Folytatsd a verset!

...
Három paraszt ül, lapot olvas, őrzi
teheneit,
gereblyéik nyelét rég lesikálták
érdes tenyereik.

A víz felett szúnyogok tánca száll
helyben maradva:
mind föl-le cikáz, ki-be, jobbra-balra,
s a raj csak áll.

Én meg a rétet vesszőzöm, tűnődve,
s ki tudja: miért:
és repül a pitypang pelyhe, amerre
viszi a szél.

Francis Jammes: A zöld víz partján - fordította Szabó Lőrinc
* °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °° * °°


Nagyon kívánom őt most itt e tarka fényben,
dél van, nap reszket az alvó szőllőlugasban,
s egy tyúk tojást tojik a forró porban éppen.
Amott jön majd a lány, hol hintáló kötélen
mosott fehérnemű szárad s zizeg a napban.
Jön s így szól majd nekem: szememben álom úszik.
(...)

...
S szobája várja már, s bódultan megy felé,
s úgy surran bé, ahogy a rétről érkező méh
a hőségtől fehér, mezítlen sejtbe búvik.

Francis Jammes: Nagyon kívánom /ford.: Radnóti Miklós
------------------------------------------------------------------------------


Fehér virágok, könnyes álmok
dalos leánya volt anyám.
Tavaszi napfényért rajongott
s megsiratta a hulló lombot
késő szeptember alkonyán.
Meleg sugár, vonuló felhő
szivébe mind nyomot hagyott,
könnyeket csalt vagy dalt fakasztott -
Apám kacagott, kacagott.
(...)

...
Anyám rajongó lelke hitte,
hogy vannak bűbájos csodák,
hitt babonában, szellemekben,
Istenben és álomképekben
és hitte, hogy van túlvilág.
Ha egy-egy rejtelmes jelenség
lelkére aggasztón hatott,
ajkán imával, úgy aludt el -
Apám kacagott, kacagott.

Bolyongok búsan a világban
kettőjük béna fia, én,
itt-ott magát szivembe lopja
a dalvarázs, az őszi fény.
Az élet véres ostorától
imám már szinte fölfakad,
anyám dala, anyám imája -
s apám kacag, kacag.

Áprily Lajos: Örökség
• • • • • • • • • • • • • • • •


Itten egy óra állt,
alatta álltam én;
akkor még óra volt,
ma már csak költemény.

Vártam egy leányra,
eljön, azt ígérte.
Vártam rá hiába,
elindultam végre.

De ekkor hirtelen
itt termett ő mégis,
vidámabb lett az ég,
vidám lettem én is.
(...)

...
Az a leány meghalt,
nem emlékszik erre.
E régi délutánt
azért írtam versbe:

mert meghalok egyszer
s ő sincs itt, az óra,
nem mutat öt órát
csüggedt mutatója,

nem mutat hat órát,
vidám mutatója:
őrizze emlékét
e vers olvasója.

Devecseri Gábor: Egy budai téren
--------------------------------------------------


Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol - a takarón kezed,
álmodban csillagok fagyott
rügyeit melengeted.

A ház előtti fán, az ágak
közein: sisakréseken
keresztül bámul ránk a hold -
Isten néz farkasszemet velem?
(...)

...
Gyönyörű oltalmam, a holdfény
dárdája téged nem sebez meg,
mellbimbóid - hegyekre épült
végvárai a szerelemnek.

Elalszom én is, rettegésemet
lágy szuszogásod szertefújja...
S nyelved és nyelvem lángjai
holnap összelobbannak újra.

Baka István: Kora-tavaszi éjszaka
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!

Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.

Születtél – s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
(...)

...
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Így tesz majd az utód. Így tett az ős.

A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!

Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.

Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén…

Somlyó Zoltán: Szerelmes vers
-----------------------------------------------------------


Állj félre Sors.. Idő... Halál...,
mert annyi minden várna még!
Csak munka volt az életem,
s belém szakadt a szó, a kép.

Ne fuss szekér velem tovább!
Megállnék még. Pár pillanat
helyett pár év... az is kevés,
hogy elmondjam, mi még maradt,

vagy csak a fényt lássam tovább,
mi rám süt most, s az illatot
érezzem, mit ezer virág
hint rám, mit egyszer itt hagyok.
(...)

...
Ez nem virág? Nem napsugár?
Tömjén és gyertyák illata...?
Fáradtan megadom magam.
Hol vagy hazám? Van még haza?

Kamarás Klára: Állj félre Sors...
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Lassan kifolyik kezeim közül,
mint a víz vagy egy marék
homok, hiába szorítom,
megfoghatatlan.

Néha alig moccan, csak halkan
koccan, akár a kanál a tányér
alján, majd szinte rohan -
utolérhetetlen.
(...)

...
Csupán a naptár, a ,,megint
este" vagy a tortán a gyertya
jelzi, hogy mégsem
mérhetetlen.

Megállnék olykor, hogy nézzem
az utcán az arcokat, a fát a ház előtt,
de menni kell, nincs idő, és ez
feloldhatatlan.

Erdős Olga: Lassan kifolyik
-----------------------------------------



Derengő boldogság uszályát fogom,
míg nézlek.
Szemed ragyogó foglalat,
hol gondolataid csillámlanak,
mint napsugarak víz tükrén
ha vakítva égnek.
(...)

...
...S vigaszkék lélekóceán,
hol sóvár öröm keringve
csábító, lassú tánccal,
értelemre fűzött tanításvággyal
szonettfüzérbe rendezi sorait,
mint dolgos gyöngyhalász,
ki iszapos múltban feledett
rozsdás szavakért szállva mélybe,
leküzdve belső félelmét
önnön hitelét, nemességét
hozza fényre,
s lelkén így igazít
mindig egy kicsit,
míg szeme fénye
árnyékát enyémben
megpillantva
megkapaszkodik.

