Még szép! Szerintem sohasem hitte, hogy ez másképp lesz.
Kedves Jászladány! Én igazán nem szeretnélek "megbotránkoztatni", mint ahogy Chris írta nekem, de muszáj megkérdeznem, hogy bizonyára nem hiszed, hogy Jézus a testével együtt emelkedett fel az égbe átlebegett a világmindenségen és testben ül az Atya jobbján?
Ilyenkor tényleg nem értem, hogyan tudjátok ezt elképzelni... :shock:.
Viszont ha nem vitte magával a porhüvelyét, melyet születése óta viselt itt a Földön, akkor azzal mi lett?
Kedves Sirius!
Nem botránkoztatsz meg, mert egyáltalán nem várom el egy nem bibliahívőtől, hogy higgyen a Biblia kijelentéseiben.
Jézus egy halhatatlan és romolhatatlan, mennyei testben támadt fel, amire úgy tett szert, hogy a korábbi földi teste változott át ilyenné a feltámadáskor. (Lásd korábbi bejegyzésemet Furriernek a romolhatatlan testről.)
Eme átváltozás ellenére túlságosan nem különbözhetett eredeti külsejétől, bár volt olyan eset, amikor egyes tanítványai nem ismerték fel. Az apostolok azonban felismerték.
Ennek a testnek anyaginak kellett lennie, mert mikor megjelent a tanítványainak, és azok szellemnek vélték, Jézus cáfolta ezt.
Ideidézem mindkét esetet együtt, mert érdemes elolvasni, és mert ebből a részből is kiderül, hogy Jézust az ószövetségi próféciák azonosították.
Tehát a következők történtek ugyanazon a napon, melyen Péter és János és az asszonyok üresen találták Jézus sírját: (Ami szintén bizonyítja, hogy testben támadt fel.)
Luk. 24.13-43
És ímé azok (tanítványok) közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Melyeket elvőn, és előttök evék.
Nincs szó arról, hogy a következő negyven napban, amit még a feltámadása a tanítványaival töltött itt a földön, elvesztette volna ezt a mennyei, anyagi testet.
Tehát ebben a testben ment fel a mennybe, ami szerintem nem a világmindenségen túl van. Még az sem valószínű, hogy nagyon magasra ment, mert egy felhő eltakarta a tanítványok szeme elől. Meggyőződésem, hogy a menny egyáltalán nincs távol tőlünk csak egy olyan dimenzióban van, ahol nem láthatjuk.
Ebben a mennyei dimenzióban egyébként még legalább két ember van, akikről biztosan tudjuk, hogy testben ragadtattak el, tehát most is testben vannak, de bizonyára ők is elváltoztak. Énók és Illés.