az együtt tartásuk a kutyáinkkal, macskáinkkal, meg kell keresni a gazdájukat vagy új gazdát keresni nekik, nagyon macerás, de nem jószívűségből vállalom fel, hanem mert egyszerűen képtelen vagyok nem így tenni.
A mostani német juhászomat pl. az iskola elől hoztam haza, mert bement az iskola kertkapuján, ott benn meghúzódott, a gondnok meg félt tőle, én meg attól féltem, hogy ráhívják a sintért. Kértem egy madzagot a gondnoktól, és hazavittem a kutyát. Kerestem a gazdáját, de nem lett meg. Talán nem is bántam, mert a kutya elég rossz állapotban volt, csont-bőr, koszlott, fakó bundával, kikopott nyakszőrrel, talán megkötve tartották. Feljavítottam szépen, de aztán mégsem ajándékoztam el, pedig nem akartam két kutyát, de sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelem.

Szerintem jól neveled Vickyt, és jól tudod, nem szabad időnek eltelnie a rosszalkodás és a parancs között, különben nem sokat ér a letolás. De a tetten érés az tuti. És ha már azt is megérti, hogy az ételhez csak engedéllyel szabad nyúlni, akkor igazán elismeri, hogy Te vagy a főnök, és ez nagyon jó alap a neveléséhez.
A 13 hetes bizony még kicsike, de nevelni már nagyon is lehet. Biztatlak, hogy hamar elsajátítja a szabályokat, és egyre kevesebb gondod lesz vele. Csak a kezdeti idők ilyen nehézkesek, amíg összecsiszolódtok, aztán már félszavakból is megértitek egymást.

Igen, ez az idegeneknek udvarlás az utcán egy kellemetlen szokás, az én stafford-keverékem is ilyen. Attól meg méginkább félnek az emberek, szóval tényleg elég kínos.
Akik meg simogatják, az még rosszabb, hisz azzal megerősítik benne ezt a rossz szokást.
Én azzal próbálom leszoktatni, hogy ha idegenek jönnek szembe, előre pórázra veszem, sétálok vele az idegenek felé, és amikor oda akar menni hozzájuk, megrántom egy kicsit, és rászólok, hogy "nem szabad". Ha esetleg ilyen kinyúlós hosszú pórázod van, az még jobb, mert azzal azt hiheti, hogy szabadon van, és amikor oda akar menni idegenekhez, vissza tudod vele rántani, miközben rászólsz. Persze amint letesz a szándékáról, megdicséred.
Ezt elég sokat kell gyakorolni.
Vagy ha szabadon sétál, és látod Vicky szándékát, hogy idegenek felé indul, azonnal szólj rá, hogy nem szabad. Ha visszaszalad hozzád, megdicséred. Ez a megelőző taktika, amiről a macskaűzéssel kapcsolatban írtam.

Sajnos ha ő előzött meg téged, és szabadon sétálva odament az idegenekhez, már nem tudsz mást tenni, mint Te is odamész, és rászólsz, pórázra veszed, és elhozod onnan. Ez kevésbé hatékony, pláne ha előtte jól megsimogatták és megszeretgették, mert gondolom a többség így reagál egy kis selymes fejű, édes tekintetű spániel kölyökre. Abból az marad meg benne, hogy érdemes "örülni" az idegeneknek. Ezt mindenképpen meg kéne előzni, ezért eleinte pórázon, aztán anélkül kellene gyakorolni, hogy: idegenek=nem szabad.

Csak érdekesség kedvéért, ebben a leszoktatásban nekem a német juhászom sokat segített. Amikor a stafford keverékem oda akar menni idegenekhez, a német juhász rögtön ott terem, és arrogánsan lekapcsolja az idegenekről. Hogy ezt féltékenységből teszi-e vagy irigységből nem tudom, de nem hagyja, hogy idegenekkel kokettáljon, bár a német juhász sohasem tesz ilyet.
Igaz, hogy ilyenkor az idegenek olykor a német juhász fellépésétől rettennek meg, mert odamordul a staffordnak, de a közbeavatkozása szükségtelenné teszi az én közbelépésemet. Csak az idegeneket szoktam megnyugtatni, hogy a morgás nem nekik, hanem a másik a kutyának szólt, aki erre elfordul onnan, és tovább bandukol.
A német juhász egyébként is meglepő tulajdonságokkal bír. Etetésnél pl. mindig a stafford kap előbb enni, ez a szokás. De nem ő, hanem a német juhász szokott az ajtóban várakozni, mert az mindig az ajtóban van. Ilyenkor kilépek a két tállal, és azt mondom neki: "Szólj a Szukinak!" (ez a stafford neve)
Erre német juhászom kilövi magát, megkeresi a kertben a staffordot, és nagy ovációval, ugatással morgással jelzi neki a vacsoraidőt, aki mindjárt megérti, és jön is.
Séta közben a német juhász első füttyjelre visszarohan hozzám, a stafford azonban néha kényelmesen szaglászgat még a behívó szó után is. Ilyenkor szólok a német juhásznak: "Hívjad már!" Mire azonnal visszavágtat a staffordhoz, és morogva addig "nyúzza", amíg az megunja, és elindul. Néha már meg sem várja, ha látja, hogy jön érte a német juhász, inkább engedelmeskedik a behívó parancsnak. Az se gond, ha épp nem látom a bokroktól, merre kószál a stafford. Elég szólni a német juhásznak: "Hol van a Szuki?" Már robog is a megfelelő irányba, és hallom a morgását, ahogy a bokrok mögött rápirít, és a Szuki már elő is bukkan.
Nemhiába terelő kutya a német juhász.

