Úgy gondolom, hogy az ember a viszonyaiban határozható meg leginkább. A viszonyai kötik a földi pályához. Felismerni, hogy a viszonyok tesznek szolgává, a viszonyaink a kötelékeink. A viszonyok megszüntetése a cél. Most így gondolom. A viszonyainkat pedig úgy tudjuk megszüntetni, ha az egész életet egy játéknak vesszük, és egy az emberen kívül álló objektív szemszögből figyeljük az életünket. Amíg az ember a maga életének nem képes megfigyelőjévé válni, amíg érintettje valamilyen módon egy-egy történésnek, addig szubjektíve ítélheti meg a helyzetét jónak vagy rossznak, elnyomva magában a magasabb szempont nyújtotta szabadságot.
Amikor Jézus azt mondja, hogy legyünk olyanná mint egy gyermek, akkor elsősorban azt mondja szerintem, hogy úgy viszonyuljunk a világhoz, mint egy gyermek. Mindenre kíváncsi, nem ítélkezik, és minden játék. És a játékon van a hangsúly.
Érdekes dolgoknak voltam tanúja az elmúlt hónapokban, ahogyan elkezdtem megfigyelni, hogy az életem miként változik, ha nem tervezem. Érdekes, hogy akkor is változik, ha ez így van, akkor a vezérlés nem is az embernél van
)) Ha ezt felismerjük, nyugodtan rábízhatjuk magunkat a magasabb világok vezetőire, Istenre, vagy gondviselésre, vagy fényre... mindegy az elnevezés, mert egyetlen névbe sem szorítható bele az a gigantikus intelligencia és adni akarás amit általában Istennek nevezünk.
A vezérlés mégis csak az embernél van azért, mert ezeket a változásokat én akartam már két éve, akkor nem sikerült, azóta idealizáltam magamnak egy vidéki életet, és sokszor elképzeltem, hogy nekem az milyen jó lesz. Azonban nem korlátoztam, hogy ez miként valósuljon meg. Két évi vágyakozás egy ideális állapotra, nyugalom, béke, és annyi kis pénz amiből megélek. Nem kell több. Nekem legalább is nem. Két év kellett, hogy megváltozzon a gondolkodásmódom és a világlátásom annyira, hogy alkalmassá váljak én magam arra a helyzetre amelyre vágyom. Nagyon érdekes. Hiába kaptam volna meg hamarabb, nem tudtam volna kezelni, ezt most visszatekintve már tudom
Most a legélvezetesebb szórakozásom, hogy megfigyelem, mit ad elém az Isten
)) És azok a dolgok milyen hatással vannak rám, milyen viszonyok alakulnak ki bennem, és ahogy megjelenik valamilyen viszony, azonnal felderítem az eredetét a magját a kapcsolódási pontot amivel "jogosult" volt hozzám kapcsolódni.
Szóval bármi éri az embert, egyrészt múlt béli veteményesét ápolgatja, éli meg aktuálisan, másrészt kiváló lehetőségek állnak elő, hogy az ember elkezdjen megszabadulni a viszonyai által kialakult szolgaságból.
Minden az embert szolgálja, az ember pedig semminek sem a szolgája, ha csak nem teszi szolgává önmagát..
Elkezdve pedig a gondolatok világának valódi megismerését, létrehozhatja az ember magának azt az ideális világot amelyben létezni szeretne itt a földön, sőt hiszem, hogy még a halálunk utáni állapotunkat is meghatározhatjuk ha megfelelő irányultsággal állunk a világ felé.