Folytatsd a verset!

beebeus · 2013 Január 21

...

És annak a sorsa mit érlel,
kit éhe a szépnek, meg egy
bizonyos fajta lelki kényszer
verset olvasni késztetett?
Költők siralmas árulása
úgy döf szívébe, mint a tőr,
mert mind a múltját magyarázza
s nem a jövendőért pöröl.

És annak a sorsa mit érlel,
ki komolyan lelkesedett
a proletár utókorért, mely
mára nevetség tárgya lett?
Vigasza, hogy e kacagásnak
hideglelős felhangja ...
Akit riasztanak az árnyak -
az nevet ilyen hangosan.

Baranyi Ferenc: A kérdések folytatása
.......................................

Alkonyodik,
füst és őszirózsa-illat kering a kertben,
az utcán szédülnek a lombkoronák -
két szememben orkán süvít végig,
csók-förgeteg!
(...)

Masuchan · 2013 Január 21

Emlékeink sokáig dörömbölnek,
játszanak velem,
nevetnek, sírnak, vigaszta...

Benyó Judit: Gyere szeretni!
_________________________

Egy gondolat bánt engemet...

huncili · 2013 Január 27

Úgy látom Beebeus idézetét kicsit hanyagul fejezte be kedves játszótársunk. Íme a teljes befejezés:
...
Emlékeink sokáig dörömbölnek,
játszanak velem,
nevetnek, sírnak, vigasztalnak!
Belémkarmoltak a vágy tigris-karmai,
gyere, itt a szerelmes idő,
gyere szeretni!

Benyó Judit: Gyere szeretni!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság
!(Pest, 1846. december.)

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet...
------------------------------------------------------------------------------------------------

Papirban kaptam ezt a szót,
mely messze földön pálma volt.
Papirba göngyölt gyenge tőt,
s most, lám, előttem földbe nőtt.
(...)

deciso · 2013 Január 28

.....
Nedvvel telik, rügyet fogan,
s érik vele minden szavam,
mivel sudáran felszökik,
s valódi lombot hajt a hit.

Nemes Nagy Ágnes: Példázat
---------------------------------

Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

(....)

beebeus · 2013 Január 28

Köszönöm, Huncili, hogy figyeltél a "versemre", és szépen befejezted azt, ahogy illik kiss

...
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

József Attila: Ime, hát megleltem hazámat...
------------------------------------

Sok súlyos álom háborít gyakorta
amilyen álma senkinek se volt
és lelkem mint az óriás retorta
amelyben egykor Isten főztje forrt

midőn a világ tésztáját sodorta
remekké gyúrva a sötét gomolyt
hogy bár nem édes, ékes lett e torta
s diszíti fellül a nap és a hold.
(...)

Ile57 · 2013 Január 28

Igy lelkem új világok vegyedénye

de zárt edény és szája, csőre nincs;

az én szobámnak nem nyílik redőnye

az én kincsem elásott, néma kincs

az én álmom felejtett, régi álom:

saját szívemnek kulcsát nem találom.

Babits Mihály: Sok súlyos álom

---------------------------------------

Bár
a sors fukarul
kurtára szabta az életed és a sírodba magaddal vittél
lelkemből minden éneket,
álmomban néha mégis
örömtől dúdolok,
(...)

beebeus · 2013 Január 29

...
ha szárnyukon
hazarepítenek
néha
az
angyalok

Gősi Vali: Álmomban újra dúdolok
.............................................

Felhágott már a nap a dél hév pontjára,
Egyenesen omlik lefelé súgára.
Tüzesűl a bágyadt levegőég s hevűl;
Felforrott az egész természet merevűl.
A barmok terepély cserfák alá mennek,
Híves árnyékjokban kérődzve pihennek.
A madarkák csüngnek a híves lombokról;
Leszáradt a nóta eltikkadt torkokról.
Az útazó, ki már csak alig lehellett,
Óltja szomját a hűs forrás vize mellett.
A lankadt arató ledűl izzadt fővel,
Hogy majd dolgát kezdje megújúlt erővel.
Csupán csak a munkás apró méhek dongnak,
Széjjel az illatos réteken zsibongnak.
(...)

jolan30 · 2013 Január 29

Csupán csak az apró bokrocskák tövében
Zeng a zörgő prücsök a nap melegében.
A rezzent gyíkocska a gaz között csereg,
Megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Sok száz szöcske ugrál pattanó lábain
A hévtől elaszott fűveknek szárain.
Egyebek mind híves helyeken pihennek,
A dél forró heve elől félre mennek.
Alusznak még magok a híves szellők is
Eltikkadtak a nap hevétől tán ők is.
Csak némely enyelgő zefirek játszanak,
Melyek a levelek alól kiugranak,
Cicáznak kerengő szárnnyal a bokrokon,
Lassan elenyésznek a liliomokon.
Jertek ki, óh nyájas fúvallatok, jertek,
Kik az ambróziás rózsák közt hevertek
Bújjatok ki bársony ágyából, bújjatok,
Elbágyadt kebelem piheg utánatok;
Szedjetek mennyei illatot, szedjetek,
E vídám gesztenye alá úgy jőjjetek.

