Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

A koleszban mindenki matraca alatt volt egy lópokróc négyrét hajtva. Gondolom nagy hideg esetére volt ott, de sosem használtuk. De volt már pléd is az ágyon. Azt ugye mondanom sem kell, hogy megnyúlt sodronyú emeletes vaságyakon aludtunk.

És azokra a jó rádiójátékokra emlékeztek? Én nagyon szerettem. Mintha szombat vagy vasárnap ebéd után adták volna, ha jól emlékszem. Vagy a vízállásjelentés környékén? Rangos színészek előadásában. Nagyon vártam mindig.

Hát persze, hogy emlékszem Moha bácsira... Imádtam Kőmíves Sándor csodálatos hangját. Most időrend nélkül, ahogy épp az eszembe jut, felsorolok néhány emléket. Öveges professzor szeretetre méltó alakja, és remek előadásai. Az akkori TV bemondók : Tamási Eszter, Takács Marika, Varga József. Aztán a '62-es Ki Mit Tud ? - ból pl. Kern András... ( Vele egy napon születtem, '48.jan.28. Jövő februártól már Ő is bérlet nélkül utazhat ! ) Aztán minden héten volt egy színházi közvetítés : vígjáték, dráma, operett, színmű, és fantasztikus színésznőket, és színészeket ismerhettünk meg ! A rádióban ? Minden vasárnap délben magyarnótát énekelt többek között Gubik Mira és Boros ( István? ) Újvidékről. És beindult a Szabó család, Gobbi Hildával és Szabó Ernővel. '56 végén, és '57 elején a Szabad Európa rádió és az Amerika Hangja... Amikor a fater és néhány kuncsaftja ezt hallgatta, ki lettem zavarva a konyhából...
Az első tévénk egy Tavasz volt, szalagantennával. Mire beállítottuk a képet, majd leszakadt a karom, mert ide-oda kellett huzigálni a falon meg a plafonon az antenna két végét, s mire jó lett a kép, a fal meg a mennyezet tele volt apró szöglyukakkal.
Persze még millió régi dologra emlékszem ( kandis-cukor, 50 filléres fagyi, 1.30- as matinébelépő a Kossuth-moziba, az Újító nevű csokira, az orosz tankra a János utcában, a csikó tűzhelyre, s később az olajkályhára, stb...stb...stb. )
Ezekre a régi dolgokra kristálytisztán visszaemlékszem. Mert mi is történt velem három hónapja, amikor egy vasárnap délelőtt a feleségem elküldött az Interspárba kizárólag csak kenyérért?
Végigjártam a sorokat, ahogy azt kell. A kosaramban felvágottak, sajtok, csokik, Erős Pista, olajoshal, mustár, és még pár holmi. Amikor a konyhaasztalra kipakoltam a cuccokat, az asszony kérdő tekintettel, és ha jól emlékszem, szemrehányó hangon ezt kérdezte :
- Hát a kenyeret meg hol hagytad ?
Ennyit erről. Vissza kellett mennem... Azóta mindent felírok...

szalagantenna a plafonon
Öveges professszor:
,,Heki!"
magas hangon: ,,Heki! A Heki nem jön ki"
utána mély hangon: ,,Heki! A Heki most sem jön ki."

Látom sokunknak van sok kellemes emléke az ötvenes-hatvanas évekbeli rádiózásról-televiziózásról.

Meg kell vallanom nekem nagyon hiányzik a régi Kossuth és Petőfi műsorstruktúrája, az hogy volt idő akár másfél órás rádiójátékokra, nem 15 perces blokkokba akartak mindent lezavarni. A mesejátékok, hangjátékok, zenés darabok, például mai napig emlékszem egy "Minden jegy elkelt" című zenés rádiójátékra Neményi Lili (Inkább csókolj és ne beszélj; Mire vársz), Rozsos István, Kiss Manyi (Hogyha rólam édesem minden izgatót tudnál; Szeretlek Budapest, a neved hallatára gyorsul a szívdobogás) a többi szereplőre nem nagyon emlékszem, meg tulajdonképpen a történet is eléggé hézagosan maradt meg az emlékezetemben, de a dalokat most is el tudom dúdolni. Az is jó volt a rádióban, hogy lehetett közben takarítani, vasalni, azután meg mikor már lett táskarádió (természetesen SOKOL), azt ki lehetett vinni a konyhába. Jók voltak a színházi közvetítések is, a narrációval, amikor fojtott hangon közölte a bemondó hogy, pl: Péter átmegy a szobán; megáll Kati mellett; mélyen a szemébe néz; átöleli, meg hasonlók.

