Fújjjjjjjjjjjj ! Ki van tömve, ez nem mozogAz én Danikám
Cica szeretet...
- Téma inditó Hilda1949
- Kezdés dátuma
vaktöltényei vannak...
<O
Az ókori Egyiptomban Bastet-nek, a vidámság, a szerelem és a zene istenének macskaformát adtak. És, hogy miért pont macskát ? Ők valószínű többet tudtak …<O
Platonhoz kapcsolódva tegnap arról írtam, hogy vajon miért szeretjük a cicákat. Említést tettem az egyiptomi kultúrában nagy szerepet játszó macskafejű Bastet istennőről.<O
</O<O
</OMost kiollóztam erről néhány kapcsolódó gondolatot:
<O
</OA macskák megítélése a történelem során igencsak változó volt. Néhol istenként tisztelték, máshol üldözték őket, mert gonosz erőket tulajdonítottak nekik.
Az ókori Egyiptomban nagy megbecsülés övezte a macskákat. A régészeti leletek a macskák szerepéről is tanúskodnak. Régészek találtak macskákat ábrázoló i.e. 2300-ból származó amuletteket, sírokban macskákat ábrázoló falfestményeket. <O
</O<O
</OÉrdekes, hogy az emberi halottakhoz hasonlóan a macskatetemek mellett találtak különféle tárgyakat, edényeket, bebalzsamozott egereket, hogy haláluk után se szenvedjenek semmiben hiányt.
A thébai sírok festményeiből az is kiderül, hogy a macska ekkor már (i.e. 1400-ban) megbecsült tagja volt a családoknak.
Básztetet tartották a macskák védelmezőjének. Egy macska megölését akár halállal is büntethették. Ha egy család a macskáját gyászolta, a család összes tagja ennek jeleként leborotválta a szemöldökét.
<O
</OBastet istennő első ábrázolásai i.e. 2800-ból valók. A macskaalakban tisztelt istennő, a termékenység jelképe volt. Népszerűségének növekedésével a macskák iránti tisztelet is párhuzamosan nőtt, a templomokban élő macskák is nagyobb megbecsülést kaptak. Őket egy külön papi rend gondozta. Később Bastet több más istennővel is összekapcsolódott, melyeket mind macskafejjel ábrázoltak.
Ebben az időszakban a macskáknak bűn volt ártani, viszont a macskamúmia utáni erős kereslet miatt sok ártatlan állatnak kellett elpusztulnia. Az egyiptomi világban macskával álmodni annyit jelentett, hogy bőséges lesz a termés.
<O
</OA korai ábrázolásokon még sivatagi vadmacska vagy oroszlán fejével látható, később alakult ki a házi macska fejű ábrázolása. A macskák rendkívül fontosak voltak az egyiptomiak számára, mert megvédték a termést a kártevők ellen. <O
</OA kereszténység elterjedésével a macskák hamarosan kitaszított lénnyé váltak. A kor embere számára ők az ördög küldöttei és a boszorkányok kísérői voltak. A boszorkányperek a XVIII. századig mindennaposak voltak, majd a felvilágosodó városi polgárság nyomására megszűntek. Addig viszont sok ártatlan ember esett áldozatul az alaptalan vádaknak.
A macska-boszorkány kapcsolattal összefüggésben több hiedelem is élt.
• A boszorkányok macskáknak álcázott démonok hátán repülnek
• A boszorkány macska alakot is képes ölteni
• A macska viszi véghez a boszorkány gonosz terveit
A macskával kapcsolatos hiedelmek a világ minden tájára eljutottak. Japánban például úgy hitték, hogy a macskák képesek női alakot ölteni és az éj leple alatt kiszívják a férfiak vérét. Úgy vélték, hogy a macska természetfölötti erővel bír, amit a farkának köszönhet, ezért kölyökkorban levágták a macskák farkát. <O
></O>A macskák iránti ellenszenvnek van némi orvosi vonatkozása is. Mikor a boszorkány macska képében a szobába lopódzott, az áldozat megfulladt. Igazából egy allergiás, asztmás reakció játszódhatott le, melyet a macskaszőr váltott ki.
