Te hogy nézel ki? Focizni jöttél vagy divatbemutatóra?
Örökérvényű a mondás, miszerint az a játékos, aki játékával nem képes felhívni magára a figyelmet, gyakrabban burkolózik extravagáns külsőségek mögé, hogy így maradjon meg a nézők, klubvezetők, menedzserek emlékezetében. Természetesen kivételek mindig vannak, valamint aki válogatottságig viszi, és hazáját képviselheti egy-egy világversenyen, az nyilvánvalóan tehetséges és jó labdarúgó. Azonban, ha őszinték akarunk lenni, egy „sportlegek” sorozaton belül aligha emlékeznénk meg mondjuk Abel Xavierről vagy Jorge Camposról, ha nem lógtak volna ki fizimiskájukkal, öltözetükkel, személyiségükkel az átlagos labdarúgók tömegéből. Most őket, azaz a futballtörténelem legkülönösebb megjelenésű játékosait vesszük szemügyre.
A DOKI
Dr. Sócrates, a fejpántos lázadó és a világ egyik legjobb irányítója
Sócrates Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira, azaz Sócrates, talán a legvisszafogottabb a különcök között, hisz a hajviselete elsősorban csak a ma emberének megmosolyogtató, akkoriban kifejezetten divatos volt.
A brazil középpályászseni egyébként több más „sportleg”-sorozatban is helyet kaphatna. Amellett, hogy tudása és szervezőkészsége a világ legjobbjai közé emelték, nem szabad elfelejteni, hogy ő a legjobban futballozó orvos, vagy a legtöbb brazil válogatottságot számláló lázadó is.
Nem sokan mondhatják el ugyanis magukról, hogy profi futballkarrierjük alatt orvosi diplomát szereznek – később Sócrates nevéhez hűen filozófusiként is doktorált –, vagy a Corinthians Democracy alapítójaként és élharcosaként mozgalmat indítanak a fennálló rezsim ellen.
A futballista egyébként még 2004-ben ötven évesen 12 perc erejéig pályára lépett a Garforth Town csapatában. Azóta a World Soccer beválasztotta minden idők legjobb 100 labdarúgója közé, és bekerült a Pacembui Brazil Futball Múzeum Halhatatlanok Csarnokába is. Napjainkban szülővárosában, Ribeirao Pretóban sportorvosként tevékenykedik…
EL PIBE, AZAZ A KÖLYÖK
A kolumbiai válogatott korábbi kapitánya, Carlos Valderrama hatalmas, festett fürtökben lógó hajkoronája és vastag bajusza mellett még egy dologról volt nevezetes: ő a dél-amerikai ország történetének legjobb labdarúgója…
Alighanem a bevezetőben elmondottak rá nem igazak; akkor is emlékeznénk személyére, ha kopasz lett volna. A zseniális szervező, a gólpasszok nagymestere, és a pszichikai hadviselésben verhetetlen Valderrama 111 alkalommal ölthette magára a kolumbiai válogatott mezét, három világbajnokságon (1990, 1994, 1998) is csapatkapitányként vezette az együttest.
A háromgyerekes családapa 2004 februárjában hagyott fel a profi futballal – 43 (!) évesen – egy hónapra rá pedig a FIFA egyedüli kolumbiaiként beválasztotta a világ 125 legjobb, még élő futballistája közé. Hogy hazája népe méltóképpen megköszönje mindazt, amit tett, szülővárosában, az Eduardo Santos stadion bejáratánál egy majd 7 méteres bronzszobor hirdeti Valderrama nagyságát. Természetesen gigászi, sárga hajkoronájával…
Carlos Valderrama a védjegyéül szolgáló hajkoronával élőben és 7 méteres bronzszoborként
A ROCKSZTÁR
A rocksztár, Alexi Lalas üstökösként robbant be a labdarúgás világába az 1994-es Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon.
A hórihorgas védő, bár csapata egyik legjobbja volt, mégsem bravúros szereléseivel és becsúszásaival ragadt meg a nézők emlékezetében, sokkal inkább a színpadról leugró, őrjöngő rocker benyomását keltő külsejével.
Hosszú csapzott haja és majd’ mellkasig érő vörös szakálla még Romárióékat is megijeszthette. A focin túl – sosem tagadva, hogy külseje valóban zenei ízlését tükrözi – Gypsies nevű rock zenekarával kettő, szólóban pedig egy lemeze jelent meg, sőt 1998-ban még egy nyolcállomásos európai turnéra is volt ideje…
Közel a negyvenhez, ahogy a legnagyobb rockerek, már ő is picit megnyugodott, augusztusi menesztéséig a Los Angeles Galaxy menedzsereként tevékenykedett, komoly szerepet vállalva David Beckham tengerentúlra csábításában. Az évek során a rockerből komoly üzletemberré váló Lalas külsőleg is sokat „fejlődött” az évek során…
Alexi Lalas, a megnyugodott rocker az évek során külsőleg is sokat „fejlődött”…
A PÖTTÖM
Jorge Campos saját tervezésű mezében állta a csatárok rohamait
Szintén a ’94-es vb egyik „látványossága” volt Jorge Campos, a mexikóiak hálóőre. Igazából nem mondhatjuk egyértelműen, hogy kapus volt, hisz nem csak termete (165 cm) nem volt feltétlenül alkalmas ehhez a poszthoz, de olykor kedve sem volt a védeni, így számos klubjában csatárként is alkalmazták.
Első csapatában, a mexikói Pumas UNAM-ban például az akkori hálóőr, Adolfo Rios kiszoríthatatlan volt, így a kis Campos támadónak állt, hogy beférjen valahogy a kezdőbe. Csatártehetségét később is kamatoztatta, ezért klubjaiban általában az 1-es mellett a 9-es mezt is ő birtokolta, hátha valamikor az ellenfél kapuja előtt kell bizonyítani.
