Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...
- Téma inditó Spanky
- Kezdés dátuma
Nagyon príma ez a retro összeállítás.
Szeretném kiegészíteni, ha esetleg terveztek
május elsejei felvonulást, elvonulást vagy
kirándulást akkor az alábbiakat vigyétek
magatokkal.
Szeretném kiegészíteni, ha esetleg terveztek
május elsejei felvonulást, elvonulást vagy
kirándulást akkor az alábbiakat vigyétek
magatokkal.
Igen, Bacsipista! A Pajtás fényképezőgépet semmiképpen nem felejtem el. Ugyanis ez volt az utolsó gép, amivel felismerhető képeket voltam képes készíteni. Ami bonyolultabb, azzal a) rossz beállítással elkapom a témát és semmi nem látszik belőle; b) beállítom jól, az alatt rég megváltozott a téma; c) ha jó beállítással elkapnám a témát, bemozdul a kezem és attól nem lehet látni... 
Szerintem ezt nem a gép jó tulajdonságának kell tekinteni, hanem sokkal inkább az idő vasfoga
Tény és való, hogy mivel sok állítgatási lehetőség nem volt rajta, elég egyszerű volt vele fényképezni. Csak az optikája! Az valami hihetetlen pocsék valami volt. Egyformán homályos, közelre és távolra is.
Egy kkedves ismerősömet anno azért zárták ki a KISz-ből, mert a május 1.-i felvonuláson a következő feliratú táblát hurcolta:
Éljen és virágozzék a sörárpa!
Nekem nagyon kellemes visszaemlékezni a május elsejei felvonulásokra. Kivezényelték az egész osztályt, aztán beálltunk abba a csapatba, ahol a mi kerületünk vonult és végiggyalogultuk a Hősök terét. A tribünről meg integettek nekünk a "nagyok". Azt sem tudtuk, ki kicsoda, (a nagyfőnökön kívül), de nem is érdekelt bennünket, csak jó móka volt. :-D
Ami utána jött, az volt a legjobb, mert általában a Vidám Parkban, Állatkertben fejeződött be a felvonulás. És milyen finom volt még akkor a virsli. :-D (is), meg a fagyi...meg minden.
Kb. 3 évtizede, amikor a vállalattal felvonultunk, piros kendőt osztogattak, hogy azzal integessünk majd a tribün felé, ahol a magasrangú elvársak álltak. Nos az egyik hölgy kedvenc uszkárját is magával hozta és a nyakába kötötte a piros kendőt. A szépen nyírt kis fekete kutyusnak jól állt, míg a párttitkár meg nem látta. Akkor aztán elkezdett ordítozni, szinte a mai nap is hallom. ,,Mit képzel maga hölgyem? A munkásmozgalom vörös zászlóját maga ennyire becsüli, a mocskos kutyája nyakába köti. Azt hiszi ezért osztottuk ki? Takarodjék innen haza kutyástól, vagy vegye ki azonnal a nyakából a vörös zászlót!" Nagyon megalázó volt. Ez a jelenet mindig eszembe jut május elsején. A hölgy egyébként nem nagyon gondolt bele, minő ,,gaztettet" követ el. Ő csak kedvenc ebét akarta feldíszíteni. Rá is fizetett....
Május 1-én nyitott a strand, nálunk a nagyerdőn sokan voltak. Vidámpart, állatkert, csónakázás, fagyizás, stb. Persze söröztünk is, na meg mindig voltak velünk jó csajok is... Szép emlékek... Fiatalság, bolondság... Vettünk léggömböt is. Otthon aztán a sarokban lebegett napokig. De jó volt hazavinni. Volt kerek, hosszúkás, nyúl-alakú, stb. Jó idők voltak, tisztára nyár volt. De sokszor jött délután vihar, elég kiadós, s mindent elmosott.