Nekünk is Tavasz tv-énk volt, természetesen szalagantennával, 1961 novemberében vették a szüleim, akkor iszonyú drága volt, valami 4200 Ft. Ha jól saccolom, az 2-3 havi átlagfizetés volt. Arra emlékszem, hogy eléggé könnyen "kiesett a szinkronból" - ez már újkori tudás - akkor, azt mondtuk: fut a kép! Vagy vízszintesen, vagy függőlegesen. A függőleges volt a gyakoribb, de egy gombbal lehetett állítani - megnyújtani a képet - amitől mindenki eléggé lószerű-lófejű lett. Sokat vihogtunk ezen. Valahogy úgy rémlik akkoriban még csak heti 3 vagy 4 nap volt adás, azután elég hamar beállt a heti két nap adásszünet, én a hétfőre és a csütörtökre emlékszem. A több órás műkorcsolyaverseny közvetítések! Elkezdődött este 7-kor és bőven éjfél után volt vége. Minden kűr után előtotyogtak a pontozók a jégre, és ott mutogatták a tábláikat.
És még mennyi-mennyi minden!

Így visszagondolva, elég sok rádiójátékot hallgattam.
Még a kilencvenes években is vettem fel meséket a gyerekeimnek a Petőfi rádióból....

Többet néztem akkor tévét gyerekként (egy, később két csatorna, az sem egész nap), mint most (több, mint 60 csatorna).

A Szabó család kerül szóba nemrég a nálunk. Amíg a rádió szándékosan el nem sorvasztotta rendszeresen hallgattuk. Amikor át tették olyan időbe, ami a célközönség nem rádiózott, és utána a hallgatottság csökkent, erre hivatkozva meg tudták szüntetni örülhettek, mert ez volt a cél. Ha készítenének belőle egy "keresztmetszenetet" barátságos idődöpontban leadva sokan hallgatnák most is.
Persze ez a vezetők szerint nem lenne annyira adható, mint ami mostanában divatos. Pedig a színészek, akik szerepeltek benne megérdemelnék, hogy emlékezzünk rájuk (Gobbi Hilda, Szabó Ernő, Rajz János, Horváth Tivadar, Benkő Gyula, Bánffy György, Lőte Attila, Zente Ferenc, Keleti László, Csákányi László, Petrik József, Szombathy Gyula, Körmedi János, Bács Ferenc, Szuhay Balázs, Moór Mariann, Detre Annamária, Tahi józsef, Csongrádi Kata és még sokan mások). Sokan már nincsenek köztünk, vannak akik már nem láthatók a színpadon sem, bár még képesek lennének rá, vagy már csak ott szerepelnek.

Nemrég jutott az eszembe a "Magyarázom a mechanizmust" c.rajzfilm ismeretterjesztő sorozat. Az új gazdasági mechanizmust volt hivatott bemutatni

Ezt (Magyarázom a mechanizmust) én is rendszeresen néztem. Kellemes emlékeim közé tartozik.
Egy részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=wFt9IPtoXHE

Ízig kóré

Emlékszik-e még valaki az alábbira:
A tél beállta előtt körül kellett kötöznünk a kertben lévő gyümölcsfák törzsét, mert bejöttek a határból a nyulak és lerágták volna a fák törzséről annak kérgét. A védekezéshez nálunk használatos szóval az "ízigkórét" használtuk, ami valójában kukoricaszár volt, de előtte a leveleit már lerágta a tehén. (Valószínűleg az ízig jelző innen jött be.)
Sajnos ma már a határban is alig látok nyulat. Igaz, a gyümölcsöskertek is inkább be vannak kerítve.

