Bevandorlas Kanadaba
- Téma inditó hosszu
- Kezdés dátuma
- Státusza
ha valaki arrol ir, hogy Magyarorszagon a magyar ember elonyt elvez az ukran, roman, stb. bevandorloval szemben egy munkahely betoltesenel, AZ MIERT MAGYAR ELLENES???? :O :O
...
(ami egyebkent parhuzam volt a kanadai-magyar ill. a magyar-ukran/roman/stb. munkaero alkalmazasaval kapcsolatban)
...
(ami egyebkent parhuzam volt a kanadai-magyar ill. a magyar-ukran/roman/stb. munkaero alkalmazasaval kapcsolatban)
Kedves GIGI!
Sajnos a párhuzam már nem egészen helyes kifejezés az itthoni helyzetre! Az van kialakulóbani, hogy inkább felveszik a románt, az ukránt mivel egy magyar bérén kettőt tudnak alkalmazni!! Az is igaz a románok mióta UNIÓsok MO.-átlépik, elözönlik Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát! Az egyszerűsített honosításként megszerzett állampolgársággal, a munkavállalásnál olyan jogok illetik meg Mo-n, mint minket a született magyarokat!
Üdv.: Zsolt
Sziasztok,
Segitseget szeretnek kerni toletek..
Forditot keresek barhonnan Kanadabol, egy szakmai vizsga kerdeseinek forditasahoz.
A parom autoszerelo,es utolso esellyel indul letenni az Automotive Service Technician vizsgat, itt Calgaryba.
A vizsga idopontja barmikor lehet ha megtalaljuk a megfelelo szemelyt aki kepes leforditani ezt a szakmai angolt, jelenleg nem dolgozik autoszerelokent Kanadaban, soha nem vett reszt ilyen vizsgan es nem szerzett ilyen vegzettseget Kanadaban,es vallalja,hogy szemelyesen megjelenik a vizsgan mint tolmacs.
Ha barmilyen infoval tudtok segiteni,szivesen vesszuk,de a legjobb nekunk ha megtalalnank a megfelelo szemelyt minnel hamarabb.
A teszt kerdesekbol amibol keszulni lehet,emailben kuldenek par oldalt,es ha nem okoz gondot a forditas,akkor a tovabbiakat privat megbeszeljuk.
Koszonom segitsegeteket!
Beus.
Segitseget szeretnek kerni toletek..
Forditot keresek barhonnan Kanadabol, egy szakmai vizsga kerdeseinek forditasahoz.
A parom autoszerelo,es utolso esellyel indul letenni az Automotive Service Technician vizsgat, itt Calgaryba.
A vizsga idopontja barmikor lehet ha megtalaljuk a megfelelo szemelyt aki kepes leforditani ezt a szakmai angolt, jelenleg nem dolgozik autoszerelokent Kanadaban, soha nem vett reszt ilyen vizsgan es nem szerzett ilyen vegzettseget Kanadaban,es vallalja,hogy szemelyesen megjelenik a vizsgan mint tolmacs.
Ha barmilyen infoval tudtok segiteni,szivesen vesszuk,de a legjobb nekunk ha megtalalnank a megfelelo szemelyt minnel hamarabb.
A teszt kerdesekbol amibol keszulni lehet,emailben kuldenek par oldalt,es ha nem okoz gondot a forditas,akkor a tovabbiakat privat megbeszeljuk.
Koszonom segitsegeteket!
Beus.
Érdemes elolvasni.Igaz,nem Kanada...de sok hasonlóság lehet...
"2007 novemberében jöttem ki Ausztráliába. Előtte a szüleimmel éltem, egész jó munkahelyeim voltak, az utolsó évben saját üzletet nyitottam és bár éreztem, hogy a dolog légvár, valahogy sikerült nagyon jó eladásokat produkálnom. Mivel az eladáson kívül semmi műveltségem nem volt az üzlet terén így szépen eltettem a hasznot, eszem ágában sem volt visszaforgatni, lehet hogy azért mert tudtam hogy el akarok jönni, fölösleges fejleszteni, inkább a lehető legtöbbet zsebre tenni.
Ezt csak azért teszem hozzá az elején, mert engem nem a pénztelenség ösztönzött arra, hogy lelépjek. Valahogy éreztem mégis, hogy lépni kell, mert valami történni fog.
Tehát 2007 novemberben szabadultam meg a bolttól. Ahogy ez megtörtént, bejött a világgazdasági válságnak nevezett pénzügyi manipuláció. Ha egy hónappal később lépek ki, ott már nem lett volna bevétel. Egyébként fogalmam sincs miért Ausztrália. Semmit nem tudtam róla azonkívül, hogy a nagyapám ausztrál állampolgár. (Más pozitív tulajdonságáról nem tudok).
