:-D Katalin/Anyóka! Szia! Annyira el vagyok itten bűvölve, gárgyulva a sürgős bokros olvasnivalóktól, hogy köszönni is elfelejtek, pedig örülök neked. Szívesen olvasom a történeteidet, olyan otthonos érzést keltenek, hajdanvolt ifjúságomat idézik. Báááár némely mai márkaszervíz erősen hajazza azokat a szervizeket, sőt túl is szárnyalja bizonyos vonatkozásban. Hiába, a tanítvány túlszárnyalja a mesterét. :-D
Szóval szia, és gyere gyakran!
b.p.!
Köszönöm a kedves invitálásodat. Jövök amint tudok.
És most ezt mesélem el nektek.
Talán elnézitek nekem, de ma annyira teret hódit a visszanyúlás az időben, de ezek során kevés szó esik az irodalomról, vagy éppen a kultúráról.
Futott a királyin egy műsor a "nagy könyv" címmel (vagy valami ilyesmi). Én egy adást kínlódtam végig,- ezzel a tettemmel úgy érzem a további életemben elkövetendő büneim miatt már előre vezekeltem.
Babits Mihály
Óh, ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember.
Mert a Könyv is Élet és él, mint az Ember-
így él: Emberben könyv. S a Könyvben az Ember.
Nos:
<TABLE cellSpacing=1 cellPadding=3 width="90%" align=center border=0><TBODY><TR><TD class=quote>Nekem az első igazán megrázó könyvélményem R.Merle Két nap az élet c. műve.
Olcsókönyvtár sorozatban megjelet " füzetkét" olvastam ki pár óra alatt,
talán 11-12 éves voltam. Az én életemben ez a Nagy Könyv.
A másik az 3 vagy 4 kisebb, bordószínű vászonkötésű, a Réztábla a kapu alatt .
Ezeknek a könyveknek az volt a "varázsuk", hogy mint index alatt lévő író, nagyon népszerű lett a giminkbe. Talán 2.-os voltam, de még óra közben pad alatt ps olvastuk, csak akkor kaptuk kölcsön a Linától, ha másnap visszaadtuk. Ilyenkor ment a paplan alatt elemlámpa, meg a kád szélén ücsörgés, meg az óra alatt.
Mire a 4. kötet végére értem volna, kezemben a könyvvel töri órán rázuhantam a padra, elaludta.
Elfelejtettem, mind a két művet évekkel késöbb, folytatásban a
"Rakéta Regényújság" folytatásokban leközőlte. Számomra akkor is ugyan olyan élmény volt mint amikor elöszőr olvastam, sőt...
Töri tanárunk neve: Dékány ... Bübáj pasat képzeljetek el. Mikor a fejem koppant elkezdte mesélni a VIII. Henrik feleségeinek sorsát, és rám mutatva szemléltette a " XX.sz-i ifju hölgyek szerencséjét", nem keltett fel. Délután a tanulószobán kiadta "Géza fejedelem" c. kötetet, mondván " Katalin holnap előadást kell tartania, ez a téma".
A könyv nem volt túl vaskos, de tele volt adatokkal. Egész éjjel tanultam, jegyzeteltem, reggelre végeztem is vele. Érdekes annak ellenére, hogy egész éjjel le sem hunytam a szememt, másnap egyáltalán nem voltam álmos.
Az előadásra a mai napig nem került sor. Pár nap elteltével a folyóson megállitott a Dékány " Katalin tudom, hogy felkészült és azt is tudom, hogy egy életre megtanulta".
Már csak az a kérdés, hogy mit?
Mindezek ellenére nem voltam csalódott, többed magammal imádtuk Dékány tanár urat!
Nekünk a tanárikar tekintetében igen nagy mázlink volt, de ez egy másik
fejezet lenne.
Persze életem során olvastam számtalan olyan könyvet ami mély nyomot hagyott, és szeretettel gondolok rájuk. De az első-mint mindenben-a feledhetetlen. Igyekeztem is magamévá tudni mind, mígnem 1x kiégett a lakásom és benne a kincseimmel.
Persze azóta is próbálom pótolni Őket, de olyan soha nem lesz a polcom.
Meséljetek, nálatok hogy volt?
Meséljetek az emlékezetes könyv találkozásotokról.
köszönöm Anyóka
</TD></TR></TBODY></TABLE>