Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

Emlékszel még, ki volt Mirr-Murr társa?

www.nana.hu

Mirr-Murr, Pom-Pom, Frakk, Vizipók, és Órarugógerincű Felpattanó, vagy Festéktüsszentő Hapci Benő, Madárvédő Golyókapkodó, Radírpók, Mindent Ragasztó Rezső, vagy a hírhedt Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél... Ugye emlékszel még rájuk?

Gyermekmesékre mindenkinek, még a felnőtteknek is szükségük van. Ezek a történetek ugyanis nem csak egy olyan világba röpítenek el, ahol legtöbbször a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, de mindezt úgy élhetjük át, hogy elfeledkezhetünk a mindennapi gondokról, rohanásról.
A magyar mesék (és nem csak a népmesék!) pedig éppen attól olyan különlegesek, hogy a változatos fantáziavilágon túl mindezt olyan színes szójátékokkal teszik, amelyre egyetlen más nemzet sem képes. Gondoljunk csak Pom-Pom kalandjaira!


Néhány nappal ezelőtt, április másodikán ünnepelte 73. születésnapját Csukás István költő, író, egyike kedvenc mesehőseink megalkotóinak. Olyan barátokkal hozott össze minket, mint az Órarugógerincű Felpattanó, vagy Festéktüsszentő Hapci Benő, Madárvédő Golyókapkodó, Radírpók, Mindent Ragasztó Rezső, vagy a hírhedt Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél. Ugye emlékszel még rájuk?
Születésnapja alkalmából összegyűjtöttük legkedvesebb magyar mesehőseinket, amelyek közül többnek szintén ő volt a szülőatyja.



A rajzolt figurák mellett azonban semmiképp sem szabad elfeledkezni a hatvanas évektől szinte popsztárként imádott bábfigurákról, akik a hétfői adásszünet kivételével minden este a képernyő elé szegezte a gyerekeket. Mazsola és Tádé, Mirrmurr, és Süsü – némelyikük talán még a mai gyerekeknek is ismerős lehet. Ha máshonnan nem is, a szerencsére újabban dvd-n kiadott sorozatokból, melyeken mi is újra órákat szórakozhatunk. Kisgyerekeseknek, gyermeklelkűeknek kötelező!


Képgaléria --> http://www.nana.hu/index.php?apps=kep_slide&galeria_id=2950

<!-- BILLBOARD -->

Végül is ez is retro!

Retró az ágyban

www.nana.hu

A prototípust úgy hívják: Hufnágel Pisti. A majd minden nő életében létező bezzeg-pasi, akihez az aktuális partner – sokszor igazságtalanul - hasonlíttatik. Mert a Hufnágelek gyarlóságát már átszínezte az idő, míg a jelenlegi kedves okozta sebek még frissen sajognak. A Hölgyvilág cikke.

Divat a nosztalgia, nem csak a tárgyak esetében. Az iwiw járványos elterjedésével elkerülhetetlenül kezdtek felbukkanni a hajdanvolt kapcsolatok, tizenéve nem látott szerelmek. Előfordul, hogy sokadik osztálytalálkozón csodálkozik egymásra két ember, de nem ritkák a nagyobb cégeknél, rendezvényeken való találkozások sem. Vajon mennyit torzít az emlékeken az idő? Mennyit változunk valójában? És hajlandóak vagyunk észrevenni találkozáskor, ha ez az ember már nagyon nem ugyanaz az ember?

Óh, az Iván!

– Volt dolgunk egymással – sóhajtja Karola és Mona Lisa-mosollyal kavargatja a kapucsínóját. – Diákszerelem volt a miénk. Ki se másztunk az ágyból az első hónapokban. De tudod, milyenek a pasik, pláne egy húszéves. Hajtja a vére. Fél év múlva már a barátnőmmel járt. Ha nem hagyja el őt is, tán túl se élem a kettős árulást. Hónapokig sírtam Iván után. Aztán persze lett új barátom, aztán egy még újabb, végül szerelembe estem és férjhez mentem. Kétszer házasodtam, kétszer váltam, most ritka korszaka van az életemnek: egyedül élek. Sokat merengek a múlton, ki volt az igazi, és valahogy mindig Ivánhoz kanyarodnak a gondolataim. Fene tudja, miért. Rövid kapcsolat volt, a végén meg jól elbánt velem. Ha felbukkanna? Büszkeség ide vagy oda, nem garantálom, hogy ellen tudnék állni neki.