Az indulás előtt egy hónappal beleolvastam egy - a hetvenes években megjelent - Ausztráliáról szóló könyvbe, de ha jól emlékszem, el is aludtam közben. Miért pont Brisbane? Fogalmam sincs. Azt hallottam, hogy ott jó idő van. Utálom a telet, ezért egy életre meg akartam szabadulni tőle. Így négy év távlatából hátborzongató belegondolni, hogy semmit nem tudtam arról, hogy hova jövök, egyszerűen lusta voltam rendesen utánanézni. Néha eltűnődöm, hogy miért is csináltam ezt. Olyasfajta homály fedi a kérdést, mint amikor reggel hétkor felkelsz Fortitude Valley-ben egy nappaliban, melletted a kanapén egy svájci csóka horkol, a földön egy ausztrál, és kb. egy percet pazarolsz arra, hogy megmagyarázd magadnak, hogy kerültél oda, aztán inkább feladod.
Már akkor sem volt egyszerű (és olcsó) kijutni, de mivel hosszú távra terveztem, kénytelen voltam szakmát tanulni, így az akkori esélyeket latolgatva a szakács iskola mellett döntöttem. Befizettem a felét, úgy voltam vele, a másik felét majd kint megkeresem, úgyis találok munkát, majd lesz valahogy. A vége az lett, hogy leszálltam a repülőről november 13-án, a zsebemben 1200 dollárral. A kollégiumi szoba egy hónapra ki volt fizetve és tudtam az iskola címét. Ennyi alapján egy itt élő magyar valószínűleg csökkent értelmi képességűnek ítélne. Hozzáteszem, mai fejjel én is.
Első nap rám tört az az érzés, amit csak azok ismernek, akik átélték már: teljesen egyedül, pénz nélkül a világ másik felén találod magad, és hirtelen fogalmad sincs mit keresel ott. Fel is hívtam anyámat, hogy főzheti a kedvencemet, mert én holnapután már otthon is leszek. Annyiban maradtunk, hogy legalább körülnézek, majd utána megyek haza. A következő sokk akkor ért, amikor az első boltba betérve az eladó rám nézett, és azt mondta: how u going MATE?
Én egészen addig azt hittem, hogy tudok angolul, legalább ennyi kapaszkodóm van itt - de az első halálközeli élményem egy ausztrállal meggyőzött, hogy ebben a tekintetben is tévhitben éltem. Pár nappal később, mikor véletlen összetalálkoztam magyarokkal elmagyarázták, hogy ez mit jelent - ekkor kezdtem érezni, hogy nem ártott volna legalább az alapvető dolgoknak utánanézni, mielőtt kijöttem.
Ahogy az iskola elkezdődött, közölték velem, hogy a késkészletet és az egyenruhát akciós áron 600 dollárért fogom tudni átvenni. Ezekről addig azt hittem, hogy benne voltak a tandíj árában. Így adódott az a helyzet, amivel kapcsolatban megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy 5 év múlva ezen milyen jót fogok nevetni - ott álltam 600 dollárral a zsebemben és volt még 3 hetem kifizetve a kollégiumi szobából, ami amúgy 180dollár hetente. Ekkor vetődött fel bennem először, hogy érdemes lenne rászokni valami kábítószerre.
Az iskolai job clubot merő véletlenségből egy magyar vezette, akit az első naptól kezdve zaklatni kezdtem. Egy hét után könyörgött, hogy értsem meg, nincs munka, de végül csak talált egyet, amit pont nekem találtak ki. Reggel fél négytől fél nyolcig egy pékségben kellett pakolni, ahol egy 150 cm alacsony, változó korban rekedt nő, Maria volt a főnök. Ő ez alatt a négy óra alatt úgy le tudott baszni, amennyire egy tisztességes magyar főnök a teszkóban egy hónap alatt se tudott, pedig azok se ma kezdték.
Hozzáteszem, egy szót se értettem abból amit Maria mond, de sejtettem, hogy nem arról áradozik, hogy milyen szépen tettem egymás mellé a pogácsát és a fánkot. Ebben a munkakörben nem nagyon lehetett elcseszni semmit, tehát egyértelmű volt, hogy Maria az otthon felgyülemlett stresszt vezeti le a diákmunkásokon. Ezt abból vettem ki, hogy rajtam kívül csak az ázsiai csajjal és a meghatározhatatlan származású törpével mert igy beszélni, mi hárman voltunk külföldi diákok. Ez a munka azonban bőven kevés volt ahhoz, hogy elköltözzek a koleszból (nem volt pénzem kaucióra, pedig egy saját szobát 150 dollárért bérelhettem volna), a koleszt viszont nem tudtam fizetni, tehát sakk-matt helyzet megint.
