Kedves FagyisSzent!
Természetesen igazad van abban, hogy zsidó barátaink nem értenének egyet az álláspontommal. Olvastam a zsidó oldalon Raj Tamás válaszait, amiből egyértelmű, hogy bizonyos részeket ők másképpen értelmeznek. Az ő álláspontjuk szerint az Új Szövetség nem is része a Bibliának. Ez régebben sem volt titok előttem, és valóban keresztény szempont szerint mondtam, hogy bizonyos ó szövetségi részeket az Új Szövetség világít meg. Ezt fel is vállalom. De valójában csupán annyi a zsidó és a keresztény hit között a különbség, hogy ők továbbra is várják a Messiást, a keresztények szerint azonban Ő nem más, mint a Názáreti Jézus, azaz Jesua. Ugyanakkor tisztelem a zsidók álláspontját, de azt tévesnek tartom, amit akkor fognak belátni, amikor a Messiás valóban eljön hatalommal a Földre, és felemeli Izraelt:
"A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek Szellemét és reám tekintenek, Akit átszegeztek és siratják Őt, amint siratják az egyetlen Fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után." (Zak 12,10 )
Nem gondolnám, hogy ebben valódi vita lenne közöttünk.
A 'bigott', francia eredetű szó, jelentése: vakbuzgó, vakhitű, szenteskedő ember. Ha meg kellene határoznom a lényegét, akkor a vakságot és a képmutatást emelném ki, azt is mondanám, hogy a sznobizmus édestestvére, ami egyszerűen előkelősködést jelent. Ha valaki ragaszkodik a meggyőződéséhez, az nem bigott, legyen az akár hívő, akár hitetlen. De ha valakinek a meggyőződése nem is valódi meggyőződés, hanem csupán tradíció, vagy egyéb társadalmi elvárás következménye, és ebben az állapotban ragaszkodik a véleményéhez foggal-körömmel, az bigott ember, akinek nem volna szabad döntési pozícióba kerülnie egy társadalomban, mert annak beláthatatlan politikai-társadalmi következményei lehetnek. De az nem intelligens dolog, ha az embernek van egy meggyőződése, és azt a békesség kedvéért, vagy a közakarat kedvéért feladja, mert az meghunyászkodás, megalkuvás lenne. A hitek között meg lehet különböztetni intelligens, kevésbé intelligens és vakhitet. Az én hitemnek van alapja, a Biblia. Volt idő, amikor még nem ismertem a Bibliát. Akkor is hittem bizonyos dolgokat, de azt nem nevezném sem intelligens hitnek, sem meggyőződésnek. Inkább egyfajta értelmezése volt a körülöttem zajló dolgoknak, illetve egyfajta intuíció a mögöttük lévő okokról, ami sokszor bizonyult megbízhatatlannak. De ha makacsul ragaszkodtam volna a véleményemhez, ami egyáltalán nem meggyőződés volt, akkor bigott ember lettem volna. Meggyőződésnek azt a hitet nevezem, ami nem individualizmuson, hanem tényeken alapul. Nemcsak a bibliai hitet tartom intelligens hitnek, hanem miden olyan hitet, aminek alapja van. Vagyis más vallások hitrendszerét is intelligensnek tartom, ha nem is értek velük egyet, ahogy például az evolúciót is,ami bár nem vallás, de mégis legalább annyira bigott és elvakult módon védelmezik, mintha az lenne, ha kell bármilyen ténnyel szemben, de az egy másik topik. A rögeszmés és intoleráns jelzőkkel egyetértek a bigottsággal kapcsolatban, de mivel a Biblia a hitem alapja, ezért csak akkor vagyok hajlandó változtatni a meggyőződésemen, ha kiderül, hogy félreértettem valamit benne, vagy ha kiderül, hogy a Biblia tévedés, amit nem tartok lehetségesnek. Ha ezt értik bigottság alatt, akkor vállalom, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor menet közben megváltoztatták a 'bigott' szó jelentését. Ami pedig az intoleranciát illeti, az a véleményem, hogy ha bibliai hitről beszélünk, abba nem keverhetünk bele egyéb elemeket is azért, hogy mindenki elégedett legyen. Ugyanakkor senkinek nincs joga - nekem sem -, hogy másokon számon kérje a saját meggyőződését. Vagyis nincs helye az erőszaknak, de a határokat meg kell állapítani, és akivel lehet, békében kell egymás mellett élni. Hogy pedig senki ne érthesse ezt félre, azzal nem lehet békében élni együtt, aki erőszakkal akarja a meggyőződését másokra kényszeríteni, vagy tevékenységével veszélyeztet másokat.
