Ennek a mutatós lepkének egyedülálló mintázata van. A feltűnő szárnyfelszínével ellentétben szárnyának fonákja sötétbarna, bíboros fekete vonalakkal, ami kitűnő rejtőszín. A nőstények kissé nagyobbak a hímeknél.
Hernyó: Tüskés, fekete. Tápnövényei a nagy csalán és a komló.
Elterjedés: Európában, Ázsia mérsékelt övi területein és Japánban fordul elő, kertekben gyakori.
Az egyik leggyakoribb európai lepke. Viszonylag kis termetű, élénk rovar. Mindkét szárnypár szegélye mentén kék foltokból álló sáv fut végig. Az ivarok hasonlóak. Az imágók tavasztól őszig repülnek. Nyár végén kelő példányok áttelelnek.
Hernyó: Szőrös, fekete, sárga hát. és oldalvonalakkal. Tápnövénye a csalán.
Elterjedés: Európa-szerte elterjedt, keletre a mérsékelt övi Ázsián át Japánig előfordul.
Változó szárnymintázata ellenére eléggé könnyen felismerhető, fekete-fehér színezetű lepke. Létezik olyan formája is, amelynek alapszíne sárga. A két ivar megjelenése hasonló, de a nőstények nagyobbak és világosabbak. Az imágók tavasz végén és nyár elején röpülnek, a bogáncs és az imola virágait látogatják.
Hernyó: Sárgászöld vagy világosbarna, hátán csíkok futnak végig. Tápnövénye a csenkesz.
Elterjedés: Európában mindenütt előfordul, Észak-Afrikában és a mérsékelt övi Ázsiában is él.
Latin neve: Melanargia galathea
Szárnyfesztávolság: 4,5-5,5 cm
Megjegyzés: Hazánkban élt egy másik sakktáblalepke faj is, a Magyar sakktáblalepke. Az 50-es években még gyakori volt, de a fővárosunk, illetve a városaink terjeszkedése elpusztította élőhelyeit, ezáltal kipusztult!
Lepkéket csak akkor tudunk kertünkbe csalogatni, ha megfelelő életteret biztosítunk számukra. Lepkefajonként más és más tápnövényt igényelnek a hernyók, és a kifejlett imágók is. Azt gondolnánk, hogy nincs is szükség a lepkecsalogatóra, hiszen a természet úgyis megtermi a táplálékukat. Ez igaz is, de például a szőnyegpázsiton éhkoppon maradnak. Ezen könnyen segíthetünk, hiszen ha egy kis foltban hagyjuk, hogy virágos rétünk legyen, vagyis hagyjuk elvadulni az eredeti flórát, máris megnyitottuk hernyó- és lepkeéttermünket. Ha még több lepkében szeretnénk gyönyörködni, ültessünk virágzó bokrokat és lombhullató fákat, gyógy- és fűszernövényt. A pillangók nem csak éhségüket szeretnék csillapítani. A kifejlett lepkék fő feladata a fajfenntartás. Párzás után fészket keresnek a petéik számára, azaz olyan környezetet és tápnövényt, amely az új nemzedék számára táplálékot nyújt a különböző életciklusokon át a kifejlett egyedekig, és megfelelő rejtekhelyet biztosít számukra.
Lássuk azokat az általános feltételeket, amelyeket mi biztosíthatunk:
Kertünk legyen napos. A lepkéknek azért van szükségük a napra, hogy felmelegíthessék testüket a repüléshez.
Legyenek nedves területek a kert környékén, mert sokszor a pillangók csapatosan üldögélnek a nedves földön, ásványi sókat szívogatva.
Hagyjunk számukra éjszakai menedékhelyet, hogy átvészeljék a hideget és elbújhassanak a ragadozók elől. Erre a célra megfelelő akár egy kis kupac avar, vagy az esetleg kialakult repedések, mélyedések a falakon, a kövek között.
Vegyszermentes környezetet biztosítsunk!
Ültessünk lepkecsalogató növényeket. A növények legyenek erős illatúak, élénk színűek, nektár dúsak. A legcélszerűbb olyan növények begyűjtése, amelyek őshonosak az adott területen.
Egynyáriak: Nebáncsvirág, Petúnia, Rézvirág, Szegfű... stb.
Évelők: Őszirózsa vagy az élénk színű bazsarózsák, különféle hagymások elsősorban nárciszok.
Fűszer- és gyógynövények: Zsálya), Levendula és nem utolsó sorban a csalán sok lepkefajnak tápnövénye és ismert gyógynövény is.