Ha most nem édes énekem,
Ha nincs is abba hév s tűz:
(...)

huncili · 2013 Február 3

jolan30 írta:
Csupán csak az apró bokrocskák tövében
Zeng a zörgő prücsök a nap melegében.
A rezzent gyíkocska a gaz között csereg,
Megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Sok száz szöcske ugrál pattanó lábain
A hévtől elaszott fűveknek szárain.
Egyebek mind híves helyeken pihennek,
A dél forró heve elől félre mennek.
Alusznak még magok a híves szellők is
Eltikkadtak a nap hevétől tán ők is.
Csak némely enyelgő zefirek játszanak,
Melyek a levelek alól kiugranak,
Cicáznak kerengő szárnnyal a bokrokon,
Lassan elenyésznek a liliomokon.
Jertek ki, óh nyájas fúvallatok, jertek,
Kik az ambróziás rózsák közt hevertek
Bújjatok ki bársony ágyából, bújjatok,
Elbágyadt kebelem piheg utánatok;
Szedjetek mennyei illatot, szedjetek,
E vídám gesztenye alá úgy jőjjetek.

Csokonai Vitéz Mihály: A dél
*****************************************

Ha most nem édes énekem,
Ha nincs is abba hév s tűz:
(...)

Ne bántsd! legyen borom nekem
Egy szív-szerette szűzzel:
Gyúl nékem is tüzem, hevem,
Poéta lesz az én nevem,
S myrtust fejemre fonnak,
Miként Anákreonnak.

Csokonai Vitéz Mihály: A versszépítő
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Gyógyíts meg, édes kis anyám,

ki odaát is gondolsz rám,

ki izzadt tenyeredbe rejtve

nyújtottad gyógyszereid: „vedd be!

És üss pofon, ha nem használ!”
(...)

beebeus · 2013 Február 4

...

Anyám, édes kicsiny anyám, te vagy az egyetlen talán, aki aggódsz kicsinyedért, hatvanhatéves fiadért, nyújtsd mégegyszer a tenyered, és ígérem, hogy jó leszek, nem töröm össze az edényt, se a szívedben a reményt, ha felnövök, ha nagy leszek, mindig veled ebédelek!

Gyurkovics Tibor: Anyácskám
---------------------------

Micsoda meztelen lehettél,
még szívedet is láthatták bőröd alatt
akik szerettek,
micsoda kiszolgáltatott lehettél valamikor,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?
négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm,
mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
miféle szelet küldjek, hogy kifordulj,
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd,
vagy lassan kifosztottak,
mint az ártatlanokat szokás?
(...)

huncili · 2013 Február 4

...
hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb,
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess,
hasadra hajtsam-e fejem,
mint anyának a gyermek,
koponyámmal döfködjelek?
szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
én nem akarlak bántani,
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak,
egyszer csak találkozunk a halállal,
akár egy kóbor kutyával éjfél után,
mit kivánjak neked?
folyam habján lásd meg csontvázadat?
lehullott diófalevélbe harapj?
micsoda keserűség a tied,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?

Ágh István: Mit kívánjak neked?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A hitet másoktól szereztem
mint égig érő ablakot
(...)

beebeus · 2013 Február 5

...
akik látták magukat bennem
azoknak én csillag vagyok.
Én viszont nekik köszönhetem
az egész égboltozatot.

Gyurkovics Tibor: A hitet másoktól szereztem...
____________________________________

Néha álmokkal ébredek:
holdas távolokat képzelek
kinyújtott kezem közelébe,
játszom felhőtlen eget,
sűrű napsütésben ragyogó mosolyt.
(...)

Ile57 · 2013 Február 6

Játéka vagyok rejtőző vágynak,
s tarka álmaim csalfán vágynak
új erek lüktető örömére,
új dalok szenvedélyes ritmusára.
Játszik velem tünékeny pillanat,
s mire visszamosolyognék,
összetört babaként fájok
lázálmok poros polcain...

Szabolcsi Zsóka: Álmokkal ébredek

---------------------------------

Hajtsd le szépen a fejedet,
jól tudva már, hogy minden odavan.
Éltem – és ebbe más is belehalt már,
kinek emberhez méltó gondja van.

Elfeledtem, hogy mit sem ér az ember élete
s nem lesz emlék, melyben magamra hagyna –
úgy szállong a semmi benne,
úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
(...)

huncili · 2013 Február 7

Most homályként száll tagjaimban,
mint nagy darab kő, a valóság;
a Föld is már kezd kihűlni alattam,
csak lelkem tép még egy utolsó rózsát.

