F1 VB. döntő
Niki Lauda
1976. augusztus elseje fekete nap a Forma-1 naptárában. A Német Nagydíjnak otthont adó Nürburgring akkor még nem a ma ismert vonalvezetésű pálya, hanem a leghosszabb és talán legveszélyesebb ring volt a versenysorozat helyszínei közül. A 22 kilométeres pályát Jackie Stewart Zöld Pokolnak hívta annak ellenére, hogy háromszor is nyert itt. Niki Lauda címvédőként állt a rajtrácson és első nürburgringi győzelmére készült. Nem is sejtette, hogy élete két kör elteltével gyökeresen megváltozik.
<center>
</center> Lauda az elrontott rajt után Hunt-tal együtt hátrébb szorult, a vezetést Reggazoni vette át. A vizes aszfalton többen megpördültek és a mezőny nagy része kiállt kereket cserélni. A teljesen összekavarodott mezőny azonban nem sokáig körözhetett. Lauda a Bergwerknél elvesztette uralmát Ferrarija fölött, a kocsi hatalmas sebességgel csapódott a pályát szegélyező korlátnak, ami visszalökte azt az aszfaltcsíkra. A versenyben Lauda mögött hajtó Brett Lunger már nem tudta kikerülni a sérült versenyautót, összeütköztek, Lauda Ferrarija kigyulladt.
<center>
</center> A 27 éves Lauda tehetetlenül ült a lángoló autóban, életét pilótatársai bátorságának köszönheti, akik másodpercekkel az autó felrobbanása előtt tudták kiszabadítani a roncsból. Lunger, Guy Edwards, Arturo Merzario és Harald Ert voltak azok, akik 37 másodperc után ki tudták szabadítani Laudát a lángoló autóból. A fiatal osztrák versenyző súlyos égési sérüléseket szenvedett, a Mannheim-i kórházban az életéért küzdöttek. Égési sérülései és a belélegzett füst miatt állapota kritikus volt. Orvosai mindent megtettek érte, állapota csak négy nap múlva stabilizálódott, de sérülései örökre nyomot hagytak arcán. A balesetet egy kisfiú örökítette meg, a képeket szerte a világon leközölték. A Nürburgring felett eljárt az idő, az egyre gyorsuló versenyautóknak már nem volt biztonságos ez a pálya. A ring licenszét visszavonták, a Német Nagydíj Hockenheim-be költözött.
Szörnyű balesete után hat héttel Lauda akaraterejének és bátorságának bizonyságául már újra a Ferrariban ült, végigversenyezte az idényt. Lauda később személyesen köszönte meg a segítséget megmentőinek, akik közül Merzarionak - akivel nem volt túl jó viszonyban - adta monte-carlói pole pozíciójáért kapott aranyóráját. Az 1976-os évet Lauda a második helyen zárta, címvédéséhez egyetlen pont hiányzott.
Azon az esős hétvégén Fittipaldi nyerte a Világbajnokságot.
Az utóbbinak jobban örülnék...