Ha valaki nem bennfentes valamiben, általában nem az a jellemző, hogy a véleménye építő lenne az adott témában, bár előfordulhat, de az a kivétel, nem pedig az általános. Nem probléma, ha valaki elmondja a gondolatát. A kulcsgondolat az, hogy valaki, aki tájékozatlan, és nem is tudja, hogy tájékozatlan, és nem is érdekli, hogy tájékozatlan, és nem is áll szándékában tájékozódni, mégis kijelentésként mondja el a véleményét, azonban semmiféle taníthatóságot nem lehet felfedezni benne. Én erre mondtam, hogy bigott ember, amihez különben joga van. Egyébként nem gondoltam konkrét személyre, azt tettem, amit nem szeretek, vagyis általánosítottam. Azzal sem értek egyet, amikor a téma ún. szakértői sémák szerint gondolkodnak, de azzal sem, hogy dobjunk ki mindent, ami régi. A dolgokat meg kell vizsgálni. Ami a kukába való, azt ki kell dobni, ami pedig valóban érték, azt meg kell őrizni!
Kérdésedre az a válaszom, hogy mivel a Biblia tényként írja le a Noé bárkáját a méreteivel együtt, ezért én azt szó szerint elfogadom. Ha azonban kiderülne egyszer, hogy mégsem pontosan ezek voltak a bárka méretei, akkor sem esnék kétségbe. Az tény, hogy azt olvastam egy könyvben, hogy az Araráton, ahol a Biblia szerint megfeneklett Noé bárkája, valóban találtak egy ősrégi faszerkezetet, de tudtommal nem vizsgálták még behatóan, ugyanis az Ararát Törökországban van, az pedig muszlim ország és nem áll érdekükben a Biblia tanításait alátámasztani. Ez vonatkozik Egyiptomra, Jordániára és a többi arab országra, amelyek a Biblia által leírt dolgok helyszínén helyezkednek el. Azt azért hozzáteszem, hogy én az arabokat és a törököket kultúrnépnek tartom, és alapvetően nincs rossz véleményem róluk. Én ismertem egyiptomi, libanoni és marokkói arabot, és ismertem törököket is és mindegyikük intelligens és szimpatikus ember volt. Az azonban tény, hogy a legtöbb arab alanyi jogon utálja a zsidókat, akik a szívemnek kedvesek.
Az állatokat illetően majdnem biztos vagyok abban, hogy sok olyan faj van, amit bár a tudomány önálló fajnak tart, de valójában ugyanazok a fajok, csupán másképpen néznek ki, ahogy az emberek is feketék, fehérek, sárgák, és ezeken belül is nagy eltéréseket találunk egyes nemzetek fiai között, de a Biblia kijelentése szerint minden ember Ádámtól származik, és minden ember a Noétól származik, mert egyedül ő és a családja élték túl az óvilágot. Én azt gondolom, hogy például az indiai és afrikai elefánt egy faj, ahogy a nílusi víziló és a törpevíziló is. Úgy gondolom, hogy különösen azok az állatok, amelyek egymással keresztezhetők, és életképes, szaporodóképes utódokat képesek produkálni, azok ugyanannak a fajnak a képviselői. Például a gabonasikló keresztezhető a patkánysiklóval és a királysiklóval. Tudom, hogy a herpetológusok pikkely és csigolyaszámról is beszélnek, valamint különböző mintákról, stb. De az a tény, hogy ezek az állatok genetikailag összeillenek, számomra azt jelenti, hogy valójában ugyanabba a fajba tartoznak. Ha objektív szempontból közelítjük meg, akkor, ha egy busmant összehasonlítunk egy svéddel, vagy egy arabot egy kínaival, akkor azt lehetne mondani, hogy különböző fajhoz tartoznak, de ez nem igaz. Hasonlóan, vannak állatok, amik bár meglehetős különbségeket mutatnak, mégis ugyanannak a fajnak a képviselői. Például a kutyák, vagy a macskák. De ha a lovak sokféleségét megnézzük, eltekintve a fajtáktól, vannak hideg és melegvérű lovak, ami persze, nem a testhőmérsékletükre vonatkozik, de lehet keresztezni őket, ők a sodrott jelzőt kapják. Vannak pónilovak, vannak törpelovak, óriáslovak, stb. Vagy a kaméleonoknak kb. százötven fajuk van, de nem gondolom azt, hogy a teremtéskor ennyi féle kaméleon lett teremtve, hanem azt, hogy az ősökbe belekódolta a Teremtő a sokféleséget, és a leszármazottaknál gondoskodott arról, hogy ez a sokféleség egy fajta rendszerben jöjjön elő. Hasonlóan a papagájokhoz, ahol megkülönböztetünk törpepapagájokat, kakadukat, arákat, aratingákat, denevérpapagájokat, sándorpapagáj-féléket, stb. Nem gondolom, hogy a Teremtő külön teremtett kormosfejű, rózsásarcú, álarcos, szürkefejű