E
elke
Vendég
Kérem kedjük el ezt a témát újra CSAK ARVISURA .
Már hallottam az Arvsuráról, de még nem tudom hitelesnek elfogadni. Azt hiszem ahhoz sokkal több pontos ismeret kellene. Nem tudom Itt meg lehet-e ezeket az ismereteket kapni.
Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat
Sámánrajcsúr címû írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában.
Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni az
Arvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura, célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, és õstörténetünk kigúnyolása.
Tépelõdésem közben begyûrûzött Herribert Illig és magyar köve-
tõivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenõ és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követõinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebébõl kivett pénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmû történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani.
30-40 évvel ezelõtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és
könyvterjesztõk. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban mûködõ Széchényi Könyvtárba jártam 1945 elõtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság õstörténete címû, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat által kiadott gyûjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetõsége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyûlölõ, nagyon sértõ, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzõt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben. Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyibõl állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a
szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallá-
sunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal „bekattant” a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar õstörténet is, ebbõl különösen Zsirai Miklós Õstörténeti csodabogarak címû gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élõsködõ 104Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 104
magyargyûlölõ hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne
tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Õ szovjet
partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szõnyi Márton nevû „híres ellenállónak” hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplõ néhány történelmi nevet és helyszínt sem õ, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, fõként nem rovásírásuk, csupán az egyszerûbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplõ történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság õstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai címû könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Ligeti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok.
Véleményem szerint az Arvisurát e két mû alkotói közül írta vala-
ki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és
Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzõinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: „…testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig elõreálló”. (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerzõ egy tükör elõtt ült, amikor ezeket írta. A tréfás kedvû magyargyûlölõk késõbb úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zûrzavarát kihasználva, a „hõs ellenállóval” összefogva, a szovjet ejtõernyõs partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az „égbõl” érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon fõistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán,
ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a
regényes nevû Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.
Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezõvé, ál-
lamvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek.
Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé
vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtûrt, szintén finnugor õstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes.
De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor
elmélet követõivé, mert õk valóban a finnugor, helyesebben obi
ugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kõkorszaki állapotban talált. Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar õstörténet megtisztítása a mindenféle 105Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 105
rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erõszakolt finnugor elmélettõl
és õseink sértegetésétõl. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar õstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égbõl. Tehát 1997 szeptemberében a következõket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerõsítettek ebben. Sámánrajcsúr (1997 szeptember)
Õstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtõ tengerébõl idõ-
rõl-idõre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsõségét vállaló ózdi illetõségû Paál Zoltán elõszava szerint az
Arvisurákat 1944-ben ejtõernyõn(!) hozta le nekünk a német meg
szállók ellen hõsiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb
személyiség, mint egy manysi fõsámán unokája. Ez az unoka ebben a hõsies harcban el is esett, de még elõtte, a hõsies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fõ-, illetve rovósámán elbeszélése volt õstörténetünkrõl. A dolog már itt az elõszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerû közlése a jellemzõ. Azt meg nem csak a szüleimtõl, hanem hazaszeretõ történészeinktõl is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg õket vadász-
ni, halászni, ruhát varrni, sõt beszélni is. Ettõl õk még nem a roko-
naink, legfeljebb a tanítványaink. De vissza az Arvisurákhoz. A magyar õstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszeretõ, vagy magyargyûlölõ arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzõje, vagy szerzõi történészek, esetleg valamely társtudomány mûvelõi, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtõernyõs manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai
Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyûjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyõzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhetõ szerzõként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irástudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kõkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok 106Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 106
népszerûsítése, az igazi magyar õstörténet nevetségessé tétele a
medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel
és sértésekkel. Õseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó? Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy,
örömleány.Magyar Értelmezõ Kéziszótár (1972). Rima: szajha.
Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részérõl is lehetne, de ezt nem
merik megtenni azok, akik a magyarok õstörténetét csúfolják.
Befejezésül idéznék egy jellemzõ részletet: „A gara-Zúgon túl lévõ
Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecsõ kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.” Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzõi szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: „Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett.” Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtõernyõs sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.
azt hittem, itt több ismeretet kaphatok
Örülök, hogy ismered és ismereteimet bővíteni tudod . Szeretném kérdezni, hogyan és mi módon kerültek oda a Melegvizek Birodalmából az emberek.