Manapság már megbékélt a világ a macskákkal, sőt a kutyák mellett a legnépszerűbb házi kedvencekké váltak. A történelmi időkben kialakult egyes hiedelmeket azonban még őrzi a hagyomány. Ki ne hallotta volna már, hogy a fekete macska balszerencsét hoz!
Éjfekete a cicám!
<O
</O
Babonák, előítéletek más állatokkal kapcsolatban is voltak. (Vannak) A hasznosság, kártékonyság babonás tévhitek, vallási és egyéb hiedelmek mindig is színezték az ember és állat viszonyát. Már említettem az emberiesítés, (tulajdonságaink, érzelmeink átvitele) gyakori. Erkölcsi tulajdonságokkal is felruházzunk állatokat. Nagyon jól válogattál az egyiptomi kultúrából. Vannak Indiai, Kinai és egyéb kutúrtörténetek, ahol hasonlóan írnak a háziasított és a vad állatokról is. Csányi Vilmos etológus írásaiból egész sereg érdekességeket tudhat meg az ember a kutyák érzelmeiről,"gondolkodásáról" tanúlt viselkedési formáiról.
T. S Eliot versbe ihletett írása. (részlet)
A macsak megszólítása
Sokféle macska él, igaz,
De véleményem róluk az,
Hogy ha jellemük titka húz,
Tolmács nélkül is boldogúlsz.
Tudnod kell, a macska olyan,
Akár magad vagy jómagam
Vagy mint a többi emberek:
Ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
Ez okosabb, az ostobább,
Van, aki rossz, van aki jó-
De mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,
Nevük, lakcímük is akad:
De még hátra a nagy titok,
S ez:
A macskát hogy szólítod? (kedves Alegró!)
A macsak megszólítása
Sokféle macska él, igaz,
De véleményem róluk az,
Hogy ha jellemük titka húz,
Tolmács nélkül is boldogúlsz.
Tudnod kell, a macska olyan,
Akár magad vagy jómagam
Vagy mint a többi emberek:
Ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
Ez okosabb, az ostobább,
Van, aki rossz, van aki jó-
De mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,
Nevük, lakcímük is akad:
De még hátra a nagy titok,
S ez:
A macskát hogy szólítod? (kedves Alegró!)
Az enyém galád! Olyankor nem is szólítom, csak a mutatóujjammal intek és máris érti...
Minden kommentár nélkül... Ma arra jártam, ahol ezek a szépségek voltak... egy igazi, falusi közegben...
Döntsétek el, hogy hogyan éreztem magam...
Kedves Hilda! gratulálok a képekhez! Te már néven szólíthatod őket. Respektusod van!
Kedves Hilda! gratulálok a képekhez! Te már néven szólíthatod őket. Respektusod van!
Nagyon aranyos jószágok... nézd meg az egyik képen, hogy mekkorát ásított, nagyon unta már a banánt - szerintem...
Örülök, hogy sikerült elkapni azt a pillanatot!!
Jó éjszakát kívánok mindenkinek! Doromboljatok ti is... a cicáknak...
Egy szonett:
Írta Charles Baudelaire, fordította Szabó Lőrinc
A macskák
A lázas szeretők és a szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.
A tudományok és a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet;
gyászhintaja elé foghatja Orkusz őket,
ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.
Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,
melyeket az örök álom deleje fog.
Ölükből hűvösen pattog a villamosság
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.
Írta Charles Baudelaire, fordította Szabó Lőrinc
A macskák
A lázas szeretők és a szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.
A tudományok és a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet;
gyászhintaja elé foghatja Orkusz őket,
ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.
Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,
melyeket az örök álom deleje fog.
Ölükből hűvösen pattog a villamosság
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.
Ezt csak fejből tudom, de remélem jól emléxem
Heltai Jenő: Vallomás
Ha kitekint az éjszakába,
gondol-e arra nagysád,
miért nyávognak oly veszettül
a háztetőn a macskák.
Mig ön merengve álmodozna
az illatos tavaszrul,
kémény körül miért kergetőzik
a kiscica, s a kandúr.
