Blázser Bozsók versei

Emlékszem, ha mennydörgés volt
kiskoromban egykoron,
hogy ne féljek az apukám
azt mondta, hogy kugliznak
odafenn az angyalok.

Sok idő telt el azóta,
már apám is arra jár,
hogy közelről figyelhesse,
a sok angyal a viharkor
valójában mit csinál.

Bár már csaknem elfeledtem
azt a kedves mondatot,
éltettem a boldog érzést,
hogy apámat így is mindig
magam mellett tudhatom.

Egyszer mikor váratlanul
nagyot dörrent rám az ég,
hozzám futott kicsi lányom,
megrettent a villámoktól,
éreztem a testét rázó remegést.

Nyugtatgattam és hirtelen
az égi mondat rámtalált:
Hallod, Kata? Ott fenn a mennyben
angyalka kugliz...,
egy angyalka és nagypapád.

új szó: főzelék

Gőzölög a főzelék,
Édesanyám főzte még!
Van mellé kis sült oldalas,
bár az ize kissé avas,
de az íze földöntúli,
akárcsak a Kudlik Juli.

harmatkása (Anne az élet iskolájában)

Az áldozatos neveltetésed vadhajtása
A változatos derelye-étel pazarlása.
Büntetésben leszel, ó, ezért
büszkeségem. Jegelj jókedélyt!
A vizen lábolj, míg gyűl kosárnyi harmatkása!

fapapucs

Ha vágysz egy príma fapapucsra,
Hollandiába kelj útra!
Amszterdamba jutva komám
akad bőven akáctopán.

Abban tipegj pipiskedve
tulipántot nézegetve,
s ha szembejön egy szélmalom,
tudd, az ritka alkalom, s adnám érte félkarom.

romlatlan

Romlatlan volt még az ifjúságunk.
Csók-csatákról álmodtunk csupán,
s ha valaki a lánytitkokról szólott,
csak hüledeztünk s bámultunk bután.

Milyen egy nő a ruhája alatt? -
fantázia és sok-sok lelemény
kellett ahhoz, hogy mindezt jól kitudjuk.
kevés volt hozzá a hír, siker, remény.

Így tündöklőbben kelt a szerelem...
Kölcsönös sejtéssel szebben igazult,
s idővel, együtt bukdácsolva végig,
minden görcsünk békévé lazult.

Romlatlan volt a mi ifjúságunk -
ez mit ma már tán mindenki tud.
Vesztünk vele - hittük -, pedig nyertünk.
Nem tört még be hozzánk Hollywood.

rejtekajtó

Kísértek egy várkastélyban, otthonom egy rejtekajtó;
fejemen bronz sisakrostély, vállamon nyűtt felleghajtó.
Kísér(t)em a turistákat, és ha jön egy népes csoport,
megkérdem a vezetőjük, vennének-e mézescsuport.

De a hölgy csak sikít, visít, arcán ott a félelem,
ebből biza nem lesz üzlet, pedig nekem lételem,
hogy összegyűjtsek annyi pénzt, hogy színestévét vehessek,
és unott téli estéleken szellemképes lehessek.

gyarló

Ez a szellemképes sluszpoén, megint nagyszerű ötlet volt (hogy azt ne mondjam: szellemes).

kínrím

Az ember gyakran gyarló
Olyan mint a tarolt tarló.
A tarló csak a rím miatt kell,
Az ember gyarlóbb mint
Amilyen letarolt a tarló.
<o></o>
Mondhatnám, az ember gyarló
Akárcsak az életlen sarló.
Sarlódat megélesítheted,
Az embert csak megismerheted
ő sem mindig gyarló,
mint a letarolt a tarló,
vagy az életlen sarló.



cipőfűző

Nem vágytam én palotára,
bolondnak van ilyen álma.
Nem vágytam, csak jó cipőre
és hogy ne legyek soha pőre.

Ám hogy nem volt cipőfűzőm,
nem élhettem még fényűzőn.
De él bennem a remény, álom
boldogságom megtalálom,
eljön még az én szép napom,
vígan lengetem kalapom.

torzonborz

Volt egy árva pöttöm lányka,
kerek erdő szép virága.
Erdőlakók mind szerették,
a hercegnek nevelgették...

Gyorsan teltek el az évek,
mennyegzőről szólt az ének!
Míg egy napon, alkonyatkor
mi is történt éppen akkor?

Már elindult hazafelé,
s egy rút alak ugrott elé!
Torzonborz volt,a csavargó
s a vajákos ,gonosz Margó!