Fogalmam sincs hogy oldottam meg, de valahogy elköltöztem egy csodálatos sharehouseba, ahol alul indiaiak laktak, felül meg nem indiaiak. Nem volt túl jó hely, itt még olyan is megesett, hogy a rövidzárlat miatt kiküldött villanyszerelő először a fönti szinten kereste a hibát, mivel nem találta, lement a földszintre, majd falfehéren visszajött. És közölte: keressünk mást, mondjuk olyat, akit nem zavar, hogy belép az alsó szintre és azzal szembesül, hogy két indiai férfi szó szerint veszi a szexuális szabadságot. Innen is sikerült lelépnem és beköltözni egy emberi helyre. Ja, azt nem is mondtam, hogy a pékségből is sikerült lelépnem egy hónap után, ugyanis fulltime melót találtam egy még szarabb helyen, szintén egy pékségben, de itt már szakácstanulóként. Heti 730 dollárt vittem haza, és éreztem, hogy a határ a csillagos ég, ha kibirom.
Mielőtt kirúgtak, hazamentem látogatóba, és vissza már az öcsémmel és a feleségével jöttem. A poén kedvéért ők is úgy jöttek ki, hogy nem volt egy vasuk se. Egy héttel érkezésünk után végre kiköltöztek a lakótársaink, így hárman maradtunk, és bár nekik nem volt pénzük, legalább nekem volt munkám. Még egy hétig. Aztán közölték velem, hogy nem tartanak igényt a szolgálataimra.
Szerencsére nem maradtak másodszakács nélkül, mert az indiai osztálytársam, akit bevittem a pékségbe, és megkértem a főnököt, hogy hadd mosogasson, mert nincs lóvéja csórikámnak, a kirúgásom előtt pár nappal felajánlotta a főnöknek, hogy ő az én munkámat is meg tudja csinálni, és csak 12 dollárt kér óránként.
Így szerencsére a pékség megmenekült, csak nekem nem volt munkám. De nem hiába hurcolt apám minden vasárnap a templomba kiskoromban (ami miatt a Walt Disneyt a felénél tovább sose láttam), a gondviselés még aznap este leültetett a számítógép elé, és másnapra már be is hívtak állásinterjúra az öcsémmel együtt. A pénzügyi problémáink egy időre megint megoldódni látszottak, azt már hozzá se kell tenni, hogy a heti 20 órás megengedett limitet Abszurdisztánban szocializálódott fiatalokként egy óra gondolkodás után ki tudtuk játszani.
Erről persze mélyen hallgatni kellett, mert az a hir járta, hogy Ausztráliában egy népség van, amelyik képes feldobni a bevándorlásiaknál a saját fajtáját, természetesen a magyarok. Ezt - egyébként egészséges nemzeti öntudatunk birtokában - elég nehéz volt feldolgozni lelkileg, de sajnos nem csak vaklárma volt, elég sok rossz tapasztalatunk volt magyarokkal, így egy idő után teljesen elkerültük a társaságukat.
Persze jó élmények is voltak, sőt most is tartjuk a kapcsolatot néhányukkal, lakott nálunk például egy székely srác (alapból bírjuk a székelyeket): a Mesternek akkora dumája volt, hogy tudatmódosító szerek nélkül olyan lelki állapotba kerültünk a társaságában, amiről a környékbeli lakók is szép emlékeket őrizhetnek.
Most négy éve vagyok kint, vége a szakácskodásnak, grafikusként dolgozom, megnősültem, a tesóméknál már jön a baba és a kisöcsémet is kihoztuk, már ő is kint van 2,5 éve. A nyelvet megtanultuk, a társadalomba beilleszkedtünk, lassan én is csökkentem a magyar politikai hírekkel töltött időt.
Rohadt kemény volt az eleje. Még nem tartok ott, hogy nevetni tudjak az egészen, talán nem is fogok soha ott tartani, de túlléptünk a nehézségeken, egy élhető országban élünk, a tesóim azóta se voltak otthon, én már négyszer is, a második látogatásnál egy baromi hosszú naplót is írtam a tapasztalatokról, amit szétküldtem néhány embernek, otthoniaknak és kintieknek is.
És ami hiányzik...a szülők már voltak kint, most jönnek megint és előbb utóbb ki is fognak költözni....így róluk nem írok. Egy valaki hiányzik, egy gyerekkori barát, akit sajnos nem tudok rábeszélni, hogy jöjjön ki, de az ő útja más, így nem is szabad ezt erőltetni.
Valakinek el kell tartania a politikusainkat is. Itt kint nem fogok ilyen barátságot találni, mert 25 év ismeretséget nem lehet pótolni. Így marad a telefon, msn, és az évente két-három hét személyes találkozás.
