Reffelés
A reffelés – a vitorlafelület csökkentése – igen egyszerű dolog, ha időben elvégezzük. Mindenekelőtt azonban le kéne küzdeni azt az előítéletet, amely szerint a reffelés valamiféle szégyellnivaló dolog, a nehézségek és a küzdelem előli meghátrálás.
Ezt nemegyszer hallottam olyanoktól, akik azután erős, pöffös szélben fetrengtek teljes vitorlázattal, amikor két sor reff alatt elmentem mellettük.
Nos, a reffelést akkor kell végezni, amikor még nincs rossz idő, de már várható. Ha a napi vitorlázás előtt meghallgatott időjárás-jelentés viharos szelet jósol, vagy ami még fontosabb, feltűnnek a viharos idő közeledtének helyi jelei (amelyeket minden jobb vitorlás kézikönyv bőven tárgyal), ne törődjünk a klubtársak csípős megjegyzéseivel, hanem reffeljünk még a kikötőben.
A reffelést szélbe állva célszerű végezni, hogy a vitorla a hajó középsíkja felett hosszában lobogjon, ne legyen rajta szélnyomás, és a baum a fedélzetről teljes hosszában biztonságosan hozzáférhető legyen. A kikötőben könnyebb olyan helyet találni, ahol széllel szemben kikötve reffelhetünk, míg kinn a vízen elég nehéz nagyvitorla nélkül fenntartani a szélbe állt helyzetet, amíg a reffelésen dolgozunk. (Motorral kell a sebességet, ezáltal a szélbe álláshoz szükséges kormányképességet megteremteni.) Ha nincs motorunk, és kinn a vízen kell reffelnünk, az orrvitorlát mindenképp szereljük le vagy tekerjük fel a reffelés időtartamára, mert különben még lobogtatva is elfordítja a hajót a széltől (leejti). Egy ismerősöm úgy tartotta széllel szemben a hajó orrát, amíg reffelt, hogy a műanyag fedélzetmosó vödröt dobta a hajó orráról a vízbe, előzőleg az orrveretre kötve a fülére (mármint a vödör fülére) erősített merítőkötél végét.
A szélbe állás után elkezdhetjük a reffelést, előzőleg meggyőződve róla, hogy az ehhez szükséges eszközeink rendben vannak-e. Ha ugyanis elkezdtük, már elég nyűgös dolog tartalék zsinór után kutatni a kabin legeldugottabb szekrényének hátsó sarkában. A nagyvitorla reffeléséhez az idők során számos rendszert találtak ki, amelyek alapjában véve két csoportra oszthatók: a reffzsinórokkal működő és a vitorla-betekerő rendszerekre. A zsinóros megoldásoknál célszerű a reffelés előtt teljesen leengedni a nagyvitorlát, míg a vitorla-betekerő rendszereknél erre nincs szükség. Itt a nagyvitorlát a feltekerés tempójának megfelelően kell lefelé ereszteni, közben kissé feszesen tartva a felhúzót, hogy a vitorla szorosan feltekeredhessen. Persze mindkét esetben első dolgunk a dirk meghúzása. Ezzel felemeljük a baum végét és tehermentesítjük a vitorla hátsó élét.
) Az előadások és az esti összejövetelek nagyon jól sikerültek, a T-25-ösök nagyon mennek, Vica, Szélhámos, Szagittariusz végzett elől. 
