Melitta írta:
Donna hozzaszolasaiba megtalalod hogy lehet meg kijonni tanulni ill dolgozni.
Donna hozzászólásaiban a hivatalos letelepedéssel meg a tanulással foglalkozott, munkavállalással nem
.
Munkavállalásról csak annyit, hogy Kanada nem azért fogad bevándorlókat mert itt hiány van diplomásokból, hanem mert hiány van a Walmartban, az építőiparban meg a McDonaldsnél.
Jelenleg Calgaryban - én spec itt vagyok naprakész - minden rekordot alulmúl épp a munkanélküliségi ráta (de azért nem nulla), aki nagyon keményen tud nyomulni, vagy hajlandó ingyen dolgozni néhány hónapig az talán kezdhet fehérgalléros állásban is, de az nagyon, nagyon ritka, hogy valaki ott folytatja a pályafutását, ahol abbahagyta, a jellemző az, hogy pár év vissza, és több lépcső a ranglétrán lefelé. Én eddig kivételt tudományos fokozatokkal rendelkező emberek esetén láttam, de ott se törvényszerű.
Namost épp két helyen dolgozom önkéntesként, az egyik az egyetemi város - itt már elhúzták a mézesmadzagot, hogy idővel pénzt is adnak érte -, a másik egy bevándorlókat/menekülteket segítő alapítvány.
Mikor ideértünk, én is lefutottam köreimet ezeknél a szervezeteknél, és megállapítottam, hogy ez a segítség jobbára igencsak nesze semmi... De vannak kivételek, ha valaki Calgaryt vagy Edmontont választja, nőknek a CIWA ad komoly és nagyon értékes segítséget, nemtől függetlenül pedig a Mennonite Center.
DE munkát ők se adnak, munkát mindenki SZEMÉLYESEN és sok-sok utánajárással szerez magának, még jó önkéntes munkára se lehet besétálni csak úgy az utcáról.
Szóval diplomával és PR státusz nélkül én elég reménytelennek látom az ügyet, kivéve ha NAGYON jó kapcsolatokkal rendelkezik valaki, ugyanis kérem, itt is van protekcionizmus, csak nem olyan erős, és networkingnek nevezik.
Ha tehát valaki PR státuszban jön se egyszerű a munkafronti helyzet, hát még ha szponzorációt akar (munkáltatót).
Ha diplomás - azért, mert a nem é-ami diplomát nem sokra tartják (Oxford szintű és ismertségű helyek kivételével), ergo fel kell kötni a gatyamadzagot, és visszamenni tanulni, aztán kiderül, hogy az itteni áltaqlunk lebecsült diplomáért kicsit keményebben kell dolgozni, mint kis hazánkban. Bizony, magasabb a léc, amit át kell vinni, szóval van abban valami, hogy hogy rá kell húzni a papírért.
Ha szakmunkás - még az építőipari munkák egy jó részének végzéséhez is kell mindenféle engedély meg szakvizsga.
Arról nem is beszélve, hogy amíg a hivatalos letelepedési engedéllyel érkezők helyzete se könnyű, mért lenne a munkatalálás egyszerű hivatalos papírok nélkül?
Az illegálisan itt tartózkodókra most nem térek ki, mert az külön téma, és nem magasabb életszinvonalhoz vezető út.
A menekült dolgot pedig... én nem akarok senkit megbántani, de el kéne felejteni.
Az EU tagországait demokratikus országoknak tekintik.
Továbbá éves keret van a menekült kategóriában letelepedést nyerő polgárok számára is, és a menekült keret sokszorosa!!!! a skilled immigrant class.
Tedd a szívedre a kezed, ha te lennél az a menekültügyi bíró, akinek az asztalán ott fekszik tíz kérvény, melyben kilenc a világ háború súlytotta övezeteinek menekülttáboraiban évek óta várakozó NAGYON szerencsétlen emberé, és van egy EU polgáré, aki akármilyen szegénynek is érzi magát, a világ legjobban élő 20%-ában tuti benne van, te kit választanál? Az éves kereted arra jogosít fel, hogy egynek megadd.
Huh.
Az nem európai lesz, és ez egy teljesen ésszerű és végtelenül emberi döntés.
Én mostanában találkozom igazi menekülttekkel. Imádkozz, hogy sose kelljen végigjárnod az ő útjukat.
És igen, ha olyan emberek történetét hallgattad volna végig, mint én, sírtál volna velük és értük, és megértenéd, mért nem jár ma egy magyarnak menekült státusz. Ugyanis nagyon, nagyon sok hely van ezen a világon, ahol az élet elképzelhetetlenül kegyetlenebb és rosszabb. Európából és a fejlettebb régiókból más kapukon lehet bejönni. Igen, azért nem csak fel kell ülni a repülőre, hanem esetleg évekig tanulni és küzdeni, és izzadni a pontokért, de ha ide akarsz jönni, ez a belépőkártya.
Aztán rájössz, hogy a PR kártya megkapásával nem értél célba, hanem csak beengedtek a küzdőtérre, ahol ismét önerőből és összeszorított fogakkal talpon kell maradni.
Namost a kivándorlás nem sétagalopp. Itt könnyebb és gyorsabb felépíteni azt, amit magad mögött hagysz, de tudni kell, hogy ÚJRA KELL ÉPITENI pont. ÉS nincs gyors meggazdagodás, és különösen erőfeszítés nélküli meggazdagodás nincs.
Ez itt ugyanis a kapitalizmus egy fejlettebb formája.
És akit ezek után még mindig nem sikerült eltántorítani, aki úgy érzi, hogy képes szembenézni a kihívással, annak szívesen segítek információkkal - ha tudok.
Ha valaki itt nem azt olvasta, amit hallani akart, az azért van, mert nem az lett ideírva, hanem némi realitás.
Szóval továbbtanulási és skilled immigrant kérdésekkel továbbra is lehet hozzám fordulni bizalommal. Ugyanis a bevándorlási program igen sokrétű, és úgy találták ki, hogy aki nagyon ide akar jönni, és hajlandó megdolgozni érte, az egészen biztosan bejusson.