Egyébként egy ilyen külföldre költözés arra is jó, hogy megmutatja, kiknek vagy fontos és mely kapcsolatok voltak felszínesek. Elég keserves megtapasztalni, hogy mennyi olyan ember van, akiről azt hitted, hogy 3 év múlva is ugyanúgy tartjátok majd a kapcsolatot, de 3 hónap után nem hallasz többé róla. És ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz ember, vagy te vagy rossz ember, csupán annyit jelent, hogy amíg ki nem lépsz a komfortzónádból, addig burokban élsz, és olyan emberekre pazarolod az idődet (ők pedig rád), akikkel semmi közös nincs valójában.
Nekem az volt a megoldás, hogy eljöttem onnan. Most ha visszamegyek, idegennek érzem magam a kisvárosban, ahol felnőttem, de mégis jó ott lenni. Csak két hét után eluralkodik rajtam az a kellemetlen érzés, hogy nehogy ott kelljen maradnom...
"2007 novemberében jöttem ki Ausztráliába. Előtte a szüleimmel éltem, egész jó munkahelyeim voltak, az utolsó évben saját üzletet nyitottam és bár éreztem, hogy a dolog légvár, valahogy sikerült nagyon jó eladásokat produkálnom. Mivel az eladáson kívül semmi műveltségem nem volt az üzlet terén így szépen eltettem a hasznot, eszem ágában sem volt visszaforgatni, lehet hogy azért mert tudtam hogy el akarok jönni, fölösleges fejleszteni, inkább a lehető legtöbbet zsebre tenni.
Ezt csak azért teszem hozzá az elején, mert engem nem a pénztelenség ösztönzött arra, hogy lelépjek. Valahogy éreztem mégis, hogy lépni kell, mert valami történni fog.
Tehát 2007 novemberben szabadultam meg a bolttól. Ahogy ez megtörtént, bejött a világgazdasági válságnak nevezett pénzügyi manipuláció. Ha egy hónappal később lépek ki, ott már nem lett volna bevétel. Egyébként fogalmam sincs miért Ausztrália. Semmit nem tudtam róla azonkívül, hogy a nagyapám ausztrál állampolgár. (Más pozitív tulajdonságáról nem tudok).
Az indulás előtt egy hónappal beleolvastam egy - a hetvenes években megjelent - Ausztráliáról szóló könyvbe, de ha jól emlékszem, el is aludtam közben. Miért pont Brisbane? Fogalmam sincs. Azt hallottam, hogy ott jó idő van. Utálom a telet, ezért egy életre meg akartam szabadulni tőle. Így négy év távlatából hátborzongató belegondolni, hogy semmit nem tudtam arról, hogy hova jövök, egyszerűen lusta voltam rendesen utánanézni. Néha eltűnődöm, hogy miért is csináltam ezt. Olyasfajta homály fedi a kérdést, mint amikor reggel hétkor felkelsz Fortitude Valley-ben egy nappaliban, melletted a kanapén egy svájci csóka horkol, a földön egy ausztrál, és kb. egy percet pazarolsz arra, hogy megmagyarázd magadnak, hogy kerültél oda, aztán inkább feladod.
Már akkor sem volt egyszerű (és olcsó) kijutni, de mivel hosszú távra terveztem, kénytelen voltam szakmát tanulni, így az akkori esélyeket latolgatva a szakács iskola mellett döntöttem. Befizettem a felét, úgy voltam vele, a másik felét majd kint megkeresem, úgyis találok munkát, majd lesz valahogy. A vége az lett, hogy leszálltam a repülőről november 13-án, a zsebemben 1200 dollárral. A kollégiumi szoba egy hónapra ki volt fizetve és tudtam az iskola címét. Ennyi alapján egy itt élő magyar valószínűleg csökkent értelmi képességűnek ítélne. Hozzáteszem, mai fejjel én is.
Első nap rám tört az az érzés, amit csak azok ismernek, akik átélték már: teljesen egyedül, pénz nélkül a világ másik felén találod magad, és hirtelen fogalmad sincs mit keresel ott. Fel is hívtam anyámat, hogy főzheti a kedvencemet, mert én holnapután már otthon is leszek. Annyiban maradtunk, hogy legalább körülnézek, majd utána megyek haza. A következő sokk akkor ért, amikor az első boltba betérve az eladó rám nézett, és azt mondta: how u going MATE?