Virágzó cserjék: Nyári orgona, Hibiszkusz, Rododendron, Azálea... stb. A mézédes illatot árasztó vadszilvafák és más gyümölcsfák szintén vonzóak lehetnek számukra.
Ennek a gyakori lepkének a szárnyfelszíne tompa-barna. A hímek felismerhetők az elülső szárnyukon levő ovális illatpikkelycsomóról. Mindkét ivar fonákja gyönyörű zöld. Mozgékony lepke, igen nehéz észrevenni. Fenyérektől erdőszélekig, sövényeken , réteken fordulhat elő.
Hernyó: Zöld, a hátán sötét csíkkal, mindkét oldalán ferdén lefutó sárga és zöld rajzolattal. Tápnövényei a sül- és a seprőzanót és más növények.
Elterjedés: Előfordul Európában, Észak-Afrikában és a mérsékelt övi Ázsiában.
Az egyik leggyakoribb európai lepke. A hímek élénk ibolyás-kékek, a nőstények barnák, szárnyszegélyük mentén narancsszínű foltokkal. Szárny fonákjuk halvány szürkésbarna, fekete, a szegély mentén narancsos foltokkal
Hernyó: Zöld; különböző kerepfajokat és rokonnövényeket fogyasztanak.
Elterjedés: Európa, Észak-Afrika és mérsékelt övi Ázsia füves területein él.
A hímeknél gyakran előfordul, hogy az elülső szárny sávja szürkésbarna borítású, a szemfoltok pedig általában kevésbé fejlettek, mint a nőstényeknél. Mindkét ivar szárny-fonákja hasonló. Az imágók nyáron repülnek.
Hernyó: Színe világos szürkésbarnától vörösesbarnáig változik, rajta sötétebb vonalak és sávok vannak. Tápnövénye főként a selyemperje. Évente egy nemzedéke van.
Elterjedés: Közép- és Dél-Európa nyílt erdőségeiben terjedt el.
Latin neve: Hipparchia fagi
Szárnyfesztávolság: 7-7,5 cm
Megjegyzés: Hazánkban még helyenként gyakori. Nagy mérete ellenére is nehéz észrevenni! Általában fatörzseken pihen.
Az ebbe a rendszertani csoportba tartozó élőlényeknek a magyar nyelvben három megnevezése is van: pille, lepke, pillangó.
Magyarországon a „Lepkék rend”-jét mintegy 40 Család (Familia) alkotja. Ezekből 32 család az éjszakai lepkék (pl. bagolylepkék - Noctuidae, araszolók - Geometridae, szenderek - Sphingidae, stb.) közé tartozik, 8 pedig a nappali lepkékhez (pl. fehérlepkék - Pieridae, boglárkák - Lycaenidae, szemesek - Satyridae, stb.).
Az éjszakai lepkéket tovább bontják, a molylepkéket (Microlepidoptera, 14 család) külön csoportként kezelik a rendszertannal foglalkozó szakemberek.
Ha pedig már van nyelvünkben három neve is ezeknek a csinos állatkáknak, a szakemberek között is vannak, akik azt ajánlják, használjuk is ki ezt a körülményt.
Így a molylepkéket nevezzük pilléknek, a többi éjszakai lepkét illessük a lepke névvel, és a nappali lepkék viseljék a pillangó megnevezést. Egyébiránt a nappali lepkék 8 családja között hivatalosan is van egy Pillangók (Papilionidae) megnevezésű család, illetve a Tarkalepke család (Nymphalidae) fajait, mint legfejlettebb lepkéket, főpillangóknak is hívják.
Nos, vonjuk le a következtetést!
Az éjszakai fajokat vagy pilléknek, vagy lepkéknek hívjuk, a pillangó megnevezés egyértelműen a nappali lepkékhez kötődik.Akárhogy nevezzük is őket, szépségük, könnyed légiességük az életörömhöz, és a szabadság fogalmához kötődik.
Mindkét ivar ragyogó kék, az elülső szárnyon fekete foltokkal. A nőstények nagyobbak a hímeknél, szárnyszegélyük szélesebb. A szárnyfonák szürkésbarna, fekete foltos. Száraz réteken és általában meszes talajon fordul elő.
Hernyó: Színe sárgásfehér; először kakukkfüvön táplálkozik, majd hangyapetéket és -lárvákat eszik.
Elterjedés: Európában elterjedt, Angliából kipusztult, de a 20. század végén visszatelepítették. Előfordul Szibériában és Kínában is.
