Elment egy ember.... egy felejthetetlen!
(Lehet, nem e helyen kellene emlékeznem, de megteszem.)
Kezem remeg, szemem nedves, s e nedvet egyre nyelem, mert egyszerre rettenetes, s érthetetlen; ép ésszel nem érem fel!!! Egy ember… negyven sem lehetett – nem érte meg, sem szerelmet, gyereket! Egy kegyetlen, peches eset meglepte s végleg elvette… nem szenvedett.
Nem esmertem, de kedveltem. Versenyszellemben nevelkedett, lelkesen edzett, rendszeresen ezer meg ezer, s végtelen, kegyetlen métereket „evezett”, versenyeket nyert; fényesebbnél fényesebb érmeket vett kezébe, melyeket verejtékkel szerzett; rengeteg kellemes percet szerzett nekem, nektek s e nemzetnek!
Ne felejtsétek el e nemes embert! Élete, s emléke felejthetetlen! Béke vele!
(Csendben keresztet vetek.)