Egymondatos történetírás
- Téma inditó Dzsoli
- Kezdés dátuma
Mikor beállított a felesége lakásába, a beteg gyermekeit förtelmes bűzben, és rettenetes állapotban, nagyon éhesen találta; felcsomagolta őket, bepakolta mindet a kint várakozó taxiba, és vissza ment a szeretett gyermekeivel a szülei házába.
A férj mit sem törődött a felesége bánatán, csak kihívta a körzeti gyerekorvost, és megbeszélte vele a gyerekek további gyógyítását, és azt is, hogyan lehet őket nála elhelyeztetni a gyámhivatallal.
Arra a megállapodásra jutottak, hogy a férjnél maradnak a gyerekek, de az anya látogathatja őket minden héten szombaton.
Csak az volt a nagy gondja, hogy eddig sem foglalkozott sokat velük, azért lettek ilyen betegek, ritka az ilyen anya, aki ennyire ne értsen a gyerekneveléshez, ápoláshoz.
A feleség elhatározta, hogy eljár ehhez az idős hölgyhöz, hogy legyen esélye visszakapnia a gyermekeit, akiket addig a gyámhatóság törvényesen a férfi gondjaira bízott.
Az apa nagyon felháborodott ezen, mert a leányka csak 12 éves volt, és elzavarta a kérőt; a fiatalabb négy fiú gyermeket, akik 4-6-8-10 évesek voltak szanatórimuba küldte gyógykezelésre, a szívritmus zavaruk miatt.
A kislánynak nem teljesülhetett a vágya, mert még a gyámhatóság is közbeszól, azzal fenyegette meg, hogy beteszi őt az árvaházba, ha 18 évnél fiatalabban akar férjhez menni, és szülői beleegyezéssel is csak 16 éves kora után engedélyezi.
A fiúk kivirulva tértek haza az apai házhoz a szanatóriumi kezelés után, és nem is akartak az anyjukhoz visszamenni, csak a szerelmes fiatal lányka.
Az apának muszáj volt tudomásul venni, hogy a lánya az anyjához került, a lánynak meg az anyjának azt, hogy a lány szülői beleegyezéssel sem mehet férjhez 16 éves kora előtt.
Volt is nagy felháborodás emiatt.
