Egymondatos történetírás

...de a megszerzett tudásnak van árnyos oldala, amiről kevesen tudnak.

Mert bizony a Tudás kétélű fegyver: tapasztalat és bölcsesség nélkül bizony a legjobb szándék is rosszul sülhet el.

De mivel ismerlek benneteket, így biztos vagyok abban, hogy ti csak jóra fogjátok felhasználni, de kérlek benneteket, hogy akiknek átadjátok, nagyon rostáljátok át, így csak jóra lesz felhasználva mindaz, amit most én néktek átadok!

Hanem a két nővér egyetlen fivére megkérte a szomszéd leány kezét.

Remete akkor megmutatta a három testvérnek a lakhelyüket, hogy ott fognak élni, míg átadja nékik a hosszú élete folyamán összegyűjtött tudást, majd a mesélőt kiküldte a remete barlangjából, hogy a szent tudást ne zavarhassa össze mindenféle zagyvalékkal.

De a mesélő nagyon kíváncsi volt, hogy mi a titok, ezért benn hagyta a bekapcsolt diktafonját.

Arra azonban nem gondolt, hogy a diktafon eleme már a végét járja, ezért csak az elhangzottak felét sikerült rögzítenie.

A három fiatal pedig elfoglalta a remete által kijelölt helyüket, külön cellákat kaptak, így nyugodtan meditálhattak mikor a remete nem ért rá velük foglalkozni. Első nap a testi, és lelki méregtelenítés remete módszere szerint tanulták meg.

A lány huga már évek óta arra várt, hogy a nővére végre férjhez menjen, de mivel ez még mindig nem történt meg, úgy döntött ő fog hamarabb férjhez menni.

Mikor a három testvér felébredt, azonnal mentek a remetéhez, és elkezdődött a gyógyítás remetemódra való tanítása, ami három teljes évig tartott, és akkor a remete vezetésével elindultak a gyakorlatban is kipróbálni a szomszédos lepra telepre.

Hosszú szőke haját copfba fonta, rózsaszín szalaggal átkötötte, majd felvette a legszebb selyemkimonoját.

De sajnos mégis látszódott szegény lányon, hogy leprás, így a három testvért hatalmas ovációval fogadta a többi beteg emberrel együtt.

Nem tehetett mást, ez a sors fintora volt.

A három testvér kiválóan vizsgázott, a lepratelep minden lakója a hét folyamán mind egy szálig meggyógyult, míg a telepen tartózkodtak.

Ám szokás ide vagy oda,most nem igy történt.Igy hát beteljesült a nász.

A sikeres lepra telepi gyógyítás után a vén remete elvitte a három tanítványát az újabb tanulásuknak a helyszínére, és ott rákos, cukros, és allergiás betegek vártak a megváltó gyógyításra, gyógyulásra, egy távoli kórház hatalmas épületében, és mivel ők csak hárman voltak testvérek, semmilyen húg, vagy öccs nem létezett, és semmilyen nász sem teljesülhetett be, csak az egyik betegük rémálmában. ami a betegségének a mellék terméke volt.

a másik igen súlyos betegük éjszakai rémálmában pillangóvá változott, és csak a három tanítvány három hétig tartó szakadatlan mantrázásának köszönhette, hogy visszatért a valóságba: "hál'istennek újra rákos, cukros és allergiás vagy" simogatta meg buksiját a remete.

De a legnagyobb meglepetésére, a beteg pillanatok alatt meggyógyult, és felkelt az ágyáról, majd jelentkezett beteggondozónak a remeténél, így már nem csak a három testvér ápolta a betegetket, volt már egy segítőjük is.

— A világ mégiscsak szép, — gondolta a remete, majd tekintete a segítö névjegykártyájára siklott: "Charles Manson, húsfeldogozó"

Hát igen, ez az ember itt dolgozott, mielőtt beteg lett, és a remete tanítványai meggyógyították; gondolta az ellenőrzésre kirendelt városi főorvos, és a város előljárója, ahogy végére értek az aktuális nagyvizitnek.