sirkan49
Kitiltott (BANned)
Szia Barbara,
talán ez alapján született a mondás, hogy
"Ha elfogynak a hívők, meghalnak az istenek."
- szerintem van benne valami.
Valóban úgy néz ki,hogy mi vagyunk az "égiek paprikás csirkéi"
Biblia, minden ami a Szentírással kapcsolatos!
- Téma inditó pastoral
- Kezdés dátuma
- Státusza
Valóban úgy néz ki,hogy mi vagyunk az "égiek paprikás csirkéi"
Nem inkább "paprikajancsijai"?Valóban úgy néz ki,hogy mi vagyunk az "égiek paprikás csirkéi"
Aztán azt mondta Huracon, Tepeü, Gucumatz, mikor a jóssal, a Készítővel beszélt: „Együtt kell dolgoznotok és megtalálni annak módját, hogy az ember, akit teremteni fogunk, itasson és tápláljon minket, hívjon minket és emlékezzen ránk... Hívjon minket, imádjon minket, tartson meg emlékezetében minket a teremtett ember, az erkölcsös ember.Így legyen."
Egy kep villant be.
" Kedvesem, ideje, hogy gyerekunk legyen. Uj ertelmet nyerne az eletunk. Lenne kirol gondoskodnunk, oromot lelnenk benne, hiszen ver a verunkbol, rank kell tamaszkodjon, amig felno, es igy oregkorunkra nem maradunk egyedul. ha betegek leszunk, itatni, etetni fog bennunket. Ha szeretetben neveljuk, emlekezni fog rank, mig el, es erkolcsos lesz, hiszen ugy neveljuk majd, ugye? "
A nagy alom, Istentol a legbukottabb emberszellemig, valamit alkotni, ami maradando, ami jo, ami orok, ami oromet okoz es hasznos. Hat ehhez kene meltonak lenni.......es ugy teremteni, ahogy bennunket teremtettek, ELETre itelve......
furrier75
Kitiltott (BANned)
Valóban úgy néz ki,hogy mi vagyunk az "égiek paprikás csirkéi"
Ha az egiek paprikas csirkek, akkor benne vagyok!8)
Ha tudnad, milyen regi receptjeim vannak paprikas csrkere?!
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Ha az egiek paprikas csirkek, akkor benne vagyok!8)
Ha tudnad, milyen regi receptjeim vannak paprikas csrkere?!
Akkor jöhetnek a receptek !
furrier75
Kitiltott (BANned)
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Rendben,viszek,ha elküldöd értem a hajódat.
Sajna nem megy. En a gordules hive vagyok. Vizen elsullyed, levegoben lezuhan...
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Sajna nem megy. En a gordules hive vagyok. Vizen elsullyed, levegoben lezuhan...
Na jó,ha nem tudsz úszni és repülni sem,akkor tolhatod a négy kereküdet idáig,és közben imádkozhatsz,hogy ne jöjjön senki veled szemben. :mrgreen:
De ha szeretsz túrázni,és nem vagy még kőkorszaki,akkor jöhetsz gyalog is. Addig én felolvasok a csirkének a Bibliából: megnyugtatom,hogy nincs halál,csak átalakulás!
Na jó,ha nem tudsz úszni és repülni sem,akkor tolhatod a négy kereküdet idáig,és közben imádkozhatsz,hogy ne jöjjön senki veled szemben. :mrgreen:
De ha szeretsz túrázni,és nem vagy még kőkorszaki,akkor jöhetsz gyalog is. Addig én felolvasok a csirkének a Bibliából: megnyugtatom,hogy nincs halál,csak átalakulás!
De mit mondasz majd a csaladjanak a temetesen?
Ki tudja maan miilllyen erdekvedelmi szovetsegbe vannak azok a tikok?:99: Osz, ha feegyvere is vaaaan?
Ja, ha mar negy kereku, akkor rally.
Nem toli-toli! Bar mitfahrer igenyelt.
Berakok ide egy illegalis linket :
!!!LINK!!!
Gyertek bilincseljetek meg
sirkan49
Kitiltott (BANned)
De mit mondasz majd a csaladjanak a temetesen?
Ki tudja maan miilllyen erdekvedelmi szovetsegbe vannak azok a tikok?:99: Osz, ha feegyvere is vaaaan?
