USA_Zoli!
Ásd el magad! Könyörgök!
Azért, mert a te nézeteid szerint ilyen nem történik, nem történhet és az egész marhaság, azért ez mégis működik.
Szívesen tanulok a nálam okosabbaktól. Már nálam is van az ásó, hogy elássam magamat, de különben is jóban vagyok a főnökömmel annyira, hogy egy markológépet is béreljen a számomra, hogy még mélyebbre legyek elásva.
A processz beindításához csak arra van szükség, hogy felsorold a TUDOMÁNYOS bizonyítékait annak, hogy a cikkben foglaltak mind igazak, azaz e dolog MŰKÖDIK!
Nem azt kérem, magyarázd meg, HOGYAN és MIÉRT működik. Értem én, hogy nem fejlett annyira a tudományunk hogy ezt megtehesse. Csak annyit kérek, hogy idézz be komoly, nemzetközileg elismert kutatóintézetektől tanulmányokat (minimum két különbözőtől, melyek egymástól függetlenek) a cikkben felsorolt összes állításra, melyek igazolják, hogy ezek ügyében megismételhető kísérleteket folytattak, s a híresztelt eredményekre jutottak!
Kérek linkeket ilyen tanulmányokra tehát, az se baj ha csak angol nyelvűek. (Kínai és nepáli sufnilaborok eredményei, melyek csak a Google archivumaiban elérhetőek, ott is csupán miao-jao dialektusban vagy sherpa nyelven, nem érdekelnek).
A tanulmányokban szerepeljenek a következő adatok:
- mikor végezték a kísérleteket
- hányszor
- mennyi időn át
- pontosan miféle metodológia szerint
- hány fős volt a kísérleti csoport
- volt-e kontrolcsoport és mekkora
- volt-e vakteszt és kettősvak-próba
- miféle mércék szerint tekintettek "sikeresnek" és "sikertelennek" egy kísérletet egy-egy egyednél? (Például a szememben nem sokat jelent az, hogy az illető olyasmit válaszol, hogy "a szeretet hatására sokat javult az állapotom". Mennyi az a "sok", és mi a biztosíték rá hogy nem csak ideiglenes javulásról van szó, és miben nyilvánul meg a javulás - például már kevesebb inzulint kell szednie, vagy 30 kilót lefogyott vagy mi? És ki ellenőrizte hogy az alany igazat mond-e?)
- miféle módszerekkel igyekeztek kiszűrni annak lehetőségét, hogy a detektált változások/eredmények nem köszönhetőek-e valami más eseménynek/hatásnak?
A fentiek csak a legislegminimálisabb követelményei annak, hogy valamely híradást tudományosan megalapozottnak tartsak, de annyira, hogy mindez igazából nem is elég a szememben a "tudományos" jelző megkapásához, mert ahhoz még számos más követelménynek is eleget kell tennie. A fentiek nálam ahhoz elegek, hogy azt mondjam:
"Nem kizárt, hogy van alapja a dolognak — nem utasítom el kapásból mint lehetetlent, ha van rá időm, esetleg utánanézek más forrásokból is"!
Hogy itt rendet tegyek a misztikába túlságosan belehabarodottak elméjében, íme egy jó kis lista azon szempontokról, melyeket figyelembe kéne venniük mielőtt valamiben nagyon hinni kezdenek, másképp akármelyik jó beszélőkéjű ügynök vagy szektatoborzó megszopathatja őket! És arra rohadtul sok pénzük rámehet, meg a szabadidejük, desőt az egészségük is, s nem kizárt hogy az életük is! Íme:
Mit mennyire hihetünk?
Naponta találkozik a gyanútlan átlagember olyan információkkal, melyekről nem tudhatja, mennyire szabad komolyan venni őket: s most nemcsak olyasmikre gondolok, amiket általában az áltudományok körébe utalnak sokan, pld horoszkópok, magnetizált víz, földsugárzás, távgyógyítás – de olyasmire is, hogy pld szemrebbenés nélkül kínálgatnak nekünk TV-shopokban vibrációs elven működő fogyasztóövet, vagy hogy tele van az egész Internet olyasmikkel hogy már rég van vízzel hajtható autó, meg ingyenes és környezetkímélő vákuumenergia, csak a gonosz olaj/szén/atom/stb maffia/lobby nem engedi ezeket a jobb sorsra érdemes feltalálókat érvényesülni, elhallgattatja/megöli őket. Meg hogy Gagarin nem is repült az űrben, az amerikaiak nem jártak a Holdon... S persze az örök sláger: az evolúció nem bizonyított tény, hézagok vannak benne...
