Folytasd a történetet...2. rész

Kipihenten, és frissen ébredt. Nagyot nyújtózott, még mindig az álmában érezte magát, mikor bejött a tűzoltó parancsnok, és átadta a falu, és az erdő megmentésért járó érdemérmet.
Sam nagyon büszke, és nagyon zavart volt egyben. Édesanyja is boldogan ölelte meg a nap hősét. Hubert a tűzoltóparancsnok meghívta őket az esti falubálra, amit a hős tiszteletére rendeztek.

Ám a bál idusán egy hirtelen ötlettől vezérelt pomogács megragadta hősünk ingujját, s bódító táncba hívta...

Szerencsére éppan akkor jutott a tűzoltóparancsnoknak az eszébe, hogy a díszvendégét bemutassa a tisztelt társaságnak. A táncoskedvű jóember kénytelen volt más partner után nézni, míg a díszvendég boldogan engedett a szíves ingvitálásnak. Szűkre fogta a díszbeszédet, és utána elkezdődött a lakoma. A falu tényleg kitett magáért. Egy disznót levágtak, sok tucat tyúk, kakas lelte itt halálát. A közeli halastónak is jócskán megcsappant a hal állománya, nem beszélve a rengeteg zöldség, és gyümölcsről, amit a sok hús mellé feltálaltak. A végén hozták az asztalnyi dísztortát, amin marcipánból egy tűzoltó autólap pompázott. A végén pezsgőt bontottak, sört ittak, a gyerekek pedig rostos gyümölcslevet frissen paszírozott gyümölcsökből. Igazán nagy lagzit csaptak a tiszteletére. Az ünnepség végeztével agyonfáradtan, nagyon jólakottan ballagott haza édesanyja társaságában, és azonnal el is aludtak, mihelyt ágyba bújtak.

Rövid álmukat egy velőtrázó sikoltás szakította meg.

Sam egy darabig lamentált, hogy még mindig álmodik-e, de nagy nehezen kimászott az ágyából. Ránézett édesanyja ágyára, látta, hogy ő még mindig az igazak álmát alussza. Akkor odabotorkált az ablakhoz, és kikukucskált a függöny résén. Nem látott semmit, és már hallani sem hallott semmit. Az ölnyi vastag fából ácsolt kaput ekkor elkezdte döngetni Isten igazából egy rémülettől tajtékozó hálóruhás nő. Sam felkapta a hálóköntöst, és kirohant a kapuhoz. Mikor kinézett az utcára, akkor látta, hogy a nő férje megőrült, és egy disznóölő késsel üldözi, őt meg a rendőrök, meg az elmegyógyintézet embereinek a hada. A nő ijedten ugrott be a vastag fakapu oltalmazó menedékébe. Sam bekattintotta a zárat, és abban a pillanatban a túlfelén a kapuba bevágódott a diszóölő kés. Ekkor értek oda az őrült férjet üldözők. Kattant a bilincs, és a kényszerzubbony rákerült, megérkezett a mentőautó is, és biztonságban elszállíották. A nő hálát rebegett Samnak, majd hazaballagott. Sam visszaballagott a lakásba, komótosan levetette a hálóköntösét, és pizsamájában visszabújt az ágyába. Még egy darabig lamentált az átélt dolgok felett, és elnyomta az álom. Délre járt az idő, mikor az édesanyja finom ebédjének illatára felébredt.

- A kedvenc fűszereimmel készítetted ma is az ebédünket? - kérdezte tőle.

A te kedvenc fűszereid mindig az étel megízesítői. Válaszolta az édesanyja kedvesen a fiának. Ebéd után átruccanunk a húgomhoz, mert ott ma keresztelő lesz. Máris? Még csak most született a kis öcskös! Édes fiam ilyenkor szokták keresztelni a kicsi babákat. Válaszolta az édesanyja.

Akkor keresztet vethetek a desszertre! - gondolta a fiú.

Ne izgulj, azt még elfogyasztjuk, utána indulunk. Itt lesz mindjárt a húgom lánya Rozika, a Katika húga. Ő visz minket el a kereszelőre. Az édesanyja előhozta a meggyes piskótát, ami csokival volt leöntve. Sam élvezettel vett egy jókora szeletet belőle. Alig, hogy megették, máris csöngettek, és megérkezett a Ladájával Rozika. Csinos 20 évkörüli menyecske volt. Sam gyorsan felöltözött, és talpig díszben várta az édesanyját, hogy elkészüljön. Aki egy nagy díszes dobozzal a kezében ünneplőben jött elő, és beszálltak a kocsiba. Mikor megérkeztek, annyian voltak a vidéki kúriában, mintha lagzi lett volna. A kersztszülők a szülőkkel már megkeresztelték a kicsi Palikát a közeli templomban, mostmár csak a mulatozás volt hátra.

Hét napig és hét éjszakáig tartott a dínom-dánom, s Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé. Ennyi volt, mese volt, húslevesben hús is volt.
De tényleg ennyi volt?

Samnak megakadt a szeme egy csinos barnahajű lányon. Izgatottan kérdezte az édesanyját, hogy ő is rokon? Nem fiam, a húgom vőjének az unokatestvére. Róza főiskolára jár, festőművész szeretne lenni. Mostani végzettsége alsótagozatos tanár. Te is képezhetnéd magad tovább, de ha tetszik, akkor menj oda hozzá, te is független vagy már. Én is gondoltam mr rá, hogy tanárnak tanulok, de olyan keveset keresnek, egy férfi ebből nem tudja eltartani a családját. A mostani fizetésem jó, de a munkám nem köt le teljesen. Keresek valami olyat, amiben jól is érzem magam, meg keresek is valamennyit. Jól van na, de menj oda és vele beszélgess, ne az anyádnak udvarolj!
Sam egy pohár pezsgővel a kezében odaballagott a csinos Rózához.

