Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

Pufi írta:

Nem hiszitek el de anyám 45-46 karácsonyára melaszból csinált szaloncukrot. Lereszelte a krumplit és azt főzte melasszal, majd amikor kész volt bekeverte kukorica keményitővel. Kiöntötte egy tepsibe, ott megfagyott majd felvágta kis kockákba és selyempapirba csomagolta. De szép volt.

Kattints a kibontásához...

Mert gyerek voltál kedves Pufi, meg Édesanyád csinálta, aki megoldotta, hogy szép legyen a karácsony, amennyire csak akkor lehetett.

Nálunk is volt házi készítésű szaloncukor, Nagymamám által gyártva. Igaz ez már később volt, a Konzum szaloncukrok idejében és már rendes répacukorral készült. Ez is fehér selyempapírba volt csomagolva és a hasán meg sztaniolba. Ma már csak annyi emlékeztet erre, hogy amikor kisebb méretű ajándékot kap valaki tőlem karácsonyra, akkor azt szoktam szaloncukornak álcázni és a fára lógatni. Jut eszembe még senkinek sem vettem ajándékot De ez minden évben így van, pedig minden évben megfogadom, hogy jövőre majd...

Pufi írta:

Nem hiszitek el de anyám 45-46 karácsonyára melaszból csinált szaloncukrot. Lereszelte a krumplit és azt főzte melasszal, majd amikor kész volt bekeverte kukorica keményitővel. Kiöntötte egy tepsibe, ott megfagyott majd felvágta kis kockákba és selyempapirba csomagolta. De szép volt.

Kattints a kibontásához...

Főzött szaloncukorra emlékszem én is. Nem hiszem, hogy melaszból lett volna, a mi családunk cukorgyárban dolgozott, ott fizetségnek kapták a kristálycukrot, sőt pénz gyanánt is szolgált az inflációs időkben.
Talán egy, vagy két Karácsony volt, amikor a szaloncukrot így kellett előállítani, de megmaradt belőle, hogy szaloncukor papírt kidobni nálunk nem volt szabad, mert ugye sose lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség.
Na ezt magyarázd el egy gyereknek az amerikai kontinensen! :mrgreen:

garibaldi írta:

Jut eszembe még senkinek sem vettem ajándékot De ez minden évben így van, pedig minden évben megfogadom, hogy jövőre majd...

Kattints a kibontásához...

:mrgreen::mrgreen::mrgreen: Örülök, hogy van, aki nálam is halogatóbb... Ennyire azért nem szoktam elhúzni, mert a 18 ajándékot be is kell csomagolni. Bár a ma divatos zacskózást szeretem, mert egyszerűbb és nem jár annyi szeméttel, mint a papírba csomagolás, de ezeket is feldíszítem kicsit, amivel szintúgy el lehet lenni egy ideig.

b.p. írta:

Főzött szaloncukorra emlékszem én is. Nem hiszem, hogy melaszból lett volna, a mi családunk cukorgyárban dolgozott, ott fizetségnek kapták a kristálycukrot, sőt pénz gyanánt is szolgált az inflációs időkben.
Talán egy, vagy két Karácsony volt, amikor a szaloncukrot így kellett előállítani, de megmaradt belőle, hogy szaloncukor papírt kidobni nálunk nem volt szabad, mert ugye sose lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség.
Na ezt magyarázd el egy gyereknek az amerikai kontinensen! :mrgreen:

Kattints a kibontásához...

Én gyerekkoromból a meztelen szaloncukorra emlékszem (a konzum az már a csokival bevont volt???), cukorból készült és különböző színű, ízű, egyszerű fehér papírba csomagolva, piros sztaniollal a hasán. Anyukám mindig mérgelődött, mert mindegyiket kinyitogattam, visszacsomagoltam, kiettem csak a "csokis" színűeket, annak a papírja szépen ott maradt a fán üresen. Persze az egész család a csokis után kutakodott, nem is értem, miért nem csak az készült?
Lehet, hogy ma már meg se enném, de akkor nagyon ízlett.
Ja, persze és a díszek házilag készültek. Már előtte összeültünk, színes csíkokból karikákat ragasztottunk, abból láncot, kartonpapírra figurákat, diót csomagoltunk az év alatt összegyűjtögetett sztaniolba.
Amikor picik voltak a gyerekeim, még mindig sk. készített díszeket használtunk, magunk készítettük az ajándékokat is, nagyon élvezték.
Már sajna nincs idő ilyesmire, ők is felnőttek, inkább vásárolunk. De azért minden évben kapok tőlük valami sk-t is.
És én is készültem.

