Folytatsd a verset!

Ha majd a jognak asztalánál, Mind egyaránt foglal helyet...

Petőfi Sándor

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!

Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!

Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!

Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!


(ADY ENDRE: HA...)


A kövi:


A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivembõl folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
József Attila: A Dunánál

a következő:

Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,...
Arany János:Letészem a lantot

a következő:
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;...

Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez


Úgy fogyok el, mint a folyamkanyarban
nyárfák alól a vízbeomló hantok,
a szívverésem omlaszt szakadatlan,
mint tengerdörej öklözi a partot.

A vágy bennem, mint az uránium,
csendesen és fénytelenül sugárzik,
és észrevétlen a semmibe szórja
a sóvárgástól bomló test molekuláit.
Váci Mihály: Sugárzás

köv:

Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
....

Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Wass Albert: Sóhaj


következő legyen:
Én sem éltem egészen hiába:
Fáztam és koplaltam eleget.
Szenvedésim nyomorú dijába
Szánakoztak rajtam emberek.
Nem maradtam adósuk magam sem:
Szerettem e szánó tömeget.
És mivelhogy nem volt egyebem:
Odaadtam érte lelkemet.

Vajda János: Keserű órában

No de egyet fordult a kerék.
Lett gunyám, megevő falatom.
Bezzeg öljt kiált a csőcselék,
Fölakad a kenyér torkomon.
Akik előbb szerettek, hajgálnak
Kövekkel... És már most mit tegyek?
Legjobb lesz tán, ha a kutyáknak
Vetem e panaszos kenyeret?!

köv:

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, utcazajban
iszonyú lenne fölriadnom.
Pilinszky János: Mire megjössz

köv:
hinta palinta

vers-idézetet kellett volna írni

lizalena írta:

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, utcazajban
iszonyú lenne fölriadnom.
Pilinszky János: Mire megjössz

köv:
hinta palinta

Kattints a kibontásához...

Hinta-palinta
Régi dunna
Kis katona
Ugorj a Tiszába, zsupsz!

a KÖVETKEZŐ:
Ki állasz most én mellettem
egészséggel, édes lelkem. Én bús szívem vidámsága,
lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
veled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!
Balassi Bálint: Hogy Juliára talála, így köszöne néki

Következő:
vannak vidékek
ahol az ének
kiment szokásból
ha van is élet
azt hihetnének
mindenki gyászol

pedig csak védett
helyen az ének
valahol mélyen
szunnyad a lélek
legjobban féltett
gyönge csücskében
Kányádi Sándor: Indián ének

következő:
S azontul, harmincnyolcból visszamenve,
a napokat számlálja vala rendre,
kiáltozván az Urhoz: "Halld, Hatalmas!
Hires Bosszuálló, szavamra hallgass!
Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.
Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán.

Babits Mihály Jónás könyve - de túlságosan hosszú a vers.... rövidebbet ha lehetne kérnem.
Szonettek (1909)

Ki hajdan annyi szívek kulcsa voltál,
Szonett, aranykulcs, zárd el szívemet,

erősen, hogy csak rokonom nyithassa.

Romhányi József:TÜCSÖKDAL

– Ön művész?! – fitymálta a tücsköt a hangya.
– Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.
Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,
sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.
Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!
Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.

Szólt a tücsök halkan:
gondgyomláló dalban
épp ez a művészet.

KÖVETKEZŐ LEGYEN:
"Fogadd meg a bölcsek szavát:
Bölcsen éld le élted javát,
S meg ne vesd, mi jó tanács."......

A szerencse súlymérője
Ritkán áll be egyenlőre,
Nem elég, hogy szemet táts.
Kell, hogy sülyedj vagy emelkedj,
Nyerj vagy veszíts, győzz vagy szenvedj,
Üllő légy vagy kalapács. (Goethe: Másik)


következő:
Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki egész szívvel méltóan imádhat,
Azt te vaskezeddel durván eltaszítod,
Lángoló szerelmét gyűlöletre szítod.
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?