és hegyi törpepapagájt, vagy zöldszárnyú, kék-sárga, jácintkék és egyéb arát, vagy nagysándor, kissándor, szilvafejű, rózsásmellű, himalájai papagájt, stb. Én úgy gondolom, hogy ha egyáltalán több fajta papagájt teremtett, akkor csak a különféle nemzetségek szerint, de azt is el tudom képzelni, hogy mindössze egy párt, amibe azonban belehelyezte a sokféleséget, ahogy már írtam. Egyébként az könnyen belátható, hogy a papagájoknak közös volt az ősük, hiszen vannak olyan jegyek, amelyek minden egyes papagájra jellemzőek, az ember azonnal felismer mindenféle papagájt, és nem keveri össze a baglyokkal, vagy a sólyomfélékkel. Ha a kaméleonokat nézzük, azok összes fajára jellemző, hogy a lábujjaik kettő-három arányban össze vannak nőve, mégpedig úgy, hogy a mellső lábukon kettő kifelé, három befelé, a hátsó lábukon pedig három kifelé, kettő pedig befelé néz. A szemeiket kúposan összenőtt szemhéj védi, ami szinte csak a pupillát hagyja szabadon, az íriszből csak kevés látszik. A farkukat csiga alakban képesek maguk alá tekerni, illetve kapaszkodni vele, Ez még a törpekaméleonoknál is felfedezhető jegy, pedig nekik nagyon rövid, tömpe farkuk van, kapaszkodásra nem alkalmas. Az összes kaméleon nyelve kilőhető és ezt csuklós csontszerkezet teszi lehetővé.Minden kaméleon képes a színeit bizonyos keretek között megváltoztatni a hangulatának megfelelően. De például a madagaszkári párduckaméleon olyan sokféleséget mutat, hogy az egyik területen pirosak a hímek, a másik területen türkizkékek, a harmadikon sárgák, a negyediken zöldek. Ezeket alfajoknak tekintik. Persze, ezek általában nem egyszínűek, és a legtöbb alfajon az összes szín megtalálható, csak teljesen más arányban. De megvannak a gekkóknak, az anoliszoknak, az agámáknak, a leguánoknak, a varánuszoknak is a saját jegyeik, amelyek által elkülöníthetőek más gyíkoktól. Összefoglalva, nem gondolom azt, hogy az összes ma a Földön előforduló fajt és fajtát bevitte Noé a bárkájába. De azt gondolom, hogy minden ma a Földön élő szárazföldi állat őse a Noé bárkájában menekült meg az özönvíz pusztításától.
Amit a megbocsátásról írtál, azzal egyetértek. A másik Evangélium egyébként nem hetvenhetet, hanem hetvenszer hetet mond, de a lényeg valóban az, hogy mindannyiszor meg kell bocsátani, ahányszor bocsánatot kérnek. De ez első sorban Isten hozzáállását mutatja, vagyis ha valaki hetvenhétszer, avagy négyszázkilencvenszer vétkezik Isten ellen egy nap, de ennyiszer megbánja és bocsánatot kér, akkor Isten ennyiszer bocsát meg neki. Nekünk is meg kell bocsátani mindenkinek, azzal a különbséggel, hogy akkor is meg kell ezt tennünk, ha az illető nem bánja meg és nem is kér bocsánatot. Szeretném azonban látni azt az embert, aki ha négyszázkilencvenszer rúg bele a másik, akkor meg tudja őrizni a hidegvérét! Pál azt mondja: Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek! A Nap le ne menjen a ti haragotok felett! Tudjuk, hogy a zsidóknál a napnyugta a következő nap kezdetét jelenti. Pálnak volt is alkalma ezt gyakorolni, mert többször megverték, megkorbácsolták, egyszer megkövezték, úgyhogy biztos tudta, mit beszél. Persze, a Biblia mércéje nem az, hogy az ember minden nap kegyelemért könyörögjön Istenhez, hanem az, hogy megtérjen a bűneiből és igaz módon éljen. Ha azonban vétkezik valaki, akkor nem kell lehúznia magát a wc-n, hanem bizalommal mehet Istenhez, ahányszor csak kell.
Vagyis abban az értelemben nem kell szó szerint venni Jézusnak ezt a kijelentését, hogy ha valaki hetvennyolcszor, avagy négyszázkilencvenegyszer vétkezik, az már minden határon túl van, ezért nem kell megbocsátani, de abban az értelemben szó szerint kell venni, hogy meg kell bocsátani mindig. De ez nem jelenti azt, hogy amikor megbocsátottam, akkor újból meg kell bíznom abban az emberben, akitől a pofont kaptam, vagy aki becsapott. A bizalom egy teljesen más kérdés. Szerethetek úgy egy embert, hogy még a macskámat sem bíznám rá, pedig a macskáink nem miattam, hanem a feleségem és a gyerekeim miatt vannak - és persze az egerek miatt is, de nem a kedvemért.
