Ennyi emelkedett filozofia utan szinte szegyen folytatni azt a foldhozragadt tortenetet, hogy en (mi) hogyan keveredtunk ide.
A mierten tulajdonkeppen en is sokat toprengtem, es miutan igazan nem tudtam semmi jo valaszt talalni arra, hogy miert akarok kivandorolni, sok ember miertjet meghallgattam, de egyetlen igazan meggyozot sem talaltam azok kozott sem. A gazdasagi helyzet nem igazan jo ok - hiszen mindenkit sujt, megis csupan nehanyan vandorolnak ki. A politikusok mindenhol korruptak. Annak a lehetosege, hogy valaki Mo-n hulyere gazdagodja magat eppugy megvan, mint annak, hogy itt meggazdagszik, egy jo szakmaval pedig mindenhol a helyi atlag felett lehet keresni.
Szoval ha valaki arra keres valaszt, hogy miert is akar kivandorolni, vagy azt probalja meg megerteni, hogy masok miert vandorolnak ki, az tolem nem lesz okosabb. En csupan azt tudo leirni, hogy hogyan vandoroltam ki.
Az azonban biztos, hogy aki kivandorol, annak van lehetosege arra, hogy visszamenjen, ha ugy gondolja kiprobalas utan, hogy ott jobb neki, mig az, aki nem vandorol ki, nem valaszthat, Mo-n kell elnie, ha tetszik neki, ha nem. Es a valasztas lehetosege ertekes dolog, talan az egyik legertekesebb dolog a vilagon.
<o></o>
Ott tartottam a tortenetemben, ahol sokan masok most az eletben: kerelem beadva, mar csak a rettentoen hosszu varakozas van hatra. Nekem annyival volt jobb a helyzetem, hogy 1 ev ugyintezest igertek, es annyival volt rosszabb, hogy nem tudtam, hogy mindenki gyakorlatilag automatikusan megkapja a vizumot, aki az eloirt ponthatar felett van, igy a varakozas izgalommal volt terhes.
<o></o>
Persze az elet nem allt meg. Mire tenyleg kivandoroltam, mar tul voltam meg 3 munkahelyen, egy asszonycseren, eltapsoltam a bevandorlashoz szukseges toke jo reszet, meg egy gyerekem is szuletett. Mindez a keveredes azert tortent, mert nem tudtam, hogy hogyan is folyik a bevandorlasi procedura. (Akkor meg nem tudtam errol a forumrol, ahol megkerdezhettem volna Hanalmantol)
<o></o>
Egyik reggel valamikor 2002 tavaszan eppen ballagtam a munkahelyemre, amikor megcsorrent a telefonom. Valaki ekes angolsaggal kozolte velem, hogy a kovetkezo heten faradjak be a becsi nagykovetsegre az interjura. (akkor meg nem volt kovetelmeny a nyelvvizsga, gyakorlatilag egy 10 perces beszelgetes szolgalt a nyelvtudas fermeresere.) Erre nem szamitottam. A tajekoztato szerint valami levelet kellett volna kuldeniuk. Mivel a megadott heten eppen kulfoldre kellett utaznom dolgozni, azt talaltam valaszolni, hogy hat ez nagyszeru hir de nem erek ra, kuldjenek szepen egy levelet az idoponttal.
Na arra aztan varhattam. Mint kesobb kiderult, a hivatalos proceduraban emlitett level gyakorlatilag nem letezik, mindenkit csak felhivnak. Fel evvel kesobb probalkoztak velem ismet, valamikor szeptemberben, akkor persze mar okulva a gyalazatos tevedesembol azonnal elfogadtam a meghivast.
A beszelgetes a hivatalnokkal kb. 10 percig tartott a becsi nagykovetsegen. A vegen kozolte, hogy boven elegendo a pontszamom, es kb. 3 honap mulva megkaphatom a vizumot. Juheeee!!
