Ha így igazak lennének a szavaid, akkor dadogós emberrel, nem beszélnél, mert nem érted, amit mondani akar is, merek olyan ember, ki dadog és nagyszerű elme mellette, oda kell figyelni, rá mit mond és segíteni! Pláne arról nem is beszélve, hogy ők verset ne is mondjanak!
Girhes kismacska legyek, ha értem a szavaidból, hogy hogyan kapcsolódik ahhoz, amit írtam. Gesztusokról beszéltem, változásokról beszéltem, a figyelemről beszéltem, fantáziáról beszéltem, de azt, hogy jön ide a dadogás, azt nem értem. És kikérem magamnak, hogy a szavaim igazságát kétségbevond!
Néha minden tiszteletem mellett is az az érzésem, hogy nem csak az írással, hanem az olvasással is gondjaid vannak. Méltányolom benned, hogy adni szeretnél valamit magadból, de ezt úgy teszed, hogy fenéken rúgod azt, aki nem fogadókész. Meg azt is, aki megkísérli megérteni, hogy mit is szeretnél, de nehezen hámozza ki a kusza mondataidól a lehetséges három-négy értelmezést. Közben a szeretetről beszélsz, és azt is megrúgod, aki nem úgy szeret, ahogy szerinted kell.