Én egészen addig azt hittem, hogy tudok angolul, legalább ennyi kapaszkodóm van itt - de az első halálközeli élményem egy ausztrállal meggyőzött, hogy ebben a tekintetben is tévhitben éltem. Pár nappal később, mikor véletlen összetalálkoztam magyarokkal elmagyarázták, hogy ez mit jelent - ekkor kezdtem érezni, hogy nem ártott volna legalább az alapvető dolgoknak utánanézni, mielőtt kijöttem.
Ahogy az iskola elkezdődött, közölték velem, hogy a késkészletet és az egyenruhát akciós áron 600 dollárért fogom tudni átvenni. Ezekről addig azt hittem, hogy benne voltak a tandíj árában. Így adódott az a helyzet, amivel kapcsolatban megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy 5 év múlva ezen milyen jót fogok nevetni - ott álltam 600 dollárral a zsebemben és volt még 3 hetem kifizetve a kollégiumi szobából, ami amúgy 180dollár hetente. Ekkor vetődött fel bennem először, hogy érdemes lenne rászokni valami kábítószerre.
Az iskolai job clubot merő véletlenségből egy magyar vezette, akit az első naptól kezdve zaklatni kezdtem. Egy hét után könyörgött, hogy értsem meg, nincs munka, de végül csak talált egyet, amit pont nekem találtak ki. Reggel fél négytől fél nyolcig egy pékségben kellett pakolni, ahol egy 150 cm alacsony, változó korban rekedt nő, Maria volt a főnök. Ő ez alatt a négy óra alatt úgy le tudott baszni, amennyire egy tisztességes magyar főnök a teszkóban egy hónap alatt se tudott, pedig azok se ma kezdték.
Hozzáteszem, egy szót se értettem abból amit Maria mond, de sejtettem, hogy nem arról áradozik, hogy milyen szépen tettem egymás mellé a pogácsát és a fánkot. Ebben a munkakörben nem nagyon lehetett elcseszni semmit, tehát egyértelmű volt, hogy Maria az otthon felgyülemlett stresszt vezeti le a diákmunkásokon. Ezt abból vettem ki, hogy rajtam kívül csak az ázsiai csajjal és a meghatározhatatlan származású törpével mert igy beszélni, mi hárman voltunk külföldi diákok. Ez a munka azonban bőven kevés volt ahhoz, hogy elköltözzek a koleszból (nem volt pénzem kaucióra, pedig egy saját szobát 150 dollárért bérelhettem volna), a koleszt viszont nem tudtam fizetni, tehát sakk-matt helyzet megint.
Fogalmam sincs hogy oldottam meg, de valahogy elköltöztem egy csodálatos sharehouseba, ahol alul indiaiak laktak, felül meg nem indiaiak. Nem volt túl jó hely, itt még olyan is megesett, hogy a rövidzárlat miatt kiküldött villanyszerelő először a fönti szinten kereste a hibát, mivel nem találta, lement a földszintre, majd falfehéren visszajött. És közölte: keressünk mást, mondjuk olyat, akit nem zavar, hogy belép az alsó szintre és azzal szembesül, hogy két indiai férfi szó szerint veszi a szexuális szabadságot. Innen is sikerült lelépnem és beköltözni egy emberi helyre. Ja, azt nem is mondtam, hogy a pékségből is sikerült lelépnem egy hónap után, ugyanis fulltime melót találtam egy még szarabb helyen, szintén egy pékségben, de itt már szakácstanulóként. Heti 730 dollárt vittem haza, és éreztem, hogy a határ a csillagos ég, ha kibirom.
Mielőtt kirúgtak, hazamentem látogatóba, és vissza már az öcsémmel és a feleségével jöttem. A poén kedvéért ők is úgy jöttek ki, hogy nem volt egy vasuk se. Egy héttel érkezésünk után végre kiköltöztek a lakótársaink, így hárman maradtunk, és bár nekik nem volt pénzük, legalább nekem volt munkám. Még egy hétig. Aztán közölték velem, hogy nem tartanak igényt a szolgálataimra.
Szerencsére nem maradtak másodszakács nélkül, mert az indiai osztálytársam, akit bevittem a pékségbe, és megkértem a főnököt, hogy hadd mosogasson, mert nincs lóvéja csórikámnak, a kirúgásom előtt pár nappal felajánlotta a főnöknek, hogy ő az én munkámat is meg tudja csinálni, és csak 12 dollárt kér óránként.
Így szerencsére a pékség megmenekült, csak nekem nem volt munkám. De nem hiába hurcolt apám minden vasárnap a templomba kiskoromban (ami miatt a Walt Disneyt a felénél tovább sose láttam), a gondviselés még aznap este leültetett a számítógép elé, és másnapra már be is hívtak állásinterjúra az öcsémmel együtt. A pénzügyi problémáink egy időre megint megoldódni látszottak, azt már hozzá se kell tenni, hogy a heti 20 órás megengedett limitet Abszurdisztánban szocializálódott fiatalokként egy óra gondolkodás után ki tudtuk játszani.