Kisasszonyom, ha ön kiváncsi
elmondom ime önnek,
a vágy ad most itt szerenádot
a végtelen közönynek.
Kegyednek nem tetszik a nóta ?
Pedig hát, megbocsássa,
minden zenénél szebb a kandúr
lázas, vad nyávogádsa.
A kis cicának, látja tetszik,
lassan már hajt a szóra.
Ó nagyszerű szerelmi himnusz,
ó macska pásztoróra.
és van még egy befejező versszak amire már nem emléxem, de valami olyan a vége:
hallgassa meg irgalmas szivvel
az én bús nyávogásom.
Heltai Jenő: Vallomás
Ha kitekint az éjszakába,
gondol-e arra nagysád,
miért nyávognak oly veszettül
a háztetőn a macskák.
Mig ön merengve álmodozna
az illatos tavaszrul,
kémény körül miért kergetőzik
a kiscica, s a kandúr.
Kisasszonyom, ha ön kiváncsi
elmondom ime önnek,
a vágy ad most itt szerenádot
a végtelen közönynek.
Kegyednek nem tetszik a nóta ?
Pedig hát, megbocsássa,
minden zenénél szebb a kandúr
lázas, vad nyávogádsa.
A kis cicának, látja tetszik,
lassan már hajt a szóra.
Ó nagyszerű szerelmi himnusz,
ó macska pásztoróra.
és van még egy befejező versszak amire már nem emléxem, de valami olyan a vége:
hallgassa meg irgalmas szivvel
az én bús nyávogásom.
Ilyen még nem volt! Grimm mesékből.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.
Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:
- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.
- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!
Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.
- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.
- Megjárja - felelte a macska.
- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.
- Lefölét - vetette oda kurtán a macska.
- Lefölét?! - kiáltott föl ámulva az egér. - Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos?
- Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja - vágta el a vitát a macska.
Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy.
- Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak - mondta -, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán!
A jóságos egérke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt.
"Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" - mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával.
Ahogy hazaért, kérdi az egér:
- Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve?
- Befelét - felelte a macska.
- Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban!
Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt.
Három az igazság - mondta az egérnek - megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?
- Lefölét! Befelét! - mormogta az egér. - Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk.
- Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl - felelte a macska. - Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából.
Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. "Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette" - mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan.
Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta.
- Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked - felelte a macska. - Úgy hívják, hogy Cseppetsem.
- Cseppetsem! - kiáltotta az egér. - Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez?
Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni.
Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát.
És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló.
Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa.
- Gyerünk, barátom - mondta neki -, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd!
- Az igaz - felelte a macska -, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád.
Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen.
- Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! - kiáltotta az egér. - Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál...
- Nem hallgatsz! - rivallt rá a macska. - Ha még egy szót szólsz, bekaplak!
...cseppet sem - mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján.
A macska utána ugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.
A MACSKA MEG AZ EGÉR BARÁTSÁGA
Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.
Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:
- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.
- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!
Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.
- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.
- Megjárja - felelte a macska.
- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.
- Lefölét - vetette oda kurtán a macska.
- Lefölét?! - kiáltott föl ámulva az egér. - Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos?
- Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja - vágta el a vitát a macska.
Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy.
- Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak - mondta -, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán!
A jóságos egérke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt.
"Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" - mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával.
Ahogy hazaért, kérdi az egér:
- Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve?
- Befelét - felelte a macska.
- Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban!
Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt.
Három az igazság - mondta az egérnek - megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?
- Lefölét! Befelét! - mormogta az egér. - Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk.
- Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl - felelte a macska. - Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából.
Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. "Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette" - mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan.
Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta.
- Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked - felelte a macska. - Úgy hívják, hogy Cseppetsem.
- Cseppetsem! - kiáltotta az egér. - Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez?
Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni.
Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát.
És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló.
Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa.
- Gyerünk, barátom - mondta neki -, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd!
- Az igaz - felelte a macska -, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád.
Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen.
- Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! - kiáltotta az egér. - Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál...
- Nem hallgatsz! - rivallt rá a macska. - Ha még egy szót szólsz, bekaplak!
...cseppet sem - mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján.
A macska utána ugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.