Ja, ha mar negy kereku, akkor rally.
Nem toli-toli! Bar mitfahrer igenyelt.
Berakok ide egy illegalis linket :
!!!LINK!!!
Gyertek bilincseljetek meg
A családjának semmit nem kell majd mondanom,hiszen tudni fogják,hogy érted halt meg.Jól gondolod,van érdekvédelmi szövetségük. Ők arra biztatják az egyszerű halandót, lépjen be a húsevők táborába.Nem baj,ha közben gyilkolni fog,mert rögtön elmagyarázzák a következőt. Egy csirkét megölni bűn,de tömegesen ölni őket erény,mert a létfenntartáshoz kell,és még fizetnek is érte.Szóval ne aggódj,jól ki van ez találva.
A megevett pipik fegyvere nagyon egyszerű : a velük megetetett méreg a Te szervezetedet mérgezi, hullateaként ( vasárnapi húsleves).Jó esetben a "hullaméreggel" együtt kapsz jó adag antibiotikumot,esetleg egy kis víz visszatartót is. Lassú,és fájdalmas halálhoz vezet. Köszvény,daganatok,bélproblémák,stb.....
Mi van azzal a linkkel?
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Nosztalgiáztam egy kicsit.
Visszaolvastam úgy fél évre visszamenőleg a hozzászólásokat.
Hát nem semmi volt amit itt elkövettünk!
De valahogy szétszéledt a csapat
Hova lettetek?!?
Tarts ki addig,amíg újra mínuszok lesznek
Végre nem esik az eső,újra lehet túrázni. Vétek ilyenkor a gép előtt ülni.
Különben is : szerintem a Bibliát már mindenki betéve tudja,( azt is,ami kimaradt belőle ) nincs miről beszél(get)ni.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Hogyan lett Jézusnak szeretője és gyermeke? - egy titok nyomában
Milyen értelemben tekinthető történelmi munkának a Da Vinci kód alapjául szolgáló könyv, amely megismertette a világgal a Sion-rendet? A szerzői által történetileg megalapozottnak csúfolt munka az összeesküvés-elméletek specialistájának boncasztalán
Az ismert történelemmagyarázó Henry Lincoln 1969-ben egy papírkötésű könyvet vásárolt a franciaországi Cévenne-ekben – kezdi a hosszú történetet David Aaronovitch, a közelmúltban megjelent VUDU-történelem című könyv szerzője. A Gérard de Sède által írott Az elátkozott kincs egy ismeretlen 19. századi papról szól, aki talál valami rendkívülit a templomában, majd új tudása birtokában hatalmas vagyont halmoz fel. A fiktív könyv egy hiányossága azonban felkeltette Lincoln figyelmét, és mélyebb jelentésrétegeket sejtett meg benne. Miután megbízást kapott a BBC történelmi-régészeti magazinjától, a Chronicle-tól a téma feldolgozására, s további információk birtokába jutott a könyv írójától, három ismeretterjesztő filmet készített. 1975-ben aztán Lincoln segítséget kapott a regényíró Richard Leigh-től, és megismerte Michael Baigent pszichológust is. Közös munkájuk 1982-ben jelent meg, a Szent vér, szent Grál címmel.
A sztori, ami Dan Brownt is megihlette
Ebből „kiderül”, hogy Jézus és Mária Magdolna szerelmi viszonyt folytatnak, amint az az Egyiptomban 1945-ben megtalált gnosztikus evangéliumokból sejthető. Jézusnak és Mária Magdolnának legalább egy gyermeke született. Jézus keresztre feszítése után Mária Magdolna a gyermekkel – vagy gyermekekkel – Gallia déli részére menekült, s az ottani zsidó közösségben rejtőzött el. Négyszáz évvel később Jézus egyik leszármazottja beházasodott egy arisztokrata családba, és megkezdte a későbbi Franciaország területeinek egyesítését. Ez a család tehát, a Merovingok, nemcsak királyi dinasztia, hanem a Messiás vér szerinti örököse is volt. Aztán hosszú időre illegalitásba kényszerültek, s csak az előkelő Lotaringiai-ház címere alatt tűntek fel újra. Királyi rangra ezután már csak akkor emelkedtek, amikor az első keresztes hadjárathoz csatlakozott Godfrey de Bouillon kieszközölte, hogy Jeruzsálem első királyává koronázzák.