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%">

Honnan tudod, hogy megöregedtél?

- Mindened fáj, vagy ami nem fáj, az nem is működik.
- A szemed csak akkor csillog, ha a nap rásüt a szemüvegedre.
- Akkor is úgy érzed, hogy másnapos vagy, ha előzőleg nem ittál semmit.
- A sakktól izgalomba jössz.
- A gyerekeid kezdenek középkorúnak látszani.
- Még mindig loholsz a nők után, de már nem tudod, miért.
- Egy csöpögő csap hallatán nem tudod leküzdeni a vizelési ingert.
- Tudsz minden választ, de senki nem kérdez.
- Várakozással nézel elébe egy unalmas estének.
- Magasan hordod az orrod, de csak azért, hogy megálljon rajta a szemüveg.
- A kedvenc újságrovatod úgy kezdődik, hogy: "Ma 25 éve történt..."
- Romantika helyett takarékosságból kapcsolod le a villanyt.
- Hintaszékben ülsz, de nem tudod hajtani.
- Megbántad, hogy régen ellenálltál a kísértéseknek.
- Még a távolsági hívás is kimerít.
- Nem bírod elviselni az intoleráns embereket.
- A napod legszebb része véget ér, amikor csörögni kezd az ébresztőórád.
- A bokád gyakrabban kirándul, mint te magad.
- A jövendőmondó közli, hogy inkább az arcodról olvas.
- A peacemakered bekapcsolja a garázsajtó nyitószerkezetét, amikor egy csinos lányt látsz a ház előtt elmenni.
- Az őszhajú idős néni, akit átkísérsz az úttesten, a feleséged.
- Túl sok hely van a lakásodban, de még sincs elég hely a gyógyszeres szekrényednek.
- Belemélyeszted a fogad egy szelet húsba, és ott is marad.

Szép estét Mindenkinek!
</TD><TD width="1%"></TD></TR></TBODY></TABLE>

Szép délutánt mindenkenek

tájdi írta:

Én sem értem, miért nem, hiszen akkor még nem voltak csak elvétve itt kínaiak, sokkal mókásabban hatott - legalábbis ránk "mindenfejű vételemberek"-re ezek szerint. Mostanra már megszokhattuk ahogy beszélik a nyelvet (némelyikük nagyon jól), vagy az újabb nyelvújító mozgalmat, az sms-, chat-, "cuki" és egyéb magyart.

Kattints a kibontásához...

Gyerekek, hát remélem, egyszer még előkerül valahonnan az egykori vietnami balzsam leirata, az a családi röhögés legfőbb tárgya volt nálunk akkoriban, és az iskolába is bevittük röhögni. Jaj, eltettem, de nemtom hova. Régi tervem az almozás, de sose jutok hozzá. Ha mégis, be fogom ide tenni.

Szép napot minden kedves pajtásnak.
Volt egy nagyobb melóm....végeztem vele.

Borella írta:

Gyerekek, hát remélem, egyszer még előkerül valahonnan az egykori vietnami balzsam leirata, az a családi röhögés legfőbb tárgya volt nálunk akkoriban, és az iskolába is bevittük röhögni. Jaj, eltettem, de nemtom hova. Régi tervem az almozás, de sose jutok hozzá. Ha mégis, be fogom ide tenni.

Kattints a kibontásához...

Egyházi iskolában dolgozom...van óvoda is, és oda jár egy kínai család,hozzák-viszik a kislányukat. Tüneményes a kiscsaj, de a szülők is. Amikor megérkeznek, enyhén meghajolnak és mondják:
-Áldás, békesség...
Hihetetlen jópofa az akcentusuk.

