Zsoltárok 6, Napi áhitat
Égőáldozatok
" 1Szólította Mózest az ÚR, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: 2Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatot akar bemutatni az ÚRnak, valamilyen állatot, marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot: 3Ha valaki marhát akar áldozni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kedvesen fogadja tőle az ÚR. 4Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést szerezzen. 5Majd vágja le a marhát az ÚR színe előtt. Áron fiai, a papok pedig mutassák be áldozatul a vért úgy, hogy hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a kijelentés sátrának a bejáratánál van. 6Azután nyúzza meg az égőáldozatot, és darabolja szét darabjaira. 7Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre. 8Azután Áron fiai, a papok, rakják oda sorjában a darabokat, a fejet és a hájat a fára, amely az oltár tüzén van. 9A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és úgy füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. 10Ha valaki juhfélét, bárányt vagy kecskét akar adni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. 11Vágja le az oltár északi oldalánál az ÚR színe előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 12Azután darabolja szét darabjaira, és a fejével meg a hájával együtt rakja azokat a pap sorjában a fára, amely az oltár tüzén van. 13A belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben, a pap pedig mutassa be áldozatul az egészet, és füstölögtesse el az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. 14Ha pedig valaki madarat akar égőáldozatul bemutatni az ÚRnak, akkor gerlicét vagy galambfiókát mutasson be áldozatul. 15Vigye oda a pap az oltárhoz, és miután a nyakát kitekerte, füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig nyomja ki az oltár peremére. 16A begyét tartalmával együtt távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalára, a hamu gyűjtőhelyére. 17Hasítsa be a szárnyait, de ne szakítsa le, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron, a tűzre rakott fán. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. " (3Mózes 1)
Az "áldozat" szó átitatja hétköznapjainkat, a közbeszéd része. Minden okunk megvan arra, hogy hétköznapi tevékenységeinkhez, kiváltképpen pedig kapcsolatainkhoz hozzárendeljük ezt a szót. Áldozatot hozunk a munkánk érdekében, a kedvtelésünkért, a családunkért és egészséges körülmények között a gyülekezetünkért is. Nem égetünk el oltáron állatokat, de áldozatvállalásaink továbbra is nehézséget okozhatnak és buktatót jelenthetnek, mivel az áldozatokat is el tudjuk rontani, ki tudjuk üresíteni. Ezen a héten próbáljuk megérteni, hogy mi Isten akarata az emberek áldozatával kapcsolatban!
Mindenekelőtt gondoljuk meg, hogy a bűnért áldozattal tartozik az ember, meg kell fizetnie, vagy inkább lakolnia a gonoszságáért! Ezt az áldozatot azonban maga Krisztus tölthette be, adhatta meg egyedül. Bűnért áldozatot nekünk nem kell hozni, hanem azt az érvényes golgotai áldozatot kell elfogadnunk, amit Krisztus mutatott be saját szenvedésében és halálában. Nem képzelhető el hívő élet töredelmes szív, a kegyelem igénylése nélkül. Nem élhető egészséges tanítványi életforma, ha az ember nincs azzal tisztában, hogy valamennyiünket meg kellett váltani, mert anynyira gonoszak vagyunk. Amik valójában vagyunk, az követelte Krisztus szenvedését. Senkinél nem vagyunk jobbak, és senki nem rosszabb nálunk. Sok múlik azon, hogy elevenen él-e ennek tudata a lelkünkben, és alázatban tart-e, vagy sem.
Az áldozat olyan, mint egy ajándék. Nem csak átadni kell, hanem elfogadni is. Az el nem fogadott ajándék egyszerű veszteség, éppen úgy, mint ahogy az értelmetlen és haszontalan áldozat. Nincs lehetősége az embernek arra, hogy az áldozattal kapcsolatban meghatározó véleménye legyen. Áldozatot csak Isten minősíthet, csak ő írhatja elő, mi illik, mi értelmes és mi nem. A mi felelősségünk abban áll, hogy Isten iránti engedelmességgel keressük Isten tetszését. Nem feltétlenül kedves Istennek, ha áldozatot hozunk. Csak azért, mert szakítunk az időnkből, erőnkből, tehetségünkből, még nem lehetünk biztosak abban, hogy valami Istennek kedves áldozatnak minősíthető. Az áldozat nem annyira a legnagyobb tehetségünket, mint inkább egész lényünket igényli. A szeretet himnusza (1Kor 13) megtöri az ember önhittségét, leleplezi álságos önigazságát. A mózesi rendelkezés pedig mutatja, hogy a kezdetek kezdetétől Isten a tökéletes engedelmességet várta, kérte, rendelte hozzá minden emberi áldozathoz. Modern áldozatainkkal kapcsolatban is így legyen!
Áldozatot mindenki hozhat. Bármilyen cél is lebegjen előttünk, Isten kedvesen fogadja a keveset is, a sokat is, ha az egész szív mögötte van. /KB/
<a href="http://s301.photobucket.com/albums/nn74/hebealmeida/?action=view¤t=Biblia.jpg" target="_blank"><img src="http://i301.photobucket.com/albums/nn74/hebealmeida/Biblia.jpg" border="0" alt="Biblia"></a>
Zsoltárok könyve 6. rész
1. Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4. Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5. Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6. Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
7. Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9. Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
11. Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