Érdekes, hogy nekem a május 1.-i felvonulások iszonyatos élményt hagytak maguk után. Az 1950-es évek elején, kisgyerekkoromban úgy zajlott egy felvonulás, hogy a dolgozők a munkahelyüknél gyülekeztek hajnalban. Ott órák hosszat ácsorogtak, mire valami titokzatos parancsoló engedélyt adott a menet indulására. Az Óbudai Hajógyár elől indultunk, addigra én untam magam és fáradt voltam az ácsorgástól. Átmeneteltünk az Árpád hídon, és a Váci úton újra leállt a menet. Hosszas ácsorgás következett, majd megindultunk, megálltunk, megindultunk, megálltunk.... Olyan dél környékén került ránk a sor a tribün előtti elvonulásban. Közben enni, inni az otthonról hozott elemózsiát lehetett, de módjával, mert pisilni, azt nem lehetett, mert nem volt hol. A lábaimat nem éreztem, vánszorogtam csak, egy vágyam volt csupán: leülni. Namost ezt akkor kizárólag otthon lehetett abszolválni. A Hősök terét elhagyva fel lehetett oszlani, de a Dózsa György úton nem járt semmilyen közlekedési eszköz. Holtfáradtan le kellett gyalogolni a Váci útig, ahol már akkor jártak a villamosok. Ráadásul mindkét szülőnek a saját munkahelyén kellett kivonulni, így a gyerek csak egyik szülővel lehetett.
Azt hiszem legfeljebb három ilyen hacacárén vettem részt, többre hat ökörrel és életveszélyes fenyegetéssel sem lehetett elkergetni. Tőlem főnök és nagyfőnök listázhatott, strigulázhatott, makacsul tartottam magam ahhoz, hogy ami felvonuláson én ott voltam, az nekem örök életre szólt.
Akkoriban született a vicc:
Mit jelent, hogy május 1.-e a hazaszeretet és a kikelet ünnepe?
Hát mindenki haza szeretett volna menni, de nem lehetett, mert ki kellett vonulni.
Azt hiszem legfeljebb három ilyen hacacárén vettem részt, többre hat ökörrel és életveszélyes fenyegetéssel sem lehetett elkergetni. Tőlem főnök és nagyfőnök listázhatott, strigulázhatott, makacsul tartottam magam ahhoz, hogy ami felvonuláson én ott voltam, az nekem örök életre szólt.
Akkoriban született a vicc:
Mit jelent, hogy május 1.-e a hazaszeretet és a kikelet ünnepe?
Hát mindenki haza szeretett volna menni, de nem lehetett, mert ki kellett vonulni.
Akkoriban született a vicc:
Mit jelent, hogy május 1.-e a hazaszeretet és a kikelet ünnepe?
Hát mindenki haza szeretett volna menni, de nem lehetett, mert ki kellett vonulni.
:-D:-D:-D
Én a hatvanas években vonultam iskolásan, talán akkor már picit jobb volt. De amikor már nem volt kötelező, inkább nem.
Nekem szintén inkább pozitív élményeim vannak a felvonulásokkal kapcsoltban.
Ez a gyülekezősdi valószínüleg munkahely függő volt, mert minket (szintén Óbudáról) mindig teherautó platóján vittek be valamelyik mellékutcába, ahonnan indultunk. Bennem inkább a nagy színes (karneváli) kavalkád maradt meg, a sok boldog (!?) felvonuló, a játék, az evés-ivás és a nagy egybegyűlt tömeg. Maga az egybegyűlés, kollégák, barátok, szomszédok már eleve egy jó kis csapatot tettek ki, ami a mai társaséletből (ha egyáltalán van) borzalmasan hiányzik. Mert ezek a mostani (erőltetett) majálisok hangulatban meg sem tudják közelíteni a régieket. Most, ha valamilyen apropóból összegyűlik egy tömeg, az esemény végén azonnal rohan haza mindenki, beleesni a fotelba és nézni a tv-t.