A hímek ibolyakék szárnyának szegélye keskeny, feketés-barna. A nőstények elülső szárnyának széles szegélye és a hátsó szárny sötétbarna. A szárnyak töve kékes árnyalatú. Mindkét ivar szárny-fonákja világosbarna, fehér hullámvonalakkal és két fekete-narancsvörös szemfolttal a faroknyúlvány tövében. Virágos réteken fordul elő, de vándorláskor bárhol megjelenhet.
Hernyó: Világosbarna vagy sárgászöld a hátán sötét csíkkal. Tápnövényei a bükköny, a borsó, és egyéb hüvelyesek. Mezőgazdasági kártevő lehet.
Elterjedés: Európától-Afrikáig, Ázsiában, Ausztráliában és csendes-óceáni szigeteken él.
Változékony lepke: az első generációja világosabb, élénkebb színű, mint a második. Tudományos és hétköznapi neve is a hátsó szárny fonákján lévő ,,C'' betűre utal. Különféle virágos helyeken, erdei tisztásokon, utak mellett, réteken, kertekben fordul elő. Széles körben elterjedt és gyakori lepke.
Hernyó: Tüskés, fekete színű, narancs-barna vonalakkal és nagy fehér foltokkal a hátán. Tápnövényei a nagy csalán és a komló.
Elterjedés: Európától Észak-Afrikáig és a mérsékelt övi Ázsián át Japánig előfordul.
Régóta kutatják a biológusok, hogy mitől színesek a rovarok, mi adja a trópusi lepkék hihetetlen színgazdagságát. Kezdetben mindenféle színanyagokra (pigmentekre) gyanakodtak, ámde a rovarszárnyakon semmi ilyesmit nem találtak. Az elektronmikroszkóp kellett ahhoz, hogy felfedezzék: semmiféle színanyagról nincs szó, hanem a lepkeszárnyakon lévő mikroszkopikus szerkezet felelős a nem egyszer káprázatos színekért. Ahogy változik a szárny mikroszkopikus felülete, úgy módosul az erről visszaverődő fény, s így képződnek a legkülönfélébb színek. A Cambridge-i Egyetem kutatói az indonéz fecskefarkú lepke szárnyszerkezetét vették górcső – azaz elektronmikroszkóp – alá, és derítették ki az egyes színek felületi hátterét. Ennek ismeretében most először alkották meg a lepkeszárny nanotechnológiai eszközökkel elkészített miniatűr mását. S közben rájöttek, hogy felfedezésüknek gyakorlati haszna is lehet: felhasználhatják például a bankjegyek hamisítás elleni védelmére. Még dolgozniuk kell az elképzelés valóra váltásán, de már a közeljövőben eljuthat odáig a dolog, hogy a lepke nehezen utánozható színeit a bankjegyeken, a hitelkártyákon vagy más fontos okiratokon láthatjuk viszont.
Elülső szárnyán látható fekete mintázata, különösen a közepén elhelyezkedő szögletes folt alapján jól megkülönböztethető a hasonló európai fajoktól. A nőstények nagyobbak a hímeknél, mintázatuk erősebb, főként a hátsó szárnyon. Ez a faj tél végétől kora őszig repül, néha a megszokott elterjedési területétől északabbra is. Virágokkal telt réteken fordul elő, de vándorláskor bárhol megtalálható.
Hernyó: Kikeléskor kékeszöld, a hátán és az oldalán fekete foltok és sárga csíkok vannak. Tápnövényei a rezeda, a mustár és ezek rokonai.
Elterjedés: Közép- és Dél-Európán keresztül a mérsékel övi Ázsiáig, Japánig megtalálható.
Hátulsó szárnya zöldessárga a fonákán levő ezüstös csíkoktól. Élénksárga javarészt a szárnyfelszíne. Gyakran megfigyelhetők, amikor napoznak, illetve táplálkoznak. Meszes, esetleg homokos talajú száraz réteken fordul elő. Az egyik leggyakoribb busalepkefaj.
Hernyó: Szürkés alapszínű, egy feketés csíkkal a teste alsó részén, amely hosszában fut végig. Tápnövénye a csenkeszfajok és a perjék.
Elterjedés: Skandinávia északi részétől egészen Dél-Olaszországig, nyugaton Dél-Spanyolországig, Keleten a Balkán-félszigetig.
Régóta kerestem már ennek az óriás lepkefajnak a nevét, és a tudnivalókat róla.
