Szia Nilem.
Nagyon érdekes amit írtál a meditációs élményedről.
Én most az isteni magra, vagy Szentszívre meditálok. Mindenkinek megvan, a hátgerinc, és a fizikai szív között helyezkedik el, a szív fölött 10 cm-től a szív alatt 20 m-re, bárhol meg lehet találni. Az a mi kápolnánk, szent helyünk, ahol Istennel fel lehet venni a kapcsolatot. Csak megtisztított lélekkel, tiszta gondolattal, szívvel lehet belépni oda.
Én mikor először próbáltam, csak csöndet, és teljes sötétséget tapasztaltam. Másodszor azonnal sikerült bejutnom, minden nehézség nélkül. Egy hegy tetején voltam, előttem egy erdei tisztás terült el, és a szélén őzikék legelésztek. Egy egész közel jött, és átkaroltam a nyakát. Éreztem fizikailag is, pedig éber állapotban soha nem érintettem meg őzet. Ahogy lefelé néztem a hegyről, egy szurdokban fák közötti nyílásban, egy erdei házikót pillantottam meg, ahonnan fekete-fehér 1-2 hónapos kiskutyák tódultak ki. Nagyon nagy ujjongás volt bennem.
A következő próbálkozásomkor szintén a természetben kötöttem ki, ahol az erőbe veztett az utam, és egy erdei tisztásra bukkantam. Ott olyan érdekes gravitáció működött, hogy ha felnéztem, nem az eget láttam, hanem homokos tengerpartot. Oda is kerültem rögtön, és mikor ott felnéztem, szintén nem láttam az eget, hanem az erdei tisztás, és rögtön ott is voltam. Ezután az volt részletesen bemutatva, hogyan dolgozzák fel a nyüvek a holtestet. Megkérdeztem, hogy miért kellett ezt végig néznem? És egy kedves idősebb női hang mondta, hogy azért, mert eddig minden előző éltemben átmenekültem a fénykapun, ahogy meghalt a testem. Azért, mert attól féltem, hogy átkell éreznem ahogy a nyüvek megemésztik a meghalt testemet. De hát akkor már a lélek elhagyta a testet, így nem érez abból semmit. Ekkor mondta, hogy már eljött az idő, hagyjam el a szentélyt. Én meg azt mondtam, hogy jól érzem magam itt, még maradok. Akkor egy pesti szobában találtam magam, aminek vasrácsos volt az ablaka. Kérdezte ez a női hang, hogy nem félek-e? Mondtam, hogy mitől félnék, jó nékem itt. Akkor a vasrács az ablakon kívül hatalmas halványrózsaszín pompon krizantémmá változott, és fehér aranyláncon csüngött bele egy halvány rózsaszínű kristály szív. Gyönyörű volt.
Ezután mondtam, hogy szeretném látni a szentély bejáratát. A női hang mondta, hogy oda nehéz bejutni, mert nagyon erős védelmet tettem köré, csak repülve lehet bemenni. Láttam is a dárda formájú vaskerítést, ami sűrű és nagyon magas volt. Ahogy közelítettem, egyre alacsonyabb lett, és a végén tintagombának láttam őket. Ezt azzal magyarázta a női hang, hogy mivel enyém a szentély, így változtattam a védelmet míg én a tulajdonosa át mentem rajta. Újra egy tágas mezőre értem, és egy nagyméretű malomszerű épületet láttam.
Eddig tartott. Nagyon élveztem.
Legyen csodásan gyönyörű, napfényesen vidám téli napotok!
Áldásokban bővelkedő, szeretettel átitatott, vidám karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Sok-sok szeretettel Erzsi.