sóhajai kihűlnek arcomon, fekete gyertyákkal
elindulni kelet felé, havasok fenyőit
felgyújtani, virágzó cseresznyefák ragyogásából
kihullott lányok: ölelem emlékeim szobrait,
földig-érő fényességet bűneim talpa alá,
hajnalok szürke zsákjaiból piros követ
lopok, vakablakok párkányaira
hazudott madarak sikoltását
szél viszi el, jöhetne már a férfi,
aki tényleg megváltja ezt a világot,
repülnek a levegőben halottak összekulcsolt
kezeiből kitépett zsebkendők,
fuldokló folyók, árnyék-uszályos erdők
sóhajai kihűlne arcomon.