<o></o>
Akkoriban kemenyen dolgoztam egy projecten. A sok, jol fizetett, igenyes es elvezetes munka jot tesz az ember onbizalmanak, ha ezek nelkulozhetetlenseggel otvozodnek, az meg az ember stilusat teszi erdekesse. (ami talan egyebkent sem makulatlat
) Fonokeimet gyakran elkuldtem a p*csaba. Azt sem tudtam megbocsatani nekik, hogy Pragaban az egyik 40 oras muszak kozepe tajan ugy ejfel korul vacsora cimen ket doboz sort meg egy zacsko chipset loktek be nekem a szerverszobaba. Ok meg azt nem tudtak megbocsatani, mikor kozoltem veluk Belgradban, hogy azonnal felmondok, ha nem a Hiltonban szallasolnak el. (gyozott a jozan esz, a Hiltonban kaptam szobat) A cegkozpont recepciosleanyaval masfel napig tarto heves baratsagunk csak tovabb fokozta azt az erzesemet, hogy ideje lesz tovabballni attol a cegtol a project vegeztevel, mert utalok lopakodva belogni a munkahelyemre. Az akkori baratnommel is szakitottunk vagy 5 ev utan. Valoszinuleg nem gondolta komolyan hogy lapatra tesz, az eloszobaba kipakolt ruhaimmal csupan az elegedetlenseget szerette volna kifejezni. Csak hat hajnali haromkor a kocsmabol hazaterve amikor az ember atesik a csomagokon, akkor nem nagyon van kedve azon toprengeni hogy ez mit is jelent tulajdonkeppen, es a ferfiemberek kulonben sem ertenek a burkolt jelzesekbol. Az Unicum meg sertodekennye tesz, igy amint fel tudtam allni masnap del korul, elkoltoztem.
Penzem volt, dolgom meg egy szal se, es volt egy olyan gyanum, hogy ha vegre Kanadaba jutok, akkor esetleg sokaig nem fogok tudni nyaralni menni. Igy aztan 2002 szeptember vegen elhuztam Angliaba. Jartam elotte egy parszor Londonban csavarogni meg sorozni, es nagyon tetszett a varos. Hogy az utolso nyaralas ne muljon haszontalanul, beiratkoztam egy londoni nyelviskolaba, igy tanulovizumot kaptam, ami 4 oras munkavallalasra is feljogositott. Persze a munkabol eppen elegem volt, de azert volt egy olyan hatso szandekom, hogy felprobalom az angol munkaeropiacot a kanadai elott, csak ugy gyakorlaskent. Az elso nehany heti aktiv pihenes utan rendszeresen bejarkaltam a helyi munkaugyi kozpontokba es IT munkakra jelentkeztem. Akkor jottem ra, hogy kulfoldikent barmilyen fenyes is az ember oneletraja, bizony rohadt nehez elhelyezkedni, es a tenyleges munkakeresesnek teljesmunkaidos tevekenysegge kell valnia, anelkul nem fog menni. Szerencsere nem voltam a munkara raszorulva, csak a vizet teszteltem. Az eredmenyt (ill. eredmenytelenseget latva) sokat toprengtem azon, hogy vajon Kanadaban hogyan fogom ezt csinalni.
<o></o>
Londonban jol telt az ido. Kilenctol delig iskolaban voltam, deltol estig meg kocsmakban. Az iskolaban osszeismerkedtem egy csomo magyarral, akik baby-sitterkent, takaritokent es pincernokent dolgoztak ott a tanulovizumukkal. Akkor kezdett bennem kikristalyosodni az a felismeres, hogy az, aki felnottkent elhagyja a szuloorszagat, az mind egy szalig egy kicsit furcsa. Nem rosszabb, nem jobb, de mas, mint az atlag.
<o></o>
Valamikor november elejen az osztalyteremben ucsorogtem ora elott, amikor bejott az egyik ilyen furcsa. A baratnojet kereste, akinek valami fenykepeket hozott mutogatni. Az illeto aznap nem jott iskolaba, ugyhogy elozekenyen felajanlottam neki, hogy majd en megnezem a fenykepeket, ha mar idecipelte oket a formas labain. Kb. 10 honappal kesobb megszuletett a kislanyunk, Laura.
