Ezt a borzalmat kaptam karácsonyra! - sokkoló vallomások ezerfelől

Szalmavirág írta:

Talán nem tellett nekik arra amit szerettél volna, arra nem gondoltál?
Egy szép pulcsinak is lehet örülni, persze ha olyan ami tetszik és jól is áll.

Kattints a kibontásához...

Így visszaemlékezve 40 Ft volt egy négyszínű golyóstoll, a távirányítós autó 113 Ft " nagyon sokáig őrizgettem őket az eredeti dobozukban, de sajnos a sok költözködés miatt csak el kallódtak " a pulóverek mind 100 Ft fölött kezdődtek. Szerintem szülei csak gyakorlatias gondolkodásúak voltak mint minden szülő akkoriban. Igaz a pénz értéke nagyobb volt, évente csak egyszer volt áremelés januárban és kész.

Mert mindenki magából indul ki... Gondolom nő vagy. Lehet hogy emiatt te tudsz örülni a cicomázkodásnak, öltözködésnak. Én nem. Általában a fiúk nem. Pláne ha külön kijelentik hogy vigyázzak rá, azaz nem is nagyon lehet benne játszanom. És rengeteg olyan dolog lett volna aminek örülök és nem kerül sokba. Akár csak egy tábla csoki is. De nem is ez az érdekes, hanem főleg amiatt haragudtam, mert ha nincs pénz hát nincs, oké, de akkor mondják meg és ne tegyenek úgy, mintha ajándék lenne az ami amúgy is szükséges, muszáj megvenni, s még elvárják hogy örömet is mutassak, s így aktívan asszisztáljak a hazugságommal az ő hazugságukhoz!

Micsoda ajándékok... ezeket elolvasva, én nagyon is szerencsés voltam, ami a karácsonyi ajándékokat illeti...mindig kiszemeltem magamnak valami szuper ütős játékot, legtöbbször babát habár ritkán kaptam meg az óhajtott játékot, de a helyettese is elég jónak bizonyult...
Egyik ilyen emlékem, amikor "megírtam" (lerajzoltam és mikor kitettem a levelet, hangosan is felsoroltam a kért dolgokat) az angyalkának, hogy Barbie babát kérek...akkoriban elég drága volt...az angyalka hozott is nekem egy rongybabát helyette...különösebben nem voltam csalódott, mert a szüleim azzal érveltek, hogy biztosan olyan kislánynak vitte a Barbie babát az angyalka, akinek egyetlen egy babája sincs és nem maradt arra pénze, hogy nekem is megvegye azt a drága babát...a rongybaba, aki a Kati nevet kapta, nagyon sokáig volt a kedvenc babám és a hálótársam is

Nem karácsonyi téma, de amikor Istanbulba utaztam, minden ismerősömmel közöltem, hogy a legszebb istanbuli ajándék a nagybazárban vásárolt kínai műanyagteve. Szóval mindenki ezt fog kapni. Kellemes meglepetésük volt, amikor nagy adag baklavát hoztam, amiből mindenkinek jutott.

sivecste írta:

Micsoda ajándékok... ezeket elolvasva, én nagyon is szerencsés voltam, ami a karácsonyi ajándékokat illeti...mindig kiszemeltem magamnak valami szuper ütős játékot, legtöbbször babát habár ritkán kaptam meg az óhajtott játékot, de a helyettese is elég jónak bizonyult...
Egyik ilyen emlékem, amikor "megírtam" (lerajzoltam és mikor kitettem a levelet, hangosan is felsoroltam a kért dolgokat) az angyalkának, hogy Barbie babát kérek...akkoriban elég drága volt...az angyalka hozott is nekem egy rongybabát helyette...különösebben nem voltam csalódott, mert a szüleim azzal érveltek, hogy biztosan olyan kislánynak vitte a Barbie babát az angyalka, akinek egyetlen egy babája sincs és nem maradt arra pénze, hogy nekem is megvegye azt a drága babát...a rongybaba, aki a Kati nevet kapta, nagyon sokáig volt a kedvenc babám és a hálótársam is

Kattints a kibontásához...

Szívet melengető hozzáállás. Nem kaptam meg a drágát, de szeretettel kaptam helyette mást. Örülök annak, amit kaptam, mert megfelel annak a célnak, amire kértem.
Sivecste, szeretni való kisgyerek voltál!!

Ezen hozzászólásba minden beleértendő. A legtöbb magyar szóban van "a" betű.

Az előbb írt rokontól kaptam egyszer egy barna-fehér csíkos inget és hozzá egy csiri-csáré nyakkendőt.
Az ing éppen jó volt, ha nem húztam ki magam. Aztán kimostuk és utána a feleségemre épp' ráment. A következő mosás után kidobtuk. Milyen anyag lehetett? Ilyen összemenőset még nem is láttunk!
A nyakkendő az olyan ronda, hogy már szép. Néha felveszem és mindenki megcsodálja, mert olyan ronda, hogy ...
... mert minden rosszban van valami jó!