Hókusz-pókusz, szegény lányka
nem mész férjhez, te kis árva!
Elhurcolták, megkínozták
és rabságra kárhoztatták!

De a herceg megtalálta,
ölbe vette úgy dajkálta!
Hazavitte kastélyába,
ott élnek nagy boldogságba...

özönvíz

Megírta sok pletykalap:
az a bájos, nett kalap,
mi fejed óvta tegnap este,
azt még bizony Noé vette
ajándékul hitvesének;
ne dőlj be a tanmesének.

Míg egy árus hízeleg és dicséri az ízlésedet,
élj a gyanúperrel, az a kalpag nem is remek.
Tudd! Ha mondja finom egyéni modell,
mi a divatőrületből sosem fogy el,
és ez az álma az igényes vevőnek -
az nem jó másra, csupán tökfödőnek.

Ha magasztalja, hogy klasszikus stílus:
Özönvíz előtti, mit áztatott a Nílus.
Hiába ömleng ő, színeit méltatva,
Papagájturbán az, cicomás méhcsapda.
Így hát óvakodj a sok elvtelen bóktól,
Légy fenntartással, félj, mint légy a póktól!
A szerény sokszor több, mint hivalkodó csicsa,
ha nem is tudja még ezt sok száz ... lüke csiga.

álmatag

Az ósdi háznak nem volt már lakója,
régen tovalebegett a tulaj léghajója...
Mindent beborított a por és az enyészet,
a birtokon is megszűnt a kertészet.

De ha közelebb mész, hallod a hangokat,
s látsz a félhomályban apró kis lángokat...
Lenyomod a kilincset, óvatosan lépsz be,
rögtön el is csúszol a temérdek vérbe...

Kiváncsiságodat már megbántad százszor,
menekülni szeretnél, megpróbálod párszor.
Mozdulni sem tudsz, úgy érzed itt a vég
álmatag szellemekkel telik meg a lég...

Majd hirtelen csengő szól, szemed kinyílik
Párod csókkal ébreszt, ahogy azt illik...
Örömöd végtelen, elönt a boldogság
a rémálomnak vége ez itt a valóság...

csillagfürt

Csillagfürtös éjszakán ha felnézel az égre
Göncölszekér, s Nagy Medve pislákoló fénye
közvetíti füledbe az elmúlt idők szavát,
elfogódott döbbenettel suttoghatod: Nahát!

Életünk oly változékony, - mi szép volt immár ködbe veszett,
Emlékeink sírhantjára hány és hány könnycseppke esett.
Nincs megállás, bárhogy kéred, a holnap újabb titkokat rejt;
mosoly virul arcodon, vagy ez a nap is csak egy selejt?
Nem tudja még a halandó, hát reméli a legjobbakat:
libacomb lesz majd ebédre, netán kozmált püspökfalat?

nyúlcipő

Caillagfürtös nyúlcipő

Volt ötletem nekem is,
Ím elmondom Nektek is.
Ötletét Bálint adta, csillagfürtös
versével mi tetszett nekem is.

Csillagképek, nékem régen kedves
ismerősök, nyári esten sokszor nézegetem,
számolgatom mind megvan-e?
határoztam gyorsan, frissen,

Legyen bármi szó mit itten
következőre előírtok,
mi legyen a szó, mit rejtsen
a vers, bármi lesz is tudom,
égre nézünk, s látni fogtok
velem együtt égi mesét, meseképek
rengetegét.

Csillagábrák fenn az égen,
ha nem lennétek, mi lenne vélem.
ismerem mind egytől egyig,
mikor melyik jön vagy nyugszik.

Veszem hát a nyúlcipőt,
megyek-megyek faluszélre,
hol sötétben kelnek égre
lesem a sok ismerőst.

Fejem felett épp a szép Lant
nyári esték szép alakja
fényesen ragyog Alfája a Vega.

Kicsit odébb Hattyú és Sas,
A Nagy Nyári Háromszög.
Mellette a Sárkány feje,
kanyarog Kis- és Nagymedve közt.

Herkules az égi óriás
ott van szintén közelükben,
terjedelmes, kicsit zűrös,
a hős, ki égre költözött.

Vadászebek, pici pettyek
őket látni is alig lehet.
Halvány, mint Bereniké haja,
mit égre istenek repítettek.

Itt van még az Ökörhajcsár,
s szép csillaga Arcturus,
Mellette Észak koronája
s odébb a Pegazus.