Egy esti séta, lányom és a kutyáink:

fulopkinga21 írta:

Spánieles gazdiktól szeretnék kérni fajtaleírást. Milyen a kutyusok személyisége, álltalános egészségi állapotuk, nevelhetöségük, kezelhetöségük, gazdihoz, ill. más emberrekhez való viszonyuk stb.
Nagyon sokat informálódtam az internetröl, de az csak elmélet. Konkrét gyakorlati tapasztalatokra, véleményekre lenne szükségem. Az én környezetemben élöknek sajna mindenkinek rössz tapasztalata van velük kapcsolatban: sokat betegeskednek, makacsok, önfejüek, kezelhetetlenek, és néha agresszívek úgy gazdival szemben, mint másokkal szemben. Ugye ez csak a helytelen nevelés, esetleg a kielégítetlen mozgásigény következménye lehet, és nem a fajta minden egyedére jellemzö!
Válaszokat elöre is köszönöm!

Kattints a kibontásához...

Spánielem ugyan még nem volt, de azért egy pár szóban reagálnék erre is, mert a szomszédunkban viszont kettő is volt (két külön háznál). Az egyik valóban harapott. Nem mondom, hogy agresszív volt, nem látszott annak, viszont látszólag ok nélkül és előjel nélkül még a gazdáit is megharapta. Nem hinném, hogy nevelési probléma, mivel a család régi kutyás, és volt egy szetterük is a spániel mellett, akivel semmilyen gond nem volt. Mivel én is hallottam más spánielek esetében is ilyet, szerintem inkább túltenyésztésből adódó idegi probléma lehet. Más fajtáknál a túltenyésztés sokszor epilepsziában nyilvánul meg, ismertem ilyen uszkárt, labradort, stb. A spánieleknél meg úgy tűnik, hogy agresszivitásban.
De persze az ilyen viselkedés fakadhat helytelen nevelésből is, sőt a kettő együtt is előfordulhat. Idegi labilitás, plusz még egy hozzá nem értő gazdi is.
A mozgáshiányt kevésbé feltételezem, ez az általam említett spániel pl. egy elég nagy kertben volt tartva. És sok kutya van naphosszat bezárva a lakásba, mégse válik agresszívvá.
De nem gondolnám, hogy ez általában jellemző a spánielre. Csak ugye, ez is úgy van, hogy mindig azokról az esetekről hallunk, ahol probléma van, a többi százezer spániel, akivel semmi probléma nincs, nem beszédtéma.

A másik szomszéd spániellel nincs is semmi ilyen baj. Barátságos, nyugodt, szelíd. Szerintem inkább ez a spánielek jellemzője. Mivel alapvetően vadászkutyák, szerintem a vizslákhoz, szetterekhez stb.-hez hasonlóan jól taníthatónak kell lenniük, és nem lehetnek agresszívek.
Szerintem annak a kezében lesz a kutya kezelhetetlen, aki nem tudja kezelni. És valóban vannak olyan fajták és egyedek, akik megérzik, ha a gazdi következetlen, bizonytalan, és elég értelmesek ahhoz, hogy a maguk kezébe vegyék az irányítást. Ezután a saját "elképzelésük" szerint élik az életüket, a gazdit meg lesajnálják. Találkoztam ilyen kutyával is, teljesen önálló volt.
Ha azonban jó kutyanevelési szakkönyvek segítségével szakszerűen foglalkozol a kutyával, sőt kutyaiskolába is viszed, kizárt, hogy a kutyusod önfejűvé vagy kezelhetetlenné váljon. A kutya szívesen és örömmel engedelmeskedik, és sokkal jobban érzi magát egy hozzáértő gazdi keze alatt, mint ha ráhagynak mindent, hogy csináljon, amit akar.

Az én első kutyám egy ír szetter volt, aki nekem, mint kisgyereknek, ha akart engedelmeskedett, ha akart nem. Mondhatnám, önfejű volt. De abban a pillanatban, ahogy meghallotta nagyapám füttyjelét, úgy száguldott hozzá, mintha dróton rántanák. Éberen leste nagyapám minden mozdulatát, és egy szemmozgására is engedelmeskedett. Imádta nagyapámat, mindent azonnal megtett neki, és boldog volt, hogy teheti. Nekem kezelhetetlen kutya volt, nagyapámnak pedig a legjobb kutya a világon. A kutya ugyanaz volt, tehát nyilvánvalóan a gazdikban van a különbség.