Alig hallottam sorsomba merülten:
ami van, széthull darabokra;
már nem képzelt ház üres telken –
e költemény szorongó lelkem buboréka.

Bognár Barnabás: József Attila emlékére(m)
(Verskollázs kedvenc József Attila verseim egy-egy verssorából)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
a színektől, ha szürke por belepte,
a csöndtől, mikor hang zavarta fel,
a hangtól, mikor csendbe halkul el.
Minden szótól, amit kimond a szánk,
minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
minden sebtől, mely fájt és égetett,
minden képtől, mely belénk mélyedett.
(...)

beebeus · 2013 Február 7

...
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

----------***----------***----------
ott, ahol a tenger-szem
csillogva hullámzik,
s madarak röppennek fel,
fel az égig,
ott, ahol a hegyek havas csúcsukkal
a magasba törnek,
ott, ahol az alpesi réten
az anemonák szirmai zenélnek,
ott, ahol a fenyők közt álmosan
bújik a napsugár,
(...)

huncili · 2013 Február 8

ott a selymes fűben fekve
a kék eget nézem már,
arcod látom felhők közt,
árnyakat a fényben,
s ha szél borzolja hajam,
mint kezed simítása,
elképzelem milyen lenne
szíved dobbanása,

s látom repülni a türkizkék madarat
ott, ahol egy árnyas lombú fa alatt
ülök és rád gondolok, rád gondolok,
könnyeim erednek'
ott a pipacsok közt, végre,
csodás álmok jönnek...

Ecsedi Éva: Csodás álmok jönnek
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Ültem rakott asztalodnál,
borod igen jó vala;
hogy pinczéd legjobb rendben van:
meggyőződtem általa.
Utaztam a szekereden,
megnéztem az aklodat;
gyönyörű szép a ménesed,
van sok telivér lovad.
Dohányod jó, – pipatartód
valóságos múzeum;
az ember nem is sejtene
ennyi műkincset falun.
(...)

beebeus · 2013 Február 8

...
Feleséged, leányaid
Zongoráznak gyönyörűn,
Fegyvertárad kincseinek
Az ember szíve örül.

Ekéd, szántóvető géped
A korral szépen halad,
Minden sportsman kifogásán
Túl van kopód, agarad.

Angolkerted, üvegházad
Növényzete ezernyi;
De könyvtárt az egész háznál
Nem bírtam felfedezni.

Jókai Mór: Igen sok magyar úr emlékkönyvébe
----------------------------------------

A régi utcán lassan ballagok,
Fölöttem békés esti csillagok.

Mély nyugalom lágy szőnyege terül
Végig az utcán s a csönd hegedül.

Az ablakok, mint hű öreg szemek
S a régi házak is öregszenek.

Oly egyedül, oly bánatos vagyok,
Mint akit minden álma otthagyott.

S a csöndben, estben, árnyban mintha csak
Hozzám suhanna egy szelíd alak.
(...)

Ile57 · 2013 Február 8

S én halkkal, loppal suttogok vele,
Mint hervadt hársak hulló levele.

A magyar bánat mély zenéje zeng,
Bús hangfogóval vén szívembe bent.

Én sírok, vallok, panaszom zokog,
Ő mosolyog, miként a boldogok.

A hangja mint a távol cimbalom,
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.

Szemén megcsillan egy tisztább világ,
Mint jegenyéken túl a délibáb.

Ó drága árnyék, holt, hű cimbora,
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!

Juhász Gyula: Tömörkény utcáján

---------------------------

A pillanat,
Mint temetőben a gyík, úgy szalad.

A percek,
Mint sivatagban a homok, peregnek.

Az órák,
Mint vándorok, az útat egyre rójják.
(...)

beebeus · 2013 Február 9

...

A napok Mennek, mint körmenetben a papok. Az élet Elmúlik, mint felhői a nagy égnek. Az örökkévalóság Hullatja szirmait, miként a rózsák. De gyakran Ott van a tovatűnő pillanatban.

Juhász Gyula: Harangjáték
--------------------------------------

Úgy elbújtál emlékeimben,
ha rád gondolok, már csak a folyót látom,
bujdosó vizén kezeid árnyjátékát
s madarak szárnycsapását a széles láthatáron.
(...)

huncili · 2013 Február 11

Az, aki voltál hat napon át,
földdé, felhővé változott,
egy város alkonyává, mely fölött
hét torony sárga sziklája ragyog.

Szoknyád a Holdig fújta föl a szél
azon az estén, mikor elutaztam.
Ott lobog azóta is a világosság álmain,
gyűrődve, fodrosan, a legtisztább magasban.

Csoóri Sándor: Azon az estén
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘
Az élet úgyis mondja önmagát;
rohan a rohanás, árkon-bokron át.
(...)

Folytatsd a verset!

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák