Igen a mi gyerkeink kaptak a " vatta" cukrot, a vezetok gyermekei
meg kaptak a nagy csokoladeket, mi kaptuk a debrecenit, a fonokok
meg ettek a Liba majat meg ilyeneket, igen annyira ! Ez a Hajo Gyarban volt!
Én is emlékszem.Általában téli időszakban jutottunk hozzá.Egy évben egyszer ettünk banánt, ha anyánk elég durva volt a boltban. Különben egyszer sem.
Nem csodálkoztam nagyon,remélem,engem is dícsérsz egy kicsitSzia, Kinszi----a múltkor tévesen Yvettnek küldtem egy üdvözletet, melyet neked szántam. Szegényke hogy csodálkozhatott, később némi magyarázattal szolgáltam neki.
Sándor 1982:fuck:
Tényleg nem ölték egymást a pártok,nem is tudták volnaúgyértem önmagát senki sem támadja.Én szerettem a majálisokat. Sok barát, munkatárs és mi gyerekek aztán később már majdnem felnőttek sokan voltunk együtt. Volt miről beszélgetni, nem szidta egyik "párti" a másikat. Mivel csak egypárt, volt.Tornabemutató, népitánc , kórus ,gyerekeknek programok...Élvezet volt készülődni és ropni a táncot a "népes közönség előtt" hol esőben, hol nagy melegben. Jó volt , szép volt.Vattacukor ,lufi... Tényleg annyira rossz volt????
Igen,igen..és az alföldi papucs...Emlékszem az első farmernadrágomra,amit még az "ecserin"vettünk.Milyen nagy szó volt ez a hetvenes évek elején.
Aranyos vagy.Yvette---Kérésed a dicséretet illetően parancs, dicsérlek, miként az urat:reggel, délben meg este, s minden jót kivánok vidám cseverészés közben. Sándor 1982
És a hátuljánál ülve....összerázta a gyomrod...... az a jó meleg-büdös olajszag az orrmotoros rövid , iszonyú hangú buszok elejében...........