Végre ráakadtam. Atlaszlepkének hívják. <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->Latin nevén: Attacus atlas a világ egyik legnagyobb méretű lepkéje. A nőstények még a hímeknél is nagyobbak és súlyosabbak, szárnyuk fesztávolsága elérheti akár a 30 centimétert is. Nagy számban megtalálható Délkelet-Ázsia trópusi esőerdőiben, és Dél-Kínában, de Thaiföldön, Indonéziában és Indiában is fellelhető. Indiában az atlaszlepkéket a selymükért tenyésztik. Ellentétben a selyemhernyó-mollyal, az atlaszlepke selyme törött szálakban választódik ki. Ennek a barna gyapjúszerű selyemnek nagyobb a tartóssága, mint a selyemhernyó selymének, ez az ún. fagara. A nőstény atlaszlepke, ha magához szeretne csalogatni egy hímet, egy sajátos kémiai anyagot, feromont bocsát ki magából. Más állatok nem képesek érzékelni ezt, csak a hím atlaszlepkének van olyan szerve, amely fel tudja fogni ezeket a jeleket. Nagyméretű, pehellyel borított antennái nagyon érzékenyek. Akár 10 000 receptor is lehet rajtuk. Különleges érzékelőik segítségével a másfél kilométer távolságra levő nőstény lepke által adott jelet is képesek érzékelni.
A hím lepkék kisebbek és sötétebbek mint a nőstények, szemfoltjaik is apróbbak. A szárny fonákja világosabb, mint a felszíne, a hátsó szárnyon néha szürke sáv látható. Az imágók kora tavasztól ősz elejéig repülnek.
Hernyó: Színe piszkosfehér, sötét rajzolattal és két feketés-barna csíkkal, ami a villás farokig nyúlik. Különféle füveket eszik, főként kékperjét.
Elterjedés: Közép- és Dél-Európában él, a mérsékelt övi Ázsián keresztül Japánig fordul elő nyíltabb erdőkben, füves lejtőkön.
Ez a faj nagyobb termetű a kis rókalepkétől, szőrös és a szárny elülső szegélye nem fehér. A szárnyfonákon többféle barna árnyalatú mintázat, a szegély mentén jellemző palaszürke sáv van.
Hernyó: A lárva narancs-barna tüskés, alapszíne fekete, finom fehér szemcsézettel. A narancssárga sáv kiterjed a hátáról az oldalára is. Különféle lombhullató fák leveleit eszi.
Elterjedés: Európa-szerte, de megtalálható Észak-Afrikában és a Himalájában is.
E faj érdekes jellegzetessége, hogy a tavaszi és a nyári nemzedék megjelenése eltérő (évszakos kétalakúság vagy szezondimorfizmus). A tavaszi alak színe narancssárga, fekete rajzolattal, a nyári pedig sötét csokoládébarna, fehér sávokkal. A sötét szárnyfonákon sárgásfehér vonalakból álló hálószerű mintázat látható. Erdők szélén, parlagokon fordul elő.
Hernyó: A fekete, szőrös lárva tápnövénye a nagy csalán.
Elterjedés: Egész Európában és mérsékelt övi Ázsiában elterjedt.
Most essen szó egy olyan lepkefajról, melyet évszázadok óta tenyészt az ember, de nem a szépségéért: a SELYEMLEPKÉRŐL(Bombyx mori).
E lepkefaj vadon élő őse már nem található meg a szabad természetben, csak háziasított fajként létezik. A kifejlett selyemlepkéknek két pár szárnya van. Szárnyfesztávolságuk 10 cm, a hernyó hossza 8.5 cm. A hernyónak rágószájszerve van, a kifejlett lepke szájszerve azonban csökevényes. A lepke fehér, vagy drapp színű, nagyon halvány vonalakkal mintázva. Tápláléka az eperfa leveléből áll. A kifejlett állat 3-5 napig, a hernyók pedig 4-6 hétig élnek.
A lepkéknek a gubóból való kibújást követően rögtön párosodniuk kell. A nőstény erős szagjelekkel csalogatja a hímet, amely legyezőszerűen megnagyobbodott csápjával érzékeli az üzenetet. A nőstény egy levélen helyezi el maximum 500 petéjét, ezt követően hamarosan elpusztul. A lárvák kibújáskor feketék és szőrösek; kelésük időpontja a környezet hőmérsékletétől függ. A hernyó fejlődése során többször is vedlik, végül fehér színű és csupasz testű lesz. Hat hétig táplálkozik, majd a növény szárán selyemgubót sző maga köré, amelyben bebábozódik. A bebábozódás és a lepke előbújása között 2-3 hét telik el. A gubó egyetlen selyemfonálból áll, melynek hossza a 3 kilométert is elérheti.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w