Örülök, hogy megjöttél Szomory Pajtás! Olyan kicsi a létszám, hogy egy oszlopos tag kimaradása fennakadásokat okoz. Ráadásul a többiek foglaltak maguknak egy parlagon heverő topikot és többnyire ott időznek. No, nem panasznak szánom, nagyon jól lehet velük ott is szórakozni, csak mondom olyan jó anyós módjára. :mrgreen:

Eszembe jutott így Karácsony előtt. Emlékeztek, a mélyhűtő korszak előtt a Karácsony előtti utolsó héten lavórban mosakodtunk, mert a kádat A Hal foglalta el. Ottan úszkált a boldogtalan étlen, szomjan, mert senkinek gőze nem volt, hogy mivel is kellene etetni a jó kis klóros vízben a pontyot. Azt hiszem, neki tényleg megváltás volt a halál... :mrgreen:

BP, te aztán tudod, mitől döglik a hal!:mrgreen:
Szegény, milyen karácsonya volt neki

Legyen békés szép karácsonyotok pajtások, egy stílusos lappal kívánok nektek kellemes Ünnepeket!

Borella írta:

Gyerekek, hát remélem, egyszer még előkerül valahonnan az egykori vietnami balzsam leirata, az a családi röhögés legfőbb tárgya volt nálunk akkoriban, és az iskolába is bevittük röhögni. Jaj, eltettem, de nemtom hova. Régi tervem az almozás, de sose jutok hozzá. Ha mégis, be fogom ide tenni.

Kattints a kibontásához...

Borella rajtad kívül csak Vámos Miklós emlékezik rá, aki ugyebár nem egy rossz társaság. A könyve kapcsán mondja:

"Valaha volt egy vietnámi balzsam közkézen, de hát azt hiszem, hogy Ön túl fiatal ehhez, hogy személyes tapasztalata legyen. Ez ugye a 60-as, 70-es években volt divat Budapesten, s láthatólag a használati utasítást egy itt tanuló vietnámi diák írta nagyon bikfa magyarul és az volt az utolsó mondat, hogy "kenjé fájó pontra kicsi balzsam s megkönnyebbedik a lelkoallapot…." Hát én is ezt remélem, hogyha kicsi könyv elolvasni, akkor megkönnyebbedik a lelkoallapot..."

http://www.mr2.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=592&Itemid=37

Kedves Barátaim ,mindnyájatoknak békességes,boldog ,szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kivánok.

aki erre emlekszik az sem mai gyerek

Namájszen. A kisföldalattinak ezek szerint volt felszíni szakasza. Mik nem derülnek ki. És itt volt az első vasbeton híd.

"A földalatti eredeti végállomása a 463,20 méter hosszú felszíni szakasz végén, a Széchenyi fürdőnél volt. A Városligetben ma is látható egy alacsony híd, ami alatt a hajdani Földalatti áthaladt. Ez Magyarország első vasbeton hídja. Brüggerman György tervezte és Wünsch Róbert szabadalmaztatott eljárása szerint épült fel. A híd íveinek támköze 10,6 méter, szélessége 2,6 méter, a közlekedésre felhasználható szélessége 2 méter."

http://hu.wikipedia.org/wiki/Millenniumi_Földalatti_Vasút

garibaldi írta:

Borella rajtad kívül csak Vámos Miklós emlékezik rá, aki ugyebár nem egy rossz társaság. A könyve kapcsán mondja:

"Valaha volt egy vietnámi balzsam közkézen, de hát azt hiszem, hogy Ön túl fiatal ehhez, hogy személyes tapasztalata legyen. Ez ugye a 60-as, 70-es években volt divat Budapesten, s láthatólag a használati utasítást egy itt tanuló vietnámi diák írta nagyon bikfa magyarul és az volt az utolsó mondat, hogy "kenjé fájó pontra kicsi balzsam s megkönnyebbedik a lelkoallapot…." Hát én is ezt remélem, hogyha kicsi könyv elolvasni, akkor megkönnyebbedik a lelkoallapot..."

http://www.mr2.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=592&Itemid=37

Kattints a kibontásához...

Ezzazz Garibaldi!!!!
Igen, tényleg, Vámos Miklóst egyszer hallottam erről beszélni, valóban, besorolok mellé, igen megtisztelő társaság és jelentem, fetrengtünk a röhögéstől balzsam leiratán és örülök, hogy az Író is emlékei közt őrzi, valóban felejthetetlen. De tényleg eltettem valahová, remélem, megtalálom még.
Akkor még egyszer boldog, szép ünnepeket nektek, most mennem kell, majd jövök.

Mindenkinek Boldok Karacsonyt kivanunk

Egykori önmagunkkal kívánok békés, szép ünnepeket Nektek.kiss