Nahát elszaladt az éjjel veletek, amíg itt visszaolvastam oldalakat, ahonnan elmaradtam. Hát igen, nekem is volt lyukas 2 filléresem, őrizgettem a tárcámban amíg egy napon úgy a 90-es évek közepén el nem lopta egy kollégám a fizetésemmel együtt, lett belőle nagy ügy meg rendőrségi vizsgálat, sosem kaptam vissza, a fizetést összeadták a kollégák, aranyosak voltak, a kétfilléresemnek annyi, amit gyerekkorom óta őrizgettem.
A pénzekből is főleg a kisebb értékű bankókra emlékszem, mert leginkább csak az vót
.
Jegesre már nem nagyon emlékszem, mert az nagyon kiskoromban volt még, aztán jött a népi demokratikus boldogság tárgyaként a hűtőszekrény (egyes tájszólásokban hüttőszekrény
). Lehel.
Meg ettem én is sóskát kerítésről és akácot fáról és gesztenyefa termés ragacsos belsejét meg diót az iskolaudvarról, de jó is volt. És a pacsni kisebb volt és finomabb, nem olyan felfújt egyenízű, mint ma. És ittam duplát vastag üvegaljú pohárból kocekacukorral fémaljból és aluminiumkanállal kavarva, igaz akkor már nem sokáig, inkább gyerekkoromban a szüleim itták ezt én meg csak néztem. És volt Ez a divatom, de nem nagyon voltak divatos ruháim, viszont sok nagyon nem divatosat kaptunk külföldi rokonoktól és muszáj volt hordani
. Túléltem.
Az ifiparkban nem voltam, mert jóra való család lánygyereke ilyen helyekre nem mehetett. Nahát, ez nekem is legenda marad.
Ahogy a Kádár-vonat is, amire bizony mint súgdosott nyílt titokra és már akkor is legendára emlékszem, mert nem volt nyilvánosan elismert téma, viszont beszélték széltében-hosszában, hogy van neki külön vonata. Na és volt is ezek szerint.
Atapata, a Róbert Lászlóra is emlékszem, a Tisztelendőket mostanság is leadták valamikor, tényleg jó volt. De jó volt a Tízezer lépés vagy ilyesmi, az országjáró sorozat is, akkoriban komoly volt az ismeretterjesztő tévé műfaj.
Sziasztok kispajtások, szasztok skacok
.