Ez azert tortent, mert akkor mar mindennap vartam az ertesitest a kovetsegtol, hogy menjek orvosi vizsgalatra aztan irany Kanada. Ehelyett egy olyan level jott, hogy koszonik szepen a jelentkezesemet, a feldolgozas meg ugy 12 honap. Hat erre nagyon nem szamitottam, es duhomben ugy dontottem, hogy elmehet a francba egesz Kanada, inkabb csaladot alapitok az uj baratnommel, amibe rovid, de alapos megfontolas utan O is beleegyezett.
Csaladapakent meg mar nem henyelhet az ember, tehat munkat kellett keritenem, azt viszont be kellett latnom, hogy Mo-n IT rabszolgakent tobbet kereshetek, mint Londonban esetleg pizzafutarkent. Igy aztan 2003 Januarjaban visszahuztam Budapestre munkat keresni es feszket rakni. Miutan talaltam munkat meg bereltem egy lakast, marciusban megerkezett a parom is Londonbol a mar novekedo pocakjaval. Meg egy level a nagykovetsegtol, hogy kuldjem az orvosi vizsgalat eredmenyet, aztan postafordultaval kertek az utlevelemet, es par nap mulva kezemben volt a bevandorlo vizum. Kicsit hulyen neztem, es nagyon ugy tunt, hogy valasztanom kell a csalad meg Kanada kozott. Hogy ne bonyolitsam tovabb a helyzetemet, meg a lanyunk szuletese elott rendes, teljes jogu bevandorlova kellett valnom, igy augusztusban kiugrottam Torontoba egy par napra. A hataron fel ora alatt elinteztuk a papirmunkat, lakcimkent egy sosem latott, anyam egyik ismerosen keresztul szerzett, cigany menekultkent nehany evvel azelott erkezett hazaspar cimet adtam meg. Hozzajuk erkeztem, es mivel hazmesterkent dolgoztak, keritettek nekem kicsi, ures es lepukkant lakast arra a nehany napra. (Oket azota mar kiutasitottak Kanadabol, negy evi huzavona utan.) Elinteztem a SIN kartya kerelmet, kicsit korulneztem, aztan tuzes vissza Budapestre. A Permanent Resident es a SIN kartyak elmeletileg hozzajuk erkeztek volna, amit aztan tovabbitottak volna nekem, ezzel gyakorlatilag meg 2 ev haladekot kapva mar Permanent Resident-kent arra, hogy eldontsem, hogy hogyan tovabb. Ezek a kepek akkor keszultek:
http://szpsz.rscon.ca/2003/01_Toronto/index.html (Imadom az itteni hotdog-ot.
<o></o>
Par hettel ezutan szuletett a kislanyunk. A Nok Lapjaban minden ujszulott rozsaszin, gombolyu es mosolygos, ez meg szurkes-lila, rancos, tojasfeju rondasag volt. Az volt az elso gondolatom, hogy megolom az orvost. A masodik meg hogy inkabb Kanada mint a csalad, es amint megerkezik a PR kartyam, lelepek. A tokfeju ize elso reakcioja az volt a vilagra, hogy tusszentett egyet a fenytol, aztan jot rohogott azon, hogy tuszentett. Ettol elkezdtem kicsit megnyugodni, hogy talan megsem teljesen testi/szellemi fogyatekos a gyerekem. A doki meg megnyugtatott, hogy minden csecsemo igy nez ki. Itt egy kep rola:
http://szpsz.rscon.ca/2003/02_Baba/slides/L1.html Szoval az elso fel perc dobbenete elmultaval elkezdodott a normal kisgyerekes korszak.
<o></o>
Murphy pesze sosem pihen, es ha valami elcseszodhet, az el is cseszodik. A Torontoi ismerosokhoz a varva vart PR kartya helyett egy level erkezett, amiben arra kert a bevandorlasi hivatal, hogy kovetkezo heten faradjak be a St. Clair elejen levo irodajukba. Nagyon kurvaanyaztam, de az nem segitett. Aztan mikor rajottem lassacskan, hogy az immigrant visa egyszeri belepesre ervenyes es az enyem mar vastagon at van huzva, a csodalatos papirom, amit bevandorlaskor kaptam, utazasra nem hasznalhato, turistavizumot pedig PR-kent nem kaphatok, hamar szivinfarktus-kozeli allapotba kerultem. Azt hittem, hogy Kanadan kivul ragadtam vegleg. Masnap reggel beballagtam a budapesti nagykovetsegre, es elmeseltem a banatomat. Rettento dolgokra szamitottam, burokratikus megvesszozesre es pellengerre allitasra. Ehelyett kozoltek, hogy semmi gond, delutan menjek vissza a vizumert. Kaptam egy ujabb eselyt egy masik egy belepesre szolo vizum formajaban.