Nincs módom minden hülye agymenést felsorolni, se pláne e cikkben minden ökörség tudománytalan voltát bebizonyítani. E cikknek NEM ez a célja. Ehelyett általános érvényű tanácsokkal-módszerekkel szeretnék minden kedves Olvasóm segítségére sietni, hogy bármi hasonló esetben eldönthesse maga is, érdemes-e komolyan vennie a hozzá érkező „furcsa” híreket, s ha igen, mennyire. Remélem ezokból e cikknek még a tulajdonképpeni hívő emberek is hasznát veszik!
Térjünk akkor a lényegre. Mit is jelent az, hogy valaki elhisz valamit? Azt jelenti hogy a kapott információt elfogadja mint olyat, mely a Valóságról valami bizonyosat állít. Amit elhiszünk, arra vonatkoztatva nem keresünk több bizonyítékot, bár természetesen véletlenül érkezhet hozzánk a későbbiekben olyan információ, ami megkérdőjelezi hitünket. Szeretném ismét kiemelni, hogy a „hit” szót itt teljes általánosságban használom, NEM leszűkítve a vallásos hitre, bár azt IS beleértve! Hit ilyen értelemben az is hogy pld a szőke nők buták, az APEH adóalany-barát, vagy hogy a Föld gömbölyű. Vagy hogy a Rézfaszú Bagoly unokái a Hold túloldalán láthatatlan zoknikat hegesztenek, de az is hogy Isten, Micimackó vagy Darwin szeret minket. Ez és sok más mind lehet egy-egy hit tárgya.
Közkeletű tévedés, hogy az ateizmus úgy általában a „hit” ellen hadakozik. Ez nem így van. Hit nélkül nem élhetnénk, s összeomlana a társadalom! Egészen biztos hogy Olvasóm sem vizsgál meg minden egyes papírpénzt, amit a boltban vásárláskor visszakap – holott LEHET hogy némelyik hamis! Lehet – de ennek esélye csekély. Olvasóm – s én sem vagyok kivétel – HISZ benne hogy az nem hamis pénz! Lehet hogy néha téved, de általában nem. Megéri hogy e hit ott lakozik benne, mert az esetek óriási többségében igaza van, ellenben az állandó gyanakvás, mindig minden pénz ellenőrzése akkora időpocsékolással járna, hogy egyszerűen nem volna kifizetődő ezesetben a nagy szkepticizmus.
A hit önmagában tehát, az erre való képesség, jó dolog. Nem az a baj hogy tudunk hinni, hanem tudni kell megválogatni, hogy miben szabad hinni. De még ez sem korrekt megfogalmazás: miben MENNYIRE szabad hinnünk, ezt a képességet kell elsajátítanunk!
Alapszabályokat fogalmazunk meg ezért most a hihetőségre, s igyekszem ezek jogosságát a hétköznapi életből vett példákkal alátámasztani. Essünk is neki!
1. szabály: Minél komolyabb állítást fogalmaz meg valaki, annál több bizonyítékot követelünk az állítás igazságára!
Példa: ha valaki azt mondja, adj kölcsön neki 10 forintot, és holnap visszaad 20-at, mert akkorra már lesz erre pénze, általában semmiféle bizonyítékot nem kérsz, és odaadod a tizest. Ha azonban 650 ezer forintot kér azzal, hogy holnap visszaad 1 milliót, már hajlamosak vagyunk nagyonis sok bizonyítkot követelni arra vonatkozóan hogy meg is kapjuk azt az egy milliót, de legalábbis a kölcsönadott pénzt!
Ezt egy közmondás így fejezi ki:
- Ha TE tartozol valakinek 1000 Ft-tal, az a te stresszed. Ha NEKED tartoznak 1 millió Ft-tal, AZ IS a te stresszed!
2. szabály: Mindig annak kell igazolnia a szavát, aki állít valami új dolgot, nem annak, aki kételkedik benne!