Egyről még nem esett szó.
Az ajándékozással én úgy vagyok, hogy valamit valakinek odaadok, akkor levettem a kezem a cuccról, átadtam a tulajdon- és rendelkezési jogot. A megajándékozott azt csinál vele, amit jónak lát. Ha használja, örülök neki, ha nem tudja használni, akkor belátása szerint tehet bármit, ebben a kukában landolás is benne foglaltatik. Az utóbbi verzió nem öröm, de benne van a pakliban. Ha vannak kikötéseim a felhasználással kapcsolatban, akkor azt az átadás előtt mondom el.

Kedvenc ajándékozóim évek múltán is visszakérdezik, hogy mi történt az ajándékukkal, méltó helyen, méltó módon tárolom-e, használom-e. Egyik ilyen egy saját festésű akvarell, amit amúgy kedvelnék, ha nem ellenőriznék évente kétszer a méltó elhelyezést. Rosszabb pillanataimban elfog a kísértés, hogy leveszem a falról, kiveszem a keretből, amit én csináltattam, és visszaadom, legyen vége az ellenőrzésnek.
A másik ilyen ellenőrzött ajándék egy súlyzó. Soha nem voltam sportos alkat, a súlyzóval való gyakorlatozás tőlem Makó és Jeruzsálem. Az ajándékozóval évente átlag kétszer találkozom. Minden alkalommal megkérdezi, hogy használom-e az ajándékát. Minden alkalommal makogok valamit, mert hazudni utálok, de megbántani is. Idén rosszabb passzban kapott el, telibe megmondtam, hogy a súlyzót nem használom. Remélem, megsértődött.
Azt hiszem, hogy bevezetem, hogy ilyen esetekben fogom és visszaadom az ajándékot. Vagy az enyém, és azt teszek vele, amit jónak látok, vagy az övé, de akkor vegye-vigye.

Én csak a drága ajándékért és a pénzért haragszom.
Ki nem állom ha drágaság felé mászik el az ajándék
Mindegy mi, csak legyen valami jelképnek
Vagy pont olyan amit szeretnék de mivel pont olyat csak magam tudom kiválasztani
Bár már az is más mire használtadba vennéd
Ezért jobb a jelképes semmit érő valami,csak ne feledkezzenek meg rólam

Éleskés írta:

Az előbb írt rokontól kaptam egyszer egy barna-fehér csíkos inget és hozzá egy csiri-csáré nyakkendőt.
Az ing éppen jó volt, ha nem húztam ki magam. Aztán kimostuk és utána a feleségemre épp' ráment. A következő mosás után kidobtuk. Milyen anyag lehetett? Ilyen összemenőset még nem is láttunk!
A nyakkendő az olyan ronda, hogy már szép. Néha felveszem és mindenki megcsodálja, mert olyan ronda, hogy ...
... mert minden rosszban van valami jó!

Kattints a kibontásához...

Kár, hogy kidobtátok mert a következő mosásnál jó lett volna a gyerekre utána a plüss mackóra majd a Barbie babára.

Én szerencsés voltam gyerekkoromban, általában azt kaptam, amit szerettem volna, pedig nem voltunk egy "gazdag" család, de valahogy a kívánságaim is a lehetséges keretek között maradtak. Egyetlen egy buktató volt: anyukám volt, hogy már előbb megvásárolta a dolgot, majd eldugta.... és csak nagyon nehezen találta meg (ezeket később mesélte). Volt olyan Karácsony is, amikor kénytelen volt bevallani, hogy van ám nekem ajándékom is..., ha megtalálom, mert neki nem sikerült... Megtaláltam. Egy Bábel torony volt, ilyen forgatható logikai játék szines golyókkal, akkoriban nagyon menő.

Ez nagyon jó téma.A legtöbb ajándéknak lehet örülni akkor is ,ha nem azt várta az ember.Én is kaptam és valószínűleg adtam is olyat ajándékba ami nem volt igazán "nyerő".Én azon akadok ki,ha azt hallom az ajándékot vásárlótól "MINDEGY MILYEN,MERT AJÁNDÉKBA LESZ."

Zoli_USA írta:

Mert mindenki magából indul ki... Gondolom nő vagy. Lehet hogy emiatt te tudsz örülni a cicomázkodásnak, öltözködésnak. Én nem. Általában a fiúk nem. Pláne ha külön kijelentik hogy vigyázzak rá, azaz nem is nagyon lehet benne játszanom. És rengeteg olyan dolog lett volna aminek örülök és nem kerül sokba. Akár csak egy tábla csoki is. De nem is ez az érdekes, hanem főleg amiatt haragudtam, mert ha nincs pénz hát nincs, oké, de akkor mondják meg és ne tegyenek úgy, mintha ajándék lenne az ami amúgy is szükséges, muszáj megvenni, s még elvárják hogy örömet is mutassak, s így aktívan asszisztáljak a hazugságommal az ő hazugságukhoz!

Kattints a kibontásához...

Hát sajnálom Zoli hogy ennyi idős korodban is a gyerekkori autódat hiányolod.
Nekem is volt egy időszak, mikor az volt az ajándék, ami szükséges volt, aztán kivagdaltuk valami katalógusból a szép játékok képét, és azzal játszottunk De az is jó játék volt...
És mosóporos dobozból is lehetett autót építeni, egyszer még kupakokból kereket is raktam rá. Te nem voltál ilyen kreatív?