Betegséggel kapcsolatban a két szomszéd spániel egyike sem volt beteges. A harapós már meghalt, de elég öreg korában. A másik is már több lehet 5-6 évesnél, nála csak az a probléma, hogy rendkívül kövér. Nagyon vigyázni kell, hogy ne hízzanak el. És amennyire tudom, a fülük érzékeny, mivel kevésbé szellőzik, könnyen befülled, begyullad, ezért időnként tisztítani kell. Én a spánielek más jellegzetes egészségi problémájáról nem tudok.

Kedves Kinga!

Megkérdeztem egy spánieles házaspárt, kedves ismerőseimet, akik már évtizedek óta spánieleket tartanak, hogy mik a tapasztalataik a spánielről.
Az első mondatuk, amit szinte egyszerre mondtak ez volt: "Kiabálni nem szabad vele!".
De ezt már Te is tapasztaltad, viszont ez is megerősít abban, hogy lágyan szólj Vickyhez.
Ők nagyon érzékeny, de nagyon kedves, nagyon bújós, igazi családi kutyának mondják a spánielt, aki rengeteg szeretetre vágyik. Azt mondják, olyan, mint egy ötéves kisgyerek. Türelemre van szükség hozzá, mert kicsit lassan ugyan, de mindent megért, és nagyon hálás, ha szeretettel bánnak vele. Az a kimondottan dédelgetni, babusgatni való fajta, pláne a kislány. Nekik volt egyszerre három is, fiú is lány is együtt. Végtelenül kedves, aranyos, barátságos, jóindulatú kutya, szerintük egyáltalán nem agresszív, de ők is azt mondták, amit én is írtam: a kutya olyan lesz, amilyenné nevelik.
És szerintük a spániel olyan tündéri fajta, olyan lelki társ tud lenni, olyan igazi családtag, hogy akinek egyszer spániele volt, az mindig spánielt akar majd.

Genetikai betegségek szerintük is előfordulhatnak, de alapjában véve ők nem tapasztalták, hogy a spániel beteges lenne. A kutyáik magas kort értek meg, a legutóbbit én is ismertem, már 17 éven felül volt, amikor meghalt, és az utolsó pillanatig aktív volt.
A fület ők is említették, mint amire oda kell figyelni, és vigyázni kell, nehogy toklász menjen bele. Ezért séták után érdemes jól megvizsgálni.

Tanácsolják, hogy már kis kortól szoktatni kell a spánielt a szőr ápolásához, a fésüléshez, és a nyíráshoz. Tehát már most el kell kezdened fésülgeltni Vickyt. Ha ezzel gond lenne, a fésülés közben simogasd, nyugtatgasd, adj neki jutalomfalakat, hogy mindenképpen kellemes élményként azonosítsa a szőrápolást.
Remélem, segítségedre voltak ezek a tanácsok.

Kedves Jaszladany!
Nagyon, nagyon szépen köszönöm a tanácsaidat !!!
És azt külön Köszönöm!, hogy informálódtál a kedvemért!
Aranyosak a kutyáid, s látom nállad is igaz a német juhász esetében, hogy egy megmentett élet hálásan követ majd akár a világ végére is! Sok boldogságot kívánok hozzájuk, s majd még jelentkezem!

fulopkinga21 írta:

Kedves Jaszladany!
Nagyon, nagyon szépen köszönöm a tanácsaidat !!!
És azt külön Köszönöm!, hogy informálódtál a kedvemért!
Aranyosak a kutyáid, s látom nállad is igaz a német juhász esetében, hogy egy megmentett élet hálásan követ majd akár a világ végére is! Sok boldogságot kívánok hozzájuk, s majd még jelentkezem!

Kattints a kibontásához...

Nagyon szívesen, és köszönöm a jókívánságot.

És így van, a megmentett élet örökre hálás, nem csak a német juhászom esetében, hanem a stafford-keverékem esetében is, mert ő pedig sintértelepről lett megmentve. A Noé Állatotthonhoz tartozó Minimenhely ment kutyákat sintértelepekről, az ő erőfeszítéseiket igyekeztük támogatni Szuki örökbefogadásával.

Miután ők ketten már a sokadik mentett kutyáink, határozottan állítom, hogy a befogadott kutya pontosan tudja, hogy ő megmentett kutya, hogy most végre otthonra talált, érzi és értékeli a biztonságot, amit a törődés és a szeretet nyújt, és egész életében végtelenül hálás érte.
Mert a kutya sokkal több dolognak tudatában van, mint amennyit általában feltételeznek róla.