Példa helyett egyszerűen hadd emlékeztessem Olvasómat arra, hogy ez annyira nyilvánvaló, hogy a joggyakorlatba is beépült, tudniillik az „ártatlanság vélelme” címszó alatt, ami azt jelenti hogy mindig a vádlott bűnösségét kell igazolni a vádnak, s nem a védőnek kell igazolnia a vádlott ártatlanságát!
3. szabály: Minél jobban ellentmond egy állítás az eddigi ismereteinknek, az eddig megfigyelt tényeknek, annál több bizonyítékot követelünk, ahhoz, hogy elhiggyük!
Példa: Ha valaki kér tőled 1000 Ft-ot kölcsön, azzal hogy holnap visszaadja, akkor ha tudod hogy ez egy amúgy jól kereső ember, akire nem jellemző az adósság, akkor hajlamosabb vagy megbízni a szavában, és odaadni neki, mint ha tudod hogy egy kereset nélküli, állástalan, iszákos alak, aki másoknak is tartozik. Az az állítása ugyanis hogy „holnap visszaadom a pénzt”, erősen ellentmond az eddigi tapasztalatoknak.
4. szabály: Rokonainknak, ismerőseinknek inkább vagyunk hajlamosak hinni, mint idegeneknek!
Ezt nem kell példával illusztrálni, nyilvánvaló. Néha ugyan így is melléfoghatunk, de e szabály általában helyes, mert rokonaink, ismerőseink többnyire nem abban érdekeltek hogy becsapjanak minket, hanem hogy jól menjen a sorunk – ha másért nem hát azért, hogy utána kölcsönkérhessenek!
5. szabály: Ha hallunk valakitől valamit, kevésbé hihetünk neki ha tudjuk, hogy meggyőzésünkhöz anyagi érdeke fűződik. Emiatt hiszünk kevésbé pld az ügynököknek. Azt hiszem ez is nyilvánvaló.
6. szabály: Minél több helyről jön megerősítés, annál hihetőbb az állítás.
7. szabály: Nemzetközi hírű kutatóintézetek állításai meggyőzőbbek, mint valami „sufnilabor”-é.
8. szabály: Aki kipróbál valamit, annak jobban hihetünk, mint annak, aki csak egy hallomásból szerzett ismeretet ad tovább.
Azt hiszem ez is nyilvánvaló, mégis milyen kevésszer kérdezünk rá pld a házaló, kozmetikai cikkeket (csodaszereket) áruló ügynököknél, hogy „ön kipróbálta-e már”?!
9. szabály: Minél több kísérlet igazol valamit, illetve az egyes kísérleteket minél több emberen hajtották végre, annál hihetőbb a végkövetkeztetés.
Nyilvánvaló: ha 2 emberen próbáltak ki egy gyógyszert, s mindkettő meggyógyult, az nem sokat jelent, lehetett véletlen is. Ha 20 ezer emberen tesztelték, akkor viszont még azesetben is valószínű a hatásossága, ha e 20 ezer főből 2 nem gyógyult meg!
Ebből rögtön következik, hogy az olyan állításoknak nem szabad bedőlni, hogy pld „a kísérleti alanyok 80%-ánál hatásos volt”! Nem tudjuk ugyanis hogy hány fő a 100%, aminek a 80%-a meggyógyult. Ha 5 fő a csoportlétszám, s ebből 4 meggyógyult, az egy gyógyszernél nem sokat jelent.
10. szabály: Kontrollcsoport nélküli kísérlet nem sokat jelent, mert a kapott eredmény lehet véletlen műve is.
11. szabály: Az egyszerű kontrollcsoportos kísérletnél sokkal megbízhatóbb a „kettősvak-próba”. Ez annyit jelent, hogy ha pld egy gyógyszert akarnak kipróbálni, s az egyik csoportnak a gyógyszert adják, a másiknak csak a placebót, akkor mondjuk a hatóanyagot tartalmazó ampullák legyenek pirosak, a másikok kékek, de akik a betegeknek adják a gyógyszert, azok SE tudják melyikben van a hatóanyag és melyikben a placebó, csak a kísérletvezető tudja az igazságot – aki viszont nem találkozhat a betegekkel! Eképp a kísérletet végző orvosok viselkedése nem lehet hatással a betegekre, nem befolyásolhatja a kapott eredményt. A módszer neve azért „kettősvak”, mert nemcsak a betegek nem tudják melyikük kap igazi hatóanyagot, de az őket kezelő személyzet sem.