- Na, szasz csibe, mi a helyzet? - mondta volna ezt, ha egy kiművelt amorozó lett volna, egy vulgáris párhuzamos dimenzióban. De most nem ott vagyunk, így miután oda ment a lányhoz, csak bámult azokba a szép boci szemekbe, és csak bámult és csak bámult...

Addig bámult, míg a lány meg nem únta, és a felé közeledő olaszos kinézetű férfit bemutatta, hogy ő a vőlegénye. Szegény Sam. Mintha derült égből a villámcsapás, bánatosan kullogva ment vissza az édesanyjához.
Elmesélte hogyan járt. Már foglalt a kicsike. Nem baj fiam. Holnap mégy felvételizni az orvosi egyetemre, ott biztosan fogsz találni hozzád illő kedves, és jóravaló lányt. Vígasztalta az édesanyja. Ez után a sajnálatos eset után hazamentek. Sam lógó orral, bánatosan, de azért egy kicsike reménnyel, hogy hátha igaza van az édesanyjának, és az egyetemen talál kedvére való lányt.

Este lefekvés előtt el is határozta, hogy holnaptól egy teljesen új, és "vad" arcát fogja mutatni.

Reggelre kelve, átgondolta az esti fogadalmát, és megjegyezte, hogy csak nem én. Én maradok olyan, amilyen vagyok, így később nem lesz csalódás, sem én, sem a lány.
A szomszéd becsengetett reggeli után, és egy nagyon aranyos kiskutyát hozott át Samnak. Nagyon megörült a kiskutyának, mert sajnos az övé elpusztult, és nagyon hiányzott egy játszótárs néki.
El is nevezte azonnal Alfonznak. Olyan méltóságteljes volt az a csöpnyi kutyus, mint egy lakáj. A szomszédot behívta egy pohár italra, és a kerti padnál elbeszélgettek a világ dolgairól, a lábuknál Alfonz kutyus vígan kergette a saját farkát.

Sam lassan kortyolgatta kávéját és új tervet eszelt ki.

Éppen másnap kellett felvételizie az orvosi egyetemre, így lezuhanyzott, és elindult horgászni a közeli tóhoz. Gondolta, hogy így ellazul egy kicsit, és hátha hozzápártol a szerencse, és kifog egy jókora halat. Nagyon rég nem volt ilyen szerencséje, pedig ő csak a sajátmaga kifogott halat szerette megenni.
Édesanyja meg kiült a cseresznyefa árnyat nyújtó hűvösébe, és elkezdte kötni a téli sálat, amit Samnak szánt ajándéknak. Ahogy így üldögélt elnyomta az álom, és arra riadt fel, hogy Sam hangos kurjongatással közeledik a kerítéshez. Felnézett, és akkor látta, hogy a fia kifogta a legnagyobb csukát, amit életében valaha látott. Na fiam, ha holnap is ilyen szerencsés leszel, akkor tebelőled doktor lesz!
Borult a kedves fia nyakába. Sam rögtön megtisztította a halat, és az édesanyja nyársra húzta, és a rögtönzött udvari tábortűznél beszélgetve megsütötték, majd el is fogyasztották a hatalmas halat. Samot el is nyomta a buzgóság a kiadós vacsora után. Másnap korán ébredt, megfürdött, felvette az ünneplőjét, összekészült, és felült az első gyorsra. A táskájában ott lapult az édesanyja által készített elemózsia.
Édeanyja, vígan készítette a fiának az ünnepi vacsorát, mert biztos volt a fia győzelmében. Nem is csalódott, mert Sam késő este az italozástól kicsit kábán nyitott be a lakásba. Felvettek édesanyám, felvettek!
Újságolta boldogan. Holnap megyek is és a barátom által lefoglalt szállásra.
Édes fiam, akkor összekészítem a holmiaidat. Mondta az édesanyja. Egy hatalmas bőröndöt telerakta Sam ruháival, és egy kézitáskát élelmiszerrel. Reggelre kelve minden flottul készen állt, csak Samnak el kellett utaznia. A jóasszony izgatottan várrta a telefont, hogy a fia szerencsésen megérkezett, és elfoglalta az albérleti szobáját.
Későn délután meg is érkezett az örömteli hír, a fia még ágyat is vette a szobába, és a tanszereket is beszerezte. Már csak tanulnia kell.

És ő tanult is buzgón, na meg sörözgetett a haverokkal. Minden csodás volt és a legszebb évei voltak, egészen addig a napig, amikor is...

Az iskolai bálra meghívták a szomszéd megyében lévő orvosi egyetem hallgatóit. Közöttük tanult egy bájos szőke szépség. Még az sem rontott az összképen, hogy szemüveget viselt. Sam elbűvölve állt, szótlanul csodálta a lányt. Majd összeszedte magát, és egy pohár pezsgővel a kezében odaballagott hozzá. Bemutatkoztak egymásnak. A lányt Tündének hívták, és Sam meg is jegyezte magában, hogy milyen találó elnevezés.
Egész estét egymás társaságában töltötték. Együtt táncoltak, beszélgettek. Az ünnepség végére még telefonszámot is cseréltek egymással.

Sam erre sikoltva rohan ki a házból.