Az erre vonatkozó jóslat elfogadható beteljesedésében segítségére volt egy titkos társaság, amely Sion-rendnek nevezte magát. Ők alapították meg aztán a templomos lovagok rendjét is, melynek 1307-as feloszlatása után a Sion-rend maradt a vérvonal folytonosságának záloga. A rend működése továbbra is titkos, de tagjai nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy időről időre el ne hullajtsák létezésük jeleit. Földalatti működésének 650 esztendeje alatt a Sion-rend nagymesterről nagymesterre adta tovább a titkot. A párizsi Bibliothèque Nationale-ban örvendetes módon letétbe helyezett lista tanúsága szerint betöltötte a hivatalt Sir Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy, Jean Cocteau – s persze maga idejében Leonardo da Vinci is. A titokra homályosan utaló művészi alkotások közé tartozik Nicolas Poussin festménye, az Árkádiai pásztorok (lásd alul) is, amelyen egy sírbolt látható. A hátrahagyott árulkodó nyomok miatt a rend végül lelepleződik: Rennes-le-Château papja, Bérenger Saunière 1885-ben egy vizigót oszlop belsejében megtalál néhány pergament, majd megfejti a rejtjeles szöveget, amiből rájön, hogy az írás Jézus vérvonalára vonatkozik, és zsarolni kezdi az egyházi hatóságokat.
Az árulkodó jelek…
A gáncsoskodók azonban hamar kipécézték a történet néhány valószínűtlen elemét – hívja fel olvasói figyelmét Aaronovitch, és fel is sorol párat. Érdekességként említi, ahogy a szerzők Jézus leszármazottjának Meroving házba való beházasodásáról írnak, miközben addig az időpontig már ezrével kellett létezniük Jézus-leszármazottaknak, a Sion-rend mégis csak egyet pártfogol közülük. A következő nehézség az, hogy a vérhordozónak kikiáltott, Lincolnék által később megtalált Pierre Plantard sosem mondta, hogy az Isten Bárányának kései leszármazottja lenne, sőt, tagadta ezt. A harmadik ellenérv, hogy a jelek szerint a Grál-történet – a kehellyel, a vérrel és a többivel – semmilyen formában nem létezett, míg egy 12. századi költő meg nem alkotta a poézis valósága számára. Negyedszer, Saunière templomának belül üres oszlopa valójában tömör, tehát abban nem találhattak semmit, a Rennes közelében levő sírbolt pedig, amit állítólag Poussin képe ábrázol, valójában 1903-ban készült, míg maga a festmény, az Árkádiai pásztorok 250 évvel korábban.
… és a megfejtés
Aaronovitch könyvében rámutat: az összeesküvés középpontjában álló Pierre Athanase Marie Plantard már ifjúkorában különféle antiszemita és anti-szabadkőműves fantomcsoportok létrehozásában vett részt. Ő volt aztán az, aki 1956 nyarán bejegyezte a Sion-rendet, a „kis költségű lakásépítés jogának és szabadságának védelmére” alakult társaságot.
Ezzel párhuzamosan, a francia sajtóban 1956 januárjában egy Noël Corbu nevű Rennes-le-Château-i vendéglőtulajdonostól eredő történetek jelentek meg. Corbu volt ekkor a Saunière-birtok tulajdonosa, és azon törte a fejét, hogyan tehetné ismertebbé elszigetelt szállodáját; végül aztán kitalált egy hangzatos mesét a kincsről és a templom belül üres oszlopairól.
Nem sokkal később Corbu találkozott Plantarddal, akinek a Saunière-mese azonnal megragadta a fantáziáját, és hozzálátott egy könyv megírásához. Ebbe új részleteket is belefoglalt, például hogy a vizigót oszlop belsejében talált pergamenek a letűnt Meroving dinasztiához vezetnek el. Barátja, Philippe de Cherisey – egy iszákos, de okos arisztokrata – Plantard kedvéért el is készítette a hamis pergameneket, s azokat elhelyezték a Bibliothèque Nationale-ban, hogy azután fölfedezzék őket mint Plantard történetének bizonyítékait.
Sajnálatukra a silányul megírt Plantard-munkára nem találtak kiadót, azonban egy jótollú ismerős, Gérard de Sède írását 1967-ben már megjelentették. Plantard, de Cherisey és de Sède ez idő tájt folytatott levelezéséből több tucat levél fennmaradt, ezek részletezik, hogyan halad az átverés, milyen cáfolatra mit érdemes válaszolni. Egyik megoldásként azt találták ki, hogy konstruálnak egy történetet, amelyben szerepet kap Plantard fiktív rendje, s a dokumentumot elhelyezik a Bibliothèque Nationale-ban. És lám, valóban ott volt a dokumentum, míg csak Henry Lincoln meg nem találta, aki így – a BBC-t is magával rántva – a francia csalók horgára akadt.
Mindezt 1983-ban, azaz nem sokkal a Szent vér… megjelenése után derítette ki egy Jean-Luc Chaumeil nevű újságíró, akinek ma is birtokában van egy 44 oldalas vallomás, amit Philippe de Cherisey tett neki. Átverés volt az egész: először a történet váza készült el, majd fantáziadús mesevilág szövődött köré, amit hamisított dokumentumokkal alapoztak meg.
Indítékok a csalók és a terjesztők részéről
A résztvevők indítékai Aaronovitch szerint különbözők lehettek. De Cherisey imádott kódokkal játszadozni, Plantardot vonzotta a gondolat, hogy egy titkos társaság tagjaként a világ szervezője válhat belőle, és voltak olyanok is, akiket egyszerűen csak a pénz érdekelt. Bizonyára ők sem értették, hogyan sikerülhetett olyan jól a trükk, hogy a BBC emberének és munkatársainak több mint fél évtizeden át nem volt jobb témájuk ennél. Végül azonban Plantard kifogyott az ötletekből, és az 1990-es évek közepén eskü alatt beismerte, hogy becsapás volt az egész.
Aaronovitch szerint azt is érdemes megvizsgálni, a Szent vér… szerzői vajon tényleg csak szélhámosság áldozatai voltak, vagy netán hagyták magukat becsapni. Chaumeil ugyanis, aki leleplezte a Sion-renddel űzött szélhámoskodást, bevallása szerint legalább egy évvel a Szent vér… megjelenése előtt figyelmeztette a szerzőket a csalásra.
Könyvében Aaronovitch bemutatja a könyv egyik szerzőjét, Baigent-t, aki vallásos gyerekkorából kilépve egy másfajta spirituális kulccsal próbálta megnyitni a világot. A férfi több olyan iratnak is birtokában volt, amelyek bizonyították a csalást, de minden bizonyítékot úgy értelmezett, ahogy a szíve diktálta, s minden ellenvetést figyelmen kívül hagyott.
Míg Baigent hitmegerősítésre vágyó fanatikus volt, Aaronovitch szerint Henry Lincoln gyaníthatóan tudta, hogy a Sion-rend története zagyvaság. Végső elkeseredettségükben a Szent vér… szerzői a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei kifehérítésére is kísérletet tettek. Ugyan elfogadták, hogy a Jegyzőkönyvek, legalábbis mai formájában, hamisítvány, amellyel a zsidóságot akarták rossz színben feltüntetni, de szerintük létezett egy eredeti szöveg, aminek alapján a Jegyzőkönyveket megírták, ez pedig szerintük autentikus, és a szabadkőművesektől származik. Aaronovitch szerint a gondolat, hogy valóban létezett egy ilyen képtelen terv a világuralom megszerzésére, de egy egészen más csoporttól származott, egy csöppet sem elfogadhatóbb, mint az eredeti rágalom.
Többet tudni, mint tanáraink
A fejezet végén, a 20. század nagy áltudósainak bemutatása után Aaronovitch leírja: a templomos-regényfolyamoknak szerencsére nem voltak olyan kártékony következményei, mint például a Cion Bölcseinek… A tudományosság fogalma elszenvedett ugyan némi sérelmeket, de tényleges károkozás csak annyiban történt, hogy az emberek jobb könyveket is olvashattak volna.
Az albínó szerzetesek és a Sion-rend nagymesterei a képzelet szüleményei, de a gondolat, hogy a hatóságok rejtegetik előlünk az igazságot és manipulálnak minket, azaz, hogy lényegében azt művelik a valóságban, amit Sir Leigh Teabing a szerző képzeletében – ez a jelek szerint nagyon is hihető – idézi Aaronovitch a Da Vinci kód sikerének titkát elemző Burnsteint.
Talán tényleg az, vallja be Aaronovitch, de szerinte fontos még a divat és a valódi érdeklődés is, valamint a tény, hogy csábító és romantikus érzés hinni az elrejtett kincsekben. Umberto Eco álarcheológiai regényparódiáját, A Foucault-ingát idézve leírja: „…rájöttem, hogy az ilyen emberek bármire vevők, csak az a fő, hogy az ellenkezőjét olvassák mindannak, amit az iskolában tanultak.” S ha az emberek elolvassák ezeket a mágikus zagyvaságokat, azt fogják hinni, többet tudnak, mint a tanáraik.
FORRÁS
Milyen értelemben tekinthető történelmi munkának a Da Vinci kód alapjául szolgáló könyv, amely megismertette a világgal a Sion-rendet? A szerzői által történetileg megalapozottnak csúfolt munka az összeesküvés-elméletek specialistájának boncasztalán
Az ismert történelemmagyarázó Henry Lincoln 1969-ben egy papírkötésű könyvet vásárolt a franciaországi Cévenne-ekben – kezdi a hosszú történetet David Aaronovitch, a közelmúltban megjelent VUDU-történelem című könyv szerzője. A Gérard de Sède által írott Az elátkozott kincs egy ismeretlen 19. századi papról szól, aki talál valami rendkívülit a templomában, majd új tudása birtokában hatalmas vagyont halmoz fel. A fiktív könyv egy hiányossága azonban felkeltette Lincoln figyelmét, és mélyebb jelentésrétegeket sejtett meg benne. Miután megbízást kapott a BBC történelmi-régészeti magazinjától, a Chronicle-tól a téma feldolgozására, s további információk birtokába jutott a könyv írójától, három ismeretterjesztő filmet készített. 1975-ben aztán Lincoln segítséget kapott a regényíró Richard Leigh-től, és megismerte Michael Baigent pszichológust is. Közös munkájuk 1982-ben jelent meg, a Szent vér, szent Grál címmel.
A sztori, ami Dan Brownt is megihlette
Ebből „kiderül”, hogy Jézus és Mária Magdolna szerelmi viszonyt folytatnak, amint az az Egyiptomban 1945-ben megtalált gnosztikus evangéliumokból sejthető. Jézusnak és Mária Magdolnának legalább egy gyermeke született. Jézus keresztre feszítése után Mária Magdolna a gyermekkel – vagy gyermekekkel – Gallia déli részére menekült, s az ottani zsidó közösségben rejtőzött el. Négyszáz évvel később Jézus egyik leszármazottja beházasodott egy arisztokrata családba, és megkezdte a későbbi Franciaország területeinek egyesítését. Ez a család tehát, a Merovingok, nemcsak királyi dinasztia, hanem a Messiás vér szerinti örököse is volt. Aztán hosszú időre illegalitásba kényszerültek, s csak az előkelő Lotaringiai-ház címere alatt tűntek fel újra. Királyi rangra ezután már csak akkor emelkedtek, amikor az első keresztes hadjárathoz csatlakozott Godfrey de Bouillon kieszközölte, hogy Jeruzsálem első királyává koronázzák.
Az erre vonatkozó jóslat elfogadható beteljesedésében segítségére volt egy titkos társaság, amely Sion-rendnek nevezte magát. Ők alapították meg aztán a templomos lovagok rendjét is, melynek 1307-as feloszlatása után a Sion-rend maradt a vérvonal folytonosságának záloga. A rend működése továbbra is titkos, de tagjai nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy időről időre el ne hullajtsák létezésük jeleit. Földalatti működésének 650 esztendeje alatt a Sion-rend nagymesterről nagymesterre adta tovább a titkot. A párizsi Bibliothèque Nationale-ban örvendetes módon letétbe helyezett lista tanúsága szerint betöltötte a hivatalt Sir Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy, Jean Cocteau – s persze maga idejében Leonardo da Vinci is. A titokra homályosan utaló művészi alkotások közé tartozik Nicolas Poussin festménye, az Árkádiai pásztorok (lásd alul) is, amelyen egy sírbolt látható. A hátrahagyott árulkodó nyomok miatt a rend végül lelepleződik: Rennes-le-Château papja, Bérenger Saunière 1885-ben egy vizigót oszlop belsejében megtalál néhány pergament, majd megfejti a rejtjeles szöveget, amiből rájön, hogy az írás Jézus vérvonalára vonatkozik, és zsarolni kezdi az egyházi hatóságokat.
A gáncsoskodók azonban hamar kipécézték a történet néhány valószínűtlen elemét – hívja fel olvasói figyelmét Aaronovitch, és fel is sorol párat. Érdekességként említi, ahogy a szerzők Jézus leszármazottjának Meroving házba való beházasodásáról írnak, miközben addig az időpontig már ezrével kellett létezniük Jézus-leszármazottaknak, a Sion-rend mégis csak egyet pártfogol közülük. A következő nehézség az, hogy a vérhordozónak kikiáltott, Lincolnék által később megtalált Pierre Plantard sosem mondta, hogy az Isten Bárányának kései leszármazottja lenne, sőt, tagadta ezt. A harmadik ellenérv, hogy a jelek szerint a Grál-történet – a kehellyel, a vérrel és a többivel – semmilyen formában nem létezett, míg egy 12. századi költő meg nem alkotta a poézis valósága számára. Negyedszer, Saunière templomának belül üres oszlopa valójában tömör, tehát abban nem találhattak semmit, a Rennes közelében levő sírbolt pedig, amit állítólag Poussin képe ábrázol, valójában 1903-ban készült, míg maga a festmény, az Árkádiai pásztorok 250 évvel korábban.
… és a megfejtés
Aaronovitch könyvében rámutat: az összeesküvés középpontjában álló Pierre Athanase Marie Plantard már ifjúkorában különféle antiszemita és anti-szabadkőműves fantomcsoportok létrehozásában vett részt. Ő volt aztán az, aki 1956 nyarán bejegyezte a Sion-rendet, a „kis költségű lakásépítés jogának és szabadságának védelmére” alakult társaságot.Ezzel párhuzamosan, a francia sajtóban 1956 januárjában egy Noël Corbu nevű Rennes-le-Château-i vendéglőtulajdonostól eredő történetek jelentek meg. Corbu volt ekkor a Saunière-birtok tulajdonosa, és azon törte a fejét, hogyan tehetné ismertebbé elszigetelt szállodáját; végül aztán kitalált egy hangzatos mesét a kincsről és a templom belül üres oszlopairól.
Nem sokkal később Corbu találkozott Plantarddal, akinek a Saunière-mese azonnal megragadta a fantáziáját, és hozzálátott egy könyv megírásához. Ebbe új részleteket is belefoglalt, például hogy a vizigót oszlop belsejében talált pergamenek a letűnt Meroving dinasztiához vezetnek el. Barátja, Philippe de Cherisey – egy iszákos, de okos arisztokrata – Plantard kedvéért el is készítette a hamis pergameneket, s azokat elhelyezték a Bibliothèque Nationale-ban, hogy azután fölfedezzék őket mint Plantard történetének bizonyítékait.
Sajnálatukra a silányul megírt Plantard-munkára nem találtak kiadót, azonban egy jótollú ismerős, Gérard de Sède írását 1967-ben már megjelentették. Plantard, de Cherisey és de Sède ez idő tájt folytatott levelezéséből több tucat levél fennmaradt, ezek részletezik, hogyan halad az átverés, milyen cáfolatra mit érdemes válaszolni. Egyik megoldásként azt találták ki, hogy konstruálnak egy történetet, amelyben szerepet kap Plantard fiktív rendje, s a dokumentumot elhelyezik a Bibliothèque Nationale-ban. És lám, valóban ott volt a dokumentum, míg csak Henry Lincoln meg nem találta, aki így – a BBC-t is magával rántva – a francia csalók horgára akadt.
Mindezt 1983-ban, azaz nem sokkal a Szent vér… megjelenése után derítette ki egy Jean-Luc Chaumeil nevű újságíró, akinek ma is birtokában van egy 44 oldalas vallomás, amit Philippe de Cherisey tett neki. Átverés volt az egész: először a történet váza készült el, majd fantáziadús mesevilág szövődött köré, amit hamisított dokumentumokkal alapoztak meg.