Fáradt bika

Mindig a fiatalabb fiúkat szerettem - meséli Gabi - ez nálam nem öregedési tünet. 26 éves koromban egy - kétségtelenül koraérett - 17 éves sráccal gabalyodtam össze 3 hónapra. Nem mondhatom, hogy az egész csak a szexről szólt, hisz jártunk moziba, sétálni, szórakozni... De kétségtelen: számára én voltam az izgalmas felnőtt trófea, nekem meg olyasmi volt ő, mint valami játékszer. És ez mindenképpen a szexben csúcsosodott ki. Viktor hihetetlenül potens volt - azt sem bírta kivárni, hogy hazaérjünk, már az autóban is nekem esett, a következő kört a hálószobában zavartuk le, éjszaka, azután felkeltett hajnalban is, és persze reggel nem indulhattam el tőlük anélkül hogy...
Aztán évekig nem láttam, mikor legközelebb összefutottunk ő 23 volt. Persze, hogy mind a kettőnket izgatta, milyen lehet újra felfedezni egymást.
Életem egyik legkínosabb éjszakája volt. Kiderült: évek óta füves cigiken él, alig alszik, buliról bulira jár, szóval használta a szervezetét rendesen. Hervasztó volt, hogy annyi extrém inger után, "csak úgy" már nem megy neki a dolog. Csak az udvariasság tartott vissza attól, hogy rávágjam az ajtót. Mindenesetre ezután hiába keresett, többé nem álltam kötélnek. Hát, így múlik el a világ dicsősége.

Sorsszerű

Vera nemcsak álmodozik a volt kedveséről, hanem vissza is ment hozzá. Évekig külön utakon jártak, aztán újrakezdték. – Hogyan lehet beleszeretni valakibe, akibe már egyszer szerelmes voltál, akit úgy ismersz, mint a tenyeredet? – kérdezi Vera. – Egyszerűen. Alapvetően minden rendben volt köztünk régebben is, csak mindkettőnknek át kellett élni bizonyos dolgokat, hogy értékelni tudjuk egymást, hogy rájöjjünk, mekkora kincs a másik. Ehhez persze fel kellett nőni, túl kellett esni pár szerencsétlen „baleseten”. Mind a kettőnknek akadt komolyabb kapcsolata is. Azt sem tagadom, hogy érzelmileg is megérintett minket egyik-másik, mégis úgy akarta a sors, hogy visszataláljunk egymáshoz.

Ledőlt a bálvány

Patrícia is visszaszerezte a volt barátját, de nem jött be a számítása. – A kép, amely Bálintról élt bennem, hamisnak bizonyult – meséli a lány. – Nem kalkuláltam bele az ábrándjaimba, hogy eltelt öt év, és ő már nem ugyanaz a fiú, aki volt. Az első időszak mámorában azt gondoltam, jogunk van a boldogsághoz, akkor is, ha mások szenvednek emiatt, hiszen ő a családját hagyta el értem. Néhány hét alatt jöttem rá, hogy ez nem igaz. Megszédített a régi szenvedélyre emlékeztető érintés, ölelés. A hétköznapokban azonban nem stimmeltünk. Szakítottam, másodszor is. Az a szerencse, hogy Bálintot visszafogadta a felesége. Talán megerősödve kerülnek ki a válságból, hisz most már Bálint sem fog rólam álmodozni: ledőlt a bálvány.

A retró kapcsolatok okai
Akkoriban beteljesületlen vágyak: érettebb fejjel bátrabban viselkedünk, jobban tudjuk, mire van szükségünk, lépni is könnyebb. Előfordul, hogy egy 15 éves osztálytalálkozón derül ki, a legszebb lány igazából a renitens fiúért volt oda, aki ezt sosem vette észre.

Arra a kiszámíthatóságra és biztonságra vágyunk, amit egy már ismert ember nyújthat: számos próbálkozás, kaland vagy elrontott kapcsolat után megnyugtató olyan valakivel kapcsolatot kezdeni, akinek már ismerjük a hibáit is, és tudjuk, hogy azokkal együtt is rajongunk érte.

A jelenből való menekülés: Ha tizenéve nem látott szerelmünkkel kezdjük újra, olyan, mintha az idő ott folytatódna, ahol abbahagytuk. Az eltelt évek bölcsességével újra gimisnek érezni magunkat elég vonzó lehetőség.



A történelem megismétli önmagát

Ő volt az első... - eleveníti fel emlékeit Zsófi - 16 voltam, ő 19. a románc csak 2 hónapig tartott. Nagyon kedveltem ugyan mint embert, de mint férfit hamar meguntam. Furcsa, mert azt mondják, az első szeretőjükhöz ragaszkodnak a nők, mégis én léptem le. 22 évvel később megtaláltuk egymást az iwiw-en. Állati izgalmas volt levelezni, telefonon beszélgetni... Ez az igazi előjáték. Alig vártuk, hogy találkozhassunk. Elképesztően érdekes volt, 22 év távlatából a másik fizikai valója, az, hogy emlékeztet önmagára, hasonlóan beszél, ismerős a humora, közben mégis idegen. Olyan mély volt az egész, olyan emberi. Pedig rámzúdította a válását, a depresszióját, az elesettségét, és a haja is ritkul... Mégis hajnalig beszélgettünk, aztán pedig még több alkalommal órákat lógtunk a telefonon. És persze muszáj volt tesztelni a szexet is.
Szenvedélyes éjszaka volt. És jött még néhány másik. Aztán megtörtént ugyanaz, ami két évtizeddel korábban. Meguntam a férfit, bár nagyon kedveltem az embert. Ugyanolyan csendben tűntünk el egymás életéből, mint 22 éve. Az egész egy szép emlék - immár két felvonásban.

Csak a szépre...
Az újdonság helyett sokszor izgalmasabb a régi, jól ismert pasi érettebb kiadásban. Csak az a kérdés, nem rózsaszín szemüvegen át nézzük-e múltat, és a volt kedvesünk azonos-e a képpel, amelyet róla őrizgetünk. Ennyi idő elteltével hogyan változtak a gondolatai, az értékrendje? Vajon tényleg az az életvidám, vicces fiú még mindig, vagy egy megkeseredett pénzügyi szakember lett belőle? Még mindig olyan vonzó, ahogy gitározik, vagy a szexi tehetséget inkább az alkoholproblémák jellemzik? És vajon mit éri meg feladni azért, hogy rájöjjünk?



<!-- szoveg -->


<!-- BILLBOARD -->

Miért nem veszek diavetítőt?



Még az orromban van a felmelegedett celluloid tekercsek és az izzóra ráégő por illata gyerekkoromból. Imádtam a diafilmeket. Volt abban valami misztikus akkoriban. Hatalmas és színes kép az elsötétített gyerekszobában. És a lényeg: magam is kezelhettem az equipment-et!
<!-- BILLBOARD --><!billboard!><!-- BILLBOARD --><!-- szoveg -->Ide-oda tekergethettem a filmet a csodás készülékben, ami már anyukámat is kiszolgálta gyerekkorában. Nem volt egy high-end darab, ám mégis tökéletes. Gyönyörű fekete zománc, fém ház, kecses, magas alak. Amikor nem diavetítésre használtuk, gyakran mozis bácsit játszottam vele. Az ám, abban az időben még ilyen szakma is volt. Mindannyian ott csüngtünk az ovi kerítésén, amikor megjelent az autójával! Narancsszínű IZS volt.
Többnyire a családi fényképek negatívját vetítettem húgom babáinak, amolyan Chaplin-t idéző némafilmhatást keltve. Biztosan nagy sikerem lehetett, szemrebbenés nélkül nézték a produkciót. De hát hogy is pislogtak volna?
A különböző tévé-játékok, videó-játékok már nem voltak olyan csodálatosak számomra. Nem kellett hozzájuk sötétet csinálni, nem volt együtt a család, és húgom babáit sem találtam egy idő után a polcokon, elmaradt a közönség.
Később nem hozott lázba a videó- és dvd-lejátszó sem, eltávolodtam a filmektől, a mozizástól. A dvd szerepe talán akkor értékelődött fel nálam, amikor a fiamról készült digitális fotókat a tévében akartam megnézni, illetve akkor, amikor neki kezdtem el mesefilmeket venni.

<!--jobbra/balra usztatott, kepgaleria ajanlos -->


Nemrég viszont arra gondoltam, talán megpróbálkozhatnánk vele is a diavetítéssel. A gyerekkori gyűjteményünk egy része még megvan, igaz, kicsit már megfakultak a tekercsek. Diavetítőt meg biztosan lehet kapni – gondoltam.
Végigjártam a bejáratott játékboltjaimat, sehol egy darab. Szokott lenni, most éppen nincs – hangzott a kiábrándító válasz. Rákerestem a neten, és megtaláltam a forgalmazót, akár meg is vehetném. De nem fogom.
A vetítő többe kerül, mint egy sokat tudó dvd-lejátszó, a diafilmekért pedig többet kérnek, mint egy akciós dvd-lemezért. Lelohadt a nosztalgiám. Emlékszem, a régi mesefilmek kupakján még 13 forintos ár szerepelt. Meg egyébként is. Már az equipment sem olyan, mint régen. Műanyag ház, halogén izzó, semmi porszag, szóval nem ugyanaz. Az eladó hosszasan ecsetelte, hogy ez a legújabb, úgynevezett space-design. Hááááát, nem tudom. Lehet, hogy jobban járnánk, ha a designert egy időre a space-be küldenénk. Anyukám DDR-es darabja szebb volt. A fiam meg különben sem tudja, milyen a mozis bácsi.
Talán ha lecseng a retro-láz, és nem kérnek a nem túl hasznos holmikért horribilis összegeket csak azért, mert harminc éve is divat volt, akkor majd újra rákeresek a neten.

<!-- szoveg -->

www.nana.hu<!-- AS 880 -->
<!--id:a_z_box--><!--id:a_rovat_tovabbi_cikkei-->

Kedves Santane!

Mirr-Murr, Hufnágel Pisti és a diavetítő! Kellemes perceket szereztél, köszi!

Kedves Santana!
Jó volt elmerengeni a retró ürügyén a multunkon!Köszi!

Hol vagytok régi barátok?Elfogytak az emlékek?Kár..............

Sziasztok pajtások.
..én spec dolgoztam, nem volt gép a közelemben. Nyáron sokan vannak sokfelé.
Gondolom, "hallottatok" a szervezés alatt álló találkozóról, de azért elhoztam a linket.

http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=16742

Sziasztok!

Volt egy állam, NDK és volt a berlini fal. Egy részlet Potsdamból, a Cecillienhof parkjából.
Egy menetjegy Karl Marx Stadt (Chemnitz) és Wismar között
und eine Speisekarte

Santane írta:

Miért nem veszek diavetítőt?

Még az orromban van a felmelegedett celluloid tekercsek és az izzóra ráégő por illata gyerekkoromból. Imádtam a diafilmeket. Volt abban valami misztikus akkoriban. Hatalmas és színes kép az elsötétített gyerekszobában. És a lényeg: magam is kezelhettem az equipment-et!
<!-- BILLBOARD --><!--billboard--><!-- BILLBOARD --><!-- szoveg -->Ide-oda tekergethettem a filmet a csodás készülékben, ami már anyukámat is kiszolgálta gyerekkorában. Nem volt egy high-end darab, ám mégis tökéletes. Gyönyörű fekete zománc, fém ház, kecses, magas alak. Amikor nem diavetítésre használtuk, gyakran mozis bácsit játszottam vele. Az ám, abban az időben még ilyen szakma is volt. Mindannyian ott csüngtünk az ovi kerítésén, amikor megjelent az autójával! Narancsszínű IZS volt.
Többnyire a családi fényképek negatívját vetítettem húgom babáinak, amolyan Chaplin-t idéző némafilmhatást keltve. Biztosan nagy sikerem lehetett, szemrebbenés nélkül nézték a produkciót. De hát hogy is pislogtak volna?
A különböző tévé-játékok, videó-játékok már nem voltak olyan csodálatosak számomra. Nem kellett hozzájuk sötétet csinálni, nem volt együtt a család, és húgom babáit sem találtam egy idő után a polcokon, elmaradt a közönség.
Később nem hozott lázba a videó- és dvd-lejátszó sem, eltávolodtam a filmektől, a mozizástól. A dvd szerepe talán akkor értékelődött fel nálam, amikor a fiamról készült digitális fotókat a tévében akartam megnézni, illetve akkor, amikor neki kezdtem el mesefilmeket venni.