Persze egy mai monitorokkal teletűzdelt munkahelyen az is elképzelhetetlen lenne, hogy krepp papír díszítéseket vagdaljon a dolgozó munkásság.
Ez a gyülekezősdi valószínüleg munkahely függő volt, mert minket (szintén Óbudáról) mindig teherautó platóján vittek be valamelyik mellékutcába, ahonnan indultunk. Bennem inkább a nagy színes (karneváli) kavalkád maradt meg, a sok boldog (!?) felvonuló, a játék, az evés-ivás és a nagy egybegyűlt tömeg. Maga az egybegyűlés, kollégák, barátok, szomszédok már eleve egy jó kis csapatot tettek ki, ami a mai társaséletből (ha egyáltalán van) borzalmasan hiányzik. Mert ezek a mostani (erőltetett) majálisok hangulatban meg sem tudják közelíteni a régieket. Most, ha valamilyen apropóból összegyűlik egy tömeg, az esemény végén azonnal rohan haza mindenki, beleesni a fotelba és nézni a tv-t.
Persze egy mai monitorokkal teletűzdelt munkahelyen az is elképzelhetetlen lenne, hogy krepp papír díszítéseket vagdaljon a dolgozó munkásság.
Az én gyermekeim élvezték a felvonulást. Tetszett nekik a színes kavalkád, a tömeg és az ajándékba kapott májusfa, lufi, zászlók és édességek
ami a szakszervezet ajándéka volt.
A legnagyobb örömet a felvonulás utáni állatkert, vidámpark, vagy a városligeti csónakázás jelentette.
Emlékszem, volt egy olyan eset amikor a 8 éves fiam a városligeti bozótba
vonulva belelépett egy eldobott májusfából kilógó szögbe*. A szög tornacipőjén átfurakodva a gyerek talpában állt meg.
A fájdalom ellenére sem engedte meg, hogy hazamenjünk,és sántikálva
hősiesen végigvitte a napot. Másnapi program a sebészet ,tetanusz, de a következő évi felvonulásnál ő volt az első aki jönni akart.
* a szög új, fényes és nem rozsdás volt.
ami a szakszervezet ajándéka volt.
A legnagyobb örömet a felvonulás utáni állatkert, vidámpark, vagy a városligeti csónakázás jelentette.
Emlékszem, volt egy olyan eset amikor a 8 éves fiam a városligeti bozótba
vonulva belelépett egy eldobott májusfából kilógó szögbe*. A szög tornacipőjén átfurakodva a gyerek talpában állt meg.
A fájdalom ellenére sem engedte meg, hogy hazamenjünk,és sántikálva
hősiesen végigvitte a napot. Másnapi program a sebészet ,tetanusz, de a következő évi felvonulásnál ő volt az első aki jönni akart.
* a szög új, fényes és nem rozsdás volt.
Drága Forumosok
Elgondolkoztam a topic nevén.Mit jelent öregnek,vagy fiatalnak lenni ??
Akarod,hogy 80 évesen is fiatal legyél(az igaz én csak 56 éves vagyok )
Az egész dolognak az a titka,hogy mennyire is tudsz felejteni,különösen a régi vagy ami a napokba történt dolgokba (bosszúság,mások részéről meg nem értés,stb....
Gondolkozzatok el ezen
Tibi
kiss
Elgondolkoztam a topic nevén.Mit jelent öregnek,vagy fiatalnak lenni ??
Akarod,hogy 80 évesen is fiatal legyél(az igaz én csak 56 éves vagyok
)Az egész dolognak az a titka,hogy mennyire is tudsz felejteni,különösen a régi vagy ami a napokba történt dolgokba (bosszúság,mások részéről meg nem értés,stb....
Gondolkozzatok el ezen
Tibi
kiss
Drága Forumosok
Elgondolkoztam a topic nevén.Mit jelent öregnek,vagy fiatalnak lenni ??
