Az első kutya, akire emlékszem, Hattyú volt, a csodaszép kuvasz. Ültem az asztalnál, és a lábam még csak a kutyáig ért le... Ki kellett vitetni a tanyára, mert az öcsém nem hagyta békén... A második Róka volt, egy két számmal nagyobb selyempincsi, bicolor collie-s bundázattal. Ugyanaz a szomszédom hasította ketté, ami megmérgezte Mica I-et. Aztán jött egy kuvasz-szerűség, de feketében - ő tüdőgyulladást kapott, mert elindult megkeresni a "kisebbik gazdáját", Peti fiamat, akit az anyja (a törénész dr.) elrabolt. Aztán egy örökölt és egy menhelyről mentett németjuhász jött, Peti már ismét velünk volt..., majd egy erdélyi kopó - aki meglépett tőlünk, mint falkavadász, utált egyedül lenni otthon. Őt (kétévesen) Matyi követte, a "K1-es" őrző-védő kutya, frakkban, denevér fülekkel. Alapból személyőr, így tűri a panelt már 8. éve (Ő 10 múlt, Mica II-vel jóbarátok voltak). A személyőrzést úgy gondolja, hogy vagy a székre ül fel mellém, és nézi, mit csinálok, mint egyébként a macsáim tették, vagy az ölembe akar felülni. Jó, Mica II. 6 kg volt, Matyi meg 30... Meg merem kockáztatni: gondolkodik! Őt biztosan nem tudta volna hurokkal megfogni a szomszédom, mint Rókát, mert képes volt pl. a fél centi vastag csatot elhajlítva 6 méterről is egy elszabadult rotweiler orrát szakavatottan úgy elkapni és megtartani, hogy amaz mozdulni se tudott. Képeket róluk is később...