Ahogy a hozzászólásokat olvasgatom, én a szerencsésebb gyerekek közé tartoztam. Igaz én se kaptam mindég játékot karácsonyra, de amit kaptam annak mindég örültem. Szerettem volna egy fémépítőt kapni, de sajnos sosem kaptam meg, vagy nem volt a boltban, vagy túl drága volt
A mai napig őrzöm a könyveket amit karácsonyra vagy télapóra kaptam szüleimtől és nagy szüleimtől. Így visszagondolva boldog gyerekkorom volt, igaz hogy építkezésekkel körül véve nőttem fel mert abban az időben állandóan építették az emeletes házakat, a barátaim a környező szocialista országokba jártak nyaralni, telelni a vállalati üdülőkbe, én csak a nagymamámhoz falura, de ott enyém volt az egész határ
A karácsony náluk csak szűk családi körben volt tartva közös fenyőfa díszítéssel és ünnepi ebéddel, és vacsorával, a mai napig megőriztem ezt a szokást és borzasztóan bosszant ha valaki megzavarja, de megpróbálom palástolni nem tetszésemet.

A bonbonos hozzászóláshoz: mifelénk állítzülólag frissen apukává lett jó nagy darab roma srác átnyújtott egy doboz bonbont az orvosnak, aki meg sem nézve továbbadta a nővérkéknek. Mikor bontották, akkor találták meg a belecsúsztatott borítékot 120 ezer forinttal... heheheehe....

Amúgy az idén már én is kifakadtam, mert nálunk csak a gyerekek kapnak ajándékot (a mi két gyerekünk, férjem két unokahúga, és az én két kiskorú tesóm), azóta építettük így le a kört, mióta összeházasodtunk férjemmel. Első évben úgy néztek rám ezért az ötletért, mint valami ufóra, most már tudomásul vették. De az idén már teljesen betelt nálam a pohár. Sógornőmékkel akkor találkoztunk utoljára, mikor nyár közepén átadtuk a lányok születésnapi ajándékát, azóta a mi fiúnknak volt az első szülinapja, ott hagyták a csomagot az anyósoméknál (ahová úgy jutnak el, hogy elmennek a házunk előtt, és amúgy is 15 km laknak tőlünk, minden héten elmennek a házunk előtt). Nos, ezért gondolkodok rajta, hogy ezzel az évvel még a gyerekek ajándékozását is befejezzük. Nem kell idehozni semmit, én se viszek semmit, megveszi mindenki a saját gyerekének, amit gondol. Amúgy a három család közül mi vagyunk a legkevésbé jó anyagi helyzetben, de mindig igyekszünk figyelni, hogy szép ajándékot vegyünk, olyat, aminek örülne a gyerek. No, erre mi kaptunk már 3 éves gyerekünknek 5 éves kortól való kirakót, el kell tennünk neki, túl apró. Mi az ötévesnek távirányítós autót (Zoli, RC-set ), a 14 éves húgomnak általa választott történelmi témájú könyvet, a másfél éves unokahúgnak kis takarítószettet, mert mindig az anyja felszerelését piszkálja, a 11 éves unokahúgnak pedig szintén könyvet (Belle és Sebastian....) vettünk.

Acewentura írta:

Ahogy a hozzászólásokat olvasgatom, én a szerencsésebb gyerekek közé tartoztam. Igaz én se kaptam mindég játékot karácsonyra, de amit kaptam annak mindég örültem. Szerettem volna egy fémépítőt kapni, de sajnos sosem kaptam meg, vagy nem volt a boltban, vagy túl drága volt
A mai napig őrzöm a könyveket amit karácsonyra vagy télapóra kaptam szüleimtől és nagy szüleimtől. Így visszagondolva boldog gyerekkorom volt, igaz hogy építkezésekkel körül véve nőttem fel mert abban az időben állandóan építették az emeletes házakat, a barátaim a környező szocialista országokba jártak nyaralni, telelni a vállalati üdülőkbe, én csak a nagymamámhoz falura, de ott enyém volt az egész határ
A karácsony náluk csak szűk családi körben volt tartva közös fenyőfa díszítéssel és ünnepi ebéddel, és vacsorával, a mai napig megőriztem ezt a szokást és borzasztóan bosszant ha valaki megzavarja, de megpróbálom palástolni nem tetszésemet.

Kattints a kibontásához...

No, ez meg a másik. Vérig voltak sértve a rokonok, mikor közöltem, hogy 24-25-26 a miénk. Férjem egész évben dolgozik, nem fogunk ilyenkor mások kedvére téve vándorolni. Feldíszítettük a fiúkkal a fát (a kis 16 hónaposunk inkább bontotta... ), aztán reggel ajándékozás (egy a nagynak, egy a kicsinek, egy közös, pont), aztán játék két napig megállás nélkül, együtt aludtunk délután mindannyian, stb.

Bocsánat , de én nagyon jókat nevettem .
Talán azért mert ,azt hittem ilyen csak velem történhet meg :$
Minden esetre sajnálom ..