A mexikói válogatott kapujában valószínűleg egy papagáj ihlette, saját tervezésű „mezben” állta a csatárok rohamait – nem kevesebb, mint 130 (!) alkalommal –, melyben úgy világított a pályán, mint egy neonreklám.
Campos a közelmúltban edzőként, és segédedzőként is tevékenykedett a mexikói válogatottnál, jelenleg a Sportortas-Campos nevű gyorsétterem-láncával foglalatoskodik.
AKI A MEZÉHEZ FESTI A HAJÁT
Két évvel később az atlantai olimpián aranyérmet szerző nigériai Taribo West tűnt fel a színen, mint az extravagáns megjelenés friss trónkövetelője.
Az afrikai hátvéd 1998-ban a Franciaországban rendezett világbajnokságon különös, zöldre festett rasztával játszotta végig csapata összes mérkőzését. Nagyjából ekkor, 24 évesen volt a csúcson, ezt követően meghiúsult átigazolásairól és elsősorban családi botrányairól volt híres – felesége 2002-ben válni akart tőle, mert állítólag West visszautasította szexuális közeledését, s többször is bántalmazta őt.
Erre a játékos úgy reagált a sajtóban, hogy ez badarság, neki nincs is felesége. Karrierje során számos csapatban megfordult hosszabb-rövidebb ideig, és bár nem nevezhető a klubhűség mintaképének, de az mindenképp becsületére írható, hogy hajszínét mindig aktuális csapata mezéhez igazította…
Taribo West ízléses hajviselete, a színét mindig aktuális csapata mezéhez igazította
Vajon mire gondolhatott Abel Xavier, miközben ilyen frizurát kért a fodrászától?
A DOPPINGOS VÁNDOR
Taribo Westhez hasonlóan Abel Xavier is „egytornás” sztárnak mondható, jóllehet a híres portugál „aranygeneráció” tagjaként sokáig meredeken ívelt felfelé a pályafutása.
Számára a csúcsot a 2000-es holland-belga társrendezésű Európa-bajnokság jelentette. A mozambiki származású bekk ekkor csapata kulcsfigurája és alighanem leglátványosabb jelensége is volt, sárgára festett hajával és szakállával.
Az elődöntőben ő volt az, aki – a játékvezető döntése szerint – kézzel hárította David Trezeguet lövését, melyből tizenegyes, a tizenegyesből pedig Zinedine Zidane jóvoltából aranygól született, ezzel szertefoszlatva Portugália győzelmi reményeit.
A hátvéd a lefújást követően olyan hevesen reklamált az ítélet ellen, hogy az UEFA kilenc hónapra eltiltotta. Itt kezdődött a hanyatlás. A már ez idáig is jó pár klubban megfordult Xavier öt év alatt az Everton, a Liverpool, a Galatasaray, az AS Roma, a Hannover és a Middlesbrough csapatában is szerencsét próbált, kevés sikerrel…
A mélypont 2005 novemberében jött el, amikor a Skoda Xanthi elleni UEFA-kupa-mérkőzést követően a doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Xaviert 18 hónapra elmeszelték.
Később még visszatért a pályára, a Los Angeles Galaxy-ban David Beckham oldalán futballozott, egészen 2008 júliusáig, amikor is az amerikai klub megköszönte szolgálatait, miután egy nyilvános interjúban kritizálta a vezetőedzőt, Ruud Gullitot. Hosszú és kalandos pályafutása alatt sosem feledkezett meg a rá jellemző őrült megjelenésről.
A SZEMÜVEGES PITBULL
Edgar Davids, a nyáron visszavonult holland „futógép” némileg kilóg a fentebb említett játékosok sorából.
Kétségkívül meglehetősen futurisztikus, és vagány volt a megjelenése, ám ezt nem önszántából választotta. A labdarúgó a szemét fedő zöldhályog miatt, orvosi előírásra volt kénytelen viselni a mérkőzések alatt a védőszemüveget.
Hosszú rasztái és persze az, hogy gyakran a mezszínéhez igazította szemüvege színét, az már az ő „számlájára” írható.
Az 1973-as születésű Davids 74 válogatottbeli szerepléssel, többszörös holland és olasz bajnokként, Bajnokok Ligája-győztesként generációjának egyik legjobb középpályásának mondhatta magát.
Összeállításunk végén említést kell tegyünk egy még aktív, és talán még sok sikeres évet maga előtt tudó labdarúgóról.
Ő Djibril Cissé, a Sunderland és a francia válogatott csatára. Tetoválásai, mindig változó formájú és színű haja miatt leginkább a korábbi NBA sztárhoz, Dennis Rodmanhez hasonlítható.
Csakúgy, mint a Chicago Bulls egykori kosarasa, Cissé is rendkívül magas szinten űzi sportját, azonban hiába jár még csak pályafutása derekánál, máris két, igen komoly sérülésből kellett felépülnie.
Először 2004 októberében szenvedett síp- és szárkapocscsont-törést, majd alig egy évvel a felépülését követően ismét jött a baj, ezúttal egy nyílt lábszártörés formájában...
Zord külseje ellenére egyébként kétgyermekes, felelősségteljes családapa, felesége, Jude idén nyáron már a második gyermeküknek adott életet. És bár 2006-ban az angol bulvárlapok azt írták róla, hogy bántalmazta a nyolcadik hónapban lévő nejét, ezek a pletykák valótlannak bizonyultak.
Djibril Cissé, a kétgyermekes családapa…
></O
MTI