Szíj Melinda: Derengő boldogság
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
(...)

...
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...
--------------------------------------------------------------------------------


Szemem lehunyva, látom Isten arcát,
amint tárja két kezét s karol át.
Mellém szegődik, s nézi vérző testem,
sajgó szívem remeg, ahogy Őt tekintem.

Átszel egy fény, mint egy szikra, úgy fakad,
tüzes nyelvalakba testemre tapad.
Ahogy pünkösdi rózsa hullatja szirmát,
úgy foszlik szét, tűz-fény osztja alakját.
(...)

...
Szentlélek száll alá a zarándoklókra.
Hozza a szeretet sugarán vibrálva
a rejtett jelt, mely befogadásra vár,
hol a szív és lélek egymásra talál.

Szemem lehunyva, látom Isten arcát,
eggyé vált emberek lelkes fogadását,
ahogy felcsendül a fohászok dala
Csíksomlyó-nyeregben, hol a béke hona.

Tímár Judith: Pünkösd napján...
~ ~~ ~ ~~ ~ ~~ ~ ~~ ~ ~~ ~ ~~ ~


A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
(...)

...
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.

Sík Sándor: Mosolygó gyermek
-----------------------------------------------------


Akácos uccák borzonganak.
A házelőtti görbe lócák
a titkok taván úsznak csöndesen.
A tornyok imádkoznak.

Féltérden álló viskók ablakán
kilopódzik a horkolás;
fekete gyárak megrekedt füstje
keserűen facsarodik.
...

...
Fantasztikus sikátorokon
zsákban cipelem a holdfényt
s tépett foszlányban veri hozzám a szél
anyám sírását.

Dsida Jenő: Hazafelé az éjszakában
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


A tó reggel nádasszempilláit
fölnyitja s ragyog, ragyog, ragyog.
Szótlanul nézem, szinte a testemmel,
s érzem, hogy vagyok, vagyok, vagyok.
(...)

...
Két káprázat, mely megszüli a jelent,
s egymást csókolva öröklétet ígér,
majd átcsap rajtunk a következő perc,
medrébe mindegyikünk visszatér.

Csukás István: A tó reggel
------------------------------------------------------------


Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó bölcse újból és megint
Állok süppedten szókimondó bajban.
Cselek, barlangok, vermek, kárpitok,
Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam.

Ki száz alakban százszor volt szabad
S minden arcához öltött más mezet,
Éljen és csaljon titokba-veszetten,
Mert bárki másnál több és gazdagabb,
Mert csak a koldus egy és leplezetlen.
(...)

...
Ragyogjatok meg tévesztő szemek,
Édes, hazug méz, pergő, szép szavak
Csorogjatok tarkán, számítva, bátran.
Mindenki másnak, mindig más legyek,
Változón szabad, gyürütlen, arátlan.

Enszavaimmal csaljam meg magam,
Melyvoltom gondján törjem víg fejem
És száz alakkal száz vitába törjön
Lelkem, valóm, e dús alaktalan,
Száz hűségű s egyetlen hű a földön.

Ady Endre: Száz hűségű hűség
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Se vágy, se láz, se láng; csak egy parányi
tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal
tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív
többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén
a két szemedbe fér.
(...)

...
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -
semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát -
felém hajítasz.
Visszadobjam? - Forgatom és elejtem.
Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű
őszi ragyogás.

Rónai György: Verőfény
...................................................................


Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.
(...)

...
Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölel át, úgy fázom...

Arany-Tóth Katalin: Szerettelek volna
***** ***** ***** ***** ***** ***** ***** *****


Hogy a napfény ráesett,
szinte szívdobogva nézem
ezüstszikrás börtönében
az ezüsthideg vizet.

Víz, még sohse láttalak;
és lelkem sok szennye-bűne
boldogan megszégyenülve
érzi, milyen tiszta vagy.
(...)

...
Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű!
Tündértestü meztelenség,
voltam én is, és leszek még,
mint te, olyan egyszerű?

Jöjjetek, igaz imák:
jó vizek, öntözzetek meg,
és kit oly rosszul szeretlek,
válts meg, égi tisztaság!

Szabó Lőrinc: Egy pohár víz
----------------------------------------------------


Egyszer fehér és rózsaszin
Gyöngy és selyem ruhája,
Mosolyog, mint a szerafin
A tájra.

Máskor bíborral ékesen
Lángol piros palástja.
Tüzeket gyújt az egeken
A láza.
(...)

...
De mindig Auróra lám,
A serkentő, a zengő
S a legsötétebb éj után
Csak eljő.

Eljő és ébred az öröm,
A vágy, a munka, élet
És Memnon szobra repesőn
Zenélhet!

Juhász Gyula: Auróra
• • • • • • • • • • • • • • • • • •


"Ilyen nagyon szeretlek",
mondta mamájának a kisfiú,
és ökölbe szorította a kezét.
(...)

...
"Én meg ilyen nagyon",.
mondta a mama,és gyöngéden
kisimította a görcsös
kis ujjakat.

Koch Valéria: Szeretet
---*---*---*---*---*---*---*---


Megrozzant az öreg malom,
lassan a víz ellopkodja:
elúszik a Nagyküküllőn
első csókom szemtanúja.

Viszi a víz a vén malmot,
az a lány is már rég asszony,
engemet is másnak kell majd,
más asszony kell elsirasson.
...