Indítékok a csalók és a terjesztők részéről
A résztvevők indítékai Aaronovitch szerint különbözők lehettek. De Cherisey imádott kódokkal játszadozni, Plantardot vonzotta a gondolat, hogy egy titkos társaság tagjaként a világ szervezője válhat belőle, és voltak olyanok is, akiket egyszerűen csak a pénz érdekelt. Bizonyára ők sem értették, hogyan sikerülhetett olyan jól a trükk, hogy a BBC emberének és munkatársainak több mint fél évtizeden át nem volt jobb témájuk ennél. Végül azonban Plantard kifogyott az ötletekből, és az 1990-es évek közepén eskü alatt beismerte, hogy becsapás volt az egész.
Aaronovitch szerint azt is érdemes megvizsgálni, a Szent vér… szerzői vajon tényleg csak szélhámosság áldozatai voltak, vagy netán hagyták magukat becsapni. Chaumeil ugyanis, aki leleplezte a Sion-renddel űzött szélhámoskodást, bevallása szerint legalább egy évvel a Szent vér… megjelenése előtt figyelmeztette a szerzőket a csalásra.
Könyvében Aaronovitch bemutatja a könyv egyik szerzőjét, Baigent-t, aki vallásos gyerekkorából kilépve egy másfajta spirituális kulccsal próbálta megnyitni a világot. A férfi több olyan iratnak is birtokában volt, amelyek bizonyították a csalást, de minden bizonyítékot úgy értelmezett, ahogy a szíve diktálta, s minden ellenvetést figyelmen kívül hagyott.
Míg Baigent hitmegerősítésre vágyó fanatikus volt, Aaronovitch szerint Henry Lincoln gyaníthatóan tudta, hogy a Sion-rend története zagyvaság. Végső elkeseredettségükben a Szent vér… szerzői a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei kifehérítésére is kísérletet tettek. Ugyan elfogadták, hogy a Jegyzőkönyvek, legalábbis mai formájában, hamisítvány, amellyel a zsidóságot akarták rossz színben feltüntetni, de szerintük létezett egy eredeti szöveg, aminek alapján a Jegyzőkönyveket megírták, ez pedig szerintük autentikus, és a szabadkőművesektől származik. Aaronovitch szerint a gondolat, hogy valóban létezett egy ilyen képtelen terv a világuralom megszerzésére, de egy egészen más csoporttól származott, egy csöppet sem elfogadhatóbb, mint az eredeti rágalom.
Többet tudni, mint tanáraink
Az albínó szerzetesek és a Sion-rend nagymesterei a képzelet szüleményei, de a gondolat, hogy a hatóságok rejtegetik előlünk az igazságot és manipulálnak minket, azaz, hogy lényegében azt művelik a valóságban, amit Sir Leigh Teabing a szerző képzeletében – ez a jelek szerint nagyon is hihető – idézi Aaronovitch a Da Vinci kód sikerének titkát elemző Burnsteint.
Talán tényleg az, vallja be Aaronovitch, de szerinte fontos még a divat és a valódi érdeklődés is, valamint a tény, hogy csábító és romantikus érzés hinni az elrejtett kincsekben. Umberto Eco álarcheológiai regényparódiáját, A Foucault-ingát idézve leírja: „…rájöttem, hogy az ilyen emberek bármire vevők, csak az a fő, hogy az ellenkezőjét olvassák mindannak, amit az iskolában tanultak.” S ha az emberek elolvassák ezeket a mágikus zagyvaságokat, azt fogják hinni, többet tudnak, mint a tanáraik.
FORRÁS
Gyanús nekem, hogy a mai (a világért sem a profitra hajtó) szerzők többet tudnak Jézus magánéletéről, mint ő maga.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Gyanús nekem, hogy a mai (a világért sem a profitra hajtó) szerzők többet tudnak Jézus magánéletéről, mint ő maga.
Lehet,hogy csak emlékeznek az előző életükre?
Lehet.Lehet,hogy csak emlékeznek az előző életükre?
De gondolod, hogy mindeki pont Jézus korában élt volna Palesztínában? És mindenki személyes ismerőse lett volna? - Státusza