Nem folytatom, időm véges
Nézzétek meg Magatok,
Képeskönyv az égen,
Estelente fenn ragyog.

vándor

Vándor vagy turista, ki járod e világot,
nálad több csodát ugyan vajh' ki látott?
Ha erre jársz kérlek, állj meg röpke percre,
Ez itten Berkenye, és tornya bár nem ferde,
de hangulatos, meghitt, s főképp békés falu,
szekercék kopognak, sikongat a gyalu,
asszonyok sürögnek, ültetnek rózsákat,
ennél szebb falucskát emberfi nem láthat!
Tavunk fodros vizén kacsák őgyelegnek,
örömére minden totyogó gyereknek.
A közelben erdő, benne őzek pajkoskodnak,
csöppnyi tündérvilág, lakhelye manóknak.
Egy vagyok közülük, lehullt hát a lepel,
de ne aggódj miattam, mert boldogság lep el.

haditerv

Hosszú évek alatt szelíd ember voltam,
a rossz dolgok miatt soha be nem szóltam!
De ahová fajul szegény bolygónk léte,
ha ezt tovább tűrjük : életünknek vége !

Katasztrófák jönnek, földrengés, cunami
olvadnak jéghegyek... Segítsen valaki !
Béketűrésemnek sajnos vége szakadt,
a Sors malomkereke bizony most megakadt!

Hahóóó Embertársak ! Ébredjetek végre !
Ne csak sopánkodva nézzetek az égre !
Vegyük hát komolyan a vésztjósló jeleket !
Mentsük meg a Földet és az embereket !

szupercella

Alig néhány hónapos a Gruber Stella,
De jól áll rajt' a hófehér mullpelenka.
Ordítása igen lelkes.
Ó, nagy egek, ez már nedves!
Ennyi vizet enged-e egy szupercella?

mécses

(Bocs a fanyar humorért)

Napok óta Téged várlak,
csak egy óra s újra látlak!
Az egész ház ünneplőbe,
mécseseket a lépcsőre!

Fínom sültek illatoznak,
az asztalok roskadoznak...
A pezsgő is jégbe hűtve,
a torta is meg van sütve!

Te vagy az én egyetlenem,
a késői nagy szerelem...
Benned mindent megtaláltam
mindig is csak Reád vágytam!!!

pamlag

Bartuska megelőzött egy nagyszerű verssel, de remélem, nem haragszotok meg, ha én is közzéteszem az enyémet.

A sírkövén még pislákol a mécses
a koszorúi alig hervadoznak,<O
s a nagyváros mégcsak nem is sejti,<O
mit köszönhet az ott nyugvó halottnak.

Lexikonokban nem lesz majd neve,<O
hallgatnak róla majd a krónikák, <O
de sírba szálltak ővele a titkok,<O
s a „csak ő tudta” számos praktikák.

Pesti pék volt. Még azon kor szülötte, <O
melyben nem a gépé volt a főszerep.<O
A tésztákat két erős karja gyúrta.<O
Nem volt formázósor, kiszúrókeret...

Állagjavítók és ízfokozók nélkül<O
finomabb volt mégis mindaz, mit sütött.<O
Nála csak kifliből készült kilencféle,<O
s egyik a másoktól jócskán elütött.

Volt vajas és sajtos, vizes-sós meg magvas, <O
rozsos, aludtejes, kelttésztából készült, <O
paprikás és rongyos. Míg az ember ette,<O
az ízeiktől sokszor gyönyörökbe révült.

Azok a briósok, pacsnik, császárzsömlék,<O
ízestáskák, szerelmeslevelek, <O
mákos-diós patkók és fonott kalácsok!<O
Ahogy ő sütötte, többé sose lesznek.

Túrós ökörszemet sem készít majd senki,<O
Mákos barcheszének is csak hírét hallják.<O
"Ez magának zsemlye?!" – kérdik majd a vének,<O
s a legjobb kenyérnek is az övét vallják.

"Élt egyszer egy pék itt, az tudta a szakmát!"<O
Akkor jönnek rá hogy, mit vesztettek benne,<O
kit most csupán néhány ismerőse gyászol,<O
s árvult péklapátja meg a hűlt kemence.

Nem kell lexikoncikk, szobor, emléktábla,<O
diadalív, utca, dicsőítő ének.<O
Eltűnt ízei a legszebb koszorúi,<O
s örökmécsese az ismeretlen péknek. <O

S természetesen továbbra is: pamlag