<!--jobbra/balra usztatott, kepgaleria ajanlos -->

Nemrég viszont arra gondoltam, talán megpróbálkozhatnánk vele is a diavetítéssel. A gyerekkori gyűjteményünk egy része még megvan, igaz, kicsit már megfakultak a tekercsek. Diavetítőt meg biztosan lehet kapni – gondoltam.
Végigjártam a bejáratott játékboltjaimat, sehol egy darab. Szokott lenni, most éppen nincs – hangzott a kiábrándító válasz. Rákerestem a neten, és megtaláltam a forgalmazót, akár meg is vehetném. De nem fogom.
A vetítő többe kerül, mint egy sokat tudó dvd-lejátszó, a diafilmekért pedig többet kérnek, mint egy akciós dvd-lemezért. Lelohadt a nosztalgiám. Emlékszem, a régi mesefilmek kupakján még 13 forintos ár szerepelt. Meg egyébként is. Már az equipment sem olyan, mint régen. Műanyag ház, halogén izzó, semmi porszag, szóval nem ugyanaz. Az eladó hosszasan ecsetelte, hogy ez a legújabb, úgynevezett space-design. Hááááát, nem tudom. Lehet, hogy jobban járnánk, ha a designert egy időre a space-be küldenénk. Anyukám DDR-es darabja szebb volt. A fiam meg különben sem tudja, milyen a mozis bácsi.
Talán ha lecseng a retro-láz, és nem kérnek a nem túl hasznos holmikért horribilis összegeket csak azért, mert harminc éve is divat volt, akkor majd újra rákeresek a neten.

sts​

<!-- szoveg -->

www.nana.hu<!-- AS 880 -->
<!--id:a_z_box--><!--id:a_rovat_tovabbi_cikkei-->

Kattints a kibontásához...

Háááát kedves Santane, ezt remekül leírtad. Nekem is pont így ment el a kedvem a diavetítős nosztalgiától

Pár régi képet hozzok Budapestről
Baross tér 1969-ben
A Kálvin tér a VH elött. Mennyivel szebb mint a ronda üvegkalitkákkal és a Kecskeméti utca sarkán felépült szörnyület.

És a 22-es villamos.
A 22-es a Boráros tér és a Nagyvásártelep között közlekedett.

A Soroksári út- Kvassay Jenő út kereszteződésénél rendőr egy dobogón állva irányitotta a forgalmat akkoriban.

De jó Walsz, köszönöm Neked!

Ezzel a képen bal oldalon látható fapados kis villanyossal jártam iskolába a Thököly útra, még az év is stimmel, mert 70-ben érettségiztem. Azt hiszem 67-es volt, a Tabánban volt a végállomása, a Dózsa György tértől indult - Erzsébet híd - Felszab tér - Kossuth Lajos u. - Rákóczi út - Keleti pu. és aztán végigment a Thököly úton is.

A mi autónk

Oldtimer auto

Zene - zene

A hangvarázsló

Dia

Diafilm néző készülék

Öreg Szem írta:

Diafilm néző készülék

Kattints a kibontásához...

Biztos, hogy ez sima diafilm-néző? Én egy ilyen nézőke óta vagyok tisztában vele, hogy nincs térlátásom. Ebben a nézőkében térben lehet látni a képet. Dia az alapja, de ez egy őskori 3D-s dia.

Ebben igazad van cathy222, ez egy "3D" -s diakép nézőke, valahol meg van a "sima" dia nézőke is, ha meglelem felrakom. De van még egy pár őskori leletem

Éljen Május Elseje, énekszó és tánc köszöntse...
(csak a nótafa pajtás helyett)

garibaldi írta:

De jó Walsz, köszönöm Neked!

Ezzel a képen bal oldalon látható fapados kis villanyossal jártam iskolába a Thököly útra, még az év is stimmel, mert 70-ben érettségiztem. Azt hiszem 67-es volt, a Tabánban volt a végállomása, a Dózsa György tértől indult - Erzsébet híd - Felszab tér - Kossuth Lajos u. - Rákóczi út - Keleti pu. és aztán végigment a Thököly úton is.

Kattints a kibontásához...

Na igen, a Thököly úton jártam én is, 1968-71 között csak kicsit feljebb az - akkor még - Népstadion út felé. A 67-es villamos a vasuti töltésnél a Mexicói utra balra kanyarodva haladt tovább majd a Vadásztanya étterem mellett jobra kanyarodott és halad Rákospalota felé.

A Baross téren ott közvetlenül a Keleti elött volt a 23-as, 24-es és a 25-ös villamosok megállója. A 23-as és a 24-es villamosok végállomása a Keleti PU Thököly ut felöli oldalán volt.

Ami még érdekes, a Kerepesi uton a Keleti mellett volt a Csömöri, a Gödöllöi HÉV végállomása, és akkor még járt HÉV Rákosszentmihályra is, de annak a Baross téri végállomása ott volt, ahol kb most a Rottenbiller utcai felüljáró van.