Akarod,hogy 80 évesen is fiatal legyél(az igaz én csak 56 éves vagyok
Az egész dolognak az a titka,hogy mennyire is tudsz felejteni,különösen a régi vagy ami a napokba történt dolgokba (bosszúság,mások részéről meg nem értés,stb....
Gondolkozzatok el ezen
Tibi
kiss
Öreg = tapasztalt
Drága Forumosok
Elgondolkoztam a topic nevén.Mit jelent öregnek,vagy fiatalnak lenni ??
Akarod,hogy 80 évesen is fiatal legyél(az igaz én csak 56 éves vagyok
Az egész dolognak az a titka,hogy mennyire is tudsz felejteni,különösen a régi vagy ami a napokba történt dolgokba (bosszúság,mások részéről meg nem értés,stb....
Gondolkozzatok el ezen
Tibi
kiss
Kedves HorvathTibor!
A magam részéről törekszem, hogy a rossz emlékeket töröljem. Az alaptermészetem is inkább arra hajaz, hogy visszatekintve inkább a dolgok humoros oldalát lássam és ne keserűség ébredjen bennem.
Látod, ez a topik milyen jó eszköz arra, hogy a múltbeli dolgokon jót mosolyogjunk? olvass bele, mosolyogj velünk, és ha emlékszel hasonló dolgokra, oszd meg velünk is, had derüljünk együtt! :-D
,,Itt van május elseje, a Nemzetközi Munkásmozgalom nagy ünnepe. A dolgozó nép fiai önként vonulnak fel, dalolva ezen a szép napon. Tovább a Lenini úton! Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! A dolgozó nép, államunk és pártunk szocialista vívmányai!"
Ez olyan szokványos típusszöveg volt, hogy el sem lehet felejteni. Ha egy-egy vállalat dolgozói a dísztribün elé értek, akkor integettek a magasrangú elvtársaknak és ők vissza. Talán egy évben ez volt az egyetlen közvetlen örömintegetés vezetők és vezetettek között. Felsorolták a munkaverseny eredményeit, néha a legjobban termelő brigádok neveit, akikre büszkék voltak.
Ugye igazat írok? Mert régen volt, tán igaz sem volt?
Ez olyan szokványos típusszöveg volt, hogy el sem lehet felejteni. Ha egy-egy vállalat dolgozói a dísztribün elé értek, akkor integettek a magasrangú elvtársaknak és ők vissza. Talán egy évben ez volt az egyetlen közvetlen örömintegetés vezetők és vezetettek között. Felsorolták a munkaverseny eredményeit, néha a legjobban termelő brigádok neveit, akikre büszkék voltak.
Ugye igazat írok? Mert régen volt, tán igaz sem volt?
De bizony, hogy igaz volt!
Mindíg csodálattal tekintettem a vállalati ünnepségeken beszédet mondó emberekre. Kezdetben, naiv koromban azt képzeltem, nekik kell kitalálni a beszédeket. Az első néhány mondatot mindíg érdeklődéssel követtem, megpróbáltam értelmet, mondanivalót találni a beszédben. Azután elzsibbadt a figyelmem és beletörődtem, hogy értelme az nem sok van neki (egyiknek sem!) A cél a hangzatos frázisok puffogtatása volt csak.
Azután megsúgták, hogy van egy kiadvány, ami a mintabeszédeket tartalmazza a különböző állami ünnepekre. A kijelölt szónok ettől a mintától többnyire nem merészelt eltérni, ezt olvasta fel szigorúan ragaszkodva a hivatalos szöveghez. Néha előfordult, hogy szegényke nem bírta kimondani a szájával az ideológiai terminusztechnikuszokat. Emlékszünk még az imprilizmusra, meg az imprilistákra? És ennél még egy fokkal rosszabb volt, amikor a szónok (szegényke) a szocializmus szót nem bírta kimondani, cuclizmus, cociálizmus és hasonló nyelvficamodványok lettek belőle. :mrgreen::mrgreen:
Hasonló témák
