Isten nyugtassa a világ nagyjait. Nagyon hiányoznak, de ránk hagyták örökségüket.
Nem szeretnék senkit megsérteni, de azok a színművészek, akik a 60-as, 70-es, 80-as években a kutúrát közvetítették az emberek felé, megérdemlik, hogy nevük fennmaradjon időtlen időkig (Bessenyei, Sinkovits, Kállay, Agárdy és még nagyon sokan). Az átlagember színházba korábban ritkán járt, de a televízió mindenki lakásába elvitte őket. Ha ma (amikor a színházbajárás, főleg a vidéken élőknek szintén nem egyszerű és olcsó mulatság) bekapcsolom a televíziót, szinte csak idióta akciófilmekkel, valóságshow-kal, kultúrmocsokkal találkozom. Tisztelet a kevés számú kivételnek. Kikre fogunk emlékezni 5-10-20 év mulva, mint az egyetemes kultúra közvetítőire, az igényes szórakoztatás apostolaira?