Erről persze mélyen hallgatni kellett, mert az a hir járta, hogy Ausztráliában egy népség van, amelyik képes feldobni a bevándorlásiaknál a saját fajtáját, természetesen a magyarok. Ezt - egyébként egészséges nemzeti öntudatunk birtokában - elég nehéz volt feldolgozni lelkileg, de sajnos nem csak vaklárma volt, elég sok rossz tapasztalatunk volt magyarokkal, így egy idő után teljesen elkerültük a társaságukat.
Persze jó élmények is voltak, sőt most is tartjuk a kapcsolatot néhányukkal, lakott nálunk például egy székely srác (alapból bírjuk a székelyeket): a Mesternek akkora dumája volt, hogy tudatmódosító szerek nélkül olyan lelki állapotba kerültünk a társaságában, amiről a környékbeli lakók is szép emlékeket őrizhetnek.
Most négy éve vagyok kint, vége a szakácskodásnak, grafikusként dolgozom, megnősültem, a tesóméknál már jön a baba és a kisöcsémet is kihoztuk, már ő is kint van 2,5 éve. A nyelvet megtanultuk, a társadalomba beilleszkedtünk, lassan én is csökkentem a magyar politikai hírekkel töltött időt.
Rohadt kemény volt az eleje. Még nem tartok ott, hogy nevetni tudjak az egészen, talán nem is fogok soha ott tartani, de túlléptünk a nehézségeken, egy élhető országban élünk, a tesóim azóta se voltak otthon, én már négyszer is, a második látogatásnál egy baromi hosszú naplót is írtam a tapasztalatokról, amit szétküldtem néhány embernek, otthoniaknak és kintieknek is.
És ami hiányzik...a szülők már voltak kint, most jönnek megint és előbb utóbb ki is fognak költözni....így róluk nem írok. Egy valaki hiányzik, egy gyerekkori barát, akit sajnos nem tudok rábeszélni, hogy jöjjön ki, de az ő útja más, így nem is szabad ezt erőltetni.
Valakinek el kell tartania a politikusainkat is. Itt kint nem fogok ilyen barátságot találni, mert 25 év ismeretséget nem lehet pótolni. Így marad a telefon, msn, és az évente két-három hét személyes találkozás.
Egyébként egy ilyen külföldre költözés arra is jó, hogy megmutatja, kiknek vagy fontos és mely kapcsolatok voltak felszínesek. Elég keserves megtapasztalni, hogy mennyi olyan ember van, akiről azt hitted, hogy 3 év múlva is ugyanúgy tartjátok majd a kapcsolatot, de 3 hónap után nem hallasz többé róla. És ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz ember, vagy te vagy rossz ember, csupán annyit jelent, hogy amíg ki nem lépsz a komfortzónádból, addig burokban élsz, és olyan emberekre pazarolod az idődet (ők pedig rád), akikkel semmi közös nincs valójában.
Nekem az volt a megoldás, hogy eljöttem onnan. Most ha visszamegyek, idegennek érzem magam a kisvárosban, ahol felnőttem, de mégis jó ott lenni. Csak két hét után eluralkodik rajtam az a kellemetlen érzés, hogy nehogy ott kelljen maradnom...
És mindez pont egy bevándorlással foglalkozó topikban:
Nagy beképzeltségre vall azt hinni, hogy magyarul nem tudó ukránok/románok fogják lerohanni a magyarországi munkapiacot.
A merõ tény, hogy valaki Magyországon keresi a megélhetését, bizonyítja, hogy vannak sokkal rosszabb helyek is a világon (pl. Kína).
Nem fogom megérteni, hogy tudja valaki magyartól sajnálni azt, amit idegentõl elvár: mármint méltányos, egyenlõ (munka)jogokat.
Kanadában az angol bevándorlókat nagyon szépen fogadják: mindent elismernek nekik.
(Akik más nyelveket is tudnak, azok mennek tovább.)
2.- Magyarországon (vagy akárhol) letelepedni nem kell semmiféle (egyszerûsitett vagy sem) honosítással megszerzett állampolgárság. Állítólag 270.000 kérte, 115.000 meg is kapta az állampolgárságot (idézet Smidth Pál elnöktõl) - Torontóbol vagy 150! - nem hiszem, hogy egyvalaki is MO-ra költözött volna ennek következtében.
3.- a kanadai munkaadó is pont ugyanazért vesz fel két bevándorlót inkább, mint egy "kanadait", mint a magyaországi.
Gondolj bele - akarsz-e még vándorolni? Olyanná válni, mint akiket lenézel?
