Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

Gratulálok Pezsike!
A mai diákok nem törekednek "brigádelsők "lenni,(igaz brigádok sincsennek!)Ami iskolánk almát szedni járt Dánszentmiklósra,elég jól lehetett keresni,de nem is ez volt a lényeg!Amugy a pénznek csak egy részét adták ki nagyobb része bentmaradt iskolai célokra.Sok év távlatából is szép emlékek jönnek elő ezekről a napokról!Sajnos megismételhetetlenek!
 
Igen, voltak ap ás anya sorok. Az anya sorok címerét kellett kihúzni, hogy az apa sorok porozzanak.
Egyébként nagyon kemény meló volt.
Reggel már 6-7 felé kivittek minket a földekre, és egész nap néhány pihenővel nyomtuk. Volt vagy 30-32 fok, és csak huzigáltuk a címereket. Ha esős idő volt, stétvágták a kezünket a kukoricalevelek. A békákra, sáskákraés egyéb undormányokra ki se térek.
Ja és egy pajtában aludtunk. A földszinten volt az "étkezde", Az első emeleten a lányok aludtak, 50-60 fő tábori ágyakon. A másodikon a fiúk.

Fürdőszoba nem volt. A kertben volt valami zuhanyféle, de melegvízre nem emlékszem.


...egy ilyen, címerezőtáborról szól Gazdag Gyula filmje, a Sípoló macskakő. 1971 környékén adták a mozik...legalább 20x láttam.
 
Tény, hogy a tanárokat jobban tiszteltük - DE!
Azt hiszem a nevelésünkben is benne volt az ezirányú "kiképzés" :)

***
... egy megszakadt szerelem ... - írja FagyiKoma.

Én egy egész rakat ilyen megszakadt szerelemre emlékszem a lánykoromból. :D:D
Azt hittük, hogy na, ezzel itt a vég. Aztán fittyfenét! Ma már örülök, hogy mind megszakadt, mert akkor nem találtam volna meg ezt a jó embört, akivel több, mint 30 éve élek együtt. :D

***

Na, még egy nagyon fontos kérdés: gyerekek! mi az a kukorica címerezés? :shock:

Sziasztok!!!
Ha már a szerelemnél tartunk!!!
Én úgy látom,hogy :Nem az az igazi,akivel le tudnánk élni az életünket,hanem az....aki nélkül nem!!!

ui. 32éve "nászutazunk"
 
A címerezésről néhány szóban. A vetõmagnak való kukoricát két (több) fajta keresztezésével szaporítják. Az egyszerűség kedvéért a porzósat apának, míg amit címerezünk, és ami a termést hozza, anyának nevezzük. Címerezés során a kukorica növény /anya/ porzóját távolítjuk el. Így biztosított, hogy nem önmagát porozza be az anyanövény, hanem keresztezõdika a két fajta. (sokan nem tudják, de a kukorica egylaki növény!!!)

http://bakucz.uw.hu/cimerezes.htm

Köszönöm szépen! Már ezt is tudom akkor. :)
Nem hiába, én bp-i gyerek vagyok, nem tudtam mi az. :D
 
Huu a cimberezés meg az építőtábori /Mátéháza/ sárgabarack szedés.Jesszusom egy egész életre megutáltam a sárgabarackot de azért elviselném ha újra úgy és ott lehetnék :)
 
Pajtások, töredelmesen bevallom:nem voltam címerezőtáborban.:(
Ezzel szemben, voltam úgy táborban a Balatonnál, hogy kiegészítendő a pénzkeretet, elmentünk gyomlálni egy szőlőbe. Ez pontosan Balaton- őszödön volt, ahol ugye....
Szemesen (is) nyaraltunk rendszeresen, és mivel kevés pénzt adtak a táborozásra, vagy mert nevelni akartak bennünket, többször átmentünk Őszödre szőlőt gyomlálni.
Gondolhatjátok, mi ment ott...hogy mást ne mondjak, a kihúzott gazzal megdobáltuk a másik sorokban tüsténkedő leánypajtásainkat :)
 
Szóval én se címereztem - mint észrevettétek, azt se tudtam mi az. Viszont építőtáborban azért én is jártam, csak éppen mi szőlő hajtásokat dugdostunk két drót közé.
Nem tudom mi a "hivatalos" elnevezése ennek.
Szóval én napi 8 órában dugni jártam a szőlősbe!
Ezt se hiszem, hogy sokat mondhatják el magukról a pajtások! ;) :D:D
 
A címerezést sikeresen megúsztam, viszont nyolcadikban voltunk erdőt telepíteni. Természetesen mindezt a "lenini önkéntesség elve" alapján és totál ingyen végeztük. Hajnalban indultunk. Zárt, barna, ablak nélküli UAZ-ban zötykölődtünk végig az erdőben, többünk már "zöldült" mire odaértünk a lecsupaszított hegyoldalhoz. Ezután párokba állítottak bennünket nénikkel-bácsikkal és késő délutánig dugdostuk a kb. 40 centis szálacskákat a meredek oldalakon araszolva. Először még nagy volt a csönd, nem mertünk "rosszalkodni" a felnőttek miatt. Aztán a nem éppen gátlásos és szófukar öreglányok tettek róla, hogy feloldódjunk. :) :) :)
Oltári jót szórakoztunk, máig emlékezetes élmény. Azóta sem kirándultam arra. Kíváncsi vagyok vajon azóta mekkorára nőhettek azok a fák? (1984)
 
Oldal tetejére