Dr. Agy

Nálunk még a határból a nagy hidegben most is bejönnek a nyulak a kertbe és körbe kell kötözni a fáinkat.Az őze is eljönnek egészen a kertekig. Nagyon jó helyen lakom. Még róka és különféle madarak is vannak. Sőt egy borzlyuk is borzokkal

sebszab írta:

Nálunk még a határból a nagy hidegben most is bejönnek a nyulak a kertbe és körbe kell kötözni a fáinkat.Az őze is eljönnek egészen a kertekig. Nagyon jó helyen lakom. Még róka és különféle madarak is vannak. Sőt egy borzlyuk is borzokkal

Kattints a kibontásához...

Te akkor szerencsés helyen laksz. Én az Alföldön, az úgynevezett "keleti végeken".
Viszont emlékszem, hogy 1980-ban vettem az első kocsimat. Akkoriban kettő hetente jártam Szolnokról édesanyámhoz Borsodba és általában késő, szürkületi, esti órákban. Szinte nem volt alkalom, hogy útközben az országúton nyulat, vagy fácánt ne ütöttem volna. Most is járok este országúton, de inkább kerékpárosokkal találkozom.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Emlékszem, gyerekkorom karácsonyai havasak és hidegek voltak. Tegnap jutott eszembe, általában olyan ajándékokat kaptam, ami hasznos volt. Egy pulóver vagy egy vastag sízokni. Már nagyobb voltam, amikor megkaptam az éppen aktuális "Lányok évkönyve" c.könyvet. Nekem most is a karácsony arról szól, hogy végre - az egész éves rohanás után- együtt van a család.Beszélgetünk, játszunk - most már az unokáim- új játékaival,meglátogatjuk a rokonokat. Általában a két ünnep között nem dolgoznak a fiatalok sem és bőven van idő egymásra.

Gyermekkoromból emlékszem egy elmaradhatatlan dologra. A halászlé, beigli, zserbó, meggyes Éva vermuth, habcsók,... stb. mellett mindig volt egy hatalmas, fényes, gyönyörű, inkább bordó starking alma az asztalon, közepében egy szál fehér gyertyával. Már beszereztem.

Az Éva vermuth, igen azt már el is felejtettem. Anyám szilveszterre csinált bólét.Nagyon finom volt,tele gyümölccsel, felnőttként ittam belőle, de módjával,mert nagyon becsapós volt. Még otthon készítette el tiszta szeszből a csoki és tojáslikőrt is. Finomak voltak. Most havazik,minden tiszta hó. Mostanában nagyon kevés a hó telente.Gyermekkoromban, sokszor mindenszentekre leesett aztán március közepéig el sem olvadt,csak esett még hozzá. Mennyit szánkóztunk és korcsolyáztunk, a jó öreg kurblis korcsolyával.A korcsolyapályát csak felöntötték vízzel,aztán megfagyott(aki győri tudja,hol volt régen). Az épület ma is meg van még,de sajnos a pálya régóta nem üzemel. Még meleg teát és zsíros kenyeret is lehetett venni. Hamar sötétedett,így lámpavilágítás mellett lehetett szánkózni,korcsolyázni.Alig bírtak hazahívni bennünket a szüleink.Ma is jobban szeretek kinn lenni,mint idebenn,még hidegben is.

Régen a focipályákat is felöltötték vizzel és már lehetett is korcsolyázni.

A hóról jutott eszembe a hócipő és a kalucsni. Emlékeztek még rá?

A szüleink mindig minket, gyerekeket küldtek a boltba vásárolni(sokszor fillérre kiszámolt pénzzel). Hazáig menet elcsipkedtük, megettük a friss kenyér sarkát.

És a kandliból kortyolgattunk A hócipőt egyenesen imádtam..

GadMar írta:

Régen a focipályákat is felöltötték vizzel és már lehetett is korcsolyázni.

Kattints a kibontásához...

Amikor kisdiák voltam, a felsőbbévesek az iskola "salakos udvarán" készítettek jégpályát, de közülünk (az alsóbb évesek közül), csak a kiváltságosak mehettek rá.
A '80-as években valamikor a tanárok közül ketten kibérelték az udvar egy részét, hogy ott jégpályát csináljanak. A tél akkor is olyan volt, mint mostanában. Sokszor volt enyhe idő, a bérleti díjat sem hozta be. Utána már nem próbálkoztak.