Gyors repulojegy szerzes, (barmi aron), es szombaton mar ott is ultem a torontoi gepen. Hetfon delutan a CIC irodajaban percre pontosan a megadott idoben szolitottak, es csinaltak rolam egy fenykepet. Hat nem sikerult tul mosolygosra. Mint kiderult, az eredetileg beadott fenykeprol kozepen lepattant egy gombostufejnyi helyen a festek. Tul sokat nem ertem ra ezen buslakodni, mert indult vissza a gepem Budapestre.
A munkahelyemen persze nem tudtak az egesz kivandorlasosdirol, azt hittek, hogy videkre kellett utaznom 2 napra. Valoszinuleg keves ember tudja rajtam kivul, hogy mennyire megterhelo fizikailag es mentalisan elugrani a szomszed fordreszre egy szabvany igazolvanykepet csinaltatni.
J
<o></o>
Vegul valamikor karacsony tajan kezemben volt a PR kartya. Csak meg azt nem tudtam, hogy vajon mit is kezdjek vele.
<o></o>
Sokat olvastam az interneten arrol, hogy milyen nehez a kezdet, de barhogy toprengtem, mindig arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy semmi sem olyan nehez, mint Mo-n elni. Mar csak nehany honapnyira volt Mo EU csatlakozasa, amit lehetove tette volna, hogy nehany europai orszagban ujra probalkozhassak munkakeresessel mindenfele burokratikus akadaly nelkul. Valahogy Kanada megis vonzobbnak tunt, mert Europaban az ember barhova megy, mindig magyar marad, mig Kanadaban rogton europaiva valik, es raadasul ez itt senkit sem zavar, hogy nem tosgyokeres kanadai. A masik ok, ami Kanada mellett szolt az a kis kartya meglete. Valahogy meghivonak ereztem, es meghivottkent erkezni valahova sokkal jobb erzes, mint csak ugy bepafatlankodni egy (igazi) europai orszagba, megha valojaban a PR status semmivel sem biztosit tobb jogot es lehetoseget, mint amennyit egy EU tagallam allampolgarsaga egy masik tagallamban.<o></o>
Nezegettem a kis csaladomat, a bankszamlamat, Kanada idojarasat meg a naptarat, es ezek alapjan marcius 14 tunt opimalis idopontnak az idulasra. Juditnak mar volt 6 honapja, hogy hozzaszokjon az anyasaghoz. Volt ismet annyi penzem, hogy egy par honapig gondtalanul kihuzzak nelkulem Mo-n, es en is megeljek egy par honapig Kanadaban. Marciusban mar szep ido van Torontoban, (ki a franc akar zimankoban munka utan kajtatni??) de a nyari pangasig meg azert van egy kis ido, es a 15.-i majomkodast is elkerulom.
A Vista-nal mar komoly kedvezmenyem volt korabbi repulojegy-vasarlasaim miatt, igy viszonylag baratsagos aron megusztam a nyilt vegu returjegyet. Ha augusztusig nem kaptam volna valami viszonylag normalis allast, addigra elfogyott volna a penzunk, ezert kellett a returjegy, ha kapok munkat, akkor meg latogatasra hasznaltam volna el. Ezzel ki is merult a jovorol alkotott minden elkepzelesem.<o>
</o><o></o>
Szoval ott alltunk a kis csaladommal Ferihegyen. Szoritott az ingem gallerja amikor elbucsuztunk, mert gozom sem volt rola, hogy mikor lathatom oket viszont. Ha jo embernek akarnek tunni, akkor azt mondanam, hogy az O erdekukben hagytam ott oket, de tudom, hogy nem vagyok az, es kizarolag magam miatt szalltam fel a repulore. <o></o><o></o><o>
</o>