12. szabály: Eleve kételkedéssel kell fogadnunk minden olyan információt, amire az a jellemző, hogy nem csak MI tudnánk nehezen utánajárni a forrásának, de az bárki számára is vagy eleve lehetetlen, vagy majdnem az.
Például: Az nem bizonyíték, hogy 200 évvel ezelőtt valakinek megjelent egy UFO. Az állítás nem ellenőrizhető, tekintettel arra hogy az illető rég halott. Az is lehet hogy nem is mondta hogy neki megjelent az UFO, csak híresztelik róla, de ha mondta is nem lehet kifaggatni a részletek felől, stb.
13. szabály: Minél többször bizonyosodott be valamely forrás hiteltelensége (hogy tehát amit állított, az valótlannak bizonyult) annál kevésbé vagyunk hajlamosak hinni neki, annál kevesebb ellenbizonyíték is elég ahhoz, hogy biztosak legyünk benne: most sem igaz az állítása, illetve ahhoz hogy mégis higgyünk neki, annál több bizonyítékot követelünk!
Azt hiszem ez is teljesen világos. Ha egy szomszéd már tízszer hazudott nekünk, igencsak meggondoljuk hogy tizenegyedszerre is higgyünk-e neki!
14. szabály: A higgadt, nyugodt stílusban előadott állítás meggyőzőbb (kellene hogy legyen), mint a heves érzelmi töltetet tartalmazó, szenvedélyes stílus. Ugyanis utóbbinál fennáll a veszélye annak, hogy heves érzelmei miatt a nekünk a közlést elmondó személy átsiklott valami fontos tényen, és emiatt ő maga is már eleve be lett csapva, meg lett tévesztve!
15. szabály: „Occam borotvájának” elve, azaz – legáltalánosabb formájában - : Ne szaporítsuk feleslegesen a feltételezett entitások számát! Egyszerűbb szavakkal: Ha valamit meg tudunk magyarázni meglevő ismereteink birtokában, akkor ne feltételezzünk ismereteink körén kívül eső dolgokat, lényeket, erőket, objektumokat a magyarázathoz!
Példa: Ha tudom azt hogy apuci két napja görkorcsolyát vásárolt, s ma reggel egy görkorit találok a csizmámban, akkor ezen elv alapján azt kell feltételeznem hogy ez az a görkori amit apuci vett, és apuci rakta ide, nem a Télepó. Sőt, Occam elve alapján ha nem tudom is hogy vett-e ilyesmit apuci, még akkor is azt kell feltételeznem hogy a szüleim adták a görkorcsolyát, és nem a Télapó, ez ugyanis messze sokkal egyszerűbb elképzelés.
16. szabály: Ha egy elbeszélés egyik részletéről megállapítjuk hogy nyilvánvaló baromság, hogy nem igaz – akkor logikus hogy kételkedjünk az elbeszélés többi részének igazságtartalmában is.
Még sok hihetőségi szabályt meg lehetne fogalmazni, melyek azonban már nem lennének ilyen könnyen érthetőek, bár ugyancsak érvényesek, s alkalmazzák is őket a logikatudományban. Nem célom azonban komplett logikakurzust bemutatni itt e cikkben, s ez szerencsére nem is szükséges, mert céljainknak bőven elegendőek ezek a szabályok is. Aki legalább ezeket szem előtt tartja, nemigen fog felülni holmi áltudományos baromságnak, sőt a legtöbb gátlástalan marketingfogás ellen is védve van!
--------------------
Na és most kezdhetitek a fikázásomat. Micsoda dolog az, hogy én nem hiszek semmi misztikusban! A hitre bizonyítékot követelni, fúj! Hiszen akkor az máris nem hit hanem tudás, és én tutira elkárhozom, mert az Úr csak a hülyéket kedveli (bocsánat: a "lelki szegényeket"), övék a Mennyek országa...
Nem baj. Fikázzatok csak, kibírom.