Elõször is: azok az ukrán/román/stb bevándorlók tulajdonképen ukrajnai (kárpátaljai) magyarok, romániai (erdélyi, bánáti, partiumi, máramarosi, stb) magyarok, stb. Olyanok, akik nemzedékeken keresztül ellenálltak a beolvadásnak, hogy te ma kétségbe vond a magyarságukat. Tudod, pont mint a zsidók.
Nagy beképzeltségre vall azt hinni, hogy magyarul nem tudó ukránok/románok fogják lerohanni a magyarországi munkapiacot.
A merõ tény, hogy valaki Magyországon keresi a megélhetését, bizonyítja, hogy vannak sokkal rosszabb helyek is a világon (pl. Kína).
Nem fogom megérteni, hogy tudja valaki magyartól sajnálni azt, amit idegentõl elvár: mármint méltányos, egyenlõ (munka)jogokat.
Kanadában az angol bevándorlókat nagyon szépen fogadják: mindent elismernek nekik.
1.- azok, akik Magyarországon keresnek munkát, azok is mind született magyarok! - lásd fennebb.
(Akik más nyelveket is tudnak, azok mennek tovább.)
2.- Magyarországon (vagy akárhol) letelepedni nem kell semmiféle (egyszerûsitett vagy sem) honosítással megszerzett állampolgárság. Állítólag 270.000 kérte, 115.000 meg is kapta az állampolgárságot (idézet Smidth Pál elnöktõl) - Torontóbol vagy 150! - nem hiszem, hogy egyvalaki is MO-ra költözött volna ennek következtében.
3.- a kanadai munkaadó is pont ugyanazért vesz fel két bevándorlót inkább, mint egy "kanadait", mint a magyaországi.
Gondolj bele - akarsz-e még vándorolni? Olyanná válni, mint akiket lenézel?
Sziasztok!
Engem az érdekelne mi a legkönnyebben járható út kijutni és a kamionos szakmában elhelyezkedni Kanadában.
24 éves vagyok, C+E jogsi nemsokára meglesz, angolul jól beszélek.
Arra gondoltam, hogy 1-2-3 év tapasztalatszerzés itthon vagy Angliában, GB jogosítvány kiváltása, turistaként kimenni Kanadába átváltani a GB vezetői engedélyt és találni egy olyan céget aki intéz munkavállalási vízumot->pár év után a jelen állás szerint jogosult leszek az állandó lakosi státuszra.
Ez járható út vagy egyáltalán nem hajlandóak a cégek külföldieknek work permittel bajlódni?
Engem az érdekelne mi a legkönnyebben járható út kijutni és a kamionos szakmában elhelyezkedni Kanadában.
24 éves vagyok, C+E jogsi nemsokára meglesz, angolul jól beszélek.
Arra gondoltam, hogy 1-2-3 év tapasztalatszerzés itthon vagy Angliában, GB jogosítvány kiváltása, turistaként kimenni Kanadába átváltani a GB vezetői engedélyt és találni egy olyan céget aki intéz munkavállalási vízumot->pár év után a jelen állás szerint jogosult leszek az állandó lakosi státuszra.
Ez járható út vagy egyáltalán nem hajlandóak a cégek külföldieknek work permittel bajlódni?
Esti mesenek jo lehet, tobbre nem igazan. Megfelelo angol nelkul megis hogyan jart szakacsiskolaba meg hogy ment allasinterjura? Nagyon kamuszagu.
Allitolag ez a legjobb modja, amit irtal.
igazi antimagyar ki a negatívumot látja akár egy mesében is. nem egy kapaszkodót azoknak akik még a szarban élnek.cinizmus, irigység, hát ezek nem éppen kanadai vonások. jobban teszed ha szépen hazajössz és itthon imádni fog a magad fajtád és hidd el te is jól fogod érezni magad.... gratulálok.... legyen szép karácsonyod.......
Kapaszkodonak jo lehet, de igy eleg hiteltelen. Jartal mar idegen nyelvu orszagban, aminek nem ertetted a nyelvet? Hogy jarsz ki egy szakiskolat? Ez nem meseforum, egy teves informacio masnak sokba kerulhet. Kepzeld ha ilyenen felbuzdulva elindul valaki es ugy pofara esik mint a szel a penzet meg elbukja.
Aki azt sem tudja mit jelent a how u going MATE?
"Kepzeld ha ilyenen felbuzdulva elindul valaki es ugy pofara esik mint a szel a penzet meg elbukja.
Aki azt sem tudja mit jelent a how u going MATE?"
Huu,ezt igy Kanadában nem hallottam,illetve csak párszor S.A-ban,akkor is valami olyasmi tartalommal hogy:"mi a helyzet haver"....de ha nem egésszen jól érti,attól még lehet jó szakács!!
Úgy gondolom,a szakács az a szerencsés szakmák egyike,melyben prioritása a tudásnak van,nem a nyelvnek..
A jó szakács talál munkát bárhól a világban!!!!
Aki azt sem tudja mit jelent a how u going MATE?"
Huu,ezt igy Kanadában nem hallottam,illetve csak párszor S.A-ban,akkor is valami olyasmi tartalommal hogy:"mi a helyzet haver"....de ha nem egésszen jól érti,attól még lehet jó szakács!!
Úgy gondolom,a szakács az a szerencsés szakmák egyike,melyben prioritása a tudásnak van,nem a nyelvnek..
A jó szakács talál munkát bárhól a világban!!!!
"Kepzeld ha ilyenen felbuzdulva elindul valaki es ugy pofara esik mint a szel a penzet meg elbukja.
Aki azt sem tudja mit jelent a how u going MATE?"
Huu,ezt igy Kanadában nem hallottam,illetve csak párszor S.A-ban,akkor is valami olyasmi tartalommal hogy:"mi a helyzet haver"....de ha nem egésszen jól érti,attól még lehet jó szakács!!
Háát... szerintem ez a mondat éppen azt jelenti.
Itthon még úgy is fordítják: Hogy ityeg a fityeg?
"Kepzeld ha ilyenen felbuzdulva elindul valaki es ugy pofara esik mint a szel a penzet meg elbukja.
Aki azt sem tudja mit jelent a how u going MATE?"
Huu,ezt igy Kanadában nem hallottam,illetve csak párszor S.A-ban,akkor is valami olyasmi tartalommal hogy:"mi a helyzet haver"....de ha nem egésszen jól érti,attól még lehet jó szakács!!
Úgy gondolom,a szakács az a szerencsés szakmák egyike,melyben prioritása a tudásnak van,nem a nyelvnek..
A jó szakács talál munkát bárhól a világban!!!!
Igen ezt ertem, de el is kell jutni valahogy a konyhaig. Na mindegy.
Egyebkent az usaban azt mondjak, hogy how are you doing? Hogy vagy, hogy csinalod, de persze nem igy ejti, csak hajudon?
En is eloszor, mondon mit magyaraz ez itt? Persze ha valaki nem tudni english.Sziasztok!
Szeretnék menni kanadába az egyik barátommal de nemtudok munkahelyet és érdekelne hogy ti nem e tudtok valamit.Mert sajnos Magyarországon már nem nagyon bírom lassan éhenhalunk.Elválalnánk bármilyen munkát a segédmunkátol kezdve.lehetőleg olyan munka kellene amihez nemigazán kell angol mert csak alap angolunk van.22 évesek vagyunk magyarok edzettek és jól bírjuk a munkát.
Köszönjük előre is a választ
Szeretnék menni kanadába az egyik barátommal de nemtudok munkahelyet és érdekelne hogy ti nem e tudtok valamit.Mert sajnos Magyarországon már nem nagyon bírom lassan éhenhalunk.Elválalnánk bármilyen munkát a segédmunkátol kezdve.lehetőleg olyan munka kellene amihez nemigazán kell angol mert csak alap angolunk van.22 évesek vagyunk magyarok edzettek és jól bírjuk a munkát.
Köszönjük előre is a választ
Sziasztok!
Szeretnék menni kanadába az egyik barátommal de nemtudok munkahelyet és érdekelne hogy ti nem e tudtok valamit.Mert sajnos Magyarországon már nem nagyon bírom lassan éhenhalunk.Elválalnánk bármilyen munkát a segédmunkátol kezdve.lehetőleg olyan munka kellene amihez nemigazán kell angol mert csak alap angolunk van.22 évesek vagyunk magyarok edzettek és jól bírjuk a munkát.
Köszönjük előre is a választ
Ha feketen akartok dolgozni, akkor az usaval jobban jartok, de en egyiket sem ajanlom, nyelv nelkul meg foleg nem. Ott van anglia, tudtok hivatalosan melozni az elso perctol kezdve.
klarissa73
Tag
sziasztok
új regisztráló vagyok és 1 kérdésem lenne
a bevándorlás elötti orvosi vizsgálaton az egész családnak át kell esni,vagy csak a kérelmezőnek.csak azért kérdem,mert nekünk a 2 számú leányzónk fogyatékos
köszi válaszotokat
új regisztráló vagyok és 1 kérdésem lenne
a bevándorlás elötti orvosi vizsgálaton az egész családnak át kell esni,vagy csak a kérelmezőnek.csak azért kérdem,mert nekünk a 2 számú leányzónk fogyatékos
köszi válaszotokat
- Státusza